Ennyi volt 2. rész

Szavazás átlaga: 7.56 pont (84 szavazat)
Megjelenés: 2023. október 8.
Hossz: 16 513 karakter
Elolvasva: 3 211 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
-Üdv ismét itt. Emésszed, csócsáld, raktározd, majd ha aktuális lesz, használd azt a tudást, amit elraktározol, és utána folyamatosan fejlődsz tovább. Ennyi volt Csibém. – Kaptam egy homlok puszit és formás, ringó, táncoló fenekét láttam a fürdőbe kivonulni. Mire visszajött, már aludtam.

Két napig csócsáltam magamban a dolgokat, esténként bújcsiztam hozzá, de nem hozakodtam elő, hogy jó lenne ismét. Harmadik nap később jött haza, jó kedve volt. Félve – a kaját nézve – mondtam.
– Anya, nem csinálnánk ma is?

Csend. Nem válaszolt. Nem mertem erőltetni. Az ágyban is próbálkoztam, de bújáson kívül minden mást hárított. Két napig így volt, de jött a péntek. Tudtam, buli nem lesz a környéken, így csinálok magamnak.

Meztelenül pózolva vártam anyát. A meztelenség nem volt újdonság, de hogy kifessem magam, – és mint a régi festményeken a nők – feküdjek az ágyon, az nem volt rám jellemző. Anya meg is kérdezte.
– Szia Csibe. Hát te vársz valakit?
– Igen, téged! – Válaszoltam.
– Dögös vagy kicsim, de megmondtam, hogy nem, nincs több, ennyi volt! – Tudtam, hogy ez lesz a válasza, így agyban fel voltam rá készülve.
– Tudod, a suliban is, ha tanulunk valamit, azt mindig, ismét és ismét gyakoroljuk.
– Hát akkor gyakoroljad! – Válaszolt csípőből.

Én meg kéjesen vettem be számba az ujjaim, nyalogattam, szopogattam, majd a pinámhoz tettem és simogattam. Másik kezemmel melleim alá nyúlba – próbáltam kiemelve – nagyobbnak mutatni felé. Láttam döbbenetét, de tudtam nincs hova menekülnie. Ha kimegy a fürdőbe véletlenül, majd kéjes hangokat adok. Gyakoroltam, hogy érzéki, hívogató hangon mondjam.
– Gyakorlom én, amit tudok, de kellenél hozzá te is. Tudod, a diákok tudását rendszeresen ellenőrzik, felelevenítik, a hibáikat javítják, és tovább tanítják őket.
– Csibém, mondtam, hogy nem! – Láttam és hallottam a hangján, hogy enyhül a szigor.

Most kell ütni a vasat, amíg meleg! Amennyire hártyám engedte, benyúltam, nedvemmel vontam be ujjam, majd gyors mozdulattal felkeltem, és oda szökkentem hozzá. A mellemről a kezem a derekára tettem, hogy így akadályozzam meg a hátrálását, nedves ujjamat a szájába dugtam. Reflexből szorított rá, és kéjesen nyalta le. Már éreztem a fél sikert. Így kihúzva ujjam, a nyelvem dugtam helyére, felszabadult kezemmel a szoknyáján húztam le a cipzárt, ami így magától csúszott le. Bugyijába nyúltam. Ujjam – matatás közben – érezte a rászáradt foltot, de akkor erre nem helyeztem hangsúlyt. Én a friss nedvet kerestem, tudatosan a csiklójához értem. Egyre inkább gyengült anya ellenállása, még végül feladta, a tarkóm megfogva húzta fejem a fejéhez. Most erőből csókolt, majd lépésről lépésre lágyult, ezzel is fokozva a kíváncsiságom a folytatásra. Ledobálta magáról maradék ruháját, és bár óvóan, mégis lekorlátozóan feküdt rám. Simogatta hajam, arcom, vállaim. Nem csókolt, csak millió szájra puszit adott. Tanítva ez is tud felemelő érzést adni. Csuklóim megfogva, kezeim fejem fölé húzta, és egy kézzel fogta össze jelképesen, mert bármikor el tudtam volna húzni. A leginkább csiklandóságra érzékeny pontom a hónaljam volt, de most olyan gyengéden puszilta, nyalogatta, hogy nem ficánkolni, röhögni kezdtem, hanem libabőrösen bizseregtem, kéjhangokat préseltem ki magamból. Rájöttem, ez az érintés varázsa, a gyengédség ereje. A kezeim már nem fogta, csak a párnára nyomva jelezte, tartsam ott. Szavak nélkül is lehet – jelzésekkel – utasítani. Ebben a fekvő helyzetben a pici cickóim szinte a mellkasomhoz lapultak. Anya ajkai akadály nélkül siklottak át rajtuk, puszik tömkelegével térképezte fel. Hirtelen a fogai közé vette a bimbóm. Csipkedte csak, jelezve, így is lehet. A pici fájdalom erősíti a kéjt. Majd puszilta, nyalta szívta. Rájöttem, sehol nem időzik, megy tovább. Punám nyalogatását is pont akkor hagyta abba, amikor örvényként már majdnem beszívott a kéj. Térdeim alá nyúlt. Talpam az ég felé emelte, és lejjebb tolta fejét. Megrettentem. Ez a fenekem. Befeszültem odalent.
– Lazulj Csibém! – Mondta, és puszilgatott ott, közben a csiklóm simogatta, hogy terelje figyelmem.

