Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Magyarhonban a poszt kommunista ország jelleg eltűnőben van. A fiatalok szemlélete a globális, kapitalista rendszerek mentén épül fel. De vajon vannak még szubkulturális törzsek Magyarországon? Mi tekinthető egyáltalán rétegirodalomnak? A pornó és a horror? Tulajdonképpen az említett kettő műfaj egy réteget céloz meg. Nem tudom, hogy hol vannak azok a napjainkban születő írások amik szembe mennek az árral? Tudjuk jól, hogy a könyvkiadás üzlet. A kiadó diktál, az író bólogat mert be akarja fizetni a csekket. A média agymosása nyilvánvaló, ne csodálkozunk ezen hiszen ahol a pénz van, ott van a hatalom is. Vagyis az egyes médiumok korlátlan anyagi eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy elérjék a céljaik. De mi a cél? Nem tudom, de nem is érdekel. Olyan hú de nagy meglepetést ne várjunk, globálisan vagy akár országosan a cél legtöbbször a hatalom megszerzése és megtartása. Hála a jó Istenek nem vagyok közgazdász vagy szociológus így nem értek a témához. De hiányolom a rétegirodalmat. Minden bizonnyal vannak kellemes alkotói műhelyek ahol születnek értékek, nyilván kicsiben. A Nemzeti színházban ( nagyban) Budapesten nem fog megjelenni a hazai rétegirodalom a színpadra alakítva. Nem rég olvastam, hogy Adele az énekesnő villát vett sok millió dollárért Los Angelesbe. Egy magyar rockzenéz mikor keress annyi pénzt, hogy villát tudjon venni Los Angelesbe? A választ sejtjük. Nem az értékes művek jutnak el sok emberhez, hanem azok a művek amik politikai, ideológiai okok nagyon népszerűek lesznek. Szégyen, hogy itt Kelet-Európában sokszor jobban ismerjük a tengerentúli vagyis Amerikai szerzők műveit, mint a szomszédos ország alkotóinak a műveit. Miért nincs a magyar prózának angol nyelvterületen nagy piaca? Ezzel együtt ha bemegyünk egy hazai könyvesboltba akkor a polcokon a kötetek 80 százalékát külföldi jellemzően Amerikai szerző írta. Meglehet érteni, hogy piaci alapon nyilván sokan profitorientáltak. A kiadó lefordítja a népszerű Amerikai író regényét, ' oszt ennyi. Kis kockázat, nagy haszon mert megveszik itthon. Olvasókat kellene nevelni, olyan olvasót akinek fontos, hogy a hazai szerzőket olvassa. Ezzel együtt kiemelt célként kell megfogalmazni, hogy a magyar írók művei eljussanak az USA ba. Rögtön adódik, hogy a magyar lélekhez közel álló írások amil a falvaink, városok , a magyar életet mutatják be ugyan kit érdekelnek az USA ban? Nyilván szinte senkit sem. Globális, gyökértelen történetek amik sziruposak, könnyedek nem érdemes külföldi piacra vinni ha nem csak profitot akarunk. Brooklynban nem hinném, hogy sok embert érdekel, hogy Magyarországon Józsi bácsi hogyan tud kosarat fonni fűzfavesszőből? Mivel valószínűleg a kosarat, a fűzfavesszőt és Magyarországot sem ismerik. Keveset beszélünk róla de hol vannak az amatőr műfordítók? Hol vannak az olyan emberek akik a hazai amatőrök írásait , művészi szinten lefordítják akár Német , Angol, stb., nyelvre? A nagy kiadóknak persze rendelkeznek profi műfordítókkal. Mindig idetérek vissza. Mi ismerjük a Hair c musicalt, hiszen népszerű hazánkban. Bezzeg a Padlás c musicalt hányan ismerik Amerikában? A kérdés nyilván plátói. Már megint a politika szól közbe. Vagyis a tőkeerős, ráadásul angolul beszélő szerzők jobban érvényesülnek a nemzetközi piacon mint a hazai alkotók. Van ennek értelme? Nincs. Ide lehetne hozni, hogy Kovi az ismert pornófilm rendező rangos díjakat hozott külföldről, de ( de!) saját elmondása szerint sem művészet amit ő csinált. ( Filmek). A hazai művészetnek utat kellene találni a nagy nemzetközi piacokra. Erről is keveset beszélünk de ez gazdasági érdek is, milyen jó lenne ha sok külföldi turista a magyar