MÁJ
04
2009

A pávakör 2. rész

Reggel Vera mocorgására ébredtem, aztán halkan megkérdezte. - Tomika miért vagyok meztelen? - Mert én is az vagyok - mentem bele a játékba. Aztán, hogy bizonyítsam az igazam hátulról hozzá simultam, és megfogtam a mellét. - Atya úr isten mi történt az éjszaka? - Hát kétszer megerőszakoltál, és egyszer arra kényszerítettél, hogy ki nyaljalak. De én nagyon élveztem, a fazonra nyírt puncid pedig nagyon tetszett. Nem bírt komoly maradni hangosan elnevette magát. - Szégyeld magad, kihasználtad keresztanyád elesettségét...

Festő...

... minden nap ugyanabban az időben, fogta állványát, festékeit, ecseteit és képszállító tokját és a kedvenc ó-városi kis utcába indult, ahol a kanyargós utcarészlet megihlette. Minden alkalommal ugyanazok a mozdulatok-előkészületek...elhelyezkedés a fény miatt, mert ez lényeges ugyanoda essen. Ha belekezdett nem zavarta az utca forgataga...járókelők,- kik kíváncsian meg-megállva szemlélték a kialakuló remekművet, mindenki vérmérséklete szerint. Volt ki csettintett ejha ez szép, más elismerően bólogatott, volt aki ráérősen megállt s nézte hogyan viszi fel a festéket a vászonra. Nem zavarta, mert átszellemülten festett...
*  *  *
ÁPR
30
2009

Két férfi, egy esetlenség, a tanulság

Már három napja megérkezett. Már három napja legszívesebben ott a reptéren letepertük volna egymást. Hogy mi minden jött közbe mindegy, mert ma végre tökéletessé színeződött a világ. A két fiú rokon, akikkel osztozom a pesti kéglin, 300 kilométerre szüretelnek a nagyinál. Szeretem őket, csak éppen az a helyzet, hogy a szentet is elmarták eddigi kapcsolataimból mellőlem, ha véletlen eléjük tévedt. Hármasban kiskorunk óta összetartozunk, belső nyelvezetünk, no meg a maró gúny nem cseppet riasztó egy kívülálló személynek. Felrakom a darált húst saját sóban-lében sülni főni, bedobom a fürdőbe az otthoni, mégis dögös cuccot, amit zuhany után szándékszom magamra venni, eltüntetem a srácok nyomait...

Az utolsó vendég 1. rész

A férfi beszállt a kocsijába, és a hátsó ülésre tette a pizzáját. Be sem kötötte a biztonsági övét, úgy hajtott el. Oka volt a sietségre, tíz perc alatt kellett hazaérjen a számítógépéhez, különben elmulasztja, mi történt a gáz kiengedése után. Biztosra ment, tudta, hogy ő volt a pizzéria utolsó vendége. Miközben a pizzájára várt, elrejtett a boltban egy kis gáztartályt és egy apró elektronikus készüléket, amivel a bolt zártláncú kamerarendszerére kapcsolódott. A gáz saját keverék volt, a munkája során fedezte fel. Félrerakott belőle egy adagot, és ezt a pizzériát választotta a tesztelésre...
*  *  *
ÁPR
29
2009

Gyors kaland a szaunában

Csak ülök a forróságban, és érzem, ahogy lassan, mint egy nyirkos fátyol, beborít a meleg. Érzékeim kicsit tompák, de jól esik most ez a lassú lustaság. Hátamat a tüzes falnak támasztom, lábaimat végignyújtom magam előtt a padon. Nyakamban lüktet az ér, a szívem igyekszik tartani a ritmust, és az első izzadtságcseppek is megjelennek szép sorban a mellkasomon. Az orromon beszívott perzselő levegő nehéz a gyógynövények illatától. Még csak három perce vagyok benn, mégis úgy érzem, elolvadok. A fürdőlepedő egyre melegebbnek tűnik, pedig csak egy könnyű, hófehér vászon fedi be testemet. Mégis olyan, mintha bundába burkolóztam volna...

Promesse de 3o Jours

Fejfájás..Kurva...Kibaszott...Fejfájás... PORQUI!? A reggeli hírekre nyitom ki a szemem, majd nagyon lassan lecsurran valahonnan felülről a tudatom ép részébe a felismerés hogy egész éjjel ment a tévé. Egész hajnalban... Fülelni kezdek... Néma csönd... Annak az esélye, hogy bárki rajtam kívül fent legyen ebben a koszvadt lakásban egyenlő a nullával. Megpróbálok felülni, de ezzel csak azt érem el hogy legurulok a padlóra, mint egy feltekert rongyszőnyeg. Fáj a fejem bassza meg, és alig tudok mozogni. Alig emlékszek a tegnapra... Várjunk... Kicsit összehúzott szemöldökkel kezdem méregetni a velem egyvonalban lévő falról leakasztott képeket, majd megpróbálok felállni. Teljesen győzelem.....
ÁPR
28
2009

2000. nyara

Különös volt az a nyár, 2000 nyara. Nem tudom, hogy mi történt velem, talán az hogy betöltöttem a Tizennyolcat, talán maga a 2000-es év, amit mindenki úgy várt, vagy talán a félelem, hogy kimaradok valamiből... Ekkor éreztem meg az Internetes ismerkedés "ízét" is, amely teljesen új izgalmakat és élményeket adott. Minden nap más fiúval beszélgetni, új és pikáns témákról, amikről addig soha nem beszéltem mással. Hirtelen úgy éreztem, hogy élnem kell, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnom, hogy unom az addigi párkapcsolatomat, hogy váltanom kell. Egyik napról a másikra szakítottam a barátommal, aki értetlenül szemlélte az eseményeket. Nem értette, hogy mi van velem, és én sem...

