JÚL.
16.
2018
14 éves voltam, amikor a nagymamám rákos lett. Először agydaganat, majd áttét a tüdején. Esélye sem volt életben maradni. Imádtam a nagyszüleim, ezért nagyon megviselt Mami halála. Papival már 40 éve voltak házasok, a halálakor Papi 65 éves volt, jóformán még fiatal, és nagyon drukkoltunk, hogy keressen magának egy új barátnőt, de benne valami eltört, és utána már csak nekünk, a családjának élt. Unoka én voltam egyedül, ezért amikor tehettem, mindig átmentem hozzá. Ilyenkor kártyáztunk, kertészkedtünk, a régi időkről mesélt, és nagyon sokat nagymamáról. A szemét általában elfutotta a könny, amit próbált palástolni.
Mami halálának első évfordulóján kezdődött minden, én akkor 16 éves voltam már. Még mindig nagyon szerettem hozzá átmenni, de aznap egy szombati nyári nap volt és már két hete lebeszéltük, hogy bulizni megyünk a barátaimmal, apu pedig beleköpött a levesembe. Aznap éjjelre átparancsoltak nagyapámhoz aludni.
Mint olyan, a fűfélék szárított leveleinek áztatott formája sokáig nem tartozott az érdeklődésem középpontjába. Nem voltam egészségmániás, és persze fiatalon még a szervezetem sem kívánta a gyógyteákat. Mit ne mondjak, az ízvilága sem kötött le annyira, hogy a jól bevált sört lecseréljem egy csészébe gyűjtött, mellékhatások nélküli aromára.
Nos, ez volt a boldog huszonéves korszak, aztán ahogyan nőttek a letaposott éveim számai, úgy változtam én is a korral, meg a kolleganőim örökös unszolása által. Megkedveltem a teákat, és ha nem is rendszeresen, azért időnként fogyasztottam. Harminckét éves agglegénykoromra már alaposan kitanultam, hogyan lehet belopni magam egy- egy házasságban élő kolleganő bugyijába egy kis teaszakértés által. Na nem voltam nagy ász, csak kihasználtam az ízek nyújtotta, örömszerzés kínálta alkalmakat.
Egy szombati nap 24 es szolgálatot vittem egy budai irodaházba. Délután járt az idő mikor Csilla felhívott, hogy ha nem zavarna akkor meglátogatna. Örömmel vettem és elmagyaráztam neki, hogy tud eljönni. Két óra múlva már a kapuban állt. Hosszú barna haja ki volt engedve a nyári szellő lágyan fújta. Kisminkelve, sportos ruházata igazán feltünt, amit szóvá is tettem.
- De csinos vagy? Hová készülsz? - tettem fel a kérdést nevetve miközben két puszival köszöntöttük egymást.
- Hozzád jöttem, baj? - válaszolt kicsit feldúltan.
- Nem, dehogy, gyere, fáradj beljebb - és elkomolyodva mutattam az irányt az épületbe. Leültünk a recepció asztalához és beszélgetni kezdtünk. A feldultság okát ecsetelte, hogy a szülők a tesója, mindenki, még a kislányt látják benne. Pedig már 25 éves és úgy kezelik mintha még tíz éves volna. Jó barátként meg hallgattam, elláttam tanácsokkal és próbáltam enyhíteni a dühén.
Bár a szálloda főbejárata előtt parkolta le az autót, engem a hátsó ajtóhoz vezett. Elgondolkodtam ezen, de végül igazat adtam neki: nem akart elmenni a repeciós előtt egy hajléktalannak kinéző fiatallal. A kis vidéki hotel egy meglehetősen jó szállodalánchoz tartozott és ennek mgefelelően is nézett ki – sokkal jobban, mint a kisváros, ahol működött.
Nem tagadom, hogy meglehetősen gombócot éreztem a gyomromban. Tényleg meg fogom csinálni? Tényleg meztelenre vetkőzöm egy idegen előtt? Mi van, ha ez a fickó egy őrült szatír? Hátulról úgy nézett ki, mint bármelyik üzletember, akit valaha láttam. Kisuvickolt cipő, drága öltöny, de nyakkendő nélkül – azt tippeltem, hogy valamilyen ügynök, de lehetett akár bankár, ügyvéd vagy bármilyen pénzes értelmiségi.
