JAN
19
2010

Mámor

A bor aranyló színe lágyan csillant meg a lámpák fényében, amikor újra koccintottak. Már a harmadik üveget bontották fel, beleszámítva a vacsora közben elfogyasztott italt, és a hangulat ennek megfelelően egyre kötetlenebb lett. Igaz, az elmúlt évek közös nyaralásai, a bulik, közös vacsorák és hosszú beszélgetések közel hozták őket egymáshoz, de a harmadik üveg lassú ürülésével valahogy lágyabb, kontúrjait vesztettebb lett a világ és beszélgetés is. Clare élvezte, hogy a nappali kanapéján ülve, lágy szédüléssel hallgatja a többiek beszélgetését. Jólesett a vacsora utáni lusta ejtőzés, a bor édes - harmonikus íze, jólesett látni azt, hogy Peter gátlásai feloldódnak, s a férfi átkarolja, magához öleli Dianát...

A test vágyai

Én egy negyvenes családos nő vagyok. Most egy olyan történetet mesélek el, mely velem történt, és magam sem hittem volna, hogy ilyen változásokon megyek keresztül. Talán másoknak is segít, hogy jobb legyen egy kicsit az élete. Férjemmel éldegélünk, volt már jobb is, meg rosszabb is. Most már kicsit fáradtak vagyunk egymáshoz. Házastársi kötelességeinket teljesítjük, túlzásba nem visszük. Férjem még megismerkedésünkkor kérdezte, hogy volt - e már dolgom más fiúval. Én akkor természetesen azt mondtam, hogy nem. Pedig volt egy nem szerelmi kapcsolatom, ahol elvesztettem a szüzességemet, de ez az egész inkább kellemetlen volt, mint kellemes...
JAN
18
2010

A feleségem nagyzoló nővére

Stella a feleségem nővére mindig olyan felvágós volt, állandóan azt éreztette mindenkivel, hogy különb vagyok nálad, mert te egy senki vagy. Egy évvel idősebb volt nálam, de nem ez volt az oka, a közöttünk, az első pillanattól feszülő ellenszenvnek. Igazából magam sem értem, de meglátni és megutálni, egy pillanat műve volt csupán és ez az érzés abszolút kölcsönösnek volt mondható. Lehetetlen természetével, tenyérbe mászó stílusával, szinte mindenkit elmart maga körül. Talán a húga - az én feleségem - volt az egyetlen, akivel normális viszonyt tartott fenn. A ritka családi összejövetelek alkalmával is azt érezhetted, hogy csak egy vagy azok közül, akit Stella felvett az utálat - listájára...

A lift után

Amikor az eset történt, kb 18 - 19 éves lehettem. Dögfáradtan jöttem haza suliból, éhes is voltam, szomjas is, szóval minden bajom volt. Amikor a tömbünk elé értem, láttam, hogy az egyik női lakó épp próbál megfogni egyszerre 3 táskát + a retiküljét, de nem megy neki. Gondoltam, segítek neki. Egyrészt, mert ismerős (bár az ismerős szó túlzás, csak köszönőviszonyban voltunk - akkor), másrészt meg jól nézett ki nagyon. 35 éves, magas, széles csípő, feszes fenék és mell, barna hajában szőke melírcsíkok. Nem volt se sovány, se dundi, teltkarcsúnak se lehetne mondani, de átlagos testalkatúnak sem. A nézésében volt valami, ami beindít szerintem minden férfit. Kissé talán szigorú, de egyben szexi, tüzes tekintete volt mindig...
JAN
15
2010

Véletlen!?

Boldog elégedettséggel szemléltem a közelmúltamat és az eljövendőt. A tavasz, mint minden évben idén is nyárba torkollott. Kissé eszembe juttatta, milyen is huszonévesnek lenni. Kissé belefásultam a szürke hétköznapokba, kissé elfeledtem milyen élni. A véletlen elébem sodort egy hölgyet, kinek rövid idő alatt sikerült kivezetnie a kezdődő szürkeségből. Munkám végett sokat utaztam a budapesti járatokon, és passzív időtöltés gyanánt könyvek tudományát szoktam magamhoz venni. Mindig is szerettem olvasni és páromban egy hasonló tudományok iránt érdeklődő személyre találtam. Sokat beszélgettünk az olvasottakról és néha még vitába is keveredtünk. Teljesen elégedett voltam mindennel...

