A+ A-

Az élet fontosabb dolgai

Mint olyan, a fűfélék szárított leveleinek áztatott formája sokáig nem tartozott az érdeklődésem középpontjába. Nem voltam egészségmániás, és persze fiatalon még a szervezetem sem kívánta a gyógyteákat. Mit ne mondjak, az ízvilága sem kötött le annyira, hogy a jól bevált sört lecseréljem egy csészébe gyűjtött, mellékhatások nélküli aromára.

Nos, ez volt a boldog huszonéves korszak, aztán ahogyan nőttek a letaposott éveim számai, úgy változtam én is a korral, meg a kolleganőim örökös unszolása által. Megkedveltem a teákat, és ha nem is rendszeresen, azért időnként fogyasztottam. Harminckét éves agglegénykoromra már alaposan kitanultam, hogyan lehet belopni magam egy- egy házasságban élő kolleganő bugyijába egy kis teaszakértés által. Na nem voltam nagy ász, csak kihasználtam az ízek nyújtotta, örömszerzés kínálta alkalmakat.

Mindamellett, hogy jó volt a teázás burkolt udvarlásnak, azt is felfedeztem, mennyire örülnek a nők egy jól megválasztott ajándéknak. És mi is lehetne az más, mint egy különleges teakeverék? Az már cseppet sem érdekelt, hogy ízlik e majd a kiszemeltnek, mert a nők az ajándékozás tényét minden esetben jobban értékelték, mint magát a papírdobozba zárt, aprított növény kulináris élvezetét. Vagy ki tudja?

Az élet azonban nem fenékig tejfel, és nekem sem jöttek be mindig a számításaim. A cégünkhöz került pár hónapja egy flegma nőszemély, Natália. Amolyan rideg, elutasító fajta, akiből hiányzik minden emberi érzés, és a szépsége ellenére, amit imád kihangsúlyozni, akkora az arca, mint egy jól megtermett tehéné, az ajtón is alighogy befér. Se férje, se gyerekek, de még egy árva udvarlóról sem tudott senki semmit kideríteni, a megközelíthetetlen liba megtartotta magának az információit. Senki sem barátkozott vele, miután ő maga olyan félvállról kezelt mindenkit.

Hogyan tudnék a lelkéhez egy kicsit közelebb férkőzni? Eleinte kihívásnak tekintettem. A sok sikertelenség, meg a rideg viselkedése miatt semmilyen hízelgés nem ért célt. Ezért is jött kapóra, hogy a belvárosban új teabolt nyílt, és sokadjára is be akartam vetni azt a trükköt, hogy egy szakértő színeiben díszelegve apró ajándékokkal vásároljam meg a hölgy kegyetlenül hideg szívét.

Maga a bolt nem volt hivalkodó, kívül- belül szerényen hirdette az egészséges élethez vezető fűfélék élvezetét. Odabent egyszerű, igazi fából készült polcok tartották katonás sorrendben a szerény mennyiségű árukészletet, előtte kiszolgáló pult, a jobb oldalon pedig fotelek kis asztalkával, mintha csak teázni térhetne be az ember. Ebben ki is merült az üzlet érdekessége, az üres falakra aggatott reklámképek nem igazán érdekeltek. A keskeny pult mögül két nő szolgálta ki a betérő érdeklődőket, ahová oldalról, a fotelekből kényelmesen be lehetett látni egy kis szemlegeltetésre.

A ruhájukra aggatott kitűző szerint Johanna volt a fiatalabb, úgy a húszas évei közepén járó, százhetven magas, megnyerő mosolyú csaj, aki első látásra belopta magát a szívembe, pedig ésszerű magyarázatot nem találtam a vonzalomra. A keskeny, angyali arca még annak ellenére is valami jámborságot és gondterheltséget sugárzott, hogy teli volt piercinggel, amelyektől sajnos gyerekkorom óta valamiféle taszítást érzek, és nem fog meg a csillogó fém kétes szépségű látványa. Lezser öltözéke legtöbbször egy farmerből és pólóból tevődött össze, kiegészítve vagy bakanccsal, vagy sportcipővel, és ott volt még a két teljes karját borító, egészen jól sikerült, színes tetoválás, amit sosem díjaztam eléggé. Nem tartozott a kedvenceim közé, a tetovált lányokat inkább kerültem.

Keskeny szája és festetlen, mégis pirosas ajkai egészen szép ívűek, csak ne lett volna benne díszítés gyanánt, mint a szemöldökében is az az összképet rontó, utálatos fémkarika. Nagy, kerek, világosbarna szemek hízelgően meleg tekintettel, pici fülek teli fémmel, amelyek mögéjük fésülve tartották a középen elválasztott, nem túl dús, de hosszú, lágyan aláhulló, világosbarna hajtincseket. A vékonyra szedett, felékszerezett szemöldök, a hegyes orr, és a hosszú nyak mellett a színes, férfiasan széles vállai egy NDK-s, agyondoppingolt úszónőre emlékeztettek, meglehetősen erős izomzatról árulkodtak, mégis megvolt a csaj külsején minden kellemes vonás, amiről egy férfi álmodozhat. Néha rajta is felejtettem a szemem, mert minden taszító felesleg ellenére nagyon is tetszett, a hangszíne pedig megmelengetett, annyira kedvesen tudott szólni mindenkihez.

Auguszta, az idősebb eladó egészen más szempontok alapján volt különleges. Ötven feletti kora ellenére megőrizte fantasztikusan alakját, és nem voltak ráncai, bár ahogy elnéztem, a lágy részek már mindenütt megereszkedtek, de ez még nem rombolta nagyon az ember esztétikai érzékét. Ő, Johannával ellentétben nem nagyon kedvelhette az ékszereket, egyetlen jeggyűrűt kivéve nem volt teliaggatva, még a füle is lyuk nélkül virított a feltupírozott, feketére festett haja alatt, amely középen elválasztva aranyos ívben keretezte a bájos arcot a nyakáig kunkorodva. A fekete adta a szexiséget, meg a vagányságot, ami különösen tetszett rajta, meg az is, hogy olyan úrinős kimértséggel tudott beszélni az emberekkel. Az arca nem árult el különösebb érzelmeket, mégis lágy és elbűvölő hangon beszélt mindenkivel, végtelen türelemmel.

Nála a kosztüm számított alapöltözéknek, esetleg egy egyszerű blúz, meg a magas, asztalláb sarkú, elegáns cipő, és annak bizonyítékaként, hogy korát meghazudtolóan jól nézett ki, bátran használt térd feletti, szűk miniszoknyákat és rövid fazonú felsőket, ami alól sokszor átvilágított a csipkemintás alsónemű. Végül is nem kellett neki nagyon ide- oda szaladgálni, csak a pult mögött egy helyben állva fogadni a vásárlókat.

Mondhatom, hogy az első vásárlás és pozitív benyomás után szinte örömmel mentem vissza a következő héten, aztán azon kaptam magam, hogy munka után a boltot egyre gyakrabban útba ejtem szükségtelen teacsomagokkal felszerelkezni a jövőre nézve. Valahol éreztem, hogy Johanna személye az, ami a kíváncsiságot kiváltja belőlem. Vonzott a csaj, bár magam sem értettem, merthogy taszítottak az ékszerei, mégis, egyre gyakrabban evett oda a fene, amire a két nő fel is figyelt, már összevigyorogtak, ha megláttak az ajtón belépni. Igyekeztem én Johannához kerülni, hiszen a közelsége kellett, látni akartam egyre többször, meg a hangját hallani, de az sem esett tragikusan, ha Auguszta szolgált ki.

Nos, csupán ennyi kell, hogy egy idő után az ember fia az eladókkal szóba elegyedjen. Szerintem a hátam mögött az elhordott, rengeteg fű miatt kinevettek, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Az viszont igen, hogy Johannának szerettem volna udvarolni, de nem bírtam megbarátkozni az ékszereivel, csak maradtam a lány néma szemlélője.
- Rokonok vagytok? Hasonlítasz Augusztára, anyukád is lehetne! - kezdtem egyszer bizalmas beszélgetésbe a záróra előtti, nyugalmas percekben, amikor végre hármasban maradtunk az üzletben. A lány széles mosolya nem is nekem szólt, hanem az idősebb nőnek.
- Ő a nővérem! - rebegtette meg Johanna a rövid szempilláit, mire Auguszta nevetni kezdett, amit azelőtt sosem láttam tőle.
- Ne higgyen neki, a nagymamája vagyok! - vette viccesre a dolgot, de ezzel csak még jobban növelte bennem a bizonytalanságot. Annyit viszont elértem, hogy Johanna visszakérdezett.
- Hová hordod azt a rengeteg teát, csak nem iszod meg mindet?
- Ajándékba adom, meg a kollegáim is megkérnek. Hát szabad visszautasítani ilyen kérést, mikor útba esik ez a kedves kis hely két ilyen tündéri eladóval? - mosolyogtam rá, de nem tudtam levenni a szemem a szája szélébe akasztott karikáról, aztán észbe kapva, hogy bámulom, inkább leléptem, pedig jó lett volna a lánnyal még beszélgetni, főleg azért, mert kedvesen megeredt a nyelve. Az is megfordult a fejemben, felajánlom, hogy hazaviszem, ehelyett megfutamodtam, ami korábban nem volt rám jellemző.

Teltek a napok, hetek, egyre kedvesebben üdvözöltek mint visszatérő vendéget. Johanna gyakran érdeklődött a hogylétem felől, barátian csivitelt, Auguszta pedig a magázódást megtartva flörtölgetett nem kis meglepetésemre. Anyai ösztönnel megérezhette, hogy a fiatal lány miatt járok hozzájuk nevetségesnek tűnő teaigényekkel, diszkréten próbált terelgetni Johanna felé, mintha a bátortalanságom lenne az oka az elmaradó lépésnek. És én tényleg nem léptem.
Azért jó volt a hölgyekről pár dolgot megtudni. Johanna elvált, egyedül nevelt három gyereket, akikből a legkisebb még nem töltötte be a harmadik évet. Auguszta meg egy tőle tizenkét évvel fiatalabb pasival élt házassági kötelékben. Biztosan az tartja ilyen fiatalon, elmélkedtem. És még mi mindent meséltek? Hobbi, kedvencek, ételek, apró örömök, meg minden, ami belefér egy alkalmankénti, pár perces csevejbe, nem volt ez több, mint egy kibontakozó barátság kezdete.

És milyen az ember szerencséje? Egy forró, júniusi kedden megérkezett a szokásos, délutáni zápor. Már régen megfigyeltem, hogy itt a város fullasztóan poros melegében mindig ilyenkor esik, és ha igen, akkor igencsak kiadós mennyiségben. Az utcák elnéptelenedtek, de ez sem tarthatott vissza, hogy a teaboltba még záróra előtt visszatérjek. Az idősebb nő magányosan bámult az ablakon kifelé, kissé bosszankodva figyelte a lezúduló esővizet.
- Nincs jobb dolga? - nyitotta ki az ajtót előttem köszönés helyett.
- Kezét csókolom, Auguszta! Még nőni szeretnék, annyit megér, ha megázok néha. - vigyorogtam átázott ruhában, mert minek hordanék esernyőt, ha autóm is van, az más kérdés, hogy nem hajthattam be a sétálóutcába.
- Johannának beteg az egyik gyereke, haza kellett mennie. Ha miatta jött... - éreztem ki a feltételezést, hogy szerinte nem újabb adag teáért evett oda a fene.
- Az nem jó, remélem nincs nagy baj! - aggodalmaskodtam meghagyva abban a tudatban, hogy igaza lehet.

