Hírek

MÁJ.
6.
2014

Anytime, anywhere 1. rész

- Seggfej! - sziszegte Amy mérgesen, miközben bevágta a fekete Nissan ajtaját. Három kilométernyi gyaloglás várt rá hála a kedves ismerősének aki elfelejtette közölni vele hogy csak a buszmegállóig hozza el. Vagyis inkább azt felejtette el közölni vele hogy mi lenne az ára a további fuvarnak... akkor már inkább a gyaloglás.
Este tíz óra körül járt és pokoli meleg volt még mindig. Egy rövid farmernadrág, egy elől megkötött rövid kockás ing alatta egy fekete csipkés push - up melltartó, ez volt az aznapi szerelése megbolondítva egy fekete magassarkúval ami nem éppen gyalogtúrára volt kitalálva... cowboy - buli volt a suliban, minden lány hasonlóan festett, csak úgy hemzsegtek a Jessica Simpson klónok a tornateremben... Amy nem tartozott közéjük bár nagyon szeretett volna, viszont a természet nem volt hozzá valami kegyes. Volt rajta némi súlyfelesleg amitől képtelen volt...


Ingyen masszázs

Elballagtam az ismeretlen gőzfürdőbe egy kis lazításra. Mivel új volt a hely gondoltam először körülnézek, és majd utána szaunázok. Lezuhanyoztam jól, lemosva magamról „az út porát” és elindultam. A szaunában volt még szabad hely bőven, így beültem és körülnéztem. Volt ott néhány jóvágású farokra húzható popsi. Persze akadt hozzáillő, illetve beleillő jókora lelógó fasz is. Szemezgetni kezdtem, de a visszajelzésekből úgy láttam, hogy minden lyuknak van már párja és nem kacérkodnak több vesszővel egy lyukra játszva. Amúgy sem keménykedtem még és kis bemelegedés után mentem tovább. Több fülke sorakozott a félhomályos folyosón. Legtöbbnek nyitva volt az ajtaja és üres volt. Amelyik csukva volt abban lehetett valaki, mert motozás és sóhajok hallatszottak. Tovább menve kifúrt falú fülkék álltak üresen. Azután nagy piros lámpás szobát betöltő ágyak,...


MÁJ.
5.
2014

Az ajándék 2. rész

Nem sokkal később magukra hagytam a lányokat. Úgy éreztem szükségük van egy kis „egyedüllétre” az este átéltek után. Hazahajtottam az autómmal és egy hosszú zuhany után, magam is nyugovóra tértem.
Másnap vasárnap lévén, ebédre voltam hivatalos a szüleimhez, mint mindig. Részvétel általában kötelező, ezen a napon sem volt ez másként. Pontosan délben érkeztem. Isteni illatok fogadtak már az előszobában. Az ebédlő felől vidám csevej és hangos nevetés hallatszott. Remek, a lányok már itt vannak... Nem tudom miért, de mintha egy egészen apró gombócocska kezdett volna növekedni a torkomban. Kínosnak éreztem a tegnap este után pont itt találkozni velük először a szüleim ebédlőjében. Vettem egy mély levegőt és beljebb sétáltam.


Első nap a paradicsomban, vaksötétben

- Szerintem írásaink sikere a Te különlegességeden múlt. És itt most nem egyedül a vakságodon érzem a fő hangsúlyt. Hanem a vakságod, az ártatlanságod, a vele ellentétes szexuális nyitottságod és a szerelmünk kölcsönös beteljesülésének, együttesén.
- Lehet, hogy igazad van. Én tudom, hogy ez egy érdekes téma lehet egy látónak. Itt van egy fiatal lány, aki annyira más helyzetben van a kortársaihoz képest, hogy az már felkelti az érdeklődést.
- Ez ennél még több is! Biztos vagyok benne, hogy a történeteink olvasói azonosulni próbálnak velünk... Főleg veled. Egy látó embernek nagyon nehéz elképzelni, hogy Te úgy nőttél fel, hogy nem érzékelted a nők és férfiak közötti látható nemi különbségeket.


