Családi program extrákkal 3. rész - Szalagavató a fiaimmal

Olívia vagyok, 39 éves anyuka és ez a mi történetünk.

Magamról: szőke hajam, sötét szemem van. Normál/sportos testalkat, próbálom jól tartani magam mindig egy kis jógával és otthoni tornával.

Van két nagy fiam, Dani és Laci. Dani az idősebb, ő 19 éves, Laci pedig 18.
Az apjuk elhagyott engem, miután egymás után kétszer felcsinált. Ezután az életem csak arról szólt, hogy jó élete legyen a fiaimnak. El is köttettem magam, több felelősséget nem tudtam vállalni.
Többé nem foglalkoztam se randizással, se a pasikkal. Mostanáig...

Az idősebb fiam, Dani épp egy újabb lépést tett a felnőtté válás felé. Készült az érettségire, jeles tanuló volt minden tárgyból és most éppen a szalagavató ünnepségén vettünk részt.

Lacival ültünk az első sorban. Büszkén néztem a nagy fiam, amint délcegen áll a sorban, várva a szalagját.
Miután az ünnepség lezajlott, egy keveset még maradtam, de nem voltam az a nagy társasági lény már egy ideje, így aztán úgy döntöttem, hogy hagyom a fiúkat szórakozni. Laci mondta hogy inkább hazajön velem, neki nincsenek itt a barátai. Így aztán ketten mentünk haza. Az egész napos rohangálásban egy kicsit elfáradtam. Fodrászhoz, körmöshöz, sminkeshez kellett szaladni, aztán az öltözködés procedúrája ugye...

Végülis egy nyitott hátú, mély dekoltázsú, tűz piros alkalmi ruhában mentem. Fekete harisnyával, piros tűsarkúban, vad piros rúzzsal. Lehet hogy kicsit kurvás voltam, de ha egyszer ebben éreztem jól magam.

Lényeg a lényeg, elég fáradtan értem haza Lacival, lerúgtam a magassarkúm és a kanapéra huppantam, egy kis tévé nézésre, mielőtt lefekvéshez készülök.
Laci is csatlakozott hozzám, beszélgettünk, nevetgéltünk, mint úgy általában.

– Ahj kicsim, annyira büszke vagyok rátok! Az én szép nagy fiaim lassan felnőnek.
– Ahj anya ne már... Ez olyan ciki.
– De így van! Jövőre te jössz. Aztán jön az egyetem, talán egy másik városban, utána ott munka, család. Én pedig itthon maradok egyedül...
Könnyek szöktek a szemembe.
– De hát ez a élet rendje nem igaz? Nem maradhattok mindig anyukátok mellett... De majd néha meglátogattok ugye?
– Anya nem mentünk még sehová, nem hagyunk magadra...
– Ahj köszönöm kisfiam! Nézzenek oda, hogy vigyáz az ő anyukájára.