Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Kedves TheChronic! Azért ennél összetettebb a dolog. Mondjuk, összeszerkesztem az itt eddig megjelenteket (és a következőket) egy könyvbe. Kétféle kritika érhetné, és joggal. Az egyik: mi ez, életrajz? Ki a fene ez az Arletta, hogy érdekes legyen az élete? Főleg kit érdekel (néhány szexmániáson meg kiéhezetten kivül), hogy mikor, kivel, hogyan szeretkezett? A másik: mi ez, szexregény? Ki a fenét érdekel, mi történik ezzel az Arlettával, mikor épp nem szeretkezik? És lehet, hogy jó stílusa van, de a szeretkezései elég sablonosak. Az életem egyelőre elég érdemtelen és érdektelen ahhoz, hogy komolyan megörökítsem. Elvégre alig több mint 3 hét múlva leszek csak 27 éves, és eddig sem velem nem történtek világfordító dolgok, sem én nem csináltam ilyesmit. És most az egyszer kivételesen arra kérlek, olvasd el az eddigieknek csak a szex-jeleneteit. Rá fogsz jönni, hogy minden szép fogalmazás ellenére mennyire egyformák. Úgyhogy... Egy dolog ellen nincs kifogásom. Ha majd megjelenik a Törté-Neten az utolsó rész, egybeszerkesztheted, és ha nekem is megfelel, akár ki is adhatod. Még a saját neved alatt is. Egy feltétellel: a bevételt teljes egészében valamelyik meleg szervezetnek kell megkapnia! (Csak azért nem teszem ezt meg én magam, mert félek, hogy a felét átírnám, újraírnám; és esetleg olyasmi is belekerülne, amiből olyanok is felismerhetnek, akik erről az oldalamról nem ismernek.)
Arletta
1
TheChronic
2003. április 30. 18:11
#35
Kezdem sejteni,Arletta miért nem akar könyvet ebböl,és így már megértem.Nem akar elveszni a többi szar szemét kirakatkönyv között.Kár is lenne.Csak azt sajnálom,hogy így mi sem kapunk egy hosszabb lélegzetű művet töle. Legalább ide írhatna egyet,én akkor is végigolvasnám,ha órákba telne. A mostaniak is épphogy befejezödnek,már olvasnám tovább öket,vagy legalább egy másikat.
Liliana,remélem,idetévedsz és elolvasod ezt,nagyon várok már töled egy újabb nagyszerű alkotást,amivel ismét elkápráztatnál.Mi hallgatásod oka?
1
Xcal
2003. április 30. 07:24
#34
Végülis a te dolgod :)
1
Arletta
2003. április 28. 22:31
#33
Kedves Manzsi! Valóban nem mondtad, csak én szűrtem le, nem a szó miatt, hanem az egész hozzászólásodból. De így rendben.
Kedves zsolt! Nem tudom, elolvastad-e a múltkori reakciódra adott válaszomat. Akár igen, akár nem, most megismétlem, kissé bővebben kifejtve. Az élet nem az irodalmi szabályok szerint működik. A mindennapokban nagyon ritka a bonyodalom, a "kettőscsavar" és hasonlók. Egyszerűen, természetesen történnek a dolgok, a legnagyobb boldogságok csakúgy, mint a legnagyobb tragédiák. Az, hogy ezt hogyan dolgozzuk fel, hogyan tálaljuk másoknak, más dolog, csakhogy én nem irodalmár vagyok, hanem egyszerűen elmondom, ami történt. Szóval ne irodalmi műként olvasd, mert nem az, inkább valamiféle naplóként.
Kedves Dj Fiser! Köszönöm. Kívánom, hogy soha ne ismerd meg ezt az érzést. Lesz még, csak nem tudom, mikor.