- Hogy megy haza ebben az esőben? - néztem az asszony tanácstalan arcára.
- Hogy mennék? Villamosssal! Ha maga kibírta, hogy megázott, egy kis víztől talán én sem olvadok el! - mosolyodott el.
- Hazavihetem? - jutott eszembe a hirtelen ötlet.
- Gyalog? Ne nevettessen. - rázta meg a fejét kételkedve.
- Dehogy, kocsival máris magáért jövök. - fordultam ki rögtön, mielőtt még a nő kifogásokat keresne.
- Ide tilos behajtani! - talált azért okot az ellenvetésre, aztán csak nézett utánam a szakadó esőben az ajtó homályos ablakán keresztül.

Közvetlenül az ajtó elé parkoltam. Auguszta a kis neszeszerével a kezében bevágódott az autóba a bolt kulcsait rám bízva, én zárjak be. Kihasználta a nőiséggel járó előnyöket. Nagyfokú bizalma felemelő érzéssel töltött el.
- Megázott miattam! - simogatott végig az autóban a vállamat takaró, eső áztatta ingen, mintha annak előtte már nem lettem volna éppen elég vizes.
- Egy szép nő kedvéért bármit! - eresztettem el egy olcsó, hízelgő közhelyet.
- Ó, még a végén téves következtetéseket vonok le! - nevetett rám, majd a meztelen lábairól kezdte a ráfröcsent vízcseppeket lesöpörni. Nem kerülte el a figyelmem, hogy milyen érzékien művelte, a felemelt lába miatt feljebb csúszott a szoknyája és csalogató fehérségben csillantak meg nyári napsütés ellenére vakítóan hófehéren maradt combjai, belemarkolni lett volna kedvem. Legjobban a szürke velúrcipőbe bújtatott bokája tetszett. Túlságosan feltűnően figyeltem.

- Megyünk, mielőtt egy rendőr megbüntet? - villant ki harminckét, hibátlan foga, ami valószínűleg nem lehetett mind eredeti, de akkor is szépen illeszkedtek a diszkrét, rózsaszín rúzstól fénylő ajkak közé.
- Hová? - nyeltem nagyot, le nem vettem volna a szemem a szépasszony testéről.
- Hová szeretnél? - kérdezett vissza tegezve, korábban sohasem merészelt ilyen bizalmas viszonyba kerülni.
- Ahová csak akarod! Hazavihetlek, de ha van kedved céltalanul kocsikázni, akkor én szívesen élvezném egy kicsit a társaságod. - valami elpattant bennem, kezdtem úgy érezni, hogy a nő nem véletlenül tegezett le, mintha csak bátorítást akart volna adni, az izgalom meleg hullámai járták át a porcikáim.
- Lányi Ernő utca a tízes posta mögött. - ütött szíven a kijózanítóan hangzó útbaigazítás, ugyanakkor az az édes, elnézően kedves, csalódásomat kinevető mosoly kárpótolt mindenért.

Auguszta egész úton a régebbi kapcsolataim után érdeklődött. Nem mondta ki, de éreztem, hogy tetszem neki legalább annyira, mint amennyire én vonzónak találtam őt. A kettőnk között kialakuló érzelmi köteléket ugyan nem lehetett szerelemnek nevezni, de ott lebegett a ki nem mondott szavakból építkező szexuális érdeklődés. Na és ha idősebb? Attól még egy nagyszerű nő, és a kellemes vanília illata, meg a furcsán fehér bőre és keskeny, de édesen mosolygó ajkai el tudtak ahhoz varázsolni, hogy nagyon is kívánjam őt. Igyekeztem is őszintének maradni, nem volt okom hazugságokkal félrevezetni. A válaszaimból gondolom leszűrte, hogy a nőket csak fizikai értelemben hajkurászom, de egyiket sem kívánom eltartani.

Leparkoltam a ház előtt, amit Auguszta hosszú ujjai oly szép ívű mozdulattal jeleztek. Az eső még szakadt, alig lehetett látni valamit.
- Megmondom őszintén, titokban reménykedtem, hogy tovább élvezhetem a társaságodat! - ejtettem el egy mondatot, érezze a nő, hogy számomra nem közömbös. Vártam, azt hittem, kiszáll, de nem úgy tűnt, mintha sietne, csak mosolygott érdekes bizonytalanságban, a szája picit rebbent, de hang nem hagyta el a megremegő ajkait, csak egy kedves gesztussal simított végig az arcomon felfogva a mondandóm értelmét.
- Le kellene venned ezt az inget, csupa víz! - tolta az ujját a csupasz karomon az ing alá, ugyanakkor közelebb dőlt hozzám, szinte csókra nyújtotta vékony nyakát, kérdőn félrefordította a fejét.
Hülye lettem volna a kínálkozó alkalmat nem kihasználni, belecsókoltam a nyakába, a kezemmel még közelebb húztam a tarkójánál fogva, és lázas igyekezettel keresték a száját a puszikat osztó ajkaim.

Visszacsókolt. Nem volt túl szenvedélyes, inkább csak olyan első csókos kis szűz, de pillanatok múlva megértettem az elhúzódásának okát.
- Ne itt! - vette le óvatosan a kezem a nyakáról.
- Van az egyik tónál egy kis házunk, oda elvihetnél... - sokat ígérő mondata nyomán végigsimított a combomon, amitől szétáradt bennem a melegség, majd anélkül, hogy megszólalt volna, áthúzta a fejemen a vizes inget, nekem csak ki kellett belőle bújni.
- A tied is vizes! - mutattam a jobb mellén lévő foltra, pedig azon egyetlen csepp éktelenkedett csupán.
- Mindent a megfelelő helyen és megfelelő időben! - mosolygott, és simán megengedte, hogy elindulás után megsimogassam a meztelen, csontos térdeit.
- Olyan jó tested van, nem értem, miért nem fogott már meg magának egy belevaló lány! - sóhajtott. Nem voltam magamra büszke, de ez a bók szíven talált. A pár kilóméteres úton viszont nem is nagyon szóltunk egymáshoz, beértük cinkos mosolyokkal és apró jelentőségű kézfogásokkal.

Miután az eső mindenkit hazazavart, nyugodt szívvel siethettünk észrevétlenül a faházba. Alig vártam, hogy az ajtó becsukódjon, szenvedélyesen öleltem a nőt magamhoz, miközben fél szemmel azért körbe sandítottam. Semmi extra, két kis szerény heverő két oldalon, pici asztalka, az előtérnek nem nevezhető pici lukban meg két campingszék összehajtva. A kicsi ablakon épp hogy némi fény beszűrődött az amúgy is borús felhőktől sötét égboltról.
A nő meglehetős élvezettel simogatta a nem épp satnya, de nem is egetrengető mellizmaimat csókolózás közben. Felettébb érdekelte a meztelen felsőtestem, mintha mintát akarna venni minden inról, izomról és izületről egy szobor elkészítéséhez. Visszafogott viselkedése tiszteletet parancsolt még akkor is, ha ebbe a házasságtörő légyottba ilyen könnyedén belement.
A csókjai édesen cuppantak, megadóan hagyta a fején keresztülhúzni a blúzát, és büszkén megállt, hogy a melltartóból kiszabadított melleiben gyönyörködhessek. Mindig azt hittem, hogy csúnya, lógós cicijei lehetnek egy ilyen idős nőnek, de oltári nagyot tévedtem. A bőre tapintása puha volt, meleg, asszonyosan párnázott testrészei pedig édesen csábítottak örömteli érintésre.

Az ablak alatti fekvőhely megfelelőnek kínálkozott, hogy oda ledöntsem, és amíg a hátán fekve fogadta az ostromló csókjaim, addig én oldalról a szabad kezemmel felfedeztem a felsőtestét, méretet vettem a fantasztikus melleiről. Nagyon is kedvemre volt simogatni. Kellemesen csalódtam a testében, hiszen az apró zsírpárnácskák nem elrontották, hanem kiegészítették a pompás alak finom vonalait. Igazi, engedelmes szerető módjára nyitotta szét a combjait, bár még eszembe sem volt közéjük nyúlni. Előbb be akartam a nőt úgy igazán gerjeszteni, hogy ő is nagyon kívánjon engem. Teljesen odavoltam a hatalmas, sötétbarna bimbóudvarokért, a nő szinte megremegett, amikor hozzájuk hajoltam, és nagyokat cuppantva nyalogattam, szívogattam az emlőit. Félórás, intenzív előjáték után vettem a bátorságot, hogy a bugyiját a szoknyája alá nyúlva lehúzzam, de még azt is csak óvatosan két oldalról, hogy a nő agyát tovább húzzam, mintha nem is akarnék a pinusához érni. Pedig a vérem már nagyon siettetett volna.
A szürke szövetszoknyát le sem vettem, csak a derekára felhúztam. Egy pici szégyenlősséget éreztem a nő mozdulataiban, mintha attól tartana, hogy a szőrös szeméremdombját megkritizálom.

Csak azért, hogy ne érezze a helyzetet alantasnak, lepattantam az ágyról, és fél méterre az arcától elkezdtem lehámozni magamról a nadrágot. Vártam, hogy besegít, megmozdulnak a karjai, de ő csak szégyenlős mozdulatokkal takargatta az ölét, a showműsort csak a meleg szemeivel követte pislogás nélküli figyelemmel. Szinte lángolt az arca a gyenge fényben is, amikor a meredező farkam a nadrágból előkerült. Eljátszottam a gondolattal, hogy a fejéhez térdelek, franciaórát tartok neki, de a pillanat és a nő viselkedése nem tette ezt igazán lehetővé. Nem éreztem rajta, hogy a nemesebbik testrészem a szájába engedné, így is elég kínosan mosolyogta meg a szemérmetlenségem. Még tágítani kellett a nem épp fiatal nő szexuális határait, egy alapos feltérképezéshez meg amúgy is igencsak sok idő szükségeltetik.

Meztelenül, álló farokkal feküdtem a combjai közé. Éreztem, hogy tartott egy kissé a gátlástalan vetkőzésem utáni ötleteimtől, de annál nagyobb örömmel fogadta a romantikusnak mondható közeledésem. Magához ölelt, csókolózni kezdtünk, mielőtt a gyönyör kapuját döngető péniszem belé préseltem. Felemelte az állát, és kiélvezte az együttlét első, mámorítóan édes pillanatát, aztán a cipőkben kalimpáló lábait próbálta úgy helyezni, hogy belém tudjon csimpaszkodni, ugyanakkor ne rúgjon meg. Lassan mozogtam, gyengéden toltam a farkam végtelen lassúsággal a nő csúszós vaginájába. Bevallom, egy kicsit féltem, hogy nem lesz olyan érzéki, mintha egy fiatal lányt dugnék, de rá kellet jönnöm, hogy a több, mint harminc éven át szexre használt nemiszerv épp olyan csodálatos érzéseket tud adni, mint bármely másik, emellett a pici párnákkal megereszkedett, de erotikusan ölelő testet is lehetett nagyon- nagyon kívánni.

Szuszogott minden lökésnél, nyújtogatta a nyakát, szenvedélyes nyelvjátékkal viszonozta a csókjaim, és viszonylag gyors tempóban közeledett a kéj felé. A folyamatosan gyorsuló numera végén széttárta a kezeit, és a farkamra szoruló vaginája hullámzása mellett lecsukta a szemét, amitől az arca csak még szolidabb lett. Éreztem, hogy azonnal bele kell élveznem, ha még nagyobb örömet szeretnék neki okozni. Nem volt nehéz, elkápráztatott a nő teste vizuális és fizikai gyönyörökkel. A picit később érkező orgazmusomra válaszként ismét magához ölelt, a melleire szorított gyengéd karjai segítségével.

