Nagypapám lett a szeretőm

14 éves voltam, amikor a nagymamám rákos lett. Először agydaganat, majd áttét a tüdején. Esélye sem volt életben maradni. Imádtam a nagyszüleim, ezért nagyon megviselt Mami halála. Papival már 40 éve voltak házasok, a halálakor Papi 65 éves volt, jóformán még fiatal, és nagyon drukkoltunk, hogy keressen magának egy új barátnőt, de benne valami eltört, és utána már csak nekünk, a családjának élt. Unoka én voltam egyedül, ezért amikor tehettem, mindig átmentem hozzá. Ilyenkor kártyáztunk, kertészkedtünk, a régi időkről mesélt, és nagyon sokat nagymamáról. A szemét általában elfutotta a könny, amit próbált palástolni.
Mami halálának első évfordulóján kezdődött minden, én akkor 16 éves voltam már. Még mindig nagyon szerettem hozzá átmenni, de aznap egy szombati nyári nap volt és már két hete lebeszéltük, hogy bulizni megyünk a barátaimmal, apu pedig beleköpött a levesembe. Aznap éjjelre átparancsoltak nagyapámhoz aludni. Hisztiztem, mint az őrültek, könyörögtem, de semmi nem hatotta meg őket. Én a világ minden fájdalmával mentem át Papihoz, aki rendesen készült az érkezésemre: a kedvenc ételemet főzte, vett két db DVD filmet és látszott, hogy mennyire várt. Tudtam, hogy őt nagyon rossz érzéssel tölti el a Mami halálának évfordulója, nekem is rossz volt, de tinédzser lelkem vágyott a barátokkal való bulizás után, és önzőségemben nem voltam képes észrevenni, hogy Papa mindent értem tett. Egész vacsora alatt alig szóltam hozzá, majd közöltem, hogy nincs kedvem filmet nézni és elvonultam a szobába lefeküdni. Sosem láttam olyan csalódottnak az arcát, mint akkor. Már fél órája feküdtem a szobában, amikor apró zokogás hangja törte meg a fülem. Óriási bűntudatom támadt, ezért felálltam, és eldöntöttem, hogy jóváteszem a dolgokat.
Papa a kanapén ült, fejét a kezébe temetve sírt. Nem hallotta, hogy megyek, ezért leültem mellé és átkaroltam. Ő pedig megrándult. Utálta, ha gyengének látjuk.
– Nem számít, Papi! Te is csak emberből vagy... és nagyon sajnálom, amiért ennyire önzőn viselkedtem. Sokat jelentett volna nekem az a buli, és közben elfelejtettem, hogy neked nagyobb szükséged van rám, mint nekem arra a bulira.
– Még elmehetsz. Én elengedlek. Nem akarom, hogy miattam lemaradj valami fontos eseményről.
– Ugyan, idiótákat bármikor tudok nézni, belőlük sok van, de belőled csak egy. – bújtam oda hozzá. – Jut eszembe: ugye nem törted össze a DVD lemezeket mérgedben? Szívesen néznék filmet.