Kedves TheChronic! Köszönöm a dícséretet. Igen, van bennem elégedettség, hiszen természetesen jól esik, hogy tetszik, amiket írtam. De mivel ez nekem csak ("csak"?) szórakozás, nem csinálok abból sem ügyet, ha valakinek nem tetszik. Amit zsoltnak írtál, azzal fő vonalaiban egyetértek, de ezt ki is fejtettem.
Kedves Xcal! Köszönöm, ez is jólesett. De azért tartom magam ahhoz, amit mondtam.
Kedves NekedMarci! Köszönöm, de - érthető okból - nem tartok a vígasztalásodra igényt.
Ha úgy írnád a történeteket, hogy egy fikarcnyi sex nincs benne, akkor is fantasztikus élmény lenne olvasni, azon egyszerü okból kifolyólag, hogy Tudsz írni. Képek folynak a szemem előtt, mikor olvasok, és pillanatokra sem zökkenek ki sosem a történeteidből. Már az sem zavar hogy fiukról semmi nincs :) Szerintem próbáld meg komolyan venni Chronic ajánlatát, szerintem sokan szeretnék olvasni egy nagyobb lélegzetű kinyilatkozásodat, esetleg könyv vagy füzet alakjában. A fantázia hiányára egy megjegyzés: Szinte minden filmet, könyvet, zenét stb műveket az ÉLET ihlet. Senki nem születik úgy, hogy egyszercsak rádöbben -hmm valami nyomja az agyamat kéne írni egy könyvet. Csak kezd el írni, és hidd el nem lesz megállás. U.I.: én a kurásszót a szine miatt szeretem csak. Pusszantás
1
TheChronic
2003. április 27. 00:47
#30
Kedves Arletta!
A hozzászólásokat olvasva nem kis dolog,hogy szerény és józan tudsz maradni.Persze otthon biztos nagyon büszke vagy magadra(joggal!),vagy még inkább örülsz,hogy ilyen elfogadottá és "sikeressé" tudtad tenni a stílusoddal a saját életed emlékeit.Ez azért nem hétköznapi dolog,jogosan lehetsz elégedett. zsolt-hoz szólva: szerintem nem volt közhelyes,sem egyszerű,"rutinos" pedig végképp nem,legfeljebb nagyon az elején.Én pl.végig éreztem benne egyfajta feszültséget,pont a szimplának tűnö mondatvezetés miatt.Persze lehet,h zsolt egyszerűen tragikusabb,drámaibb hangvételt igényelt volna,h a történet eleje is igazodjon a végkifejlethez; ez ízlés dolga.De ahol még minden jól ment,arról miért írnál drámaian? Ami szép,az szép,nemigaz?
További jó munkát,Arletta! TC
1
Dj Fiser
2003. április 26. 22:16
#29
10 point!!! Nem szoktam hozzászólásokat irogatni, olvasgatni jobban szeretek. Mivel nem vagyok kritikus egyszerűen fogalmazok. Ez a történet gyönyörű s egyben szörnyen tragkius is. Annyira mellbevágott a vége, hogy egész rossz kedvem lett tőle, s beleborzongtam, hogy mi lenne velem, hogyha elveszteném azt akit szeretek. S emiatt hiszem el, hogy ez igaz story, egy ilyen történetet nem lehet csak úgy kitalálni. Hát csak ennyit szerettem volna mondani császtok, s Arletta én is csatlakozom a többiekhez, s várom a hasonlóan szinvonalas műveket!
1
zsolt
2003. április 26. 15:03
#28
10-es. De most ünneprontó leszek, pedig nem bántani akarlak. Bocsáss meg! Az előzőre azt írtam egyszerű és természetes, mert az úgy volt szép. A tragédia azonban megoldhatatlan, titokzatos, és igazságtalan. A vonalvezetése nem lehet ilyen egyszerű, mondatai nem lehetnek ilyen már-már közhelyesek. Ne engedj a rutinnak, nem biztos, hogy az a jó, ami elsőre annak látszik! Kár volna, mert szép történetektől fosztanál meg minket...
