A+ A-

Az orosz Vénusz

A lány az ágyamban feküdt, teljesen meztelen volt, testét csak egy vékony lepedő fedte. Az egyébként komor, sötét szobában egy reneszánsz festmény elevenedett meg. A meztelen testen, mint tökéletes formán a textil redőkben omlott az ágyra. A test egészét betakarta a finom ruha, mégis mindent láthattam, amire vágytam: a gömbölyű feneket, a hosszú kecses lábakat, az érzéki vállakat, amelyekre tegnap az az elragadó hullámos fekete haja omlott.
Fiatal, bohém festőként érkeztem Szentpétervárra. Akkoriban a modern festészet érdekelt a leginkább és Malevics 1913-as Fekete négyzetét látonom kellett. De ez nem volt elég. Vitt előre a vágy, hogy átérezzem azt az orosz környezetet, amely e nagy festőt erre a kompozícióra, erre az igen mély gondolatra inspirálta. A művészet függetlenítése, művészettelenítése és önbeteljesedése van abban a képben és ilyet Franciaországban egyetlen festőtől sem tanulhatok, gondoltam akkoriban. No, nem mintha lett volna esélyem találkozni a művésszel, de legalább azt a díszletet, amelyben élt, azt megismerhettem.
Fedorával egy zajos kis kabaréban akadtam össze. Néhány újonnan szerzett ismerősömmel ültünk be, mert az egyikük rajongott az ottani táncosnőért. Fél órája se néztük az előadást, amikor a lány szó szerint az ölembe hullott, mint egy kóbor fekete macska. Divatos, hosszú, sötét ruhát viselt, amelyben díszítésképp gyöngyök voltak varrva. A ruha hátán merész kivágás mutatta meg a lány márványszín bőrét. Nyakában egy egyszerű, fehér gyöngysor lógott, talán a nagymamájától örökölte. Úgy tűnt, senkihez se tartoztt, ellenben már találkozásunk előtt elfogyasztott egy üveg pezsgőt és néhány pohár vodkát. A lány egyértelműen részeg volt, de a bolondos hebehurgyasága megtetszett nekem.
Hogy miért engem választott áldozatul, nem tudom. Amikor vége lett az előadásnak hosszasan táncoltunk, majd együtt távoztunk. Felajánlottam neki, hogy hazakísérem, de nem tudta megmondani, hogy az hol található. Gondoltam egyet, felhozom magamhoz. A levetkőztetéshez ő ragaszkodott, majd hozzám bújt és elájult.
Másnap ott feküdt az ágyamban meztelenül, én pedig a reggeli teámat kortyolgatva ültem az ablak alatti olvasófotelemben és őt csodáltam, ahogy álmos szemei ébredeztek.
- Mi történt velem? - kérdezte tört franciával és ilyedten, mikor ráeszmélt állapotára.
- Ne ijedjen meg kérem, Fedora! Tegnap találkoztunk a bárban… sajnos a neve nem jut eszembe… egy szőke hajú testvérpár táncolt…
- A Kóborban? - érdeklődött bátortalanul, közben felült és magára húzta a takarót. A lábfeje kilógott, de én a mellei tetejére koncentráltam amíg azok a lankás dűnék el nem tűntek az összefont karjai között.
- Igen, ott - válaszoltam.
Az alig húszéves lánynak tündéri arca, pisze orra és márványszín bőre volt. És fájt a feje. Panaszkodott rá, úgyhogy kimentem a konyhába, hogy csináljak egy jó erős fekete teát, lehet, hogy kávét is kevertem bele. Húsz perc múlva, amikor a tálalóval visszatértem a szobába eszméletlen látvány tárult a szemem elé. A sötét, homályba burkolózó szobában középen, mintegy fényhordozó, isteni ajándék, Fedora állt fehér lepelben. A lány már felkelt, magaköré csavarta a lepedőmet és a könyvespolcot böngészte.
- Khm… csináltam magának teát - nyögtem ki zavaromban. - Jót tesz a fejfájásának. Akarom mondani, magának a fejfájása ellen.
A lány annyira el volt bűvölve a könyvek láttán, hogy észre se vette ahogy beléptem a szobába. Ijedtében megpördült, kezéből kiesett Thomas Mann Varázshegye, fél pillanattal később pedig, mint vízzuhatag, lehullott a lány testéről a lazán megkötött lepedő és felfedte Fedora minden szépségét.
Úgy állt ott, mint Botticelli képén Venus a habokban, de fekete kócos hajával és vörösre vált arcával talán még érzékibbnek hatott. Kezével igyekezett eltakarni a mértani pontossággal kiszabott gömbölyű mellét, valamint a dúsan, fekete szőrzettel telenőtt szeméremdombját. Mindkettőt sikertelenül.
A földbe gyökerezett a lábam. A kompozíció, a fények, a női szépség, mind rabul ejtettek.
- Kegyed elképesztően jól néz ki - dicsértem meg a zavarbajött lányt miközben letettem a tálcát a dohányzóasztalra és töltöttem neki egy csészével. - Megengedi, hogy lefessem?
- Oh! Hogy maga festő! - kiáltott fel Fedora meglepetten és szinte látni véltem, hogy a szemében megcsillan a hiú vágy. Közben lehajolt a takaróért és újra elfedte vele hófehér bőrét. - Hát, még sosem festettek meg… - töprengett játékosan és közben közelebb húzódott hozzám. A teáscsészével a kezemben felegyenesedtem, nyújtottam neki az italt. Ő olyan közel lépett hozzám, hogy éreztem bódító citrusos-ábrás parfümjét. Az egyik kezével elvette a csészét, a másikkal pedig a leplet tartotta magán. Az ágaskodó mellbimbói épphogy hozzámértek, amikor a leplet tartó keze a derekamra vándorolt, a lepel újra a földre hullt, a lány magához húzott és a fülemhez hajolt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.62 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 deajk2008 2018. 12. 19. szerda 10:35
Tetszetős lett... 8p
#8 feherfabia 2018. 11. 23. péntek 06:20
Tetszett! 8P
#7 szekely18 2018. 11. 22. csütörtök 23:08
Szép történet.
#6 sunyilo 2018. 11. 22. csütörtök 21:28
Nagyon szépen megírtad.
#5 cscsu50 2018. 11. 22. csütörtök 16:40
Szép történet.
#4 listike 2018. 11. 22. csütörtök 08:10
Szép és kerek történet.
#3 A57L 2018. 11. 22. csütörtök 02:41
Szerintem is,frappáns írás.
#2 veteran 2018. 11. 22. csütörtök 01:45
Kicsit vontatott az elején, de jó lett.
#1 Törté-Net 2018. 11. 22. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?