Sikerült neki, mert éreztem, hogy a végbélnyílásomat nyalogatja, húzza széjjelebb és széjjelebb. Éreztem, záróizmaimon próbál bejutni. Tudtam, az anál mit jelent, és tudtam, hogy lehet, de csak bizonyos feltételekkel. Nem ezt ne! Nem erőltette. Hirtelen felállt és kilibbent a mosdóba. Csak a csap zubogott, nem húzta az időt a zuhanyzással. Tiszta illatot hozott magával. Éreztem a babaszappant a testén.
– Gyere Csibe, lássuk mit tanultál! – Hátára feküdt, és én csináltam, amit ő csinált velem.

Utánoztam. Testemben a vágy nem csitult, sőt, inkább erősödött. Sőt, oly mértékű lett, hogy anya néha rám is szólt, hogy gyengébben, finomabban. A fenekét félve közelítettem meg. Nem csak miatta, magam miatt is, de visszaköszönt anya hangja még ovis koromból: „Légy mindig tiszta, kicsi lányom. ” Majd talán rá egy évre kaptam saját nedves higiénia kendőt, hogy „Mind kis vécézés után, mind a nagy, – és főleg a nagy után – alaposan takarítsd meg azt a részt kívül és belül is, picit felnyúlva az ujjaddal. Soha ne feledd! ” Akkor azt gondoltam, csak a nővér beszél belőle. Most tudatosult bennem, hogy a nővé válásomra készített fel már akkor is.

Szagtalan volt, – vagyis babaszappan illata – és íztelen is. Az undort vártam, közben pedig a másik véglet érkezett. Erős szívdobogás, zúgó fülek. Az eddig tabu (undormány) távozó helyét nyalom. Redős, nyelvemmel éreztem a körkörös záróizmokat. A művelet hatására szinte kielégülés közeli állapotba kerültem. Anya fordított, most ő kényeztetett engem. Már a technikájára figyeltem, lestem el, – vagyis az érzékelést átírva raktároztam, – hogyan csináljam. A fél éjszakát átjátszottuk. Két orbitális orgazmusom volt, az első gyors és mindent elsöprő, a második hosszú percek vajúdása, hogy kikecmeregjek belőle. Anya is élvezett ugyan, de belsőmben éreztem, hogy neki ma már volt legalább egy, hiszen nem volt intenzív a gyönyöre.

A napok gyorsan teltek, már csak kezdetekben kellett egy kicsi rávezetés, hogy anya beadja a derekát. Később már a mozdulatok is elegek voltak, hogy tudjuk, mennyire vágyjuk a másik ölelését, egymás kényeztetését. Hetek, hónapok elteltével a saját anyám lett a szeretőm. Voltak fiúk is, de egyikben sem éreztem azt, hogy neki kéne adnom a szüzességemet. Csókolózás, fogdosás, petting. Egyik alkalom sem közelítette meg azt, amit anyával átéltem, így pár alkalom után részemről lezártnak tekintettem a kapcsolatot. Lányokkal igazából nem is mertem próbálkozni, annak ellenére sem, hogy voltak beszélgetések az egyneműség témájában. Lapítottam, mint a
k
alf
ut
alf
ya
alf
sz
alf
ar
a fűben. Én erről nem beszéltem, nem ábrándoztam, én megéltem, – de az anyukámmal, – amiről nem beszélhettem.

Tudtam, anyának is van valakije. Megérzi az ember a másikon, és nem csak az idegen szagokat. Azt is tudtam, csak a kórház berkein belül lehet, de nem erőltettem a kérdéseimet.