1
Manzsi
2003. április 26. 08:30
#27
Kedves Arletta! Egy árva szóval nem mondtam, hogy kitalált a történet! Minden bizonnyal a "sztori" szót érthetted így. Csupán annyit szerettem volna kifejezésre juttatni, hogy a megtörtént eseményt nagyon jól írtad meg. Így már jó?
Továbbra is maradok olvasód: Manzsi
1
Arletta
2003. április 26. 07:45
#26
Kedves Manzsi! Na igen, beleestél abba, amibe már sokan. Ugyanis ez nem kitalált történet, hanem az elejétől a végéig igaz. (Jó, a párbeszédek nem biztos, hogy szóról-szóra, de értelmükben igen.) Úgyhogy itt csak egy eldöntendő kérdés volt: honnan érdemes elkezdeni, és hol kell befejezni. És ha olvastad az eddigieket is, akkor tudod, hogy nem szeretem az ágyban kezdeni, és utána rögtön be is fejezni. Ezek az életrajz-morzsák nem a szexről szólnak, hanem ami mögötte van.
Kedves johnny-73! Biztos olvastál már, legfeljebb nem emlékszel. Könnyedség pedig egyáltalán nincs benne (elegancia még esetleg igen), hisz a vége életem legnagyobb tragédiája. Nagyon is súlyos... Hiba pedig mindig van, találtam is benne így elolvasva (nem mondom meg, mit), de már marad ilyen. Egyelőre nem hagyom abba.
Arletta
1
johnny-73
2003. április 25. 15:32
#25
Ilyet még életemben nem olvastam! Lenyűgöz az a könnyed elgancia ami ebből a műből árad! HIBÁTLAN! Ne hagyd abba!!
1
Manzsi
2003. április 25. 13:03
#24
Na igen! Szépen, összefüggően írtál. A történetet átgondoltan vetetted papírra. A magam részéről szeretem látni a megfelelő vonalvezetést - azaz ha a sztorinak van eleje, taglalása és van vége. Bár a vége túl rövid, de talán ezért is csattanós. 10p
1
Arletta
2003. április 25. 09:56
#23
Kedves Ska-P! Köszsönöm. De azért túlozni nem kéne. Megelégszem azzal, ha bent lehetek az első tízben.
Kedves Spapp! Köszönöm. A részvétet is, a véleményt is.
Kedves Liliana! Neked is köszönöm mindkettőt. Fogok írni, és annak nem lesz szomorú a vége, de mostanában kicsit jobban be vagyok fogva, úgyhogy nem tudom, mikor. Meg persze attól is függ, hogy Törté-Net mikor teszi fel, ha elkészültem vele.
Arletta
1
Arletta
2003. április 25. 09:49
#22
Kedves TheChronic! Természetesen tudom, hogy regényt nem pár óra alatt szokás írni. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy kitalált sztorit (bármilyen nagyságban) képtelen lennék írni. Arról, ami megtörtént, főleg, ami velem történt, úgy tűnik (a sok dícséretet olvasva), tudok úgy, hogy az érdekes legyen. De az más: ott csak fel kell eleveníteni valamit, ami bennem van.Szóval azzal nincs bajom, ha szavakba kell foglalnom eseményeket, érzéseket. De kitalálni nem tudok ilyet. Azért a felajánlott segítséget köszönöm, de annak a valószínűsége, hogy élek vele, minden határon túl közelít a nullához.
Arletta
1
Liliana
2003. április 25. 09:44
#21
Ez is nagyon szép volt! Minden elismerésem és átérzésem Arletta!
(Írhatnál valami vidábbat is - most gyorsan - mert ez nagyon szomorú véget ért!)
1
Spapp
2003. április 25. 08:37
#20
Kedves Arletta!
Isteni. A gyönyör tragédiája. Sajnálom ami történt.Részvétem. Remekmű!
1
Ska-P
2003. április 24. 23:36
#19
Arletta! Most már végérvényesen téges tartalak az oldal legjobb szerzőjének!
