SZEPT.
2.
2010
Az utolsó heteket töltöttük a főiskolán, és ezek a hetek a vizsgák hetei voltak. Mindenki teljes erejével a tanuláson volt, de e mellett a diákok égtek a vakáció lázában. Arról beszéltek a baráti társaságok, hogy ki mit fog csinálni a nyári szünetben és merre fog utazni. Voltak, akik a szüleikkel készültek hosszabb nyaralásra, mások a barátaikkal készültek elutazni, és akadtak szép számmal olyanok is, akik a kedvesükkel tervezgettek közös programokat. Én pont egy ilyen réteghez tartoztam. Nagyon régóta készültem már rá, hogy végre találkozzam vele. Sajnos eddigi kapcsolatunkat csak az internettel tudtuk életben tartani, de mindketten tudtuk, hogy ez a nyár már mindent meg fog változtatni. Több, mint négy évnyi tartós ismeretség után mindketten nyugodtan bevallhattuk, hogy szeretjük egymást és a jövőt mindketten közösen képzeljük el. Ezzel a tudattal minden...
1. fejezet - Teherautós kaland 17 éves koromban még javában lázadó tini lány voltam, aki mindent ki akart próbálni, amit a szülei vagy a keresztény tanítások tiltanak. Így egyik nyáron elhatároztam, kipróbálom a kábítószert, bár ismerve annak a testre és a szellemre ható megállíthatatlan romboló hatását, csak az "ártatlannak" minősített cannabist, közismert nevén a "füvet" szándékoztam kipróbálni. A fűhöz ebben az időben legkönnyebben hozzájutni Hollandiában lehetett, azon belül is, Amszterdamban, így hát elhatároztam, nyári kalandomat ez évben egy kis holland kirándulással kezdem. Június közepén egy hétre meghívást kaptam Párizsba egy távoli rokontól, s így lehetőségem volt az Európa fővárosának tartott metropolis megismerésére. Az egy hétig tartó állandó jövés-menés, rohangálás azonban kifárasztott, s ekkor döntöttem úgy, hogy...
Pár nap telt el azóta, hogy Peti Kingát hipnotizálta és megdugta. És egyre gyakrabban használta ki ezt a lehetőséget. Lassan már Lindával is alig foglalkozott mindig Kinga járt a fejében. Linda kezdte gyanítani a dolgot és ezt Vandával meg is beszélte. - Szerintem a Peti megcsal engem. - Nee! honnan veszed? - érdeklődött Vanda - Háát igazából inkább csak érzem. De azt nagyon. - Szerintem szakíts, vele úgy se érdemel meg téged! - tényleg szerinted ezt kéne tennem? - Naná! Az én hülye kisöcsém majd rá jön mit vesztett. Ezt a kis beszélgetést Peti is hallotta mivel a konyhában ültek a lányok ő meg a tükörnél hallgatózott azt hitték a szobájában van. Nah ezért még számolunk nővérkém. Mondta magéban Peti, de még nem tudta, hogy fogja megleckéztetni Vandát. Eközben a Rózsában Zsófi a papír ügyeket intézte mikor bejött...
Történetünk a harmincas évek közepén játszódik, Andrásnak hívnak. Életem tizennégy évét árvaházakban, és nevelőszülőknél töltöttem. Melyik volt a jobb nem tudnám megmondani, volt olyan nevelőszülőm, aki egész emberségesesen bánt velem, de olyan is volt, aki rabszolgaként tartott. Az utóbbi helyekről rendre megszöktem, és bár előbb-utóbb elfogtak, és visszakerültem valamelyik intézetbe, ahol szintén nyomorúságos körülmények voltak, de itt azért legalább enni adtak. Már két hónapja voltam az intézetben, amikor egy házaspárnak megtetszettem, és kivettek. Megtudtam róluk, hogy a férfi komoly állami hivatalnok, állomásmester. Nemrég vettek egy házat a faluban, mert eddig az állomás épületében a szolgálati lakásban laktak. Mivel gazdálkodtak, segítségre volt szükségük, ezért esett a választásuk rám, persze gondolom a nevelőm csak jót, és szépet mondott...