Az idő haladt a suliban is. Gyakorlati helyet sem kellett keresnem, mert a kórházból kerestek meg, – persze ebben anya keze is biztos benne volt –, hogy a gyakorlatokon, majd utána is szívesen látnának, és támogatnák az egyetemre jelentkezésemet is. Jó csapat volt mind a munkaügyön, mind a pénzügyön. Bedolgoztam magamat, szerettek, és valós helyzetekre tanítottak a munka terén. Így valóban rohant az idő. Szakmai karrierem is felfelé ívelt, és testem sem bánta, hogy 17 évesen még szűz vagyok, mivel anya olyan profi módon oldotta meg együtléteinket, hogy a vágy legkisebb rezgése sem volt bennem, hogy hüvelyemben is érezni akarok valamit, mivel van egy harmadik kéjnyílás is, amit előszeretettel kényeztettünk oda-vissza.

A harmadik osztály utáni szakmai gyakorlatom utolsó napján a kórház igazgatónője hívatott az irodájába. Reszketve mentem, hiszen egy szigorú nézésű, kemény asszony volt. Belgyógyász végzetségű doktornő, aki csak azért vállalt ügyeleteket, hogy mentesítse a kollégáit, de amúgy elterjedt róla, hogy agyilag nincs nála minden rendben, mert hirtelen haragú volt, nyers, agresszív, és nyálfröcskölően ordító. Lejátszódott előttem az életem, amikor bekopogtam az ajtaján.
– Tessék! – Erőteljes hangon szólt, ami nem jelentett számomra jót. Benyitottam és vonalkódosra festettem a bugyimat. Anya már bent ült, megilletődve. Nekem ez a tény önmagában is ijesztő volt.
– Gyere be, Csilla! – Lépett elém, kezét kézfogásra nyújtotta.

Teste átlag felettien molett volt, tenyere is nagyobb a szokásos női tenyérnél. Kézszorítása, mint egy satu, egy igazi vezetőé, aki már első pillanatban is jelezte az erőviszonyokat. Anya melletti székre mutatott.
– Ülj le. Ha nem haragszol, nem húzom az időnket holmi tiszteletkérdésekkel. – Az órájára nézett, a szám már teli volt nyállal, nyelni mégsem mertem.
– Nos, Évivel, anyukáddal megbeszéltük, hogy ha van kedved, a nyarat – diák munkában – a pénzügyön tölthetnéd. A kollégák visszajelzése és konkrét kérése alapján, – hogy ha te is úgy akarod – dolgozhatsz nálunk. – Szinte csak szemhunyásnyi hatásszünet után folytatta.
– Nem kell azonnal válaszolnod. Gondold át, beszéljétek meg. Most a minisztériumba kell mennem, de utána egy kötetlen vacsora mellett... – ránézett a naptárjára – ... Mondjuk ma este hat után pár perccel, a sarki étteremben kötetlenül átbeszélhetnénk.
– Köszönjük a lehetőséget igazgatónő. Szerintem...
– Ne haragudj Évike, mennem kell.

Csak felém nyújtotta kezét. A hátsó, barna minta mellé, a bugyimon elöl sárga foltok keletkeztek szinte, úgy megszorította kezem.
– Akkor ma este! – Mondta, nekem mosolyogva.
– Köszönöm! – Rebegtem és zavaromban, és „csókolommal” köszöntem el. Mind a dirinő, mind anya kuncogott egyet.

Sírva, az örömkönnyektől nedves arccal mentem vissza. A kollégák tudták, tapsoltak és puszilgattak, hogy „Üdv a csapatban! ” Még a mindig morgó csoportvezető Gabibá is nevetett. Beletúrt a hajamba.

A vacsora helye egy retró stílusú, piros kockás abroszos kifőzde volt. Semmi luxus, csillogás, de házias és kiadós kaja. Hétvégén, ebédidőben, csak előfoglalással volt szabad asztal. Most is az asztalok zöménél ültek. Mikor berobogott a diri, Frigyes – a csokornyakkendős pincér, – sarok bokázva lépett az asztalunkhoz.
– Kezeit csókolom drága Igazgató asszony! – Nyújtotta az étlapot. Belelapoztunk. A dirinő rendelt először.
– Kedves Frigyesem! Én egy „Lazacderék zöldséges rizittóval”-t kérnék, és szóljon Rózamamának, hogy sok szaftot tegyen rá!