1
TheChronic
2003. április 24. 19:14
#18
Kedves Arletta!
Amibe belekötöttem,már megoldódott,mostmár semmit sem tudok kifogásolni :D Valóban könnyebb feldolgozni az ilyen traumákat,ha megosztod,"kiírod" magadból. De elötte pont az a nehéz,hogy bárkit is beavass,aki nem tud róla. Témát váltva: tényleg nagyon tetszik a stílusod,egyre gördülékenyebb.élvezet olvasni akkor is,mikor köze nincs az erotikához.A regény pedig nem egydélutános dolog: ha hagysz magadnak idöt,hagyod kialakulni a koncepciót,és szépen írogatod,mikor úgy érzed,akkor simán meg tudod csinálni.A fantáziáddal kapcsolatos megjegyzésedet nem vettem komolyan :D Te is tudod,hogy nem jelentene problémát.De tudod mit: nem eröltetem.Ezt Te döntöd el.Viszont,ha bármi segítségre,ötletre,támaszra,netán kritikára van szükséged,állok rendelkezésedre. TC
Remélem, azért nem sértődtél meg...
Kedves TheChronic!
Azért ennél összetettebb a dolog. Mondjuk, összeszerkesztem az itt eddig megjelenteket (és a következőket) egy könyvbe. Kétféle kritika érhetné, és joggal.
Az egyik: mi ez, életrajz? Ki a fene ez az Arletta, hogy érdekes legyen az élete? Főleg kit érdekel (néhány szexmániáson meg kiéhezetten kivül), hogy mikor, kivel, hogyan szeretkezett?
A másik: mi ez, szexregény? Ki a fenét érdekel, mi történik ezzel az Arlettával, mikor épp nem szeretkezik? És lehet, hogy jó stílusa van, de a szeretkezései elég sablonosak.
Az életem egyelőre elég érdemtelen és érdektelen ahhoz, hogy komolyan megörökítsem. Elvégre alig több mint 3 hét múlva leszek csak 27 éves, és eddig sem velem nem történtek világfordító dolgok, sem én nem csináltam ilyesmit.
És most az egyszer kivételesen arra kérlek, olvasd el az eddigieknek csak a szex-jeleneteit. Rá fogsz jönni, hogy minden szép fogalmazás ellenére mennyire egyformák. Úgyhogy...
Egy dolog ellen nincs kifogásom. Ha majd megjelenik a Törté-Neten az utolsó rész, egybeszerkesztheted, és ha nekem is megfelel, akár ki is adhatod. Még a saját neved alatt is. Egy feltétellel: a bevételt teljes egészében valamelyik meleg szervezetnek kell megkapnia! (Csak azért nem teszem ezt meg én magam, mert félek, hogy a felét átírnám, újraírnám; és esetleg olyasmi is belekerülne, amiből olyanok is felismerhetnek, akik erről az oldalamról nem ismernek.)
Arletta
Legalább ide írhatna egyet,én akkor is végigolvasnám,ha órákba telne.
A mostaniak is épphogy befejezödnek,már olvasnám tovább öket,vagy legalább egy másikat.
Liliana,remélem,idetévedsz és elolvasod ezt,nagyon várok már töled egy újabb nagyszerű alkotást,amivel ismét elkápráztatnál.Mi hallgatásod oka?
Valóban nem mondtad, csak én szűrtem le, nem a szó miatt, hanem az egész hozzászólásodból. De így rendben.
Kedves zsolt!
Nem tudom, elolvastad-e a múltkori reakciódra adott válaszomat. Akár igen, akár nem, most megismétlem, kissé bővebben kifejtve.
Az élet nem az irodalmi szabályok szerint működik. A mindennapokban nagyon ritka a bonyodalom, a "kettőscsavar" és hasonlók. Egyszerűen, természetesen történnek a dolgok, a legnagyobb boldogságok csakúgy, mint a legnagyobb tragédiák. Az, hogy ezt hogyan dolgozzuk fel, hogyan tálaljuk másoknak, más dolog, csakhogy én nem irodalmár vagyok, hanem egyszerűen elmondom, ami történt. Szóval ne irodalmi műként olvasd, mert nem az, inkább valamiféle naplóként.