A hosszú út

Végre beszállhattam az autóba. Már most is fáradt voltam, de még előttem volt 200 km. A gondolataim akörül keringtek, hogy végre kiérjek ebből a szörnyű városból. A forgalom sűrű, az utcák ismeretlenek és ráadásul a kivilágítás ellenére is sötéteknek tűnnek. A másnaposság ízét még mindig érzem a számban, annak ellenére, hogy a legutolsó felest már fél napja döntöttem le. Kiérdtem és elhagytam az utolsó lámpákat is. Ez némiképp megnyugtatott, mert innét csak egyenesen kellett haladnom egészen hazáig. A hosszú út néha 5 km-es egyenesekkel van megtűzdelve, így nem is nagyon kell figyelni, csak arra, hogy ne aludjak el. Számomra a legjobb ébrentartó tudatmodosító vezetés közben egy kis zene és elmepallérozás, játék a gondolatokkal...
JAN
14
2010

Feleségem a tanárnő

A feleségem, mit mondjak. Szerintem nagyon jól néz ki. 32 éves, egy középiskolában végzősöket tanít. Egyik alkalommal, "megeredt" a nyelve, és mesélni kezdett! De, előbb, még hozzá kell tennem, hogy nem egy féltékeny típus vagyok, Ő sem. Tehát, megpróbálom, az ő szavaival elmesélni a történetet. - Egyik nap, mikor vége volt az órának és mindenki igyekezett már kifelé, az egyik fiú, mint észrevettem, szándékosan húzza az időt, hogy utolsónak maradhasson! Már többször észrevettem, hogy ez a fiú, szinte levetkőztet a tekintetével! Bennem is motoszkált a"kisördög". Általában, melltartó nélkül járkáltam, de ezt kevésnek találtam, gondoltam egy merészet, és levettem a bugyimat...

A szürkeség édes íze

Egy újabb szürke felhő úszik el az égbolt végtelen tengerén. A madarak halkan csiripelnek a távoli fákon, alig hallom őket. Némelyik kitárja szárnyait és tovaszáll, hogy eggyé váljon a szürke tömeggel. A járókelők monotonul tapossák a már-már elkopott járdát, s közben cipőik is kopnak, csakúgy, mint ahogy ők is. Némán merednek maguk elé. Mind sietnek valahova, de maguk sem tudják, hogy merre tart hosszú útjuk. Néhány kamaszlány tűnik fel a sarkon, kacéran riszálják magukat, mit sem törődve a rájuk szegeződő tekintetekkel. Élvezik az életet, mert még megtehetik. Ők is sietnek. Mindenki siet. Magas sarkú cipők kopogása, bakancsok tompa puffanása, sportcipők surrogása tölti ki a ködbe burkolózó utcát. A madarak már elszálltak...
*  *  *
JAN
13
2010

A boszorkány 8. fejezet

Anne zavarodottan lépdelt közelebb a fiúhoz. - Hát Te?- Kérdezte kényszeredetten. - Letettem az első vizsgámat, kaptam két hét kimenőt. De, mi bajod? Olyan sápadt vagy – állt fel aggódó arccal a fiú. - Féltelek, apád agyon üt, ha itt talál – tódította Anne. - Nincs itthon, nem kell félned – simogatta meg a sápadt kis arcot a fiú. – Menjünk be Galambom, mert már nagyon kívánlak. Anne beharapta a száját, és megindult a fiú előtt. Küzdött magában, hogy a régi érzések rá ne törjenek, de hiába. Mire a szobájába értek, az öle már nedvesen várta, hogy Tom ismét birtokba vegye...

Hogyan lettem rabszolganő 3. rész - Avagy egy csodás hét története.

Annak ellenére, hogy közel 56 kg voltam s, mind ehhez viszont csak 165 cm jáci könnyedséggel vitt le az autóhoz, s fektetett be a hátsó ülésre. - Kényelmesen felszel? Bólintottam, hogy igen. Bezárta az ajtót a távirányítós kapu szint nesztelenül nyílt ki előttünk, s az autó nekilódult az ország útnak. Vitt egy ismeretlen világ felé, éreztem belül a zsigereimbe sok csoda vár az út végén. Még valamit éreztem megtaláltam életem párját, s amit ő még nem tudott soha nem eresztem el. Kell nekem ez a férfi, hát akkor ki is itt a szolga? Aki gúzsba van kötve s álló nap csak a gyönyöre, van keresve, vagy aki gúzsba köt, s fáradozik a rab boldogságáért...
JAN
12
2010

Eve Lorne - A kertvárosban 5. rész

Az autósmozis kaland óta kicsit megritkultak a fiúk látogatásai. Ryan és Tommy el voltak foglalva az új nőikkel, csak Sam maradt meg állandó vendégnek. Ha tehette, reggelenként beugrott iskola előtt a szomszédba egy - egy gyors szopatásra, délutánonként pedig a plaza fölötti lakásban áldoztak Ámor oltárán. Eve hiányolta a másik két farkat, de nem akart semmi konfliktust, mert Sam elbeszélése alapján a fiúk boldogok voltak a korban hozzájuk illő lányokkal. Nagy meglepetésére egyik nap levele érkezett Susantól. A szűkszavú mailban csak annyi állt, hogy a lány a jövő héten az Államokban lesz és találkozzanak. Eve jelezte, hogy szívesen látja rég nem látott barátnőjét...