- Azt nem is kérdeztem, mikor voltál utoljára nővel! - kezdett az aktus után feszültséglevezető beszélgetésbe, amikor végleg lehámoztam róla a szoknyát, és ismét mellé könyökölve, a melleit simogatva gyönyörködtem a testében.
- Már hónapok óta nem. A munkahelyemen próbáltam becserkészni valakit, de olyan hideg, mint egy megfagyott eszkimó nő teteme. Más meg nem nagyon érdekelt.
- Nem? - nézett kételkedően a szemembe.
- Na jó, igen, te érdekelsz. Különleges vagy, meg minden...
- Vénasszony vagyok, neked szerintem Johanna tetszik igazán, csak nem értelek, hogy ha állandóan hozzánk jársz, akkor miért ez a távolságtartás vele szemben. Engem persze az első, adódó alkalommal megfektettél! - nevetgélt a mellbimbóján körözgető ujjaimat nézegetve.
- Először is nem vagy vén, iszonyat jó a tested, szép vagy, kimondottan vonzó nő. Másodszor Johanna tényleg nagyon tetszik, de viszolygok az ékszerektől és nem szeretem a tetoválásokat sem. Tudod milyen sokat gondolkodtam rajta? Egyszerűen nem tudnám jó érzéssel megcsókolni, amíg a szájában van az az utálatos karika, másrészt meg nem hiszem, hogy az életstílusát egyszerű volna megváltoztatni.
- Fura egy fazon vagy. - rántott a vállán.
- Te meg szégyenlős, de nagyon jó nő! - vontam magamhoz közelebb, és elkezdtünk megint csókolózni. Az ujjaim lazán siklottak végig a puha hason, majd beletúrtak a vénuszdomb szőrzetébe.

- Vannak dolgok, amik az én koromban már nem szokás, épp elég bátorság kellett ahhoz, hogy meztelenül láthass! Bár úgy vettem észre, az nálad nem akadály, hogy az orrom előtt himbáld a micsodád - kacarászott.
- Milyen micsodám? - mentem bele a játékba.
- Tudod te azt nagyon jól!
- Milyen micsodám? Ne légy már ilyen, merd kimondani! - hajoltam a füléhez, nem akartam még jobban rápirítani azzal, hogy a szemébe nézek.
- A farkad, ami megint feláll, és az oldalamnak nyomódik! - nevette el magát, de a szégyenlősen kiejtett szavak mögött ott volt az édes vágyódás, azonnal csókra fordította éhes ajkait.
- Látod, tudod te, hogyan kell egy férfit felizgatni! - viszonoztam a kikényszerített, játékos évődést.
Visszahelyezkedtem a lábai közé, és teketóriázás nélkül belé hatoltam.
Felszisszent. Nem a fájdalomtól, hanem a kéj fojtotta belé a levegőt.

Ez az aktus már más volt, két karomra támaszkodva szemléltem a nőt, és erőből toltam belé a farkam keményen, hogy az egész test hullámzott a lökéseimtől és édesen ringatóztak a nő igenis szép mellei. Tudta, hogy a szex mellett a testében gyönyörködöm, és el is illant belőle az a korábbi szégyenlősség.
Próbálta velem a ritmust tartani, kontaktusnak meg az édes ujjai csók helyett tapogatták az ajkaim. Nyögött, fújtatott, sodródott az akaratommal, de eszébe sem jutott ellenállni, vagy a tevékenységemből kizökkenteni.
- Tudtad, hogy meg akarlak dugni? - lihegtem nagyokat taszítva az altestén. Legnagyobb örömömre a puncija édesen elkezdett klappogni.
- Nem lehetett nem észrevenni, ahogy rám tudsz nézni, az mindent elárul. - mosolygott két mély sóhaj között.
- Bevallom, előszőr nem tudtam, miként nyúljak hozzád, hogyan szereted, romantikusan, vagy szenvedélyesen.
- Ne is mondd! Megleptél a szeretkezéssel, azt hittem, csak egyszerűen megkúrsz, aztán lepattintasz. Öreg vagyok hozzád! - szuszogta keserű mosolyra húzva a száját.
- Ha még egyszer a korodra hivatkozol, én komolyan mondom, a seggedbe dugom! - álltam le, egész közelről a csillogó szemeibe néztem, és vártam, mond-e még valamit, de csak aranyosan vigyorgott.

Lassan felemelkedtem, és visszahúzódtam, de csak azért, hogy még nagyobb lökéssel nyársaljam fel a nőt, akiből ezzel ki tudtam hozni a nevetést.
- Holnap is meg akarlak kefélni! - jelentettem ki tárgyilagosan.
- Ne beszélj ilyeneket! - utasított rendre, mint valami erkölcscsősz, de a mosoly nem hervadt le az arcáról.
- Te nem akarod?
- Akarom, de mindent a maga idejében, holnap csak egy órácskám lesz munka után. - közölte sajnálkozó bólintással.
- Annyi elég, csak megkapjalak, addig meg álmodozom. Nagyszerű tested van, és a szégyenlősséged ellenére egészen jó vagy a szexben.
- Igyekszem, de nem olyan egyszerű lépést tartani a fiatalságoddal! - nyúlt a melleihez, és édesen összefogta, hogy azokban gyönyörködhessek.
- Mit is mondtam a korodról? - csusszantam ki belőle, még mielőtt észbe kapott volna, hasra fordítottam, és a combjai közé furakodtam. Még épp csak a fenekéhez ért a péniszem, amikor kérlelni kezdett.
- Ne! Ezt ne, kérlek!
- Ne ijedj meg, nem vagyok én olyan, tisztellek ahhoz, hogy ne fájdalmat, hanem örömet okozzak. Hátulról akarom dugni azt az édesen cuppogó puncidat! - duruzsoltam a fülébe a mondanivalómat, majd erős, határozott lökéssel hatoltam ismét a megnyugodni látszó nőbe. Sokkal kéjesebb forróság öntött el, mint szemből, a farkam másképpen feszült, és Auguszta is átszellemülten markolt bele a hitvány takaróba, mintha félne a leeséstől. A feneke csodálatos lökhárítóként fogta fel a lökéseimet.
- Már megint csúnyán beszélsz! - intett rendre nem nagy meggyőződéssel.
- Muszáj, a fekete hajad begerjeszt, az a gyengém! Szeretem látni, amikor az arcodból kifésülöd, és gondolom nem egy teadélutánért vagyunk most itt, hanem... - valami frappánsat akartam mondani, de levegőt is kellett vennem a nagy meló közben.
- Hanem meg akarsz kefélni! - lihegte Auguszta félrefordított arccal, lehunyt szemmel mosolyogva.
- Szólj, ha zavar a trágárságom! - nyomtam puszit az arcára.
- Majd hozzászokom, nem olyan borzasztó, ha csak szex közben csinálod!
- Mindig tudtam, hogy úrinő vagy! - kapcsoltam magasabb fokozatba, a gerincemen felfelé haladó érzés kényszerített, hogy felgyorsuljak, egyszerűen követelőzve löktem a nőn nagyokat, aztán meg- megrándulva beleélveztem a vaginájába. Csak reménykedni tudtam, hogy Auguszta velem együtt éli át a beteljesülést.

Még totális mámorban szédelegve térdeltem fel, hogy a nő a hátára fordulhasson, de arról azért gondoskodtam, hogy a széthajtott combjai között maradhassak. Terveim voltak. A kicsit még szégyenlős Auguszta szextől piros arca még tovább pirult, és kézfejével próbálta takargatni a lucskos szőrrel keretezett, rózsaszín vagináját.
- Vedd onnan a kezed! - szóltam rá szinte parancsolón.
- Nem akarom! - ellenkezett.
- Vedd onnan a kezed! Látni akarom! - nem mozdultam, szavakkal akartam elérni, hogy szót fogadjon.
- Kérlek! - tettem hozzá, miután nem fogadott szót. A kérésnek aztán engedett, és az arcomról olvasta le az örömöm látható jeleit, amit szemérmesen megmosolygott.
- Ez neked miért jó? - kérdezte csendesen.
- Nem tudom elmagyarázni, csak örülök, hogy megteszed. Számomra mindig a nő arca a meghatározó, ha az nem tetszik, akkor a többi részére kíváncsi sem vagyok. De gondolom észrevetted már, hogy nem csak a ajkaidban meg a szemeidben szeretnék gyönyörködni..., én sem takargatom a farkam, sőt, ha lehetek őszinte, azt várom, hogy megfogd!
- Nem fogom meg! - nevette el magát gyámoltalan kézmozdulattal legyintve felém.

- Én viszont elég kíváncsi vagyok, hogy a puncidat megfogjam, és készülj rá, hogy gyakran simogatni akarom! - vigyorogtam vissza, lefelé fordított hüvelykujjam azonnal rátalált a csiklójára. Egy pillanatra behunyta a szemét, aztán mintha feléledt volna, delejező, kitágult szemekkel, sokat sejtetőn válaszolt.
- Már a kocsiban, a beszélgetésből rájöttem, ha a nőket nem is annyira, azért nagyon is szereted a puncit, egyébként meg nem számítottam arra, hogy érzelgősen szeretkezni is fogunk. Bár az elején azt hittem, meg sem ujjazol, annyira játszottad a szerelmes jófiút.
- Na szépen vagyunk, ez úgy hangzik, mintha csalódtál volna bennem! - húztam fel a szemöldököm.
- Hát... nagyon szentimentális voltál, ami meghatott, de kefélni azt nagyon tudsz. Mondjuk a közönséges duma eddig hiányzott a fantáziámból. - tette a feje alá a kezeit várakozón. A mellei gyönyörűen elterültek, hogy a szemem is megakadt rajtuk. A csodálatos cicikből édesen meredeztek a kemény bimbók.
- Túl rámenős vagyok?
- Csak annyira, hogy a végén még beléd habarodok! - kacsintott.
Nem számítottam különösebb érzelmekre, most viszont megérintett a nő vallomása, én csak szexet akartam, vagy maximum barátságot.

- Zavarba hozol! - éreztem, hogy elpirulok.
- Ilyen barátom még úgysem volt! - nevetett, édesen megérintette a szeméremajkai között tétlenkedő kezem.
- Még a végén kiderül, hogy én vagyok a szégyenlős! - megborzongtam.
- Nem voltak ilyen nyomulós szeretőim, és neked sem adhatom ki magam öt perc alatt, holnapra is hagynom kell valami izgalmasat! - hagyott meg abban a tudatban, hogy nem egyszeri alkalomra számít.
Megrántottam a vállam. A sokat sejtető mosollyal felém küldött puszi pedig megerősített abban, hogy valószínűleg tartósabb kapcsolatra találtam, csak rajtam múlik, hogy kihasználom-e a kínálkozó alkalmat. Egyetlen csajt sem bírtam még ki hosszú távon, de akkor sem szerettem volna elszalasztani Auguszta ajánlatát, a nő pompás szeretőnek ígérkezett, és tényleg kezdett kibontakozni a visszafogottságból.

Életemben először átfutott rajtam egy kellemetlen érzés, hogy egy nőnek csak szexre kellek, semmi másra. Mit mondjak, elég furcsán vette ki magát annak fényében, hogy addig én csináltam ugyanezt más lányokkal. Viszont nem is gondoltam túlságosan át, lekötött az orrom előtt nedvező, rózsaszín punci esztétikus látványa. Árgus szemekkel figyeltem, a hüvelykujjam hogyan hajtogatja szét a szeméremtest nedves lebenyeit. Auguszta kéjes megelégedettséggel átadta magát a pillanatnak.

