A+ A-

Pedig még nem is táncoltunk

- Egy nagy ördög lakik benned... - pajkosan mosolyogva mondta James, amikor Anna kezét megfogva a stégre segítette, majd kisvártatva folytatta: - ... és egy nagy angyal, hatalmas aggyal.
Anna nem felelt, tekintete hosszasan elidőzött a stéget körülölelő tórengetegen. A stég mellett álló autóban dj-k játszottak, amelyek megtörték a természet szelíd, csendes hangját, de a lányt nem zavarta ez a semmiség, mert ott volt azon a helyen, amely a nyugalmat jelentette számára. Nagyon szerette a vizeket, kiváltképp a tavakat, mert az állandóságuk, mégis állandó változékonyságuk gyönyörködtette. Képes volt órákig bámulni a vizet anélkül, hogy bármit is csinált volna, pedig nem volt ülős fajta, inkább nyugtalan és fékezhetetlen típus volt.
- Akarsz csónakázni? - kérdezte James, és a lányra kacsintott.
- Most mondjam azt, hogy arra vártam, mikor kérdezed meg? - felelte Anna kitörő örömmel, mégis szelíd gyengédséggel. Milyen romantikus ez - gondolta, meg akarta élni, mégis tartott attól, ami következhet, vagy ami rájuk fog várni. De nem akart gondolkodni, csak örülni a pillanatnak. Anna fiatal volt még, de szépsége és egyszerűsége elbűvölte a férfiakat. Volt benne valami szenvedélyes, valami érzéki, valami bájos, amivel rabul ejtette a másik nem tagjait. Szemébe nézve sok férfi szíve tört össze, pedig ő mindet meg akarta menteni. Hosszú, barna haja hullámokban ölelte nyakát, és hullott vállára. Barna szeme nyugalmat és harmóniát árasztott, egy szava, egy pillantása végzetes volt. Talán tisztában volt vonzerejével, talán nem, de nem kovácsolt belőle előnyt maga számára, csak az vonzotta, hogy másokon segítsen. Mivel szép volt és vonzó, gyakran találtak megnyugvást a lelkében.
James kioldozta a köteleket, és óvatosan a csónakba lépett, majd Annának is segített bemászni. James elkezdett evezni, Anna szíve pedig majd kiugrott. Úgy tudott lelkesedni, mint egy gyerek. James szíve is hevesen dobogott, nem tudta levenni szemét a lányról. Anna csak mondta, mondta, be nem állt a szája, James pedig nagyon figyelmes beszélgetőtársnak, vagyis inkább hallgatótársnak bizonyult. Engedte, hogy a lány megnyíljon, és nem is találhatott volna ennél alkalmasabb helyet hozzá, mint azt, ahová a lány mindig vágyik. Anna elmondta, hogy nem találja a helyét a munkájában, és szeretné végre azt csinálni, amiben igazán kedvét leli.
Vészesen közeledett az este, a szúnyogok pedig őrült módon csíptek. Anna és James sietve kikecmeregtek a csónakból és az autóhoz szaladtak. Beszálltak és hallgatták a lemezek pörgetését. Izgultak, de mindenféle értelmetlenséggel próbálták elterelni a figyelmet arról, hogy vonzódnak egymáshoz. A vonzalom azonban nem holmi gondolat, amit el lehet hessegetni. Ha nem hagyják kibontakozni, forrósággal önt el, amit nem lehet nem észrevenni. Kellemes forróság és bizsergető vágy közepette folytatták a beszélgetést, egyre halkabban és meg-megszakítva, amikor James lassan közelebb hajolt Annához, és abban a pillanatban már érezte forró leheletét a fülében, amitől teste felszikrázott, és néhány percre elgyengült.
Hosszú ideje közéjük furakodott a vágyakozás, leginkább egymás teste iránt, rengeteget beszélgettek barátként, de egymás szemébe nézve tudták, hogy addig nem hagyja őket nyugodni a gondolat, amíg meg nem történik. Bár, ki tudja, lehet, hogy azután sem.
- Talán ezt mégsem kellene - szólalt meg bizonytalanul Anna, szemében a szenvedély és az elvek vívtak ádáz harcot egymással.
- Rendben, - szólalt meg nevetve James - legyen ahogy akarod.- és azzal beindította az autót.
Anna otthonáig azonban az idő túl kevés volt ahhoz, hogy lecsillapodjon bennük a tűz. James direkt nem állt meg a kapuban, tovább gurult egy félreeső helyre, és tovább beszélgettek egészen semmiségekről. A férfi nem akarta, hogy vége legyen az estének, azt akarta, hogy örökké tartson.
- Nagyon jól éreztem magam - mondta James, és egy érzéki, szelíd csókkal jutalmazta Annát, talán azért, hogy még több kérdőjelet okozzon ezzel a lánynak, vagy azért, hogy mégis megkaphassa. Anna pajkosan mosolygott, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Nem kellettek szavak, hiszen a pillanat annyira meghitt volt, hogy Anna tudta, lesz még folytatás. James elhajtott az autóval, és a lehúzott ablakból még visszapillantott a lányra.
Megfogalmazhatatlan kapcsolat, vonzalom, kaland. Ezek a fogalmak jártak Anna fejében, ahogy álomra hajtotta fejét. Talán túl sokat agyalok - gondolta magában. - Át kellene adnom magam a szenvedélynek? - tette fel magának a kérdést, már félhangosan. Majd felült és magához vette a laptopját. Úgy érezte, hogy ki kell írnia magából, ami történt, mert különben nem tud lenyugodni. Megnyitotta a blogját, és gondolkodás nélkül írni kezdett.
53. bejegyzés:
„Simogattad kezemet, én pedig arra vágytam, hogy vadul összekapaszkodjon a két kéz, és te tovább elemezted tenyeremnek minden vonalát. Hozzáértél kezemhez, majd elvetted kezed, aztán ismét megfogtad, és már nem eresztetted el.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.79 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2013. 04. 15. hétfő 20:54
Aranyos történet
#4 genius33 2013. 02. 1. péntek 13:50
Kellemes smile
#3 Bikmakkocska 2013. 02. 1. péntek 10:21
Nagyon jó történet, főleg ahogy előkészültek az akcióra. Mindenképpen folytasd! Ebből is látszik, azok a történetek jók, amik nem azonnal durr bele a közepébe módon indítanak.
#2 Rinaldo 2013. 02. 1. péntek 07:21
Nagyon jó a történet.
#1 Törté-Net 2013. 02. 1. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?