Bál után

Ott álltam előtte, hosszú idő óta először kettesben. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről, az arcomból kiszállt a vér, és legszívesebben kirohantam volna a világból, ha ő nem néz rám olyan sóvárgó tekintettel. Ha nem tudtam volna, hogy mennyire szüksége van rám, hogy mennyire magányos... Nem vigasztalásból tettem, amit tettem, hanem mert rájöttem, hogy kell nekem. Nem szeretetből, hanem szerelemből. Mert akkor tudatosult bennem, mennyire fáj, ha ő boldogtalan, hogy mennyire szükségem van rá. Ez nem az a fajta szerelem volt, mint amikről mesélnek a könyvek...
JAN
11
2010

Masszőznő 4. rész

Munka után kidögölve vánszorogtam haza és nem is nagyon foglalkoztam a vacsorával, hisz a fiam nem volt otthon, de láttam a mosatlanból, hogy ebédelt. Gyorsan elintéztem az égető otthoni munkákat, a többit majd holnap és mentem zuhanyozni és már 9 órakor aludni. Fél álomban éreztem puszilgatnak, simogatnak, de nem érdekelt ki az, mit csinál végre aludni akartam, hisz nem oly rég csukódott álomra a szemem. Így egy hadjállal ellöktem magamtól a "molesztálóm". Reggel kipihenten ébredezgettem, csendben mentem a fürdőbe, majd a reggeli tisztálkodás után mentem vissza öltözni, de döbbenten torpantam meg, hogy az ágyam rózsaszirmokkal van behintve, a fiam kézen fog és vezet az ágyamhoz közben a fülembe súgja...

A villamoson

Még a nyáron történt meg velem az alábbi eset, de csak most volt alkalmam leírni a történteket. Budapesten lakom, és a 30-as éveimet taposom. Ez a nap is úgy kezdődött, mint az összes többi. A Moszkva-téren felszálltam a 61-s villamosra, dolgozni mentem a döglesztő hőségben. Általában nem szoktam leülni, mert úgyis felszáll egy kis idő múlva valami öregasszony, akinek át kell adnom a helyet. Ezen a napon is így történt, odaálltam a villamos középső ajtajához a bal oldalra, mert tudom, hogy ezen a szakaszon csak a jobb oldali ajtókat nyitják ki, és úgy helyezkedtem el, hogy az egyik lábam a lépcsőn, a másik eggyel feljebb volt, a jobb kezemmel pedig megfogtam a függőlegesen elhelyezkedő vascsövet...
*  *  *
JAN
08
2010

Tánya és a testvérek

Tánya elsétált a kocsijától a strandra. Sok ember feküdt a parton és lubickolt a vízben. Letekerte magáról a nagy törölközőt és egy szabadabb részre terítette. Egy parányi, mályva színű bikini volt rajta ami pont annyit takart, hogy mindent lehessen sejteni. Popsija gömbjei, mellei dombjai tökéletesen kirajzolódtak, de látni nem lehetett semmit. A férfiak, fiúk kedvtelve nézegették a szépséges lányt. De még pár nőnek is illetlen gondolatok cikáztak át az agyán. Kecses mozdulattal lefeküdt a törülközőre és egy könyvet vett elő a táskájából. Már teljesem belemerült a történetbe amikor egy strandlabda ütközött a hátának. Megfordult és nézte kié a laszti. Egy sötét hajú, fiatal lány futott oda...

Erdő

Látom a sziluettjét. Pontos volt, én pedig megint késtem. Előbb érzem meg az illatát, mint hallom meg az első szavát. A padon ül, az erdő szélén, ott, ahol legutoljára találkoztunk. Éppen hogy éjfélt ütött az óra, amikor elindultam otthonról. Kitapogatom, hol a pad széle, leülök mellé, majd odanyúlok hozzá. Alig súroltam az inge gallérját, ő már tudja, mit akarok és olyan közel ül hozzám, hogy az arca pár centire van csak az enyémtől. A levegő fülledt és meg sem mozdul. Nem tudom eldönteni, hogy köztünk forrt-e így fel, vagy csak ez a nyári este ennyire meleg. Gondolatok cikáznak a fejemben, össze vagyok zavarodva. Szavak, mozdulatok emlékképei, amelyek annyiszor eszembe jutottak már...