Hírek

JÚL.
25.
2011

Balatoni utazás

Egy történet, két nézőpont. Egymástól függetlenül írtuk egymásnak az érzéseinket. A második jobb (legalábbis nekem). Bocs, ha nektek nem elég szórakoztató, de azt garantálom, hogy megtörtént.

1.
Eszembe jutott egy balatoni utazásom, amikor egy gyönyörű kislány kísért el az úton. Vitorlázni hívtam el, bár nem is ismertem, hiszen életünkben az volt a második találkozásunk. Nagyon kedves és aranyos volt egész úton és talán emiatt egyre jobban vonzódtam hozzá. De annyira tiszta és ártatlan tekintete volt, hogy eszembe sem jutott semmi rossz egész idő alatt. Pedig a benzinkútnál tőlem kérdezte meg, hogy melyik ruháját vegye föl. Az első pillanat amire emlékszem, hogy közeledni akartam hozzá az ebéd alatt jött el. Ahogy szemben ült velem és kedvesen, pajkosan mosolygott vonzott a gondolat, hogy az asztal alatt hozzáérjek a lábához, de féltem, hogy...


JÚL.
22.
2011

Időtlen időkig 3. rész

4. nap

Elfelejtettem kikapcsolni a mobilom: megint Zsófi hívása ébreszt. Csak tudnám miért telefonál, ha később úgyis bejön a suliba...

A metrón fülledt meleg, mindenki egy szál pólóban
vagy topban. És velem szemben áll Ági, a tökéletes nő. Bár még csak pár nap telt el, de hihetetlen önbizalmat tud adni, ha tudod, hogy a tetteidnek nincs következménye:)

- Szia Ági! Laci vagyok, feletted járok matek tagozatra.
- Szia... - mondja bátortalanul, hisz nem ismer.
- Azt hallottam, te táncolsz.
- Igen, így van.
- A szalagavatós táncról lenne szó: nincs kedvünk profi táncost fogadni és páran az osztályból arra gondoltunk, hogy te taníthatnál nekünk valamit. Csináltál már ilyet?


Álom, ami valóra vált

Az én történetem egy kitalált történet, bármi hasonlóság valós személyiséggel a véletlen műve. Na jó, bevallom, megtörtént eset, de a neveket a rend kedvéért megváltoztatom. Történetem párommal, velem és egy harmadik lánnyal történt meg egy pár hónapja.

Én egy barna hajú, barna szemű 70-75 kg-os fiú vagyok és Zolinak hívnak. A párommal, Ginával közel egy éve vagyunk együtt.

Barátnőm barna hajú, zöldes szemű, kb. 156 cm magas 50 kg-os lány. Elég csinos, ugyanis elég gyakran megfordulnak utána az utcán férfitársaim, amire persze büszke is vagyok. Ki ne lenne az?

Történt egy nap, hogy párommal meghívást kaptunk, hogy menjünk vendégségbe egy volt osztálytársához "Iszunk, dumálunk, bulizgatunk egy kicsit" címszóval.


JÚL.
21.
2011

A Menedék 2. rész

A tűzön ott hagyott bográcsban vidáman forrt a víz, fele már el is párolgott, a tűz is csitulni kezdett már erősen és csak a parázs tartotta életben a meleget. Oda kint a map éppen elérte a hegytetőt. Árnyék borult a kis völgyre.
- Ez mi volt? – eszmélt fel a srác hirtelen. De mivel már nem hallott semmit éppen kezdett volna vissza aludni, mikor újra hallotta a mély morgást. Ez egy medve, hasított belé a felismerés, agya sebesen kezdett pörögni, miért van itt és a többi és a többi. Felkelt, ekkor vette észre nincs mellette a lány, kiugrott az ágyból, és mint a tűzoltók csúszott le a létrán. A lány sehol, az ajtó nyitva. Neeee, üvöltött benne egy hang és egy ugrással az ajtónál termett és nézett szét kint. Megint hallotta a morgást, a vízesés felől jött elindult megkerülje a házat, de a sarkon belé fagyott a vér és nem tudott mozdulni sem. A lány hanyatt feküdt...


Tündér vagy boszorkány

Egy kamaszkori élményem szeretném megosztani veletek. A Balatonhoz közel egy kis faluban éltem. Nyáron naponta jártunk a közeli strandra, ami biciklivel alig tartott negyedóránál tovább. Persze az autóúton sokkal hosszabb lett volna, de mi egy szűk gyalogösvényt használtunk, amely egy sűrű erdőn haladt keresztül. Az erdőben megbújva nyaralók, hétvégi házak voltak, egymástól tisztes távolban. Az egyik ilyen nyaralóban lakott egy hölgy, akiről mindenféle mende - mondák keringtek. Magányos, titokzatos nő volt, az emberek féltek tőle, és a gyerekek csúfolták, ha meglátták. Az biztos, hogy érdekes jelenség volt, aki beszélt vele az azt mondta rettentően szabad szájú. Az öltözködése pedig nagyon eltért a faluban megszokottól. A nép elkeresztelte erdei boszorkánynak.


