FEBR.
8.
2019
Először Dávid telepedett le az ágyra. Hanyatt feküdt, úgy, hogy Vera kényelmesen hozzáférhessen. A farka úgy állt, mint az árbocrúd. Vera boldogan nézte.
- Úristen, de gyönyörű és mindjárt a számban lesz….
Dávid felnyögött.
- Csináld már! Alig bírom! Lehet, hogy, hozzányúlsz és elcsöppenek….
a következő pillanatban Vera gyöngéden megfogta a szerszámát és föl lehúzogatta a kezét rajta.
- Először nyald meg a fejét! - mondta Dávid.
Vera rátolatott a fiú arcára elnyerte a makkját. Aztán felnézett a többiekre:
- Ti nem jöttök? Nehogy már leessen az állatok….
Erre riadtak fel a többiek. Az események gyorsan követték egymást. Vera alá bemászott Ádám és megízlelte a lány punciját.
- De finom illatod van!- finoman végignyalta azzal a mozdulattal, amit az Üvegtigrisben Rudolf Péter magyarázott. Úgy kell nyalni, mint hogyha egy palacsintából kinyalnád a lekvárt. Lehető legszélesebbre tárva a nyelvedet.
Eljött a nap, amikor a nagyi útnak indult Szlovákiába. Szüleimmel kikísértük az állomásra, majd elmentünk a városba sétálni és fagyizni. A szüleim is örültek neki, hogy egy kicsit elutazik a nagyi, mert így legalább átfesthették a szobáját, és kisebb átalakításokat végezhetnek a lakáson. Amíg otthon volt, soha nem engedte meg nekik, hogy az Ő szobájában bármin is változtassanak. Így most kivettek előre egy hét szabit a nyári nagyszabi előtt, hogy rendbe rakják a lakást. Persze ezt én is csak akkor tudtam meg, amikor már a nagyi elutazott. Ez sajnos nekem annyira nem volt olyan jó hír, mert így a két hét egyedüllétből csak öt nap maradt. De nem bántam, csak jöjjön már el azaz öt nap.
Amíg a szülök otthon voltak, addig sajnos nem tehettem semmit annak érdekében, hogy Fickónak tudjak kedveskedni. Na, persze az nekem is csak jól esett volna. De hát türelem rózsát terem.
Képzeljetek el 21 éves fiatal srácot akkoriban, egy kis faluban laktunk Borsod megyében. Átlagos kinézetű voltam szőkés barna haj kék szem 180 centis magasság. Feltűntem egy két lánynak, de mivel nagyon félős voltam soha nem mertem kezdeményezni vagy reagálni az esetleges jelekre. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy rendszeresen maszturbáltam már kis kamaszkorom óta, többnyire 40 év körüli nőkre gondoltam. Mivel maga a párkapcsolat nem hiányzott elvoltam a masztival és nem erőltettem a csajozást.
Egyik kora augusztusi este a közeli horgásztónál lógtam, a nagybátyám volt ott egy személyben a gondnok biztonsági őr és a kis horgászbolt eladója. Iszogattunk, aztán amikor már este 11 körül járt az idő úgy döntöttem ideje haza menni. Elbúcsúztam tőle és falu felé indultam.
Nem jó egyedül lenni. . Bár idővel az ember megszokja a szabadságot, azaz az egyedüllét pozitív oldalait, viszont a biológiai vágyak, kémiai reakciók dolgoznak bennünk, hála az istennek. Egyedül élek, ezért pótlékokkal küzdőm le, ha a hormonok erőt vesznek rajtam, már pedig a hormonok elég sokszor erőt vesznek rajtam. Jó korban vagyok, jó korban vagyok? Kellemes élményem volt az elmúlt napokban. Kellemes, picit bizarr, de az ilyen élmények nélkül lenne nagyon szürke a szexuális életem. Elmeséljem? Elmesélem…
A napi teendőktől megfáradva ültem le a számítógép elé este, munka után. Végig böngésztem a szokásos oldalaimat, hírek, sport, üzenetek, aztán az ördög ismét a nevemen szólított. A buja ördög. Addig - addig suttogott, míg engedtem a csábításnak, elindultam a net hullámain jó csajokat nézni, olyanokat, akik sok mindenre kaphatók jó pénzért, és sok mindent mutatnak meg magukból, no nem a belső, hanem a külső értékeikre gondolok.