ÁPR.
30.
2014

Tinik a filmen

IDŐPONT: NAPKÖZBEN
HELYSZÍN: HANNAH HÁLÓSZOBÁJA
HANNAH: Nem akarom, hogy visszamenj Japánba, Miko. Nem tudom, hogy bírnám ki nélküled.
Miko leteszi a tankönyvét és felül az ágyra.
MIKO: Nem akarok menni, Hannah. Azt hiszem... én... szeretlek.
MIKO és HANNAH csókolóznak. Először habozva, majd növekvő szenvedéllyel.
JELENET VÉGE
*************
- Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!
A két iskolai egyenruhába öltözött lány szétrebbent a kényelmetlen csókból.
- Mégis mi van a forgatókönyvben? - Todd a papírköteget lóbálta a kezében. Amikor nem kapott a választ, felolvasta: - Miko és Hannah csókolóznak növekvő szenvedéllyel. Szenvedéllyel. Ezen van a hangsúly. Szenvedélyt akarok látni, nem csak valami elcseszett szájrapuszit. - Elfordult a két lánytól és letelepedett egy kanapéra a sarokban. - Ez az a pillanat, ahol fordul a film....


Bűnöm

– Oldozz fel atyám, mert vétkeztem.
Nem tudtam mást tenni. Mint űzött vad, szabályosan berontottam a templom udvarába. Futottam, mert azt reméltem, hogy ezzel magam mögött hagyhatom, amit tettem, s futottam, mert annyira kikívánkozott belőlem az igazság. Futottam, a templom udvarán ropogott a lábam alatt a murva. Szinte felugrottam a legfelsőbb lépcsőfokra, s megragadtam az ajtó kilincsét. Ekkor megint éreztem, hogy a vállaimra zuhan. Megrogyott a lábam, csak a kilincset fogó kezem tartott állva. Hogy tehettem ezt? S mintha nem is férfi volnék – mindig lenéztem a lelkiséget, mindig lenéztem a túl érzelmes pillanatokat – felkiáltottam lelki kínomban a kilincset markolva. Hogy tehettem ezt?


ÁPR.
29.
2014

Egyszer élünk...

Sohasem voltam oda a kosárlabdáért, tulajdonképpen alig ütöttem meg a közepes szintet a középiskolai felméréseken. Az egyetemen tovább folytattam a jól megszokott röplabdát, ráadásul kiskorom óta libero vagyok. A fogadó, a csapatban lévő legalacsonyabb lányok posztja, egyébként sem szeretek túlzottan sokat ugrálni. Mivel vett rá, hogy az ő "vegyes" csapatában legyek az egyedüli lány? Ki tudna ellenállni egy ilyen szempárnak..?
- Réka, kicsim... jobb kezes vagy. Miért akarsz jobb ziccert, a bal lábadról ugorva dobni?
- Bement, vagy nem?
- Itt nem ez a lényeg!
- Oh... értem. Eddig azt hittem, hogy pontokra megy ki a játék. – mondtam neki gúnyos mosollyal. Az egészből elegem volt már, órák óta játszottunk. – Nem tudhatok mindent elsőre.


Egy kellemes délután

Forró nyári délután volt, és kissé fáradtan tartottam hazafelé a munkából. A lépcsőház kapujában összefutottam az új lakóval a lépcsőházból, egy 17 - 18 körüli sráccal. Amióta ideköltöztek, egyféle szimpátia alakult ki köztünk, ahányszor találkoztunk, szívélyesen üdvözöltük egymást. Most is előre köszönt, és vártunk a liftre.
A szokványos köszönésen túl most meg is szólított:
- Tudom, hogy furcsa kérdés, vagy kérés amit szeretnék tőled: Úgy láttam a múlt héten, hogy ugyanolyan fényképezőgépünk van. Esetleg tudnál nekem segíteni? A számítógépem tönkrement a napokban, de a memóriakártyám pedig megtelt. Áttölthetném nálad a fotóimat?
- Persze - válaszoltam - de az attól még az én gépemen marad, nem?