DEC.
9.
2016
Budapesten kezdtem el dolgozni, de mivel vidékről jöttem fel a munkahelyem biztosított nekem szállást. Kis apartmanokat bérelt, és potom összegért adta ki két dolgozójának. Egyszoba - komfortos kis lakások voltak, 2 lány vagy két fiú részére. Meg volt benne minden, ami ahoz kell, hogy az ember a fárasztó munka után jól érezze magát benne.
1 évig egyedül voltam, nem volt lakótársam. Aztán egyszer csak szóltak a személyezi osztályról, hogy a következő héten érkezik egy új lány és abba a lakásba fog kerülni, ahol én élek. Kérték, hogy figyeljek oda, legyen hely az ő számára is.
Nagyon el voltam keseredve, hiszen ez a felállás teljesen új helyzetet teremt, mert nem csinálhatom azt, amihez nekem kedvem van. El kell ismernem, hogy kellőképpen felingereltem magam még az érkezése előtt. Meséltem a barátomnak, hogy megszűnik a lehetőség a kettőnk együttlétére, más megoldást kell majd találnunk.
1 fejezet.
Álarcosbál volt benn a kastélyban. Mindenhol villogtak a fények, szólt a zene. Elin egyedül volt, csak kíváncsiságból jött el. Jelmezt is nagyon nehezen talált, végül barátnõje tanácsára velencei kurtizánnak öltözött. A reneszánsz idején a kurtizánok nagy befolyással bírtak, fõleg az egyik, akinek szépségét senki nem tudta felülmúlni hosszú évtizedig. Sylvia nemcsak gyönyörû, és minden szemnek kívánatos nõ volt, hanem intelligenciában messze felülmúlta társnõit.
Elin õt választotta, bár õ közel sem volt olyan szép és okos, de hízelgett magának a nagyon áttetszõ estélyiruhával.
A ruha mélyvörös volt, ragyogott a fényben. Elöl nagyon mély volt a kivágása s a sejtelmesen átlátszó mellrész sem bízott sokat a fantáziára.
– Kavartam Szabival – jelentette ki Lorena, miközben a városközpontban haladt Timivel, az egyik ruhabolt felé.
– Milyen Szabival? – kérdezte homlokát ráncolva Timi.
– Aki az osztálytársad volt.
– Jaa...Jól tetted. Jó pasi, Ő nekem is meg volt – vallotta be büszkén.
– Tudom...Viszont úgy dumáltuk meg, hogy gyakrabban fogunk összejárni.
– Én csak egyszer keféltem vele, még a gimiben, de aztán tudod a pár évvel idősebb pasik kezdtek el érdekelni – újságolta vidáman Timi – De amúgy jól nyal, jól kefél, úgyhogy csak csináld vele minél többször! De várjál csak...Sanyival is szexkapcsolatod van nem?
– De igen. És Ők ketten nem tudnak egymásról, és nem is fognak. Tudom, hogy két nyitott szexkapcsolatról van szó, de nem akarok nekik elárulni semmit, mert régen ismerték egymást – mondta határozottan Lorena – Meg így amúgy is izgalmasabb – tette hozzá kacér mosollyal az arcán.
Tinédzser koromban fedeztem fel magamon, hogy a lányokat is kívánom, de egészen 25 éves koromig csak álmodoztam arról, milyen lehet.
A 25.születésnapom ébresztett rá, nem akarom úgy leélni a legszebb éveimet, hogy sohasem mertem meglépni azt, ami legbelül ezer éve motoszkált bennem.
A nyár végén jöttünk össze Gabival. Ő 27 éves amúgy. Emlékszem milyen izgatottság szállt meg, amikor kiderült, hogy a nőkhöz is vonzódik.
Most végre megtörténik! Ez annyira izgató! Kalandnak indult, aztán hamar rájöttünk, ha tudnánk se akarnánk leszokni egymásról. Egyelőre titokban csináljuk.
Úgy értve persze nem titokban kell találkoznunk, hisz ki gondolná, hogy két barátnő nem csak dumcsizgatni szokott, hanem le is fekszenek egymással.