Az izgalomtól és spermától nedves punci könnyedén engedte magába a hüvelykem, és a fejemben máris új gondolatok vertek tanyát.
- Leborotválnád a puncidat? Meztelenül jobban tetszene. - vetettem fel lassú ujjazás közben.
- Leborotválnám, ha tehetném, de meg kell elégedned egy kis fazonigazítással, mert nem láthat meg úgy a férjem. Mindent én sem csinálhatok észrevétlenül.
- Szereti, ha szőrös vagy?
- Nem, maximum akkor lát ott, ha rámnyit zuhanyzás közben, amúgy nincs már közöttünk szexuális kapcsolat.
- Sokkal fiatalabb tőled, akkor mi vele a baj?
- Ha tudnám, szerinted most veled lennék? - kérdezett vissza.
- Nem tartozik rám, csak kíváncsi voltam. - mentegetőztem.
- Velem foglalkozz, a testem téged kíván, és csókolj, amíg csak bírsz! - húzott maga mellé, a hüvelyujjam fel is kellett cserélni a középsőre, de kényelmesen a nő testéhez simulhattam. Szórakoztatott, hogy kezdett kibontakozni a nő szenvedélyessége.

Ahhoz képest, hogy nem egy mai csirkével találkoztam, ez a nő ismét fel tudott izgatni. Túl jól csókolt, kiválóan használta az érzéki ujjait, és nagyszerű érzékkel fogta a jeleket az csípőjének nyomodó péniszem rándulásaiban, arról nem is beszélve, milyen csodálatos odaadással sóhajtozott a puncija simogatására. Erős vágyakat ébresztettünk egymásban, és egyre hevesebben harapott az ajkaimba. Éreztem, hogy a kezdeti szégyenlős kislány helyett már egy vagány nő követeli ki magának, hogy alaposan meghágjam. Már csak a módja volt kérdéses, de az is körvanalazódott a fantáziámban.

Elfordítottam magamtól, majd egészen szorosan a hátához húzódtam.
- Emeld meg a lábad! - suttogtam a fülébe, ő pedig szó nélkül megértette a vágyaimat, sőt még tovább is ment annál, mert a felső lábát az enyémeken keresztül rakta, enyhén nekitolta a fenekét az ágyékomnak.
- Megint hátulról akarod? - kapaszkodott hátrafelé a nyakamba.
Már nem is vettem fel, hogy olyan könnyedén adja meg magát az akaratomnak, annyira be voltunk indulva, hogy csak egy dolog számított, minél hamarabb karóba húzni Augusztát.

Besegítettem a térde alá fogott kezemmel, így nagyobbakat is lökhettem a csípőmmel, és még tovább emelte a kefélés élvezetét, hogy a nő a szabad kezével a szeméremtestjeink találkozásánál babrált.
- Azt mondtad, nem fogod meg! - viccelődtem, valami kellett, hogy a közeledő magömlésemet elodázzam. Fantasztikusan jó szerető volt az idősebb csaj.
- Akkor fogom meg, amikor akarom, és akkor még nem akartam! - jött a válasz az apró nyüszítések, halk sikolyok rövid szünetében.
Erősen kezdett derengeni, hogy ez a nő egyáltalán nem az, akinek addig magát mutatta.

A gondolataimba mélyedve növeltem az ütemet, már túlságosan elkalandozott a fantáziám, hogy a nővel együtt élvezzek el, csak markolásztam a mellét, és magamhoz szorítottam, csillapítsam a testén végigfutó kéj izmokat rángató hullámait. Kíváncsi voltam, iszonyúan kíváncsi. Vajon milyen hülyeségbe tudom még belevinni annak ellenére, hogy olyan szendének mutatta magát, amikor a visszafogottságával szex helyett szeretkezésre bírt. Kicsusszantam belőle, csak a szeméremajkai között hintáztam előre- hátra, amennyire a feneke engedte, a felfelé feszülő péniszem a csiklóját izgatta. Ő valami kompenzációként a makkomat a szeméremdombjához szorította.
- Nem baj, ha a kezedbe élvezek? - lihegtem a fülébe.
- Nem, nem kell hozzá engedélyt kérned! - válaszolt.
- Lehet, hogy hülye ötlet, de szeretnélek összekenni, mintha attól nekem majd bármi is jobb lenne. - magyaráztam a vágyaim, miközben egyre nagyobbakat löktem.
- És biztos, hogy a kezembe szeretnél élvezni? - kacér kérdése megint elképesztő borzongással töltött el. A szemem előtt átfutottak a kiaknázásra váró lehetőségek, a nő kérdésében minden lehetőség ott rejlett, amit csak erotikus hanghordozással ki lehetett fejezni.

Fél órával az után, hogy a nő felém fordulva oly édesen és kéjesen szétkenegette a hasán a spermámat, majd önfeledt csókolózásban fejezte ki az elragadtatását, indulni akart. A nagy belefeledkezésben fel sem tűnt, hogy a vihar után kisütött a nap, és este nyolc óra magasságában hegyes szögből sugározta a fényét a kicsi ablakon keresztül az asszony bájaira. Én még hanyatt fordulva, meztelenül feküdtem, amikor Auguszta a bugyit, meg a szoknyát magára húzta. Már épp babrált a melltartójával, amikor a látványtól ismét kéjes gondolatok tolakodtak a fantáziámba.
- Csinos vagy! - dicsértem. Felém nézett, azonnal kiszúrta a növekedésnek indult péniszem.
- Olyat már láttam, hogy valaki felizguljon a vetkőzésemre, de olyan még nem, hogy az öltözködésemtől legyen kangörcse! - nevetett.
- Gyere ide, azt akarom, hogy ülj bele! - mondtam határozottan, és Augusztát tényleg nem kellett kérlelni, hogy a bugyiját sietősen le ne vegye.
Ördögi élvezettel térdelt felém, csók és simogatások nélkül ereszkedett a farkamra. Tudtam, hogy siet, de ha már késésben volt, nem mindegy, hogy öt, vagy tíz perccel később ér haza?

Fantasztikus szólót mutatott be, tekergette a csípőjét, hol alig emelkedett, hol egészen a makkomig távolodott el, hogy visszahuppanjon őrjítő kéjjel, hol úgy tekergette a valagát, hogy beleszédültem. És még ő mondta rám, hagy nagyon tudok kefélni, mikor ő igazi profi módjára dugott meg. Az egész tényleg nem tartott öt percig sem, de az emléke fantasztikumként megmaradt a fejemben örökre.
- Ha nem vigyázol, beléd zúgok, elválok és rád akaszkodom, hogy vegyél el! - búgta a fülembe, mielőtt leszállt volna rólam, és angyali mosollyal öltözött tovább sietve. Nem vettem komolyan a szöveget. Mi van, ha belém szeret? Nem veszem feleségül, akármennyire jobb nő, mint akiket addig ismertem.
Hazafuvaroztam, a ház előtt még egy röpke puszival illetett, megerősíttette a másnap délutáni, ötórás zárással kezdődő légyottra való felhívást, aztán eltűnt a lépcsőházban.

Nem bírtam a seggemen maradni. Auguszta bezsongatott, másnap csak rajta járt az eszem, és azt az egy óra szabadidőt tervezgettem, amit sokat sejtetően megígért.
Ebédszünetben aztán csapot- papot hagyva átvágtattam a teaboltba.
Johanna széles mosollyal köszöntött, Auguszta viszont úgy tett, mintha nem is lett volna egymáshoz semmi közünk. Johanna foglalkozott még egy vevővel, hát majd kiugró szívvel az idősebb nőhöz mentem.
- Beszélnünk kell! - próbáltam felhívni magamra a figyelmet. Hogy tudott olyan közömbös maradni? Nem értettem.
- Vágott egy elnéző grimaszt, majd maga után intett az ablaktalan, vakítóan kivilágított hátsó raktárhelységbe.
Semmi különös, ott is polcok teli teakeverékekkel, egy asztal a sarokhoz közel, ennyiben ki is merült a berendezése. Auguszta egy kis, polcnak támasztott létráig hátrált az asztal mellett, merthogy szorosan követtem, míg nem sikerült végre megölelnem.

- Át kellett jönnöm, hogy lássalak! - hajoltam a nyakához közel. Szagolni akartam a bőre vanília illatát, úgy kellett, mint valami kábítószer.
- Johanna nem hülye! - ingatta meg a fejét, de édesen meghajtotta a nyakát, hogy belecsókolhassak.
- Csak megcsókollak, és már megyek is. - szorongattam a nő testét. Megint csinosan volt öltözve, világoskék miniszoknya, ugyanolyan színű magassarkú cipővel, és szokatlanul durva dekoltázzsal kitett, fehér blúzba préselt mellekkel. A halmok az orrom előtt meredeztek, mintha Auguszta szívének lüktetését láttam volna az apró rezdülésükben.
- Ne foss, nem jön be! - suttogta, és csüngött a számon percekig, a nyelve fáradhatatlanul furakodott a számba smárolás közben, aztán sokáig csak néztünk egymás pajkos szemébe.

- Tulajdonképpen nem is csak ezért jöttem! - markoltam a fenekébe.
- Nem? Akkor miért? - kacérkodott a boszorkányos nézésével.
- Tegnap elmulasztottam valamit, valami rettentően fontosat! - súgtam a fülébe. - Mit? - kérdezett, majd amiért csak vigyorogtam, a kezeivel nógatott, hogy kimondjam. Élveztem, hogy a kíváncsiság léket fúr az oldalába.
- Nem nyaltalak ki! - szugeráltam belé az akaratomat, és a kezeim már indultak is útnak, hogy a szoknyát a derekára húzzam.
Auguszta elvörösödött, aztán buja vigyorral nekidőlt a létrának, és bíztató szemekkel figyelte, hogy lehúzom róla és zsebre vágom a fehér, nagyon trendi csipkebugyit. Kilépett belőle, de csak azért, hogy az egyik lábát feltehesse az asztal alsó, összekötő rúdjára, és enyhe terpeszben utat engedhessen az ajkaimnak. Mielőtt belenyaltam volna a punciba, még megörültem a látványnak. Fazonigazított, centisre rövidített szőrszálak gusztusos keretbe foglalták a kidomborodó vénuszdombot. Auguszta gondolt rám, ki is olvasta a vigyoromból, hogy a tetszetős látványtól olvadozok, aztán lenyúlt, két ujjával széthúzta a szeméremajkait, kivillantva a gyönyör rózsaszín kapuit, és várt. Várta, hogy felfaljam.

A nő iránti csodálatom csak nőtt minden tette és sóhaja által. A profizmusa hihetetlen könnyűvé tette a pillanatot, nem kellett attól tartanom, hogy eltol magától. A merészsége bátorított, a nyelvemre simuló puha vagina tulajdonosa édes hullámzással irányította a mozdulataimat. Valahogy mindig tudtam, hogy merre nyaljam, milyen intenzitással szívjak a csiklójába, és ugyan Auguszta visszafogta a sóhajait, azért éreztem rajta, hogy élvezi a játékot. Kintről csak néha szűrődött be zaj, valaki elment, egy másik vevő érkezett, de mi nem azzal foglalkoztunk, már egészen közel volt a nő orgazmusa.

Kopogás nélkül nyílt az ajtó, csak érzékeltem, hogy Johanna sietve besurran, és azon nyomban bezárja maga mögött. A pillanat törtrésze alatt kétszer körbefordult, épp, hogy csak fel nem sikoltott, amikor meglátott bennünket a létránál, aztán bizonytalanul toporogva, háttal állva megszólalt.
- A férjed keres, Auguszta, nem mondhattam, hogy nem vagy itt, látja, hogy a táskád még itt van!
Az ijedtségtől megszédülve pattantam fel, és a nő, akit addig kényeztettem, a föld alá süllyedt volna szégyenében. Zavartan tűrte le a szoknyáját.
- Ne haragudj, nem kellett volna... - kezdett valami magyarázatba megfogva a fiatalabb lány karját.
- Nem tartozik rám! - rázta meg a fejét Johanna, közben egy égető pillantást vetett rám, aztán ő állt a létrához, hogy Auguszta a kis helységet elhagyhassa.
- Várjatok meg itt, kérlek! - sóhajtott nagyot a nő, boci szemekkel mindkettőnkön végignézett mintha segítséget remélne, majd sietősen indult a férjéhez.