kőszínházak miatt jönne hazánkba és költeni a pénzt. Szerencsére nem vagyok színházi ember így nem tudom, hogy a színház igazgatók mennyire érzik fontosnak a külföldi turistákat, de nem ördögtől való ha elsősorban a magyar embereket akarják megszólítani. Persze fesztivál szinten már vannak nemzetközi sikerek lásd: Volt fesztivál ahova özönlenek a külföldiek, ott meg az a baj, hogy a legtöbb vendég külföldi és nem magyar. Az okot itt is lehet sejteni, drága minden. Szintén keveset beszélünk erről de mi lenne ha valaki összetákolna egy olyan programot ami pár másodperc alatt tökéletesen lefordít egy regényt, egy tetszőlegesen kiválasztott Európai vagy akár Dél Amerikai nyelvre? Nyilván a műfordítók mosolya nem lenne őszinte. De a jövő ez! Az MI olcsó, hatékony műfordító lesz. Térjünk vissza a rétegirodalomra, a szubkultúrák hagyományait bemutató és őrző írások nagyon fontosak. Pl. A vagonok oldalán található festékszórókkal készített művek alkotói még napjainkban is próbálják őrizni a tudást, vagyis napjainkban is születnek rajzok a vagonok oldalán. Jó lenne ha az adott szubkultúráról könyvben is lehetne olvasni de sok más egyéb rétege van a társadalomnak aminek a hagyományait csak az írott szó tudja megőrizni, sőt akár tovább lendíteni. Még akkor is ha kevés ember érzi sajátjának az adott szubkultúrát.
Ha szeretnéd h több komment érkezzen az írásodra, akkor reklámozd az oldalt, kellenek új, frirss olvasók. Nyilván ingyen olvasható történetek is szükségesek. Vannak olyan témák, amik népszerűek, ha azokról írsz, akkor sokan hozzászólnak. Ezt csak alulról lehet felépíteni, nem felülről szabályozással, hogy kötelező a kommentelés.
Szerintem belefáradt mindenki, hogy a napi 30-40 semmitmondó, érdektelen hozzászólás közé megpróbáljon valami normálisat írni. Ez olyan mint ha az ember az ordibáló tömeget akarná túlkiabálni. Reménytelen. ☹️
Próbálj ki új dolgokat, rugaszkodj el a megszokottól. Egy pillanatra olyan mintha lógnál a nagy ismeretlen mélység fölött, de aztán lehet, hogy még élvezni is fogod.
Magyarhonban a poszt kommunista ország jelleg eltűnőben van. A fiatalok szemlélete a globális, kapitalista rendszerek mentén épül fel. De vajon vannak még szubkulturális törzsek Magyarországon? Mi tekinthető egyáltalán rétegirodalomnak? A pornó és a horror? Tulajdonképpen az említett kettő műfaj egy réteget céloz meg.
Nem tudom, hogy hol vannak azok a napjainkban születő írások amik szembe mennek az árral? Tudjuk jól, hogy a könyvkiadás üzlet. A kiadó diktál, az író bólogat mert be akarja fizetni a csekket. A média agymosása nyilvánvaló, ne csodálkozunk ezen hiszen ahol a pénz van, ott van a hatalom is. Vagyis az egyes médiumok korlátlan anyagi eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy elérjék a céljaik. De mi a cél? Nem tudom, de nem is érdekel. Olyan hú de nagy meglepetést ne várjunk, globálisan vagy akár országosan a cél legtöbbször a hatalom megszerzése és megtartása. Hála a jó Istenek nem vagyok közgazdász vagy szociológus így nem értek a témához. De hiányolom a rétegirodalmat. Minden bizonnyal vannak kellemes alkotói műhelyek ahol születnek értékek, nyilván kicsiben. A Nemzeti színházban ( nagyban) Budapesten nem fog megjelenni a hazai rétegirodalom a színpadra alakítva.
Nem rég olvastam, hogy Adele az énekesnő villát vett sok millió dollárért Los Angelesbe. Egy magyar rockzenéz mikor keress annyi pénzt, hogy villát tudjon venni Los Angelesbe? A választ sejtjük. Nem az értékes művek jutnak el sok emberhez, hanem azok a művek amik politikai, ideológiai okok nagyon népszerűek lesznek. Szégyen, hogy itt Kelet-Európában sokszor jobban ismerjük a tengerentúli vagyis Amerikai szerzők műveit, mint a szomszédos ország alkotóinak a műveit.
