A+ A-

Az álarcosbál

1 fejezet.
Álarcosbál volt benn a kastélyban. Mindenhol villogtak a fények, szólt a zene. Elin egyedül volt, csak kíváncsiságból jött el. Jelmezt is nagyon nehezen talált, végül barátnõje tanácsára velencei kurtizánnak öltözött. A reneszánsz idején a kurtizánok nagy befolyással bírtak, fõleg az egyik, akinek szépségét senki nem tudta felülmúlni hosszú évtizedig. Sylvia nemcsak gyönyörû, és minden szemnek kívánatos nõ volt, hanem intelligenciában messze felülmúlta társnõit.
Elin õt választotta, bár õ közel sem volt olyan szép és okos, de hízelgett magának a nagyon áttetszõ estélyiruhával.
A ruha mélyvörös volt, ragyogott a fényben. Elöl nagyon mély volt a kivágása s a sejtelmesen átlátszó mellrész sem bízott sokat a fantáziára.
Elin karcsú volt, törékeny és nagyon fiatal. Játék volt neki minden, a ma este is. Remélte, hogy valami merész történik ma vele, de egyelõre senki és semmi nem jelezte ezt.
Kiment a kertbe, ahol az óriási, formára nyírt bokrok adtak némi védelmet a hold erõs sugara ellen. Meleg este volt. Csillagos és világos.
A lány elsétált a kerti lak elõtt. A rózsák buja, erõs illata egy pillanatra megszédítette.
2. fejezet
Paulo morgott egyet, -Minek kell ide elmennem?
Szolgája szó nélkül a vállára terítette a jelmezt. Nem szólt, csak megértõen mosolygott. Még egy pillantás a tükörre. A tükörben egy borostás, magas férfi tekintett vissza, aki egy nevetséges jelmezben állt. A két lába, mint egy-egy pálcika meredeztek. -hm, megteszi - morogta Paulo. Majd a kabátjába burkolózva elindult az ajtó felé.
- Az álarca, uram... Hallatszott hátulról.
- Köszönöm Jean, így legalább nem fognak felismerni. Nevetséges, ahogy kinézek... Nem maradok sokáig, ne várjon meg. - közölte Paulo. Jean megkönnyebbült, hiszen gyorsan el akart aludni, mert tudta jól, hogy hogyan szoktak végzõdni a gazdája éjszakai tivornyái.
3. fejezet
Elin leült a padra és csak várt. Nem tudta, mire, de jólesett ülni merengve.
Egyszer csak azt érezte, hogy egy finom, mégis erõteljes kéz lassan végigsimít a tarkóján, végig a gerincoszlopán, majd egy másik kéz szinte durván megmarkolja a mellét.
- Ne forduljon meg!- hallatszott a határozott, mégis kedves hang.
A lány legyûrte kíváncsiságát, és nem mozdult. A kéz, amely a mellét fogta lassan vándorolni kezdett ruhája nyílásában. Mellbimbója megkeményedett, melle vibrálni kezdett. Elin érezte lába között a nedvességet, amely lassan átbizsergette a combjait.
A férfi szájával apró csókokat lehelt a nyakára, hátára, miközben a kezével szinte a csúcsig juttatta a lányt.
Elin érezte, ahogy a vékony ruha lecsúszik róla, s a holdfényben selymes bõre megcsillant.
-Kicsoda Ön? - kérdezte elhaló hangon.
3. fejezet
Kicsit fülledt az éjszaka. - Nem autóval megyek - biccentett a sofõrnek Paulo. - Azt hiszem kiszellõztetem a fejem, meg így késõbb érek a bálba - gondolta magában.
A sötétség már mindent beborított, a lámpa fényében a fák árnyai dülöngéltek, pedig szélcsend volt.
A kastély felõl ugatás hallatszott. - kutyák... utálom ezeket a sznob, magukat vadásznak mondó gazdagokat. Ezek a kutyák sem érnek annyit, mint egy jó vidéki házõrzõ. Azok örök hûséget esküdve halálukig családtagok voltak. De ezek... csak addig kellenek, amíg nem lesz új hobbijuk.
Ezen morfondírozva a kastélyhoz ért. Elmerengett magában - de gyorsan ideértem, még nem akarok bemenni.
A kastély falához lapult, játszva a gondolattal, hogy be sem fog menni. Beállt két bokor közé, melyek méltóságteljesen feküdtek el a kastély lábánál és elõvette a dohányos tárcáját. Halkan kinyitotta, majd rágyújtott egy cigarettára.
- hmmmm, - fújta ki elégedettséggel a füstöt. Majd igen gyorsan eldobta a bagót, rátaposott és csöndesen fordított egyet a lábával rajta. A két bokor között a padra leült valaki. A feje felett az ablakból kiszûrõdött a báli zene. Ez a felismerés egy kicsit összeszorította a torkát. - Lassan be kell mennem. Remélem, hogy nem ismerõs ült a padra, mert akkor magyarázkodhatok, hogy miért bujkálok.
Várt, csöndben, mint egy puma, aki lesi az áldozatát. Közben az idegen, aki a padra ült halk sóhajtásokkal éreztette, hogy Õ sem a bálba vágyik igazán. Ekkor Paulo hihetetlen halk járással a nõ mögé osont és a tarkójától a derekáig végigsimogatta egy határozott mozdulattal a gerincét. Miközben a másik kezével a nyakától a melléig simogatta a tenyerét. Mindez egy másodperc alatt, a nõ a felszólításra - Ne forduljon meg - meg sem mert moccanni. Paulo élvezte ezt az egész játékot. Közben arra gondolt, hogy ha balul sülne el a dolog, akkor az éj leple alatt simán kereket oldhat. De a nõ nem mozdult. Paulo úgy érezte, hogy élvezi is a nõ a kis játékot.
4. fejezet
- Kicsoda ön? Kérdezte Elin
- Nem fontos. Már régóta figyelem magát. Önnél ellenállhatatlanabb nõt még sosem láttam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.58 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 sipospista 2016. 12. 11. vasárnap 14:55
Ultra brutal jooo
#10 cscsu50 2016. 12. 10. szombat 06:32
kissé kusza
#9 sunyilo 2016. 12. 8. csütörtök 21:29
Kicsit olyan, mint egy útleírás. Remélem, a folytatás irodalmibb lesz...
#8 Pavlov 2016. 12. 8. csütörtök 17:14
Elég rövidek a fejezetek. És tényleg nem ad semmit az olvasónak a szimpla leíráson kívül. Ez így elég gyengus.
#7 vakon54 2016. 12. 8. csütörtök 12:17
Béla kérjük a feleségmmel a folytatást. 10 Pont.
#6 deajk2008 2016. 12. 8. csütörtök 09:32
legyen folytatása... 8p lett
#5 veteran 2016. 12. 8. csütörtök 08:58
Hosszú semmitmondó, a folytatás remélem érdekesebb lesz.
#4 Andreas6 2016. 12. 8. csütörtök 06:42
Számomra unalmas volt.
#3 A57L 2016. 12. 8. csütörtök 06:11
Én is folytatást kérek.
#2 feherfabia 2016. 12. 8. csütörtök 05:26
Tetszett! Folytasd!
#1 Törté-Net 2016. 12. 8. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?