JAN.
20.
2020
A következő hétvégét Hugival együtt Susynál töltöttük, mert a szülei szombat-vasárnapra elutaztak. Szombat este, miután megvacsoráztunk s mindhárman levetkőztünk, Susy feltette a kérdést, mivel kezdjük a közös szexpartit.
Én persze mindkettőjüket szívesen megdugtam volna, de mielőtt erre sor került volna, hirtelen ötlettel azt kérdeztem Susytól:
- Emlékszel, mit csináltatok, amikor a héten nálunk voltál?
- Persze hogy emlékszem, de miért kérdezed?
- Mert úgy néztetek ki, mintha nem először csináltátok volna.
- Bingó! - mondta Susy. - Szoktuk máskor is csinálni. Gondolod, hogy csak te szerezhetsz örömet az ikertesódnak? Talán zavar?
- Dehogy zavar. Csak szívesen megnézném egyszer, hogy hogy csinálja két lány. Állatira begerjedek tőle.
Egy évvel ezelőtt ismertem meg. Szeleburdi, de intelligens fiatal lányka volt. Sokszor bizonygatta, hogy Ő bizony ízig-vérig leszbikus, de sosem hittem el. Kinövi majd; gondoltam. Tévedtem.
Először csak chateltünk. Láttam róla pár képet, de csak az arcáról. Tudtam, hogy nincs megelégedve az alakjával, így egész alakos képet nem is kértem. Ez így ment egy évig. Közben én éltem az életem, buliztam, pasiztam, csajoztam ( azt hittem, biszexuális vagyok ), és boldog voltam úgy. Nem is foglalkoztam Viktória érzéseivel. De később, amikor már a legjobb barátnők lettünk, bekövetkezett egy törés a kapcsolatunkban. Akkor még nem gondoltam volna, hogy szerelmes belém, csak így, látatlanban. El akart magától űzni mindenáron. Bántott, megsértett, összetörte a szívem. Az összes kis kalandomról tudott, és az érzéseimről is. De nem tudta a legnagyobb titkomat...
Andi és Karesz a szakközépiskolában ismerték meg egymást, amikor a lány egy évig ugyanabba az osztályba járt, mint a fiú is. A lány idősebb volt, érettségi céljából került az évfolyamba, de végül másik iskolába került. Nem egyszerre, és nem is egy helyen végeztek, így pár évig nem is hallottak egymásról.
A húszas éveiben járó Karesz nemrég egy internetes közösségi portálon vette fel újra a kapcsolatot a lánnyal, igaz először nem hitte, hogy Andi még emlékszik rá. A lány viszont visszaigazolta, és egy rövid levelezésből kiderült, hogy pontosan emlékszik a srácra. A fiú örült, hogy régi ismerőse nem felejtette el. Ahogy leveleztek, a fiú számára világos volt, hogy a lány hasonló cipőben jár, mint ő. Mind a ketten több végzettségűek voltak, de nem tudtak elhelyezkedni, keresték a számukra megfelelő munkát. A srác sejtette, hogy a lány régebb óta próbál szerencsét, mint ő, így kölcsönösen is sok sikert kívántak egymásnak.
- Ez az! Baszd meg keményen a ribancot. Nyársald fel a hatalmas nigger faszodra! - Ordította, ahogy torkán kifért a megtermett, kopasz pasi, miközben a bárpultra támaszkodó szőkített cicababa üdvözült mosollyal fogadta, ahogy a valóban méretes szerszám ki - be jár a fenekébe.
Én eközben összegyűjtöttem a kiürült üvegeket, poharakat és kezdtem elpakolni. A buli a végéhez közeledett. Nem így képzeltem a szombat estémet, amikor féléve szűkebb hazámat elhagyva kiköltöztem Londonba. A cég, amely alkalmazott, azonban rekord idő alatt csődbement, és mivel semmi kedvem nem volt szégyenkezve hazakullogni „időlegesen” elvállaltam a pincérkedést ebbe a klubba. Hirtelen megragadják a karomat.
- Hé, te! Hogy hívnak?
- Viktor - válaszoltam illusztris vendégünknek.