Miért nincs a magyar prózának angol nyelvterületen nagy piaca? Ezzel együtt ha bemegyünk egy hazai könyvesboltba akkor a polcokon a kötetek 80 százalékát külföldi jellemzően Amerikai szerző írta. Meglehet érteni, hogy piaci alapon nyilván sokan profitorientáltak. A kiadó lefordítja a népszerű Amerikai író regényét, ' oszt ennyi. Kis kockázat, nagy haszon mert megveszik itthon.
Olvasókat kellene nevelni, olyan olvasót akinek fontos, hogy a hazai szerzőket olvassa. Ezzel együtt kiemelt célként kell megfogalmazni, hogy a magyar írók művei eljussanak az USA ba. Rögtön adódik, hogy a magyar lélekhez közel álló írások amil a falvaink, városok , a magyar életet mutatják be ugyan kit érdekelnek az USA ban? Nyilván szinte senkit sem. Globális, gyökértelen történetek amik sziruposak, könnyedek nem érdemes külföldi piacra vinni ha nem csak profitot akarunk. Brooklynban nem hinném, hogy sok embert érdekel, hogy Magyarországon Józsi bácsi hogyan tud kosarat fonni fűzfavesszőből? Mivel valószínűleg a kosarat, a fűzfavesszőt és Magyarországot sem ismerik.
Keveset beszélünk róla de hol vannak az amatőr műfordítók? Hol vannak az olyan emberek akik a hazai amatőrök írásait , művészi szinten lefordítják akár Német , Angol, stb., nyelvre? A nagy kiadóknak persze rendelkeznek profi műfordítókkal.
Mindig idetérek vissza. Mi ismerjük a Hair c musicalt, hiszen népszerű hazánkban. Bezzeg a Padlás c musicalt hányan ismerik Amerikában? A kérdés nyilván plátói. Már megint a politika szól közbe. Vagyis a tőkeerős, ráadásul angolul beszélő szerzők jobban érvényesülnek a nemzetközi piacon mint a hazai alkotók. Van ennek értelme? Nincs.
Ide lehetne hozni, hogy Kovi az ismert pornófilm rendező rangos díjakat hozott külföldről, de ( de!) saját elmondása szerint sem művészet amit ő csinált. ( Filmek).
A hazai művészetnek utat kellene találni a nagy nemzetközi piacokra. Erről is keveset beszélünk de ez gazdasági érdek is, milyen jó lenne ha sok külföldi turista a magyar kőszínházak miatt jönne hazánkba és költeni a pénzt. Szerencsére nem vagyok színházi ember így nem tudom, hogy a színház igazgatók mennyire érzik fontosnak a külföldi turistákat, de nem ördögtől való ha elsősorban a magyar embereket akarják megszólítani. Persze fesztivál szinten már vannak nemzetközi sikerek lásd: Volt fesztivál ahova özönlenek a külföldiek, ott meg az a baj, hogy a legtöbb vendég külföldi és nem magyar. Az okot itt is lehet sejteni, drága minden.
Szintén keveset beszélünk erről de mi lenne ha valaki összetákolna egy olyan programot ami pár másodperc alatt tökéletesen lefordít egy regényt, egy tetszőlegesen kiválasztott Európai vagy akár Dél Amerikai nyelvre? Nyilván a műfordítók mosolya nem lenne őszinte. De a jövő ez! Az MI olcsó, hatékony műfordító lesz.
Térjünk vissza a rétegirodalomra, a szubkultúrák hagyományait bemutató és őrző írások nagyon fontosak. Pl. A vagonok oldalán található festékszórókkal készített művek alkotói még napjainkban is próbálják őrizni a tudást, vagyis napjainkban is születnek rajzok a vagonok oldalán. Jó lenne ha az adott szubkultúráról könyvben is lehetne olvasni de sok más egyéb rétege van a társadalomnak aminek a hagyományait csak az írott szó tudja megőrizni, sőt akár tovább lendíteni. Még akkor is ha kevés ember érzi sajátjának az adott szubkultúrát.
Reménytelen. ☹️