Emma és Gábor

Emma, a neves pszichológus mindig is közel állt fiához, Gáborhoz. Szokatlan volt, hogy egy anya legyen a fia terapeutája, de férje elvesztése után úgy érezte, hogy egyedülállóan alkalmas arra, hogy tudja, min megy keresztül Gábor. A fiú ugyan vonakodott megnyílni anyja előtt a magánéletéről, Emma azonban tudta, hogy ez egy fontos pszichológiai téma egy fiatal tinédzser fiú számára, ezért úgy döntött, hogy hipnotizálja, hogy válaszokat kapjon.
A nő ujjai táncoltak a kanapé párnáin, képzett tekintete Gábor ellazult vonásat fürkészte, miközben visszafelé számolt, mély ellazultságba vezetve a fiút.
– Nyugodtnak és teljesn biztonságban érzed magad! – nyugtatgatta, szavaival gyengéd varázslatot fonva a fiára.
Ahogy Gábor szemhéja lecsukódott, Emma professzionális maszkja lehullott, és helyét az anyai kíváncsiság vette át. Megköszörülte a torkát, kérdése alig volt hangosabb suttogásnál: – Mesélj a múlt heti randidról Sárival! Mi történt a moziban?
A hipnózis alatt Gábor arckifejezése átalakult, ajka mosolyra húzódott.
– Azt az új szuperhősnős filmet néztük meg... – kezdte halk, rekedtes hangon.
– Sári nagyon beleélte magát, mindig ujjongott, amikor a hősnő megmentette a helyzetet. Emma ceruzával jegyzetelt a jegyzettömbjébe, homloka a koncentrációtól ráncolódott.
– És azután? – sürgette gyengéden.
Gábor mosolya szélesebbre húzódott, szavai özönvízszerűen ömlöttek ki belőle.
– Azután a stáblista alatt a hátsó sorban smároltunk. Szopta a farkamat is, anya.
Emma ceruzája megállt, a szíve kihagyott egy ütemet, miközben küzdött, hogy megőrizze semleges hangnemét.
– Ez biztosan... izgalmas volt.
Veszettól firkált, próbálva feldolgozni ezt a váratlan felfedezést. Ceruzája a jegyzettömbje felett lebegett, szakmai kíváncsisága felcsigázta.
– Mesélj még többet! Mi történt pontosan? – kérdezte kimért, klinikai hangon.
A hipnotizált Gábor arca kipirult, mellkasa egy mély lélegzetvétellel megemelkedett.
– Nos, anya... elég sokat smároltunk. Sára kezei végig rajtam voltak, én pedig a mellét simogattam... – elhallgatott, szavai lelassultak, ahogy egyre mélyebbre merült az emlékekben.
Emma szorítása a ceruzáján még erősebbre váltott, bütykei elfehéredtek.
– Folytasd! – suttogta megtévesztően lágy hangon.
Gábor hangja mormogássá halkult, szavai sietve törtek elő.
– Elkezdte szopni a farkam... Csodálatos érzés volt! Már majdnem elélveztem, de aztán rád kezdtem gondolni...