Először, de vajon utoljára?

Rettenetesen meleg, június elejei nap volt. A tankönyv fölött görnyedtem a nyitott ablak mellett, a lehető legkevesebb ruhában, már- már meztelenül, reménykedve, hogy a késő délután szolgál egy kis szellővel. A szüleim és a testvéreim fürdőbe utaztak a hétvégére, de nekem a következő héten esedékes osztályozóvizsga miatt a kétóránkénti hideg vizes zuhany és a magolás maradt. - De Anya, kérlek szépen, ígérem, tanulni fogok ott is... - könyörögtem az indulás napján. - Nem. Nagyon sajnálom Kicsim, de edd meg, amit megfőztél. 17 éves vagy, bízom benned és abban, hogy ebben a helyzetben tanulni fogsz, nem úgy, mint egész évben...
ÁPR
27
2009

Szinház után... 2. rész - Reggel

 Nem aludtam jól. Kevés is volt, itt-ott fájdalmas is, rosszat is álmodtam, meg minden. Azt hiszem többet nem maradok az öcsinél, lehet hogy jobb lett volna az éjszakai vonat? Mindegy, majd túlélem valahogy. Bár,amíg itt vagyok addig ez még ugyanaz az alkalom. Felébresszem vagy csak figyeljem? Neki láthatóan jó éjszakája volt. A hátán fekszik, jobb karját nem látom, mert azon fekszem. Átölel vele, mint egész éjjel, szinte vigyázott rám, nehogy még valami bajom essen. Ami azt illeti csoda hogy még egyben vagyok. Életemben nem dugtak meg ennyire! A puncim megszokta, ott a férjem is rendesen teljesít, de a popsim, na az érzi a tegnapot. Mindig vágytam rá hogy kényeztessék egy kicsit, de a párom szerint az nem jó...

Az utolsó vendég 2. rész

A férfi egyre kevésbé tudott a jegyzetelésre koncentrálni. Ha tudta volna, hogy a gáznak ilyen hatása van, ő is a pizzériában maradt volna. Mindenesetre örült, hogy megy a felvétel. Az utóbbi percekben csak annyit írt le, hogy a nyilvános felhasználáshoz mindenképpen hígításra lesz szükség. Valamiféle parfümként kell majd adagolni, nehogy újabb orgiát indítson el. A hígítás pontos meghatározásához további kísérletekre lesz szükség. Később majd meg kell néznie a többi kamera felvételeit is, hogy több szögből elemezhesse ki a kísérletet. Az aranyos fekete hajú csajt is meg akarta nézni minden oldalról dugás közben. Még akár össze is vághat egy saját filmet az anyagból...
*  *  *
ÁPR
24
2009

És mostantól heti kétszeri képregény frissítés várható, köszönhetően a fordítóinknak, kik szó szerint elárasztottak minket képregényekkel. :)
Köszönet nekik és várjuk az új képregény- és történet-fordítókat/írókat is! :)

Nulla dies sine sex, avagy Aranyat ér egy jó anyós

Engem a gólya hozott, mint ahogy minden gyereket a falunkban. Már nem is voltam éppen kisiskolás, amikor egy kicsit megingatták bennem ezt a meggyőződést, de akkor sem tudtam elhinni a szüleimről, hogy ők is - hogy is mondjam csak – szoktak volna paráználkodni. Nem is szoktak. Én többször is hallgatóztam a hálószobájuk ajtaja előtt, de semmi gyanúsat nem hallottam. Nem is lettek testvéreim, a gólya a mi udvarunkba csak egyetlenegyszer szállt le. Kamaszkoromban, nem tagadom, irigyeltem azokat a fiúkat, akikért rajongtak a lányok, de a tükörbe nézve be kellett látnom, hogy én az én klepa füleimmel, pattanásos képemmel nem vagyok egy vonzó jelenség. Hát ha én nem kellek nekik, akkor ők sem kellenek nekem, s kvittek vagyunk...

Lovasszán

Lehunyt szemmel lépkedünk, csizmánk alatt ropog a frissen hullt hó, hajunkon megpihennek a hópelyhek. Kezemet fogod, ujjaink összefonódnak, nevetésünk visszhangzik a kihalt dombok között, ahogy újra és újra elbotlunk a sötétben botorkálva. A Hold mosolyogva néz le ránk, milliónyi csillag fénye tükröződik a porpuhaságú havon. Lépésről lépésre bukdácsolunk, végül nem bírom tovább és térdre roskadok, nevetésem messzire viszi a csendes éj. Mellém ereszkedsz, mosolyogva figyelsz, ahogy felpillantok én is, el-elcsukló hangon mondom: - Nem bírom tovább... nem hiszem el, hogy ez az egész nem valami fatális tévedés... valld be végre, hogy fogalmad sincs, hogy hol vagyunk... - nevetem ujjaid szorítva a puha kesztyűben...
*  *  *
Mostantól heti kétszeri képregény frissítés várható, köszönhetően a fordítóinknak, kik szó szerint elárasztottak minket képregényekkel. :)
Köszönet nekik és várjuk az új képregény- és történet-fordítókat/írókat is! :)