Zsongott a fejem, a lépteim bizonytalanok voltak, ahogy felfelé igyekeztem a lépcsőn. Mi a francért kellett nekem ma este idejönnöm?! Szar volt a zene, szar volt a társaság, a barátnőm két órája lelépett egy szőke, kék szemű, már-már undorítóan jóképű sráccal, én meg hagytam, hogy leitasson egy másik szőke szépfiú. De mi a fenéért? Hiszen nem is tetszett, eszemben sem volt vele sehova sem menni. Ám a sors kisegített, és a srác előbb dőlt ki a sok piától, mint én. Viszont hiába örültem ennek, attól még rettentő szarul voltam. Többször is meg kellett támaszkodnom a régi bérház falánál, miközben az igen távoli buszmegálló felé igyekeztem. Nem voltam meggyőződve róla, hogy díjnyertes ötlet ilyen állapotban éjszakai busszal indulni neki a hazaútnak, de nem bírtam gondolkozni, csak csináltam, amit máskor is szoktam. Lézengtek jó páran a környéken, nem lehetett épp csendesnek mondani az utcát, hiába járt éjjel kettő felé az idő.
- Nem. Szó sem lehet róla. - mondta a férfi.
- Drágám! Légy megértő!
- Teljesen elment az eszed.
- Ez a legmegfelelőbb idő a családi portrénk elkészítéséhez.
- Miért?
- Mert még fiatalok vagyunk. Ha tovább várunk, már nem lehet ilyen nagyszerű portrénk. Ez az esélyünk a halhatatlanságra. Hogyan mondhatsz le erről?
- Csak azért vagy ilyen,mert az orvos azt mondta, hogy nem lehet gyereked. Várj még pár napot és te is rájössz, micsoda őrültség ez. Sok más dolgot is csinálhatunk még.
- Nem. Ez az egyetlen mód. Tényleg felzaklat a gyerek ügye, de ezt úgyis meg akartam tenni valamikor. Majdnem 30 évesek vagyunk. Nem leszünk fiatalabbak. Csodás portrénk lehetne és később mindenki láthatná, hogy milyen nagyszerű pár voltunk. Ha még várunk pár évet, már késő lesz.
Na, szóval, eljöve a vasárnap reggel, Jutka jön és ébreszt.
- Felkelnél, végre, segíteni kellene a vasaló asztalt felállítani, utána reggelizz, tusolj le, ha menni akarsz Lolóhoz.
Kimászok az ágyból, felállítjuk, na, nem azt), a vasaló asztalt, rá a ruhát, vasalózsinór, vasaló, víz, vasaló ruha, ( mert akkor még nem ismerték a gőzölős, hőfokszabályzós vasalót, sok helyen még faszenes vasalóval vasaltak, a mienk már villanyvasaló volt), utána irány reggeli. Evés közben kérdezem Jutkát.
- Amit este mondtál, mind igaz?
- Igen, mert minket is megkörnyékeztek, de apád azt mondta, hogy neki csak én, kellek
- Tegnap engem is rólad kérdezgetett Loló. Arra volt kíváncsi, nem feküdtem-e le veled. Mondtam, hogy nem. Tudod, miben állapodtunk meg, te is tagadd, tégy úgy, mint aki semmit nem tud a nőkről és egyebekről. Rendben?
“Mindenki lilában van körülöttem :/ “ - írta Brian Thompson a telefonjába.
“Az esküvők már csak ilyenek...férfiként nem teszik?! :) “ - írta az egyik csevegőtársa.
“Dehogynem ” - írta vissza Brian, majd felnézett a telefonjából a körülötte levő őrültekházára. A lányok izgatottak voltak, és mindenhol élénk színű koszorúslány ruhák lógtak. Amikor elfogadta a meghívást jövendő sógora esküvőjére, Brian naívan azt gondolta, hogy az egész viszonylag fájdalommentes lesz. Végülis nem ő a násznagy. Úgy gondolta, hogy hozzájut egy kis ingyen piához a legénybúcsún, majd kölcsönzött szmokingjában táncol néhány szemrevaló koszorúslánnyal, végül vagy magányosan tér haza, vagy egy kissé szabadszellemű koszorúslány társaságában. Hiszen erről szól az egész. Az a tény, hogy a nővére volt a menyasszony, a húga pedig a koszorúslányok egyike, egyáltalán nem tűnt zavaró tényezőnek. De most, az esküvő délutánján már nem volt ebben olyan biztos.