Anya egy marhapörköltet kért, roppanós sztrapacskával.
– Igenis! – Fordult felém.
– Én egy rántott csirkemellet kérek, sült krumplival. – A pincér felnézett a cetliről.
– Biztos, kisasszony? Mindig ugyanezt kéri?
– Igen! – vágtam rá tömören.
– Italt, mit hozhatok? – A diri már mondta is.
– Kétszer három deci syrah, a közepesen testesből és... – Szabad Csillának inni? – kérdezte anyát, aki csak bólintott – .. És amit a kis hölgy szeretne.

Míg vártuk a kaját, – szinte barátian – átbeszéltünk mindent. A fizetést, azt, hogy holnap után kezdhetek augusztus húszig. Másnap a belépőkártyát és a papírokat kellett intéznem. A vacsora végén már szinte nevetgélésbe ment át a beszélgetés anya és a dirinő között. Én – csak ha kérdeztek – válaszoltam. A vacsora végén a kórházi Skoda Oktávia vitt haza minket is, meg a dirit is. Ismét csak velem fogott kezet.

Másnap elintéztem mindent. Kaptam chipes kártyát, ami a műtőktől a raktárig mindent nyitott. Nem is értettem, hogy a kezelőkbe minek nekem a jogosultság? De láttam, hogy Józsi, – aki a belépőket csinálta, – agyban megint máshol volt.

Jó hangulatban telt a munka, vele a nyár is. Anyával a szex megvolt, de nem az a fél éjszakás, hiszen a hét közbeni estéken aludni kellett, a szombatot meg huszonnégy órás ügyeletekben nyomta. Én bulizni jártam a barátnőimmel, néha pasiztam, kisebb nagyobb sikerrel. Augusztus első hétvégéjén szarul indult a buli. A barinőm rohant felém, és az első narancs-
v
alf
od
alf
alf
ma
alf
t
pár korty után szó szerint kiütötte a kezemből.
– Neeee! Láttam, tett bele valamit az a geci, azért adta ingyen! -

A srác azonnal eltűnt, és kisebb botrány tört ki, így jobbnak láttuk, ha befejezzük az estét. Taxival vitt el a kórházba, de annyira keveset kortyoltam, hogy nem jelentkezett a Gina hatása, így anyához egyedül mentem. A pultban lévő nővér mondta, hogy anya az ötös kezelőben van, lepihent kicsit. Csendben mentem be. A vetkőző előterében már fura hangok, és halvány, kiszűrődő fény jelezte, hogy bent van. Ha alszik, nem zavarom – gondoltam. Csak a fejem dugtam be, és majdnem le is fejeltem az ajtófélfát. Egy szexjelenet szemtanúja lettem. Anya alul, a hátán feküdt a földre terített pokrócon, rajta egy testesebb valaki. Anya szeme csukva volt, és a másik hajába túrt, hátát simogatta, aki meg anya fal felőli nyakát puszilgatta. Amint anya simogató kezét a partnere seggére tette, akkor döbbentem meg. Aki rajta fekszik, szintén nő, terebélyes melle anyáéra feszül, és szinte betakarja. Lekucorodtam döbbenetemben a földre. Kicsit meglökhettem az ajtót, mert a másik nő felkapta a fejét. Ekkor lett végem végleg. A dirinő volt az. Ebben a pillanatban tisztult ki, honnan van – a néha anyán érzett – idegen parfüm ismerőssége. Kezemmel tömtem be a szám, hogy ne sikítsak fel a megrökönyödésemben. Szerencsémre a sötét háttér miatt nem szúrt ki. Anya ebből semmit nem érzékelt, a nő seggét simogatta. Csókolóztak, majd a dirinő térdelve felegyenesedett. Hát, voltak mellei, azt nem mondom, hogy nem, bár kisé megereszkedettek, de még mondhatni, hogy peckesen, így előre feszítve. Anya tenyereit rájuk rakta, de alig takart valamit belőlük a keze. Nem úgy a diri nagy tenyere! Szinte beterítette anya mellkasán elterülő melleit. Egymást nézték, mosolyogtak. Simogatták a melleiket, majd ismét csókolóztak. Hosszasan, érzelemmel. Látszott, hogy összeszokottak, és vonzódnak egymáshoz. Vibrált a levegő a szobában, aurájuk összekapcsolódott, és fehér fénycsóvaként tört a plafon felé. Szinte látni véltem. Ami viszont élesen a retinámba égett, ahogy a diri a lábát átemelte anya lába felett, és szó szerint a fejére helyezte altestét, majd ráfeküdt anyára, fejét és arcát anya nunáján, a combjaira tette. Hatvankilenc. Én is akarom majd! Sokáig csinálták, a diri fara és feje is mozgott, anya bokáját fogva támaszkodott. Cuppogások és anya sóhajai hallatszottak. A dirinő csendes volt. Leszállt anyáról. Most anya került felülre. Ujjaikat összekulcsolták. A durvábbik fajta csókolózás, szinte falták egymást. Anya már velem is helyezkedett úgy, hogy combja a cunámnak feszült, az ő altestét meg az én combomnak nyomta. Érezni véltem az érzést, ami most bennük van. Ringatózó ritmust vettek fel. Főleg anya, de kicsit megemelve combját, felhúzva térdét, a dirinő is ringatta magát. Volt ebben a mozgásban valami ritmus. Egymás melleit szopták, simogatták, puszilgatták egymást. A dirinő búgott valamit anya fülébe, amitől felkacagott, és szorosan megölelte. „Én is... ” ennyit hallottam. Virult mindkét nő arca, csillogásuk mellett ellágyultak vonásaik, ráncaik kisimultak. Az amúgy csúnyácskának, markáns arcúnak mondott dirinő arca is teljesen női vonásokat vett fel. Egy latin virtualitás volt kivehető a mozgásukból. Anya – általam jólismert – hangja jelezte, ő elérte már a csúcsot, a partneréért mozog tovább. A dirinő mély orrhangon fújtatott, szorította magához anyát. A látottak nálam féltékenységet nem váltottak ki, viszont lucsokban ültem. Kászálódtam, mert anya hangja élesen hatolt fülembe.
– Megyek igazgatónő. Imádtalak, folyt köv.! – Csendesen surrantam ki. A pultnál felriadt a nővérke. Krákogva mondta.
– Megtaláltad?
– Szundizott még, talán ébredezik, de indulok, mert elmegy az utolsó busz és elég ritka az éjszakai járat. – Kiviharzottam, nem szeretnék összefutni egyikkel sem.

