Gyönyörteljes romlásom 1. rész

Nemrég jöttünk fel Pestre. Nehéz volt otthagyni a mi kis házunkat, amelyben felnőttem, a falut, ahol születtem, a barátokat, de két okunk is volt a költözésre: anyám új férje és legújabb munkahelye. Szerencsére aránylag gyorsan beilleszkedtem a suliba, bár elsőre szinte lehetetlennek tűnt, hogy nem 14, hanem 29 osztálytárs rigolyáit kell elviseljem. A bátyámnak mindez nem sikerült, igaz, ő elég csendes, magának való, vékonyka srác, így a többiek rögtön elkezdték piszkálni. Amikor látták, hogy nem képes megvédeni magát a „viccek” egyre durvábbak, gonoszabbak lettek. Aztán tegnap kiborult a bili: sírva jött a szobámba: azzal fenyegették, hogy ha nem készít rólam, egy meztelen képet másnap beledobják a szemetes konténerbe. Hiába győzködtem arról, hogy úgyse merik megtenni, szinte már remegett a félelemtől, így aztán győzött a testvéri szeretett, a fejemre húztam a trikómat, hogy az arcom ne látszódjon és hagytam, hogy lekapja meztelen melleimet és szívecskés tangámat.
Másnap a folyosón megállított Csaba. Ő volt a legjobb csávó az egész suliba. Elkapta a karomat és magához rántott.
– Helló Edina, irtó jó csöcseid vannak. Megmutatod élőben is?
– Hülye vagy? – érdeklődtem barátságosan, de csak rám nézet csodás mélykék szemével, kidüllesztette bicepszét és én rögtön úgy éreztem magam, mint egy hóember augusztusban. Elolvadtam.
– No? Csak egy pillanat az egész. Nem lát meg senki.
Bementünk a régi fiúvécé egyik homályos sarkába. A padlón cigarettacsikkek és egyebek hevertek. Elővarázsolt a hátsó zsebéből egy lapos üveget, jól meghúzta majd felém nyújtotta. Nem akartam kis látszani és ezért követtem a példáját. A citromos égette a torkomat, köhögtem is egy sort, de talán bátrabbá is váltam tőle. Szó nélkül felhúztam a blúzomat. Most rajta volt a sor, hogy félrenyeljen – Gyönyörűek! – mondta tágra nyílt szemmel – Mint két csodálatos érett körte. Szandinak nem ilyen szépek, pedig ő a legjobb ribanc a suliba.
A feszültség pillanatról pillanatra fokozódott köztünk, mígnem elviselhetetlenné vált, s végül én volt az, aki közelebb hajolt. Ő habozás nélkül kihasználta hirtelen támadt engedékenységemet, átkarolt, és forrón megcsókolt. A lángoló ajkak olyan szenvedélyre gyújtottak, hogy minden erőm elszállt.