A Literotica oldalain megjelent Liquidmatthew: My Step - Sisters are Nudists?! című írás magyarítása - Apa! Azért az eljegyzésedet nem így kellett volna közölnöd! - emeltem fel hangomat. - Legalább megírhattad volna. - Nos, minden nagyon gyorsan történt. Az egyetemen voltál, levélben kínos lett volna. Remélem, megértesz. Jun Ven csodálatos. - magyarázta apám. A repülőtérről autóztunk haza. A félévem végén, szünetre érkeztem haza. Apám, szinte mellékesen mondta el a sokkoló hírt. Szüleim egy évtizede váltak el, tizenhárom éves korom óta kettesben éltűnk apámmal. Azt hittem, sosem házasodik meg. - Beszélsz jövendő mostohaanyámról? - mondtam. - Semmit sem tudok róla.
Huszonnégy évesen egy baleset miatt kerekesszékbe kerültem... és még ugyanabban az évben megnyertem a lottófőnyereményt. Mit lehet erre mondani? Ilyen az élet? Egy ideig csak a kamatokból éltem és próbáltam megtalálni a helyemet mozgáskorlátozottként a világban. Sikerült, ahogy sikerült... Egy idő után úgy döntöttem, ideje, hogy ne csupán a lehetőségeimet kutassam, hanem kitaláljak valamit, ami napi elfoglaltsággal jár. Végül az ingatlannál kötöttem ki. Városunk főiskolájának népszerűsége rohamosan növekedett, amivel a bérelhető lakások száma nem tudott lépést tartani. Nagyon korán figyeltem fel a lehetőségre és -mint a mesében- vásároltam hét lakást. Ötöt berendeztettem úgy, hogy kapósak legyenek az albérletet kereső diákok között: új bútorok, új fürdőszoba, felszerelt konyha, stb. Nem akkora üzlet, de a hétköznapi költségeimet...
Bevezettek a fürdőházba. Édes virágillattal telt meg a tüdőm. A nehéz, meleg gőz fullasztott, váratlanul ért a forrósága, a távoli levenduladombok üde levegője után. Gyertyák fényei vakították a szemem. Asszonyok virágszirmokat öntöttek zsákszám a fürdővízbe. Vörös rózsa, jázmin, búzavirág. Illóolajokat csepegtettek, melyek egy pillanat alatt elillantak a forró víz hatására és a gőzzel telt teremben sziruposan keveregtek. Már kezdtem hozzászokni ehhez a légkörhöz, mikor két asszony kezdte rólam lecibálni a rongyos, szakadt ruhákat, nem sokat időztek, a bágyasztó fürdővízbe vezettek. Még csak ekkor eszméltem fel hol vagyok, s miért, mi is történik velem, de képtelen voltam koncentrálni, gondolataim a gőzzel együtt kavarogtak. A fülledtségben mégis jól esett a víz simogatása, és ellazított az émelyítő virágillat. Csak ültem, meredtem magam elé. A...
A strandon minden a megszokott menetrend szerint alakult. Napoztunk fürödtünk, napolajoztunk, olvastunk és szenderegtünk. Bámultuk az égen vitorlázó paplanernyősöket, a vizibanánon ricsajozókat. Sütkéreztünk rendületlenül. Töltöttük fel kimerült napelemeinket. Talán csak a szokottnál szótlanabbak voltunk. Mindketten a gondolatainkba temetkeztünk. Volt mit megemészteni. Délutánra, amikor közeledett az előző nap magunk mögött hagyott csiklandós eseménysor órája, egyre szótlanabbak, feszültebbek voltunk, fészkelődtünk, mint aki nem találja a helyét. A csendes és kínos fetrengés csendjét Annamari törte meg. "Gyere," szólt. "Menjünk fel!" Nem szóltam semmit. Elkezdtem pakolni a strandcuccokat. Nem kellett szólnom. Annamari megelőzött. Összekapkodtunk mindent, és mint akinek a talpa alatt ég a homok, a lábunkat kapkodva visszasiettünk a...