Úgy gondoltam, a lánytól elfordulni illetlen. Szégyelltem magam, ugyanakkor az is bántott, pont őt kellett ilyen kellemetlen helyzetbe kevernem. Láthatóan küszködött az érzéseivel, pedig a szemembe sem nézett.
Csak most vettem észre, hogy kivételesen valami hosszú, átlátszatlan polóruhában ült a létra fokán meggörnyedve. Mondjuk ez sem volt sokkal jobb, mint a farmer, mert az alja majdnem a földet süpörte, és ott éktelenkedett még Johanna elnyűhetetlen sportcipője. Megsajnáltam, ráadásul tudatosult megint bennem az arcát nézve, hogy ő valamiért más, mint a többi nő, valahogyan több. Voltak bennen iránta érzelmek, amelyek még soha, egyetlen nő iránt sem érintettek meg, csak azok az átkozott ékszerek... A karján virító, színes alakzatokat is elnéztem, már egészem megbarátkoztam a tetoválásaival, de bármennyire szerettem volna leküzdeni az undoromat, nem tudtam mit kezdeni a fémekkel. Johanna érezte, hogy a néma csendben figyelem.

- És én még azt hittem, miattam... - emelte rám a világosbarna szemeit. Nem mondta végig a mondatot, de egyértelművé tette, mire utal.
- Igen, miattad. - bólogattam.
- Akkor miért? - bukott ki belőle a kérdés, átható tekintete belém fúródva kért magyarázatot.
- Mert minél jobban tetszel, annál erősebben taszítanak az ékszereid, tegnap meg Augusztát egyedül találtam itt, és valahogy minden másképp alakult...
- Fóbiád van? - kérdezte, mintha az Augusztához fűződő viszony nem is érdekelné.
- Igen, már gyerekkorom óta. És amint látod, nem is érdemellek meg. - hajtottam le a fejem.
- Miért nem beszéltél róla? Féltél, hogy megbántasz?
- Nem szeretnélek megváltoztatni, nem éreznéd magad jól..., különben sem erősségem a párkapcsolat, egy tragédia lennék az életedben.
Nem válaszolt, engem meg egyre jobban zavart a csend. Mikor végre ráemeltem a szemem, engem bámult érdekes, réveteg tekintettel.

- Kérdezhetek valamit? - nyitottam szóra a szám.
- Persze. - sóhajtotta alig hallhatóan.
- A mellbimbóidban is van? - gondoltam érteni fogja, hogy a piercing a kérdés tárgya.
- Nincs. - szusszant, a fejét rázta.
- És a puncidban?
Máskor egy ilyen kérdéstől vigyorogtam volna, de most valahogy nem tette ezt lehetővő a helyzet komolysága.
- Ott sincs! - rázta meg a fejét, mintha halvány mosoly suhant volna át a szája sarkában, és gyönyörűen csillantak meg a világosbarna szemei.
Nem engedte, hogy kikerüljek a bűvköréből, várakozóan nyalta körbe a szép formájú, festetlen ajkait.
Égi jelnek vettem a halovány reménysugarat, közelebb léptem. Nem csókoltam meg, de mintha a beszédes tekintete helyeselte volna, amit cselekszem, csak ide- oda cikáztak a szembogarai, míg a hosszú pólóruhát kínosan lassan kétoldalt felfelé húztam. Időt akartam hagyni a tiltakozásra, de a lányban a vágy erősebb lehetett a neheztelésnél.

A forró bőre sütött a combjainál, és még attól is melegebbnek éreztem a kezét, ami talán csak véletlenül az enyémhez ért, hogy segítsen a derekára tornázott ruha alját megtartani. Adta magát a pillanat, és a bánatos szemkontaktus után hirtelen kapcsoltam kapkodó fokozatba. Amíg Johanna édes odaadással tartotta a ruhát, én egy pillantást vetettem az apró tangára, és sietve hajoltam le, hogy minél hamarabb lehúzzam. Tudtam, mit akarok, és a lány, akit alaposan megbánthattam mégis adta magát, kilépett a bugyiból, és mint Auguszta, ő is feltette a lábát az asztalka összekötő rúdjára. A bugyit sietve zsebre vágtam, és már térdeltem is le, hogy a meztelen, kicsit borostás vénuszdombhoz hajoljak. Elragadott a pillanat, és siettetett az odakintről beszűrődő halk beszélgetés, de akkor is ez a pina volt a legjobb, legaranyosabb, amit valaha csak megcsókoltam.

Láthatatlan méretű csikló, alig található, piciny szeméremajkak, mégis a tudat, hogy ahhoz a lányhoz tartozik, akit különösen kívántam, megszépítette volna a legrondább vaginát is. Bocs, a Johannáét nem kellett szépíteni, úgy volt észvesztően kívánatos, ahogy elém került. Kedvem lett volna sokáig puszilgatni, cirógatni, de az idő ellenünk dolgozott. A nő érdekesen mély levegővételei megerősítettek abban, hogy jó úton haladok az örömszerzés felé, még széjjelebb tárta forró combjait, és egyik kezével a hajamba túrva követte a gyors mozdulataim. Nő még olyan hamar nem élvezett el, mint akkor ő, eltolt, összezárta selymes tapintású lábait, és leguggolva mellém megölelt. Megértette, hogy nem szeretném megcsókolni, amíg a szájában karika éktelenkedik?

- Ez maradjon köztünk, és ne bízd el magad, nem fog megismétlődni! - egyenesedett fel, a pirospozsgás arca kedves mosollyal nyugtázta a bólogatásom, amikor hallani lehetett, hogy odakinn távozik valaki. Egy másodperc múlva már távolabb álltam Johannától, hogy a beviharzó Auguszta ne sejthessen meg semmit. Rosszul éreztem magam, de nem a lebukás miatt, hanem a Johanna szavai okoztak csalódást számomra. Ezek szerint nem szeretné, ha kettőnk között kialakulna valami. Valamit kegyetlenül elrontottam, csak nem tudtam felmérni, hogy mit.

- Johanna, olyan rendes tőled! - hallottam a belépő nő hangját, egy pillanatra azt hittem, meg is öleli.
- Csak folytassátok nyugodtan ott, ahol félbehagytátok, én kint leszek! - vigyorgott kínosan a még mindig piruló lány, és ügyes sasszéval megkerült bennünket.
- Köszi, még egyszer, majd beszélünk! - szólt utána Auguszta, aztán ahogy az ajtó bezárult, úgy esett le az a bizonyos kő mindkettőnk mellkasáról.
- Milyen aranyos ez a csaj! - törölte meg a nő a homlokát.
- Igen, aranyos. - bólogattam.
- Beszéltetek? - kíváncsiskodott a pár perc kettesben töltött időre utalva.
- Nem, csak annyit árultam el neki hogy az ékszerei taszítanak. Azt hitte, miatta járok hozzátok.
Bosszankodtam, hogy nem voltam az utolsó pillanatban elég határozott, ugyanakkor örültem is, hogy egy érzelmi viharral nem teszem tönkre Johanna életét. Fájt volna, ha neki is, mint annyi nőnek az életben csalódást okozok.
- Szomorú volt? - faggatott tovább.
- Nem is tudom... - bámultam magam elé, visszaidéztem a perceket, és kerestem a hibát, amit elkövettem. A lány végül miért mondta, hogy az a bizonyos dolog nem fog többé megismétlődni?

- Hol a bugyim? Így nem maradhatok, a szoknyám átlátszó! - mosolyodott el Auguszta hozzám lépve. Megnyugodott, hogy Johanna annyira diszkréten kezelte a
lebukás tényét, és ahogy megölelt, az bennem is megkönnyebbülést hozott. Jó nekem ez a nő, még akkor is, ha a másikra vágyom. A képébe vigyorogva nyúltam a zsebembe, és az első kis rongyvéget megfogva szépen előhúztam Johanna tangáját. Visszakozni késő volt.
- Ezt neked hoztam! - hazudtam hirtelen. Még szerencse, hogy nem volt megnyúlva, egész újszerűnek mutatkozott a kezemben.
- Számítottál rá, hogy leveszed a bugyim? - emelkedett magasra Auguszta szemöldöke, egyszeriben mindent elfelejtett, ami kellemetlenül érintett bennünket az utóbbi percekben. Édesen kereszbe fonta a nyakamon a karjait, és úgy ágaskodott csókra, hogy megszédített. Beleremegtem a gondolatba, hogy Johanna puncinedve az övével keveredve a nyálunkkal keveredik. Csak észre ne vegye!

A spagettipántokat ritka kurvás riszálással huzigálta fel, élvezte, hogy kigúvadó szemekkel figyelem.
- Fordulj körbe, meg akarom nézni, mennyire látszik át! - mutattam a kezemmel.
- Szép lassan megfordult, mikor háttal volt nekem, egyenes lábakkal behajolt, hogy majd ki égette a szemeimet a tanga figyelemfelkeltő háromszöge. Meggondolatlan sietséggel mögé léptem és a két tenyerem ráhelyeztem a fenekére.
Kacéran felegyenesedett, igyekezett hozzám dörgölőzni.
- Na, milyen? - incselkedett.
- Olyan ellenállhatatlan, hogy megőrjítesz! Remélem áll még a randi! - nyúltam sietve a mélyen dekoltált blúz alá, és a melltartó alatt kitapintottam a bimbóját.
- Legalább annyira áll, mint amennyire a farkad! Vegyél fel a villamosmegállónál öt után! - nyúlt a lábaim közé. Már épp azon voltam, hogy ott teszem magamévá, amikor sebtiben megcsókolt, majd sokat ígérő vigyorral kitessékelt az ajtón.

Johanna boci szemekkel meredt ránk, az arckifejezése valahol a szégyenkezés és a vigyor között ingadozott, de az is lehet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet. Túlságosan elfoglalt, hogy észre ne vegye a nadrágomon az iménti izgalom előidézte dudort. Csak szemérmesen köszöntem, amit kedvesen viszonzott.
- Én is bocsánatot kérek. - súgtam Augusztának, majd a lányhoz siettem.
- Ne haragudj, nem akartunk megbántani! - magam sem tudom, miért öleltem magamhoz a szeretőm előtt, de ki kellett fejeznem valahogy az érzéseimet, és semmi sem jobb erre, mint amikor az arcunk összeér.
Auguszta köhintett, látványosan visszavonult a hátsó helységbe. Legalább ebben oltári nagyot segített.
- Add vissza a bugyim! - súgta Johanna a fülembe. Benyúltam a zsebembe, pedig végképp nem tudtam, mitévő legyek, hiszen amit a lány várt, az az idősebb nőn díszelgett. Tétován húztam elő az ízléses csipkebugyit, és odatartottam a lány elé.
- Csak ez van, úgy szégyellem! - vágtam bűnbánó képet.
- Most rontottál el mindent! - taszított el magától. Hezitált kicsit, aztán elvette a kezemből Auguszta bugyiját. Egy darabig nézte, aztán rám szólt.
- Menj innen, légy szíves!
Nem volt sok lehetőségem kimagyarázni bármit is, lógó orral elhagytam a teaboltot, míg ő céltalanul pakolászott, hogy azzal jelezze, tudomást sem akar rólam venni.

Öt óráig egyre kegyetlenebbül bántott a felékszerezett lány miatt a lelkiismeret. Ostoroztam magam, miért nem lehettem vele egyenes, miért nem próbáltam beszélni vele, még mielőtt azt a hülye bugyit nem adtam a kezébe. Őszintének kellett volna lennem.
Öt után viszont kötött az ígéretem, Augusztára gondolva megint felpezsdült a vérem. Mit nekem Johanna, mikor amúgy is taszít az ékszereivel? Magamban persze jól tudtam, óráról órára egyre jobban bánt az a nemkívánatos affér, ami miatt tiszta lappal hozzá már oda sem mehetek. Elküldött, biztosan megvan rólam a véleménye, és nem hiszem, hogy viszont szeretne látni a jövőben. Nem tudtam kiverni a fejemből, de ott kellett lennem a villamosmegállóban, Auguszta vonzó személye egészen más vágyakat és gondolatokat ébresztett.