Nyilván sok sztorit írtatok már itt egyetemi, vagy a korán érők akár gimis gólyatáborokról. Ezek mindenkinek nagy emlékek, itt érezheti magát az ember először szabadnak tanártól, szülőtől... ennek megfelelően aztán mindkét csoport kötelezően utálja is ezeket a rendezvényeket. Vélhetően sokaknak volt itt emlékezetes kalandja fiúval/lánnyal is, gyors kapcsolatok, hamar végződnek akár kiadós esti részeges szeretkezésben is. Velem is valami hasonló történt, azonban egy egészen különleges lánnyal, így gondoltam, veletek is megosztom.
Szóval egyetemi gólyatábor. Hol van egy rendes gólyatábor? Természetesen a Balatonnál. Hogyan megy oda a diákság? Vonattal, a Déli pályaudvarról. Mi történik út közben? Ordibálunk, és iszunk. Mit csinálunk a táborban? Hallgatunk néhány unalmas előadást, nézzük az idősebbek önmegvalósítását, és persze eszünk, iszunk, iszunk, iszunk, iszunk.
Sziasztok! Kendrának hívnak, huszonnégy éves vagyok, diplomás és jelenleg a logisztikusként dolgozok. Mondhatni egy átlagos lány, átlagos élettel, álmokkal, vágyakkal. Már rég óta olvasom az oldalon megjelenő írásokat, s hamar felmerült bennem, hogy megosztom a saját tapasztalataimat. Nem vagyok író, senki ne számítson tőlem szépirodalmi műre, inkább egy bensőséges naplóra vagy blogbejegyzésre. Fogadjátok szeretettel és ne túl szigorúan írásomat!
Átlagos lánynak tartom magam, átlagos tapasztalatokkal – ez már mintha írtam volna, nem pedig olyan, akin átment a fél iskola vagy lefeküdt volna egy egész foci csapattal. Nem nevezném magam prűdnek, de szexuális értelemben mindig lassabban nyíltam meg. Középiskolában is jobban érdekelt a tanulás és a sport, mint a fiúk. Matek versenyekre jártam, angol felső- és francia középfokú vizsgát tettem le. Évekig kézilabdáztam, amit nagyon szerettem.
Vidéki srác vagyok. Egy szabolcsi kisvárosban nőttem fel, és bár lassan több mint 10 éve a fővároshoz köt minden, a munkám, a társam, sosem leszek igazi fővárosi. Ezt azok tudják igazán, akik szintén egyfajta kényszer miatt költöztek fel a lehetőségek városába.
Történetem szempontjából nem sok jelentősége van ennek az aprócska ténynek, valami kicsi azért mégis, de ezt majd később...
A neveket, helyszíneket a nehezebb beazonosítás érdekében megváltoztattam, viszont a történet maga a teljes valójában került leírásra. Mivel egész véletlenül tudom, hogy eme kis szösszenetnek a női főszereplője is olvassa ezt az oldalt, ezért bízom benne, hogy megjelenés után pár nappal egy erotikus tartalmú email-t, vagy SMS-t fogok tőle kapni:-)
Tíz éve működő szállítmányozó cégem volt. Nagyon jól ment, elég gyorsan fejlődött a család.
3 autónk volt, egy nyaraló, külföldi utazásokra jártunk évente kétszer.
42. születésnapomon feleségem meglepetésbulit szervezett nekem. 5 körül értem haza, már láttam a sok autót a ház előtt. Ott volt az összes barátunk a gyerekeikkel, kollégák, szomszédok.
- Meglepetés! - kiáltották, ahogy beléptem ajtón.
Kezembe nyomtak egy méregerősre kevert Daiquiri koktélt, amit egyhúzásra lehajtottam. Ez jólesett.
Ahogy fogyott az alkohol, úgy emelkedett a hangulat is. Egyre hangosabbak voltak a vendégek és birtokba vették az egész házat.
A sokadik pia után megfájdult a fejem és kimentem a medence mögé és leültem egy díszbokor alá. Este volt már besötétedett, csak a kerti lámpa fényei világítottak.
