Levelek barátomnak

1. levél
Szia kedves Barátom!

Még egy gyerekkori emlék. Írtam, hogy olyan nagy családi házban laktunk, ahol együtt éltünk nagyszüleimmel, én anyámmal, meg a nagynéném férjével és három lányával. Nagynéném, anyán húga, lényegesen, jó 10 évvel fiatalabb volt anyámnál. Már meg volt mind a 3 lánya, amikor a történet megesett közöttünk. Nyár volt, kánikula, nagy forróság valamikor a 60-as években. A nagynénivel Margittal csak ketten voltunk otthon, és az udvarban levő ásott kútból locsoltuk a kertet, nehogy kiszáradjanak a növények. A forróság miatt én egy kis gatyában, Margit egy lukas rózsaszín bugyiban és egy fehér melltartóban volt, mondván kettesben, családon belül vagyunk. Nem figyelt fel a lyukas bugyira, ám én igen. Akkor még nem volt divat a punciszőr nyírása, pláne nem a punci borotválás. A lukon szépen kilátszott hosszú barna punciszőre. Mivel nagyon meleg volt, ezért az izzadtságtól a kilógó szőrszálak is átnedvesedtek, összetapadtak, láthatóvá téve a punci kontúrjait. A szemem nem tudtam levenni róla! Hajolgattunk, locsoltunk, húztuk a kútból a vizet, és mozgás közben a melltartó is hol rátapadt a nagynéném cicijeire, hol elcsúszott róla. Akkor még sima vászon, vagy selyem cicifixek voltak, nem olyanok mint a mai rafinált betétes tartásjavítók. Már két hely között jojózott a szemem. Magit mellei a három szoptatott gyerek ellenére is igen formásak voltak, teltek, a melltartó dörzsölésétől felizgult megkeményedett csúcsos mellbimbókkal. Elábrándoztam, hogy a nagynéném ugyan, de milyen jó lenne megbaszni és a puncijába beleélvezni. A gondolattól felállt a farkam, amit észre se vettem, de Margit felfigyelt rá.
– Hát neked meg mitől sátorozik a nadrágod hékás? – kérdezte. Elvörösödtem és meg se mertem szólalni.
– Na mi van veled? – folytatta. Szégyenlősen félrenéztem, majd halkan mondtam, hogy kilátszik a puncid meg a cicid bimbója! Magára nézett, meglátta a meredező mellbimbót, majd beigazította a melltartóba. Lábait kicsit széttéve puncijára nézett, és meglátta a lukat a bugyiján, amiből a nedvesen összetapadó szőrszálak kikandikáltak.
– Most már értem mitől romlott el a gatyád szabása! – mondta nevetve. – Nem használunk új bugyit a locsoláshoz! Túl drága lenne még egyet tönkretenni. De ha már észrevetted, nézegesd nyugodtan, engem nem zavar!
– Engem sem! – válaszoltam, és már nem néztem szégyenlősen félre, hanem szemem rátapasztottam a bugyi lukára, ahol valami kezdett kinőni.