És jött is, szexi mozdulattal beült a kis világoskék, átlátszó miniszoknyájában, és nem vette zokon, hogy a fenekén megérintem a bugyi áttetsző háromszögét. Még rá is játszott pajkos nevetgéléssel. Puszit ugyan nem adott, de amint kiértünk a forgalmasabb útra, mosolyogva húzta ki magát, hogy a blúz mély kivágásából még jobban kidomborodjanak a feltornászott mellei.
- Beszéltél vele? - Johanna személye foglalkoztatott, hát rákérdeztem.
- Minden oké, légy nyugodt. Barátságosan megbeszéltük a részleteket, és azt mondta, hogy ő nem bánja, ha nekem örömet szerez. Azt is elárulta, félt tőled, mert észrevette, nagyon beleélem magam a szerelembe, és nem akarja, hogy csalódjak.
- Még jó, hogy mindent megbeszéltek. - esett zokon Johanna felém mutatott érdektelensége.
- Bánt téged! - a tapasztalt nő észrevette rajtam a rosszkedvet.
- Nem, csak tényleg ne éld bele magad a szerelembe, én nem tudok kitartani egy nő mellett, egy életre még melletted sem. - tértem ki a válasz elől, ismételten nem voltam Augusztával sem őszinte.
- Azt majd meglátjuk! - vigyorgott sokat sejtetően, bal kezét szép lassan rácsúsztatta a péniszemre, és ez a merész érintés el is vette pillanatok alatt az eszem.

- Mehetünk a faházba?
- Most nem, a tóparton biztosan millióan vannak, valaki felismerhet.
- Akkor egy motel?
- Igen, a város másik végén jó lesz! - nyalta körbe fényes ajkait.
- Vedd ki az egyik melled, látni szeretném! - hadartam, miközben kínosan összpontosítottam a vezetésre. Auguszta kacagni kezdett, otthagyta a keményedni kezdett péniszem, és szép lassan széthúzva a blúzt, kiszabadította a melltartó fogságából a furcsán fehér ciciket.
- Na jó, tedd el! - sóhajtottam a szépségüktől hüledezve. Még az hiányzik, hogy balesetet okozzak a türelmetlenségemmel!

A motelszoba legfontosabb kelléke, a méretes ágy nyöszörgő rugókkal vette tudomásul, hogy a nőre tehénkedtem. Augusztának mindene megvolt, hogy elcsavarja a fejem, és nem csak a szépsége, a mozdulatai is hihetetlen gyengédséggel óhajtották a közeledésem. A baj bennem vert gyökeret, folyton Johannára gondoltam csókolózás közben.
- Nem vetkőztetsz le? Tudod, hogy kevés az időnk! - adott hangot a nő a lagymatagon elkövetett ölelgetést megelégelve.
- Nem, ruhában fogunk szeretkezni, imádom, ha kivillannak a pikáns részletek! Lehetünk még meztelenül együtt rengetegszer. - kaptam észbe. Már nem éreztem akkora kedvet, bár a nő nyelve és játékos ujjai kihozták belőlem a gerjedelmet, mégis a lekiismeretem miatt a szemébe nézni nem is volt olyan kellemes. Tetszett, még azt is éreztem, hogy a magam módján szeretem, mint nőt kimondottan kívánom, de nem belé voltam szerelmes, és ez rányomta a bélyegét a szenvedélyemre.
- Akkor már tudom, miért kaptam a tangát, egyfajta fétisként értékeled. - kuncogott szellemes arckifejezéssel, a bal arcát ráfektette a takaróra, kihívó mozdulattal fordult a hasára, és a térdeit maga alá vonva, a fenekét kinyomva a hangsúlyt a szoknyában feszülő domborulataira helyezte, úgy mosolygott rám csücsörítő ajkaival cuppantva a levegőbe.
Kapóra jött, hogy mögé kerülhettem, így legalább nem bántott annyira a szemeiből áradó szerelem viszonzatlanságának érzése.

- Mit szólnál hozzá, ha felhúznám a szoknyád, és hátulról megkefélnélek? - térdeltem mögé. Aranyosan szétrakta a lábait, és már siklott is a kezem a combjai két oldalán egyre feljebb, elérve a szoknya szélét, amit hanyagul feltűrtem. Felnevetett, a szűk ruhából szabadult lábai még nagyobb terpeszbe kerültek, és fantasztikusan homorított a gerincével. Nem válaszolt, a teste árulkodott éppen eleget, a csodálatos látvány pedig önmagáért beszélt.
Nem az övé volt a legkerekebb fenék, de a tangában pont annyira szétnyílva, hogy a bugyi alig takart valamit, alaposan be tudott indítani. Megsimogattam a selymes tapintású lágyrészt, belemarkoltam, felmértem a feszességét, aztán a tanga háromszögére tettem a kezem. Auguszta várakozó szuszogással nyelt egy nagyot, és még jobban behomorított. Egyetlen erélyes mozdulattal húztam félre a fenekéből a keskeny bugyit, aztán megálltam csodálkozni. A nőben ez a mozdulat és az utána következett szünet fokozott izgalmat váltott ki. Állatias kíváncsiság volt ez, nem szerelem, de nem is igazán azért voltunk jelen.

Még szép, hogy gyönyörködtem az elém táruló képben. A farpofái szétfeszülve, az ánusz néhány kóbor szőrszállal ugyan körítve, de a maga természetességében lüktetett csupán csak azért, mert oda sóhajtottam a forró leheletem, és alatta a nedvesen csillogó, méretes, karfiolfülekkel keretezett káprázatos vagina. Megbabonázva hajoltam a fenekéhez, előbb bal oldalon adtam rá puszit, utána a jobb felébe haraptam gyengéden. Vonzott! A farokcsonttól lefelé a csiklóig simogatni kezdtem az ujjaim külső felével, majd ugyanezt visszafelé is az elgyengülő lábak odaadó remegésében. Fesztelenül érintettem az ánuszát, még lazábban hajtogattam a szeméremajkait, és istenien begerjedtem. Sietve lehajoltam még egyszer, és végignyaltam a kinyomott szeméremdombtól a gerinc végéig. Auguszta felnyögött, én pedig igyekeztem minél hamarabb kiszabadítani a nadrágból a péniszem.

Közelebb kellett térdelnem, de oly jó pózt sikerült eszközölni, hogy könnyedén tolhattam a farkam a nő rendkívül síkos és forrón szorító hüvelyébe. Kétoldalról megkapaszkodtam a medencecsont szélébe, és vadul diktáltam az ütemet. A nő fél perc alatt elélvezett, és bármilyen öröm is volt megélni, én csak azért nem sodródtam vele, mert időközben a szemembe ötlött a tanga, és Johanna jutott megint eszembe. Vajon neki milyen a feneke? Kerekebb? Az ánusza sötétebb? Megengedné egyáltalán, hogy megérintsem? Milyen lenne, ha őt kefélhetném így hátulról, keményen? Ez alaposan kizökkentett, de mivel amúgy is lassítanom kellett, csak abban bíztam, a nő nem veszi ezt észre.

Auguszta extázisa örömmel töltött el, pont ezért szerettem volna kedveskedni a testének. Oda kell figyelnem, mondogattam magamban, próbáltam összpontosítani a sérülékeny lényére, amit igazi, buja nőként alárendelt minőségben átengedett. Toltam tovább immáron lágyan, gyönyörködtem a rugalmas félgömbök lökhárító művészetében és az ívben meghajló, fitt testben, amiről a blúz a hátára csúszott, és a melltartóig szabaddá vált az apró csontocskáktól dudorodó, de finom, fehér bőre. Jólesett hallgatni a kéjes nyögéseket. Hogy ne lássam a Johannára emlékeztető tangát, rátettem a tenyerem, de valahogy úgy esett a mozdulat, hogy az hüvelykujjam vége az ánuszára esett. Nosza, most kitapogathatom, hogy mit szól ahhoz, ha ott is megérintem.

Nemigen volt ellenvetése. Vagy a szex annyira lekötötte, hogy nem tulajdonított neki jelentőséget, vagy tényleg nem bánta, ha ott is örömet keresek. A végére kellett járnom. Lejjebb nyúltam, a vaginájából áradó bőséges kéjnedvekben megfürdettem a hüvelykujjam, azzal tértem vissza, és körkörösen enyhe nyomást gyakorolva tágítottam a még ellenálló izmokat. Tízszer is mártogatnom kellett, mire tövig tolhattam be a hüvelykem, Auguszta pedig édes nyögdécseléssel sodródott megint az orgazmus felé.
- Ezt szereted? - kérdeztem a dupla behatolás kínzóan lassú ütemét kissé megemelve.
- Csináld gyorsabban, elélvezek! - nyüszítette, még magasabbra emelte fantasztikus tomporát, aztán pillanatok alatt meg is érkezett a gyönyör a nő zsigereibe.
- Ezt már nem tudtam kibekkelni, magával rántott Auguszta teste, és éreztem, hogy én is elélvezek. Csak annyi időm maradt, hogy a farkam kikapjam, és a kitágított ánusz izomgyűrűibe illesszem. Nem is igazán toltam, csak piciket, még a makkom sem tűnt el egészen, viszont fergetegeset spricceltem a nő fenekébe, teljesen beleszédültem.

Még javában félájultan vonaglottunk mindketten. Nekem a látvány plusz ingereket jelentett, de nem akartam mélyebbre merészkedni a testébe. A legtöbb nő nem díjazza az anális élvezeteket, bár Auguszta ezt valahogy nagyon jól viselte, vihorászva riszálta időnként a hátsóját, játékos évődésben adott hangot a tetszésének.
- A fenekembe akartál élvezni, drága?
- Nem, fogalmazzunk úgy, hogy nem akartam a puncidba élvezni! És tudod, miért? Mert ki akarlak nyalni! - passzíroztam a vihogó nőt az ágyra, és már fordítottam is a hátára, befeküdtem a combjai közé. Az egyik lábát behajlítva rátette a hátamra, és innen tovább már ment minden magától. Az édes, puncinedvtől síkos szeméremajkak csalogató rugalmassággal tapadtak a nyelvemre. Magam sem értettem, miért a nagy sietség, de minél hamarabb újabb orgazmust akartam elérni Augusztánál.

- Szeretlek! - ütötte meg a fülem a mély szuszogások közepette egy szó, amit a nő oly jól időzítve suttogott az érzékeimnek. Nem tudtam, mit válaszoljak, nyaltam tovább, csak egy kicsit érzelmi frusztrációba kerültem. Ez a nő tényleg szerelmes, de én nem tudtam viszonozni az érzelmeit, hát fizikai értelemben igyekeztem szolgáltatni az elégtételt, holott pont azzal nem lett volna szabad a tüzet tovább szítani.

A csiklóján köröző nyelvemtől hangtalanul élvezett el, és most először eltolt magától, de csak azért, hogy felülve megcsókolhasson, lepuszilgassa az arcomról a puncinedvet, és öleljen magához határtalan szerelemmel. Nem tudtam mit kezdeni a szeretetével, megbénított a kedvessége. Sajnáltam, hogy előbb utóbb óriási csalódás okozok majd neki, pedig ő nem azt érdemelte.

A lelkiismeretem oly sok idő után megszólalt, keményen ránehezedett az addig könnyed szabadosságban élő lelkemre. Egész éjszaka álmatlanul vergődtem a két nővel folytatott, kilátástalan kapcsolat miatt. Auguszta szíve szerint kisajátított volna magának, Johanna, akibe meg napról napra egyre jobban belehabarodtam, látni sem akart.