Kedves Dj Fiser!
Köszönöm. Kívánom, hogy soha ne ismerd meg ezt az érzést.
Lesz még, csak nem tudom, mikor.
Kedves TheChronic!
Köszönöm a dícséretet. Igen, van bennem elégedettség, hiszen természetesen jól esik, hogy tetszik, amiket írtam. De mivel ez nekem csak ("csak"?) szórakozás, nem csinálok abból sem ügyet, ha valakinek nem tetszik.
Amit zsoltnak írtál, azzal fő vonalaiban egyetértek, de ezt ki is fejtettem.
Kedves Xcal!
Köszönöm, ez is jólesett. De azért tartom magam ahhoz, amit mondtam.
Kedves NekedMarci!
Köszönöm, de - érthető okból - nem tartok a vígasztalásodra igényt.
Arletta
Ha úgy írnád a történeteket, hogy egy fikarcnyi sex nincs benne, akkor is fantasztikus élmény lenne olvasni, azon egyszerü okból kifolyólag, hogy Tudsz írni.
Képek folynak a szemem előtt, mikor olvasok, és pillanatokra sem zökkenek ki sosem a történeteidből.
Már az sem zavar hogy fiukról semmi nincs :)
Szerintem próbáld meg komolyan venni Chronic ajánlatát, szerintem sokan szeretnék olvasni egy nagyobb lélegzetű kinyilatkozásodat, esetleg könyv vagy füzet alakjában.
A fantázia hiányára egy megjegyzés:
Szinte minden filmet, könyvet, zenét stb műveket az ÉLET ihlet.
Senki nem születik úgy, hogy egyszercsak rádöbben -hmm valami nyomja az agyamat kéne írni egy könyvet.
Csak kezd el írni, és hidd el nem lesz megállás.
U.I.:
én a kurásszót a szine miatt szeretem csak.
Pusszantás
A hozzászólásokat olvasva nem kis dolog,hogy szerény és józan tudsz maradni.Persze otthon biztos nagyon büszke vagy magadra(joggal!),vagy még inkább örülsz,hogy ilyen elfogadottá és "sikeressé" tudtad tenni a stílusoddal a saját életed emlékeit.Ez azért nem hétköznapi dolog,jogosan lehetsz elégedett.
zsolt-hoz szólva: szerintem nem volt közhelyes,sem egyszerű,"rutinos" pedig végképp nem,legfeljebb nagyon az elején.Én pl.végig éreztem benne egyfajta feszültséget,pont a szimplának tűnö mondatvezetés miatt.Persze lehet,h zsolt egyszerűen tragikusabb,drámaibb hangvételt igényelt volna,h a történet eleje is igazodjon a végkifejlethez; ez ízlés dolga.De ahol még minden jól ment,arról miért írnál drámaian? Ami szép,az szép,nemigaz?
További jó munkát,Arletta! TC
Az előzőre azt írtam egyszerű és természetes, mert az úgy volt szép. A tragédia azonban megoldhatatlan, titokzatos, és igazságtalan. A vonalvezetése nem lehet ilyen egyszerű, mondatai nem lehetnek ilyen már-már közhelyesek. Ne engedj a rutinnak, nem biztos, hogy az a jó, ami elsőre annak látszik! Kár volna, mert szép történetektől fosztanál meg minket...
Egy árva szóval nem mondtam, hogy kitalált a történet!
Minden bizonnyal a "sztori" szót érthetted így. Csupán annyit szerettem volna kifejezésre juttatni, hogy a megtörtént eseményt nagyon jól írtad meg.
Így már jó?