Történt egyszer, hogy vezetőként egy szelíd, kis, telt alakú, hatalmas szép formás mellű kolléga nőm volt akit hozzám osztottak be egy projektre. Lolának hívták szemei barnák arca mosolygós, ahányszor csak ránéztem mindig elvarázsolt és megállt az idő számomra. Volt egy kisugárzása is ami meg egyszerűen megbabonázott telt formái szinte felforralta mindig a vérem. Szinte forrt a levegő közöttünk és ezt szerintem Ő is tudta.
Illedelem határain belül mindig bókoltam neki egy két kedves szóval és ezt viszonozta is azzal az édes huncut mosolyával és mintha szótlanul mondta, hogy „én is széttépnélek”. Egyszerűen elvarázsolt olyankor és arra gondoltam mit tenne velem ez nő ha megfordulna a dolog és Ő lenne a főnök és nem én. Mivel én a sex terén egy kicsit nagyobb éhséggel vagyok többször eljátszottam a gondolattal vajon milyen lehet, vad, visszahúzódó, de nem kezdeményeztem hisz tudtam, hogy párja van és gyerekek,
Nancynek hívnak. Történetem életszerű, szüleim elváltak, én anyummal maradtam és új helyre költöztünk, mivel az előző házunk apunál maradt. Az új ház kiesett a város központjától, csendes környezetben volt, barátságosnak vélt szomszédokkal találkoztunk első nap. Kellett 2-3 nap, mire bepakoltuk a házba a dolgainkat, beköltöztünk. Sokan segítségünkre siettek, köztük egy igen kedves fiatal srác. Jövőre végzek a középsulival, most persze szokhatom meg az utolsó évet egy másikban.
Beilleszkedni sosem egyszerű, bár közvetlen vagyok, könnyen alakítok ki barátságot többiekkel, eléggé nyitott vagyok ahhoz, hogy ne gondoljanak befordult, depis, a szülői terhektől agyonnyomott gyereknek. Sőt, próbáltam a legjobban alkalmazkodni a dolgokhoz és többnyire sikerült is. Az előző suliban is igen aktív voltam, persze nem stréberkedésre gondolok.
Puhán fekszik fészkében a kígyó, álmosan elnyújtózva heverész. Teste lágy, bőre petyhüdt és ráncos, mégsem öregszik soha meg. Büszkén rejtőzik, mert tudja, ha bőréből kibújik, újra fiatal lesz, ráncai kisimulnak majd, teste megfeszül, és az erőtől megduzzad.
De még vár. Hallgat és figyel. A vér szava nem hívja, s a vágy lustán csörgedezik ereiben. A fejét is elbujtatja, csendesen szuszog, egyetlen szemét lehunyja, egyedül bőre fülel. Nem türelmetlen, hiszen ismeri az életet. Ő maga az eredet – gondolja gőggel telve. Eljön majd az ő ideje, csak várnia kell. Mert fel akar ébredni, újjá akar születni, hogy életet adjon, meg akarja látni a napvilágot, hogy ismét utat törjön. Megint fel akarja fedezni a titkos bölcsőt, amelybe örökké vágyik. Nyugodtan fekszik tehát, ám bőre minden pórusa éhesen figyel, s a leghalványabb érintésre is felel.
Sokára mozdulok meg. Éppen elérem az egyik kancsót, és ahogy a lábam emelem leöblítem arról is a szappant. Egészen kiszállok a dézsából, és egy tiszta vászontörülközővel megtörlöm magam, aztán magamra tekerem, szerencsére eltakar melltől ágyékig. Még mindig reszketek, bár nincs hideg, a falak egészen átmelegedtek idén nyáron, csak a földszinten kell begyújtani esténként, a vastag kő ott nem veszi be a nap hevét. Az öltözőszoba inkább levegőtlen és zsúfolt. A fiatalúr számtalan ingje, nadrágja foglal el minden helyet. Gyönyörű kabátok lógnak vállfákon, drága selyem, bársony anyagok mindenhol. Albert nagyon elfoglalt lehet, hogy mindezt tisztán és rendben tartsa. De még mindig könnyebb dolga van, mint a többi inasnak, akik a vizet hordják, meg a többi nehéz munkát végzik. Meredtem bámulom a ruhákat, mintha a világ legérdekesebb látványa lenne. Nem merek a hálószobába lépni, félek, hogy mi következik.