Másnap munka után mindent alaposan átgondolva, teli romantikus álmokkal siettem a teaboltba. Auguszta előző nap maga mondta, hogy más elfoglaltsága van, így talán beszélgetni is tudok majd Johannával. Őrülten fontos volt a megbocsátása, legalább annyira hiányzott, mint az én szerelmem Augusztának.

- Szia! - köszöntem rá a pult alá hajló, magába feledkezően pakolászó csajra, aki fel sem nézett, amikor beléptem a boltba. Megismerhette a hangomat, mert ritka sietősen egyenesedett fel, a szemei bosszúsan az égbe emelkedtek, mintha kegyelemért fohászkodna. Megint az a szűk farmer a sportcipővel, meg az ujjatlan, mellei által tartott fehér blúza átvilágító, pompás halmokat formáló melltartóval, ami még jobban kihangsúlyozta a színes tetoválásokat, bár nem azért mentem oda, hogy mindezt kritizáljam.
- Augusztának szabadnapja van. - közölte köszönés helyett szenvtelen hangon.
- Tudom, de én most hozzád jöttem, nem Augusztához. Bocsánatot szeretnék kérni mindenért, tudom, hogy nagy bajt csináltam. Nem lett volna szabad tegnap rád másznom... - vágtam bűnbánó képet, és elővarázsoltam a hátam mögül egy kisebb rózsacsokrot. Johanna rosszallóan megingatta a fejét.
- Fontos lenne a barátságod, mielőtt Augusztával összejöttem, nem tudtam, hogy ez neked fájhat.
- Hát fáj! Gondolom, minden nővel ezt csinálod! - vágta a fejemhez idegesen.
- Sajnálom! - álltam tétován felé tartva rózsákat, miközben ő karba tett kézzel, ingatag határozatlansággal bámult rám.
- Nem kapsz érte semmit! - nyúlt végre a csokorért.
- Nem is várok el semmit, elég, ha szóra méltatsz. - könnyebbültem meg.
- Csak azért fogadom el, mert úgy érzem, hogy most őszinte vagy. Tényleg annyira taszítanak az ékszerek? - fordította félre a fejét kíváncsian.
Lemondóan bólogattam.

Nyílt az ajtó, egy tőlem pár évvel idősebb férfi lépett a helységbe. Hangosan köszönt, én pedig félreálltam, mert a vendég az első, én csak a problémákat szaporítottam Johanna munkájában. Előbb fel sem tűnt, hogy a lányt a nevén szólítja, csak arra figyeltem fel, hogy bizalmasan egészen közel állva igyekszik minél halkabban kérdezni.
- Nem tudod véletlenül, hol volt Auguszta tegnapelőtt este? Nem jött haza időben, és tegnap is sokat késett. Lehet valakije? Nem tudom, mi ütött belé, hogy nem jár haza időben. - hallottam a szavakat, amitől belém hasított a felismerés, találkoznom kellett Auguszta férjével.
- Tegnapelőtt nálam volt, vigyázott a gyerekeimre. - füllentette Johanna szemrebbenés nélkül, míg fél szemmel az én sápadtságomat figyelte.
- Valaki látta, hogy beszállt egy kocsiba a bolt előtt! - kételkedett a férj és nem is alaptalan, hiszen mellém ült be, és ezt Johanna is jól tudhatta.
- Igen, a barátom hozta el hozzánk, mert egy kicsit kettesben szerettünk volna maradni, és Augusztát kértem meg, hogy vigyázzon a srácokra. - mutatott rám, amitől fülig vörösödtem, még szerencse, hogy a pasi eléggé el volt a maga bajával foglalva, nem került sor bemutatkozásra, csak rám meredt boci szemekkel, aztán kérdezett megint.
- És tegnap?
- A pasimnak nagyon nagy étvágya van! - nevette el magát a kellemetlen szituációban Johanna, meglobogtatta a rózsákat a férfi orra előtt, és kacsintott rám cinkosan. A felszarvazott férj nagy megkönnyebbüléssel és rengeteg köszönömmel hagyta el a teaboltot.

- Ez meleg volt! Hát hiányzik ez neked? - nézett rám a lány átható tekintettel.
- Nem, eddig sosem kerültem ilyen helyzetbe, az összes kapcsolatom kimerült néhány együttlétben, aztán mindenki ment a saját dolgára, egyik nő sem lett belém szerelmes, mint Auguszta. Meglepett, hogy hazudtál miattam, és még jobban értékelem, amit mondtál szerencsétlen pasasnak.
- Nem miattad mondtam, nem akarok kellemetlenséget Augusztának! - nyújtotta rám a nyelvét játékosan. Ebből a kis közjátékból vontam le, hogy talán nincs is már akkora baj.
- Hazavihetlek záróra után? - álltam elő a farbával.
- Legyen, de ne hidd, hogy megkaphatsz! - mosolygott rám, és jóval idő előtt be is zárta a boltot.

A Johanna házához vezető úton jót beszélgettünk, persze tisztességes távolságtartással. Legalább nyugodtan mondhattam, hogy ha a lány meg akarta ismerni a sötét oldalam, akkor jó adagot kapott az életem korábbi szakaszában elkövetett bolondságaiból. Komolyan vett, azt láttam rajta annak ellenére, hogy időnként nevetéssel palástolta a rosszallását, de nem ítélkezett és nem oktatott. Még egy boltba is beugrottunk, bevásárolt a vacsorához, és ami a legnagyobb meglepetést okozta, hogy a békülékenysége jeléül engem is meghívott.

Két villamosmegállóval lakott Auguszta lakása után, csak neki egy egészen szép külvárosi ház jutott kerttel, virágokkal, üres garázzsal, nyíratlan fűvel, két fekete macskával, de legfőként három tündéri gyerekkel, két lánnyal és egy egészen kicsi kisfiúval, akikre napközben a nagymama vigyázott. Egészen szimpatikus asszony volt, fölöttébb nyájasan somolygott, miközben Johanna kedvesen bemutatott minket egymásnak, aztán a nagyi hazament, mi pedig édes ötösben maradtunk. Jobban mondva Johanna a konyhába vonult, én meg a gyerekeknek lettem kiszolgáltatva, de legalább istenien éreztem magam a társaságukban, rég feledett érzésekkel elmerültem a velük folytatott játékban.

Az ifjú anyukának esze ágában sem volt levakarni rólam a porontyokat. Hagyta, hogy este kilencig kitombolják magukat rajtam, csak utána parancsolta őkelméket szigorúan ágyba. Megérintett a családias hangulat, valami furcsa melegség áradt abból a szeretetből, amit mindannyiuktól ez alatt a néhány óra alatt kaptam. Életemben először néztem más szemmel egy anyára, és bármennyire tisztában voltam az apa szerep viszontagságaival, mégis arra a biztos háttérre vágytam, amit Johanna a gyerekeivel együtt adhat. Egy egészen más világ képe bontakozott ki a magányosan töltött évek után.
Hajnalig beszélgetettünk, ami idő alatt megtanultam igazán tisztelni Johannát. Esze ágában sem volt odaadni magát, én meg a szex öröme helyett imádtam a privát csevej intim hangulatát. Sajnos azt is megértettem, hogy nem vagyok több Johanna számára, mint barát. Nem ígérgettünk egymásnak, ő tudomásul vette és talán belátta, miért kavarok Augusztával, én pedig ezerszer átgondoltam, hogy az életvitelemmel nem lehetek méltó egy ilyen nagyszerű nő párjának.

Pár napig nem is találkoztunk, nem éreztem nagy kedvet a teaboltba beállítani, hiszen Auguszta várt, én meg inkább Johannát kívántam a közelemben tudni. Nem hiányzott, hogy miattam kapjanak hajba ok nélkül, mert világosan láttam, hogy nem fogok kikezdeni a háromgyerekes anyukával, miután az átbeszélgetett éjszaka után egy árva puszit sem adott búcsúzóul, fifikás játékkal kerülte el a próbálkozást.
- Apám, olyan nő jött hozzád, ha meglátod lehidalsz! - kukkantott be a szomszéd irodában dolgozó kollegám. Akkora vigyor terült el az arcán, mintha ő részesülne abban a kegyben, hogy a nővel találkozhat, már ha tényleg olyan jó csaj, mint a srác állította.

Kisétáltam az előtérbe, és az ajtó előtt kit találtam? Augusztát. Leesett az állam a nő dögös szerkóján. A fekete haja frissen festve tündökölt a napsugarakban. Fordásztól jöhetett, mert az igencsak makulátlan frizurájában a langyos szellő sem tudta eltéríteni egymástól a tökéletesen összesimuló szálakat. Fanyar mosolyában kivehető volt a rosszallása, amiért napok óta kerültem a társaságát, mégis láthatóan örült a találkozásnak. Kicsit szokatlanná tette a festékréteg, a sötét szempillák, a kiemelt szemöldökök ördögibbé változtatták, és a nőiségét kihangsúlyozva szexisen piros rúzst használt a megnagyobbított ajkain. Éreztem, hogy ez nem az ő stílusa, ezért is esett rosszul, hogy miattam változik, pedig egyáltalán nem volt szükség kurvás hatásokra, ha hódítani akart. De most akart. A fekete sminkhez jól megválasztott élénkpiros, rövid szoknyás, kosztüm felsővel kombinált miniruha társult, ami a testéhez illeszkedve kirajzolta az alsóneműk kontúrjait, meg a nagyszerű test vonzó körvonalait. A meleg ellenére fekete harisnyát vett magára, amit a szép, fehér lábak egyáltalán nem indokoltak, nem kellett semmit takargatnia. Mindezt még megfejelte egy ruha színéhez illő, piros magassarkúval, és már nem is csodálkoztam, hogy fekete a kis kézitáskája.

A nő nem volt kimondottan kurvás, inkább csak szexbomba, akikből napközben több is szaladgált a belváros forgatagában. Ennek ellenére feltűnést keltett, lélegzetelállító megjelenése pedig biztosan okozott némi sóvárgást a férfi járókelők fantáziájában.
- Szia! - lépett hozzám, és már osztotta is a puszikat a meglepődött arcomra.
Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - tolakodott az aurámba, a keze simogatóan kereste a karomat.
- Gyere be, a főnököm még pesten van, az ő irodájában beszélhetünk nyugodtan. - sandítottam körbe. A kollegáimtól megkaptam az irigy pillantásokat, majd ki esett a szemük, amikor Auguszta a kopogó cipősarkakon bevonult az általam mutatott szobába.
Becsuktam magunk mögött az ajtót, Auguszta pedig kulcsra is zárta, amiből rögtön levontam, hogy nem csak beszélgetni akar. Volt valami sokat sejtető a mozdulatban.

- Napokig vártam... - mondta keserűen, közben lépdelt felém, én meg szabályosan hátráltam. Nem tőle féltem, hanem azoktól a következményektől, amit a nő okozhat. Egészen az asztalig követett, és mivel nem volt már tovább szabad út, megálltam. Elém lépett, belém kapaszkodott, csókolni akart.
- Ne Auguszta, ez nem vezet sehova! - fordítottam el az arcomat.
- Kértem valami lehetetlent? Csak szexet akartam, addig nem is volt veled semmi baj. Valamit rosszul csináltam? - simogatta meg az arcomat. A szemébe kellett néznem, megérdemelte, hogy őszintén válaszoljak.
- Nem Auguszta! Nem! Nagyon édes és rendkívül dögös vagy, de nem szeretném hogy nagyobbat csalódj, mint mekkora bajt már eddig is okoztam. Szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes, nem tudom viszonozni a rajongásodat.
A barna szempár elmélyült sóhajjal hajolt a mellkasomra.
- Nem baj! Rád gondolok álandóan, és cseppet sem zavar, ha csak kihasználsz. Kívánlak! - suttogta érzelmes szavakkal. Éreztem, hogy mást jelent a mondat, és mást a nyomasztó sóhaj.