Reggel hétkor kucorgott mellém anya. Félálomban voltam. Félénken puszilgatott.
– Szia, anya.
– Szia, Csibe! Mondták, hogy bent voltál.
– Ja, csak aludtál...
– Erről nem...
– Anya! Törvényi előírás, hogy a huszonnégyórás munkában kötelező négy óra pihenőt adni. Senki nem fog szólni, ha azt egy picit túllépted. Magadnak nem adsz fegyelmit, az orvosigazgatóval állítólag jóban vagy, a dirinő meg... – krákogtam egyet – ... Szerintem az ilyesmiért NEKED szemet hunyna. – Szúrtam oda, de már tereltem is magamra a beszélgetést. Restelkedett, szégyellte magát, de megnyugtattam, hogy higgye el, ha kicsit is rosszul vagyok, biztos felköltöm. Az a korty nem volt elég a Ginának.

Pár nap múlva este hosszasan csengettek, én battyogtam ki. Egy civil ruhás és egy egyenruhás rendőr állt az ajtóban.
– Jó estét kívánok. A szomszédok bejelentése alapján jutottunk el önökhöz... – ekkor lett sötétség előttem, szerencsére anya megfogta a vállam. Tudtam ennyi volt...
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 7.56 pont (84 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fluxus
2023. október 29. 09:23
#8
Jó a sztori, jól megírva.
1
didide
2023. október 8. 11:18
#7
Na most nagyon várom a folytatást.
1
sportyman (alttpg)
2023. október 8. 10:08
#6
A leszbi is lehet nagyon izgalmas, mint ez a sztori. Várom a folytatást! Remélem a rendőrség nem az anya - lánya szex miatt érkezik...
1
Andreas6
2023. október 8. 07:05
#5
Tetszett! A rendőrök meg valószínűleg a Gina miatt jöttek, legalábbis ezt erősen remélem.
1
T
Tátrai Attila
2023. október 8. 03:30
#4
Nagyon jó volt a történet 
1
veteran
2023. október 8. 01:38
#3
Leszbi nem az én világom, de ez csúcs.
1
Tiltakozó77
2023. október 8. 01:13
#2
Igen mástól olvastam már, hogy kékég írja a legizgalmasabb kimerítő precízséggel a leszbikus történeteit. 10-.p.
1
T
Törté-Net
2023. október 8. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1