JÚL.
20.
2011

Egy emlékkönyv lapjára - 2. rész

Csak álmodom... mondogatom magamnak szüntelen. Ez nem lehet más, csak egy álom, és hamarosan fel kell ébrednem.
Olyan régen volt részem ennyi gyengédségben, simogatásban, csókban, ölelésben, hogy már szinte el is felejtettem, milyen érzés. Milyen érzés átadni magam a vágynak, milyen érzés, ahogy egy kéz lágyan cirógat és egy száj szenvedélyesen csókol... szinte érzem, ahogy összerándulok a karjai közt, hallom saját ziháló lélegzetem és érzem szívének vad ütemét, ahogy hozzám simul. Kapaszkodok belé, a testem némán könyörög, hogy ne engedjen el, ám a simogatás mégis abbamarad egy percre, s a zöld szempár halkan kérdez.
- Nem akarlak újra megbántani... nem akarok olyat tenni, amit esetleg...


Repülős kaland

Munkám során rengeteget utazok egyik fölrészről a másikra. Tartós kapcsolatom nincs, mivel a távkapcsolatnak nem vagyok a híve, ellenben amikor van egy kihagyhatatlan alkalom, akkor arra rámozdulok. Ilyen alkalom volt a legutóbbi utazásom során is a repülőn.
Félúton járhattunk, amikor felébredtem. Pont arra jött egy nagyon csinos légi utas kísérő és mivel úgy megittam volna, egy jó bort megkértem hozzon egy pohárral. Tíz perccel később meg is jelent a csodás hölgy. Akkor vettem észre milyen szép lábai vannak és, hogy milyen jól áll neki az uniformis, a hátrafogott gyönyörű, hosszú fekete haja már csak kedves ráadása volt az összképnek.
Ahogy odaért hozzám és kitöltötte volna az italom, hirtelen megbillent a gép és persze végiglocsolta az ingemet. Azonnal törölgetni kezdett egy pincérkendővel, de rászóltam, hogy inkább ne, mert csak szétkeni. Felajánlotta,...


JÚL.
19.
2011

Házasélet 2. rész

Kalandom Évával nagyon mélyen elgondolkoztatott. Tudtam, csak arról van szó, hogy erőteljesen dolgoznak bennem a hormonok. Azért kicsit megijedtem. Úgy gondoltam, ez így nem mehet tovább, tennem kell valamit. Eltelt egy hét, mire rászántam magam, hogy beszéljek Rékával.
Szokásunkhoz híven végigcsináltuk az esti programot Kisrékával, (vacsi, fürdés, mese). Míg Réka fürdött, én még néztem kicsit a TV-t. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy mit látok. A gondjaim jártak a fejemben. Nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá a megoldáshoz. Abban biztos voltam, hogy Réka nélkül ez nem megy. Nem értettem viselkedését, meggyőződésem volt, hogy valamiről, ami fontos lenne, hogy tudjam, nem tudok. Közben hallottam, ahogy kijön a fürdőszobából. Bementem gyorsan lezuhanyozni. Bármilyen gyors is voltam, mire bebújtam az ágyba párom mellé, Ő úgy tett, mint aki alszik. Nem engedtem.


Selena és Tia

Nem tudom, mi van velem mostanában. Állandóan a lányokat bámulom. Annyi jó nő szaladgál az utcán! Legalább tízszer annyi, mint jó hapsi. De lehet, hogy húszszor. Sajnálom magunkat, lányokat, tegnapelőtt a metrón láttam egy gyönyörű szőkét, tegnapdélután a közértben egy bombasztikus vörösre figyeltem fel, este pedig...
Elmentünk a discóba, a szokásos kis lánycsapat, ahogy az lenni szokott. Nem vadászni járunk ugyan, de az ember önkéntelenül is vizslatja a kínálatot. Az az egy-két szemrevaló srác, aki lézengett, már foglalt volt, aki meg harapott volna, az nem tetszett. A szokásos nóta. De a lányok! Csak úgy hemzsegtek a szebbnél szebb csajok a parketten. Komolyan, nem vagyok leszbikus, nem is gondoltam még a dologra soha, s elképzelni sem tudtam volna, hogy én és egy lány...