Az ifjúság édes madarai 4. rész - Enci, a maszturbátor

Enikőt szeptember közepén ismertem meg. Egy másik suliból jött át a közelemben levő iskolába és amikor először bejött a boltba már akkor láttam, hogy nem mindennapi csaj. Kb. 155 m magas volt (de lehet, hogy csak 150), rövid, szinte fiús szőkésbarna haj, zöldeskék szemek, szemüveg és olyan vékony derék, hogy a két kezemmel majdnem át tudtam volna fogni. Szokták mondani nőkre, hogy csöcsös – faros Na ez Enikőre teljesen ráillett. Termetéhez képest hatalmas mellei voltak, lehetett látni rajta, hogy a mérete miatt kb. tíz év múlva rendesen meg fog ereszkedni, de most még istenien álltak. Vékony derekához képest a segge is nagy volt, de valahogy baromira jól állt neki. Ezekhez jött még egy gyönyörű mosolygós arc, szép, sima, a nyári naptól barnára sült bőr és valami bájos esetlenség.
Az első megmozdulása a boltba lépéskor az volt, hogy levert a chips – es álványról vagy 8 – 10 zacskó chips – et, majd miután elnézést kérve visszapakolta, nekiment az újságos állványnak, végül fizetéskor lelökte a pultról a kis műanyag rágógumi tartó polcot.
– Szerintem ma már ne nyúlj semmihez sem, mert összedől a kerület – próbáltam poénnal elütni a zavarát.
– Ne tessék haragudni, nem tehetek róla. Ha új helyen vagyok mindig ez van. Az anyukám azt mondta ha nem figyelek jobban a pasik menekülni fognak tőlem.
– Nem lehet az a baj, hogy már túlzottan figyelsz és azért történik ez?
– Hát ezen még nem gondolkodtam, de lehet.
– Egyébként meg a pasik nem fognak menekülni tőled, sőt nem fogod tudni levakarni őket magadról. Ilyen szexi testtel...
Ahogy kimondtam egyből arra gondoltam, hogy de hülye vagyok, eddig csak akkor mondtam ilyet a kiscsajoknak ha előtte már felmértem a tűrőképességüket, most meg pár perc után már csorgatom a nyálamat. Meg se lepődnék ha levénkéjencezne és kirohanna a boltból. De ehelyett mosolyogva nézett rám és olyat mondott, hogy felszaladt a homlokomra a szemöldököm.
– Na maga legalább kedvesen fogalmazza meg amit a többi pasi tök bunkón.
– Mire gondolsz?
– Hát amikor beköltöztem a koliba, a vasútállomástól odáig gyalog mentem. Kb. egy kilométer az egész, de olyan 50 méterenként szóltak be különböző korú pasik és nem azt mondták, hogy szexi a testem.
– Hanem? – kérdeztem, mert egyrészt kiváncsi voltam, másrészt éreztem, hogy ha jól keverem a szavakat talán becserkészhetem ezt a kis csodatestű csajt.