Amikor a csengő megszólalt, megigazítottam a nyakkendőmet, és egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben. Fekete ing, piros nyakkendő. Korrekt. Az ajtóhoz siettem, felkavarva a levendula és kávé illatú levegőt, és igyekeztem erőt venni az izgalomtól remegő kezemen. Hallottam a nő kuncogását az ajtó előtt, és a szívem a torkomban dobogott… Elhúztam az ajtót takaró piros függönyt, aztán kinyitottam az ajtót.
Júlia passzentos piros miniruhában állt az ajtó előtt, ami épp csak leért hosszú combja tetejéig, és anatómiai részletességgel rajzolta ki lapos hasát, apró, de formás mellét. Világos rúzs volt a száján, és hosszú haját kibontva viselte. Izgatottan kuncogott…
… a sportpólós férfira, aki mellette állt. A fickó mellizma átütött a vékony anyagon, de szögletes arcán, tekintetén, valahogy meglátszott a diplomáért végigküzdött évek száma. A mosolyom egyből lehervadt.
Másnap délután megcsörrent a telefonja. Türelmetlenül várta a hívást, már előre is élvezte, hogy fogja a sárba taposni volt barátnője, Evelin önérzetét. Egy idegen férfi szólt bele a kagylóba.
- Nagyon – nagyon rossz kislány volt Emma. – dorgálta a rekedtes hang – szexelni a legjobb barátnője gyermekével! Elcsábítani, egy ártatlan apróságot. Mondja, miért tette?
- Megkívántam – nyögte.
- Ez lehet. De miért most?
- Mmeeert – dadogta.
- Én megértem – folytatta zavartalanul az ismeretlen – tizenkilenc évesen férjhez ment, gyorsan szült két gyereket, minta anya, háziasszony és feleség lett. Nemsokára negyven lesz, és szép lassan rádöbben, igazából soha nem is élt igazán. Vágyik valamire, másra, izgalomra, rejtélyre, arra, hogy végre önző módon önmaga lehessen. Igazam van?
Kábán kezdtem magamhoz térni. Huh, micsoda álmom volt. Aztán tisztulni kezdett a kép. Hangokat hallottam a konyha felől. Nem volt rajtam alsónadrág. Lehet, hogy nem is álmodtam? Most hogyan tovább? Egészen eddig még magamtól is meg tudtam védeni kicsi húgomat, most mit tettem vele?
Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire vágytam rá mindig, mióta nemiségem ébredezni kezdett, de tudatosan távol tartottam magamtól, nehogy árthassak neki. Ahogy meglestem fürdés közben, mindig igyekeztem a szoknyája alá látni, azt a csodálatos bugyiját, vagy a blúza alatt növekvő melleit csodáltam. Ahogy legtöbbször a vele való testi érintkezés képzetével elégítettem ki magam. Volt időszak, hogy úgy viselkedtem vele, mint egy pokróc, hogy nehogy közelebb kerülhessek hozzá. Cikiztem mindig és közben majdnem megőrültem érte. Mikor Zsu bekerült a körébe és a legjobb barátnője lett, közölte, hogy az ő barátnője tabu. Pedig érte is evett a fene.
Miranda hat év után úgy döntött hogy elég volt a pénzügyi tanácsadói munkából. Nem fizetett rosszul, de nem ez volt a szenvedélye. Az álommunkája mindig is valamilyen sütés-főzés volt, ezért egy kis vendéglátó/rendezvényszervező céget indított. A kezdeti időkben csak a barátai és előző munkatársai voltak az ügyfelei, de később beindult az üzlet és megnyithatta a saját éttermét. Az egyik napon a telefonján a beérkező leveleit nézegette amikor megakadt a szeme egy régi ügyfelének e-mail címén. Megnyitotta az üzenetet és olvasni kezdte:
“Helló Miranda!
Jenny Crossman vagyok és az egyik ügyfeled voltam még amikor tanácsadóként tevékenykedtél. Gondolom emlékszel még rám és Richard-ra. Úgy döntöttünk hogy összeházasodunk. Az esküvő élelmezéséért felelős vezető szakácsot kisebb baleset érte és ezért nem tudja elvégezni a munkát jövő szombaton.
