A+ A-

A romlás iskolája 3. rész

Az eddig elmondottak és a naplódban leírtak pontosan elegek ahhoz, hogy kicsapjalak az általam vezetett egyházi intézményből az összes szereplővel együtt! – csapott az asztalra Márton atya, miután Miriam további történeteket szeretett volna felolvasni a mocskos titkokat rejtő naplójából. - Atyám, bocsásson meg, de ezt a kijelentést jobb lenne, ha megvitatnánk majd négyszemközt - próbálta a feldúlt igazgatót kissé lehűteni Dr. Péterváry Alfréd aki ekkor még nem gondolta, hogy az eddig kényesnek tűnő de izgató történetszál olyan fordulatot vesz, amelyre legvadabb álmában sem gondolt volna.
– Álljunk meg egy pillanatra! Szólt közbe Miriam - Van valami, amit még csak most terveztem leírni, mivel pár napja történt. Ezért szeretném inkább szóban elmondani, fontos, hogy az ügyvéd úr is megtudja, mielőtt a kirúgásomról döntenének jogtalanul - vigyorgott az ártatlanak tűnő démoni diáklány.Az ügyvéd és az igazgató összenézett, pár másodperces szemkontaktust követően sMárton atya idegesen szólalt meg újra:
- Az utolsó szó jogán, elmesélheted a történetet! De utána egy szót sem szólhatsz vagy olvashatsz.
A naplódat itt hagyod és szépen visszavonulsz a kollégiumi szobádba ameddig nem döntünk sorsod felől - hogy még erélyesebb tűnjön papi hivatásához hűen újra összekulcsolta kezét álla előtt mintha imádkozni készülne.
Mindeközben Miriam olyan mosollyal és magabiztossággal ült a fotelben mint aki teljesen tisztában van vele, hogy nála van a pókerhez szükséges összes kártya amelyet hamarosan kiterít az asztalra.
– Atyám, gondolom emlékszik, hogy a hétvégén az Ön által vezetett iskola – ha pontosabban szeretném megfogalmazni a Szent Rita Bentlakásos Gimnázium megtartotta az éves támogatói bálját.
– Ne oktass ki leányom! Nagyon jól tudom, hogy most volt az éves protokolláris bálunk. Hogy jön ez most ide? - nézett fel értetlen, riadt szemekkel a férfi.
– Úgy, hogy a vallomásom színhelye és szereplői pont onnan kerülnek ki - kacagott fel éles hangon a lány kezével lágyan legyintett is egyet mintha semmiség lenne, amiről mesélni akar.
– Miriam, kérlek, szedd össze magad az ügy komolyságához nem illik ilyen infantilis viselkedés - szólalt meg az ügyvéd így igyekezve nagyobb komolyságra rábírni az újabb vallomásra készülő fruskát.
A lány arcáról egyszerre csak lefagyott a mosoly, a visító kacaj elhallgatott, majd hozzá nem illő hirtelen,dühös mozdulattal felállt és kezeit hangos csattanás kíséretében az előtte lévő igazgatói asztalra csapta.
Majd erélyesen, már - már gúnyosan beszélni kezdett:
– Na, most fejezzük be ezt a szarakodást tiszteletre méltó atyám! Nyomhatod a vakert a szentéletről, a tíz parancsolatról meg a sátánról, de ne csinálj úgy, mint ha te szent lennél, mert nagyon jól tudod nem vagy az!
Eddig hagytam, hogy úgy csinálj mintha Te vezetnéd ezt a kócerájt és te lennél az Isten földi helytartója, de elárulok egy nagy titkot! Egy bűnös, perverz vadállat vagy te is ahogy a többi is ebben a zárdában
– a felsorolás itt véget ért hiszen egy erélyesebb hang túlkiabálta a fejleményeket.
- Mit merészelsz, azonnal, takarodj - pattant fel, egyre vörösebb fejjel a méltóságos úr miközben szigorú mozdulatokkal a kezét az ajtó irányába fordította.
Szája remegett az idegességtől, szemei villámokat szórtak.
– Nyugalom, nyugalom - avatkozott közbe az ügyvéd a percek alatt orkánná változott párbeszédbe.
Melynek eredményeként Miriam megfordult, mintha egy kicsit kizökkent volna a támadó pozíciójából.
Ismét elmosolyodott majd az asztalnak dőlve hirtelen szélesre tárta combjait.
Egyenruhájaként hordott rakott szoknyája pimaszul feljebb csúszott mozdulata közben.
Egyik kezével a szoknyája alá nyúlt. Mintha keresett volna valamit. Pár másodperc múlva váratlanul előhúzott egy fehér tárgyat, amelyről ekkor még nem lehetett tudni, hogy mi volt az és mi a célja volt vele.
– Ezt nem hagyhatom, hogy így beszéljenek velem! - kiabált továbbra is a háttérben Márton Atya, olyan testbeszéde volt , mint azoknak az állatoknak, akik a földrengést érzik… Ekkor még nem is sejthette, hogy vitapartnere közben merényletre készül ellene.
– Mit csinálsz Miriam? - reagált a lány furcsa matató akciójára az ügyvéd.
– Elrejtettem valamit a bugyimban, amit ha megmutatok majd, akkor talán befogja a száját az igazgató úr. - dünnyögte gúnyosan.Ekkor fogta a kezében lévő fehér tárgyat, ami nem volt nagyobb egy kartonból készült vonalzótól majd az ügyvéd kezébe nyomta.
- Ez mi? – nézett értetlenül mintha nem is a találós kérdés foglalkoztatta volna, hanem az a hely ahonnan ez az ismeretlen tárgy előkerült.
- Fordítsa meg, akkor majd megtudja - abban a pillanatban az igazságot képviselő férfi megfordította a könyvjelzőnek kinéző textillel burkolt tárgyat, amelynek a hátuljára arany cérnával a következő feliratot találta: – Bódius Márton SzRG Bp.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.53 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 Andreas6 2018. 01. 18. csütörtök 07:53
Kezd érdekes lenni.
#11 deajk2008 2017. 07. 20. csütörtök 12:15
Ez most tényleg 10p lett... álltam tőle
#10 Jesse 2017. 03. 26. vasárnap 17:32
Jöhet 10/10 !!! Csak így tovább!
#9 cscsu50 2017. 03. 23. csütörtök 07:41
remek írás
#8 veteran 2017. 03. 22. szerda 19:08
Ritka remek.
#7 genius33 2017. 03. 22. szerda 18:32
Ó nemár nyes gyorsan ird meg a folytatást is.
#6 Ulysses 2017. 03. 22. szerda 17:38
Cervelo egészen jól mesél. Nem véletlenül várják többen a folytatást.
#5 hairy_pussy 2017. 03. 22. szerda 16:53
izgatottan várom a folytatást
#4 sipospista 2017. 03. 22. szerda 13:47
Nagyon joo..folytasd
#3 vakon54 2017. 03. 22. szerda 12:35
cervelo folytazsd!
#2 A57L 2017. 03. 22. szerda 03:29
Szép írás.
#1 Törté-Net 2017. 03. 22. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?