Továbbra is maradok olvasód: Manzsi
Na igen, beleestél abba, amibe már sokan. Ugyanis ez nem kitalált történet, hanem az elejétől a végéig igaz. (Jó, a párbeszédek nem biztos, hogy szóról-szóra, de értelmükben igen.) Úgyhogy itt csak egy eldöntendő kérdés volt: honnan érdemes elkezdeni, és hol kell befejezni. És ha olvastad az eddigieket is, akkor tudod, hogy nem szeretem az ágyban kezdeni, és utána rögtön be is fejezni. Ezek az életrajz-morzsák nem a szexről szólnak, hanem ami mögötte van.
Kedves johnny-73!
Biztos olvastál már, legfeljebb nem emlékszel. Könnyedség pedig egyáltalán nincs benne (elegancia még esetleg igen), hisz a vége életem legnagyobb tragédiája. Nagyon is súlyos...
Hiba pedig mindig van, találtam is benne így elolvasva (nem mondom meg, mit), de már marad ilyen.
Egyelőre nem hagyom abba.
Arletta
Lenyűgöz az a könnyed elgancia ami ebből a műből árad!
HIBÁTLAN!
Ne hagyd abba!!
Szépen, összefüggően írtál. A történetet átgondoltan vetetted papírra. A magam részéről szeretem látni a megfelelő vonalvezetést - azaz ha a sztorinak van eleje, taglalása és van vége. Bár a vége túl rövid, de talán ezért is csattanós.
10p
Köszsönöm. De azért túlozni nem kéne. Megelégszem azzal, ha bent lehetek az első tízben.
Kedves Spapp!
Köszönöm. A részvétet is, a véleményt is.
Kedves Liliana!
Neked is köszönöm mindkettőt. Fogok írni, és annak nem lesz szomorú a vége, de mostanában kicsit jobban be vagyok fogva, úgyhogy nem tudom, mikor. Meg persze attól is függ, hogy Törté-Net mikor teszi fel, ha elkészültem vele.
Arletta
Természetesen tudom, hogy regényt nem pár óra alatt szokás írni. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy kitalált sztorit (bármilyen nagyságban) képtelen lennék írni. Arról, ami megtörtént, főleg, ami velem történt, úgy tűnik (a sok dícséretet olvasva), tudok úgy, hogy az érdekes legyen. De az más: ott csak fel kell eleveníteni valamit, ami bennem van.Szóval azzal nincs bajom, ha szavakba kell foglalnom eseményeket, érzéseket. De kitalálni nem tudok ilyet.
Azért a felajánlott segítséget köszönöm, de annak a valószínűsége, hogy élek vele, minden határon túl közelít a nullához.
Arletta
Minden elismerésem és átérzésem Arletta!
(Írhatnál valami vidábbat is - most gyorsan - mert ez nagyon szomorú véget ért!)
Isteni. A gyönyör tragédiája. Sajnálom ami történt.Részvétem.
Remekmű!
Most már végérvényesen téges tartalak az oldal legjobb szerzőjének!
Amibe belekötöttem,már megoldódott,mostmár semmit sem tudok kifogásolni :D
Valóban könnyebb feldolgozni az ilyen traumákat,ha megosztod,"kiírod" magadból.
De elötte pont az a nehéz,hogy bárkit is beavass,aki nem tud róla.
Témát váltva: tényleg nagyon tetszik a stílusod,egyre gördülékenyebb.élvezet olvasni akkor is,mikor köze nincs az erotikához.A regény pedig nem egydélutános dolog: ha hagysz magadnak idöt,hagyod kialakulni a koncepciót,és szépen írogatod,mikor úgy érzed,akkor simán meg tudod csinálni.A fantáziáddal kapcsolatos megjegyzésedet nem vettem komolyan :D Te is tudod,hogy nem jelentene problémát.De tudod mit: nem eröltetem.Ezt Te döntöd el.Viszont,ha bármi segítségre,ötletre,támaszra,netán kritikára van szükséged,állok rendelkezésedre.
TC