Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Mindenki arra vágyik, hogy szép csendben elaludhasson, fájdalom nélkül, és akkor amikor ő szeretné. Én arra vágyom, hogy örökké éljek, és az agyam és a fizikumom maradjon fiatal.
És ha egy abszurd fordulatként ismét Lolamackónak születnél újjá, az nagyon gáz lenne? Innen az ismeretlen távolból ítélve a jelenlegi is teljesen rendben van. Leélve újra egy élet más közegben, de egy folyamatos 'déja vu' érzéssel? Ha újraszületnék, legszívesebben tengerimalac lennék az unokámnál. 🙂 Remek kis életem lenne.
Igen! Ez tökéletesen leírta amit érzek. Legyek pillangó! Legyek pillangó és akkor gyorsan vége lesz, aztán újjászülethetek, ha jó voltam, akár férfiként is, vagy újra pillangóként.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! –
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
Nagyon igazad van, ha abszurdnak vesszük a körülöttünk lévő világot, azzal könnyebb elviselni, mert tényleg abszurd dolgok történnek. Bevallom én sem olvasok mindig ilyeneket, mert nem mindig van hozzá hangulatom. Lehet, hogy ez csak egy álom, és egyszer majd fölébredek, és azt mondom, hogy milyen furcsát álmodtam?
Hosszú ideje alszik a fórum, majd meglátjuk mikor ébred fel. Az abszurdhoz meg nem tudok értelmesen hozzászólni- akkor meg minek- mert teljesen hangulat kérdése, hogyan viszonyulok hozzá. Néha bejön, sokszor nem. Azt is jól kell csinálni. Sokan azt hiszik ha elég katyvaszosan írnak, az már elég hozzá. Ami azt illeti, mostanság az egész világot olyan abszurdnak érzem magam körül, hogy arra már nem is érdemes ráfejelni.
Elárulod, hogy hogyan írod az abszurdot? Simán, dől belőled? Lassan rakod össze, mindent kiszámítva? Igazán érdekel. Szeretem olvasni, de tudom, hogy én nem tudnék írni.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Valami ilyesmire gondolsz?
"Álmopska5"