Megöleltem. Közelebb került a szívemhez, mint gondoltam, és nem a szex miatt, hanem azzal a szeretetteljes megnyilvánulással, amit nem is vártam. Nyújtotta a nyakát, várta, hogy megcsókoljam. Most mit tehettem volna, hozzá hajoltam. A csók oldja a gátlásokat. Kellemes szájvíz vagy fogkrém illatú ajkai a számra tapadtak, mézédes parfümje befészkelte magát az orromba, és hegyes kis nyelve most először befurakodott a számba, a keze pedig megindult a mellkasomtól lefelé, és meg sem állt a nadrágomban dudorodó farkamig. Hirtelen elfordultam, háttal álltam a nőnek.
- Nem tudom, meddig csinálhatom ezt veled, Auguszta! - fakadtam ki. Izgultam és bosszankodtam, nem bírtam a nőnek ellenállni. Igaza volt, ha szexet akart, csak azt nem vette számításba, hogy én kényelmetlenül érzem magam a Johanna iránt érzett vágyaim okán, meg persze a lelkiismeretem is furdalt.
- Ameddig akarod, és ahogyan akarod! - tapadt rám hátulról. Nem mondott le arról a tervéről, hogy a nadrágomból kivegye a farkam.
Lélekben tiltakoztam, de annyi adrenalin öntötte el az agyam, hogy csak sután bámultam, amikor a sliccemből kiálló péniszemet egy ápolt, eresen is kecses női kéz közvetlen az asztal lapja felett átfogta. Ez tette fel a pontot az ellenállásomra, csodás ingerek szaladgáltak a testemen végig az agyamba hatolva.

Nagyon szép, aranyszínűre festett körmei megcsillantak a napfény sugaraiban. Tudta, látta, hogy a kezét nézem, azzal is tisztában volt, hogy ezt a csatát fölényesen megnyerte, a kételyeim ellenére levett a lábamról. A péniszemen dolgozó kéz erotikus látványa és a menyekbe röpítő, őrjítő érzés pedig végleg megtörte az ellenállásom. Mellém lépett oldalról. Kéjes vigyorral markolt a fenekembe a szabad kezével, a másikkal meg egy lajhár közismerten lassú mozgásával húzgálta az előbőrt, külön kiélvezve a remegésem. Hamar megindultam a csodálatos érzések felfelé a gerincemen.

- Várj, még a végén ráélvezek a főnök süteményére! - söpörtem félre az asztalon lévő kistányért, amit a titkárnő neki hozott gondosan szalvétába csomagolva, és a kivételes rendben tartott, üres üvegasztalon szinte más nem is foglalta a helyet.
- Ne siess annyira, mást is terveztem mára! - engedte el a farkam nevetgélve. Megcsókolt, elhúzódott, és szembetűnően erotikus mozdulatokkal felült az asztalra, majd lefeküdt hanyatt, csak a fejét fordította felém féloldalra. Még egy kicsit lejjebb is kellett csúsznia, hogy a péniszemhez közelebb kerüljön az arca. Tudta mit akar, újra markolt, puszit nyomott a makkomra, és az édes kis nyelve hosszú, eszelős táncot járt a legmélyebb csodálatomra.

Bámulatos észjárással érte el, hogy többet akarjak, hogy kívánjam a nedvesen csillogó ajkait, hogy bedugjam a péniszem a szájába, és úgy mozogjak, mint máskor az édesen cuppogó puncijában. Vezetett, mint világtalant az orromnál fogva, felszabadította bennem a még megmaradt gátlásokat, és nevető szemekkel szuggerálta belém, hogy bármi megtörténhet kettőnk között a főnököm irodájában. Hamar belemelegedtem a puha ajkak kéjes játékába, átvettem az irányítás szerepét, és élvezettel nyúltam a nő rövid szoknyája alá. Megemelte a fenekét, hogy feljebb húzhassam. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy a tenyerem rögtön ráfektessem a szeméremdobjára, és helyet követelve csússzanak az ujjaim a bugyi vékony, átnedvesedett anyagán a szeméremajkak puha domborulatára. Belemarkoltam, szinte benyomtam a bugyit a vaginába. A szenvedély észvesztő hullámai talán a kelleténél is hevesebb fogásra sarkaltak.

Szokatlan tapintású, pici, piros bugyi takarta vadító bájait, két oldalt a rövid szőr kikandikált alóla, és szexin megnyíltak a nő harisnya fölött vakítóan fehér combjai.
A sóhajai betöltötték a szobát, amikor a falatnyi fehérneműt félrehúzva a hüvelyébe toltam a középső ujjam. Auguszta annyira magával ragadóan szexi szituációba sodort, hogy már az sem számított, hogy a péniszem elhagyja a kényeztető ajkait, az lett számomra fontos, hogy én becézgessem franciásan. Vad igyekezettel vetettem rá magam, a fejemmel befurakodtam a meglepett nő combjai közé, úgy habzsoltam az engedékeny szeméremajkakat, ahogy csak a maradék türelmemből futotta.

Persze ez is csak átmeneti állapot volt ahhoz, hogy előkészítsem a nőt a behatolásra. Pár másodperc után már fordítottam is le az asztalról, és az üveglap felé fordítva döntöttem az asztalra, miután sietősen lecibáltam a kosztüm felsőjét és az alatta lévő fekete selyemblúzt. A piros melltartót szó szerint leszaggattam, és már sodortam is a szoknyát a derekára, a bugyit meg letoltam a térdéig, és az csak azért nem esett a földre, mert gyönyörű terpeszbe állt a drága. Talán még kissé erőszakossá is váltam, de a vehemenciám Augusztát aztán igazán nem zavarta, kihívóan riszálta meg a puha, de igazán formás farát.

Mily testet égető pillanat volt belé hatolni, elmerülni a puncijában egészen addig, míg a puha farpofái nem kényszerítettek megállásra. Többször is vad erővel toltam rajta nagyokat, aztán rá kellett jönnöm, hogy az asztal lapja a csípőcsontját nyomja, ami kiválthatott nála némi fájdalmat. Felszisszent, és mivel visszább húzódtam, ő is tudott igazítani a testhelyzetén, és a magassarkúban gyönyörűen megemelt vádlikkal széles terpeszben ráfeküdt az asztalra. Csak elképzeltem, milyen szépen préselődnek a mellei az üveglapon laposra, aztán sokkal lassabban és sokkal érzékibben kezdtem pumpálni az eldurranás közelébe került farkam az eszményien cuppogó punciba.

A lassúság megnyugtatott. Végigsimogattam Auguszta csontos hátát, a csigolyáit számlálgattam, és vészesen közel került megint a kezem a medencecsont aljához. A nő szabályos sóhalyai és elnyomott nyögései bátorságot adtak.
- Nem baj, ha megint megérintelek ott? - kérdeztem halkan.
- Már miért lenne baj? A baj inkább az, hogy megkérdezni egyáltalán eszedbe jut! - vihogott Auguszta, amiből levontam egy újabb tanulságot, ne járjon a szám, amikor a tetteké a főszerep, ha valami nem tetszik a nőnek, majd úgyis jelez.

Az ánusz érintése újabb érzelmi töltetet adott a nehezen elodázott magömlésem ingerének ismételt megjelenéséhez. Szinte meg kellett állnom, hogy a péniszemen keresztül az agyamig hatoló erők lecsendesedjenek. Ezt a kis időt használtam ki arra, hogy az elvetemült ötlet, ami a pihent agyamban megszületett valósággá válhasson. Adta magát a főnök süteménye, a rétegek közötti puha krém síkossága pajzán, vagy inkább perverz mozdulatra hajtott. Azzal kentem be Auguszta szárazon pulzáló ánuszát, és pillanatok alatt a záróizmok között találtam az ujjam. A nő egyszerűen csak rötyögött, és most ő szólalt meg.

- Úgy akarod, mint a múltkor, mert utána még ki is akarsz nyalni? - nézett hátra a szeme sarkából.
- Még szép! - hagytam jóvá, és visszaemlékeztem, milyen jó volt a szorosan záró izmok közé préselni a makkom, mily kellemes élményt jelentett a tilosba élvezni.
Auguszta kellemes vigyora a jóváhagyást erősítette meg bennem, sokkal tudatosabban kezdtem szó szerint lágyan kefélni immáron farokkal és hüvelykujjal egyetemben. Tulajdonképpen nagyon jól esett felidézni, mennyire szereti, ha a punciját szájjal kényeztetem, és mi tagadás, a szexben a legjobban mindig is azt részesítettem előnyben. Megfelelő partnerrel mindig csodálatosan sült el, és Auguszta is adta magát teli érzelemmel és engedékenységgel.

Csak az a fránya magömlés, azt volt nehéz visszatartani, és most Auguszta is elég nehezen élvezett el, vagyis elég soká tartott őt a csúcsra juttatni. Biztosan szerepet játszottak ebben a körülmények, de végül kéjes nyöszörgéssel megérkezett gyönyör, csak azt nem értettem, a nő miért távolodik el. Nem akarta, hogy vele együtt éljem át azorgazmus szépségét? Az is eszembe jutott, hogy biztosan azért csinálja, hogy ne a spermától tocsogó vagináját kelljen majd a számmal illetnem. Végeredményben mindegy lett volna, bennem az nem okoz ellenérzéseket.

Auguszta kivételesen használta a kezét, hátranyúlt, eltolta az ánuszában munkálkodó kezem és a péniszem igazította a helyére.
- Gyere belém! - mondta határozottan. Benne is dolgozott valami őrjítően követelőző vágy, ez szépen megnyilvánult a remegő és izgatott hangjában.
A sikamlós krém megtette a magáét, simán hatolhattam a nő kicsit szűk, de annál izgatóbb hátsójába. Nagyon óvatos voltam, cserébe Auguszta felegyenesedett, és a felső testével is hozzám dörgölőzve maga köré vonta ölelésre való karjaim, a fejét megborzongva emelte az égnek a melleit nyomorgató mozdulatomra.

- Ez mennyei! - sóhajtottam a fülébe.
- Reméltem is! Élvezz belém! - fordította hátra a fejét és talán csóknak indult, de hatalmasra nyújtotta a nyelvét, én meg úgy szoptam, mintha szerepet cserélve én lennék a nő, és egy puha, különleges péniszt ízlelgetnék. Per pillanat az sem számított volna, ha lyuk van rajta, és a számba csurgat valamit.

A különleges izgalom ritka erőteljes feszülésben, és még erősebb, gyengeséget okozó izomrándulásokban nyilvánult meg. Csak spricceltem a nő forró testébe az elfogyhatatlannak tűnő adagokat, meg- megvonaglottam, teljesen az ájulás közelébe jutottam. Auguszta tartott, és még az összehúzódások után is élvezve a másik szeretetét, összebújva maradtunk sokáig és csókolóztunk, amíg a farkam ki nem csusszant.

Feküdj az asztalra! - toltam el a nőt magamtól, aki már tudta, mi következik. Átvillant az agyamon az eset, mikor legelső alkalommal a szégyellőset játszotta, de annál jobban örültem, hogy nem kell könyörögnöm, hogy a nyelvemmel izgathassam. Az elutasító nőkkel mindig valami hiányérzetem támadt, de nem Augusztával, és az édesen duzzadt, csodálatos szeméremajkak hálásan simultak az ajkaimra. Az asszony ezt a fajta kényeztetést nem csak szerette, hanem egyszerűen imádta, legalább annyira, mint én magam.

Tíz perc csendespihenőt tartottunk az akció után érzékien csókolózva. Auguszta bújt belém, a szexi vadmacska átment szolid, ragaszkodó kiscicába, és kiérződött a nőből áradó szeretet nagysága, ami megint egy picit zavart.
- Beadnám a válókeresetet, ha tudnám, hogy feleségül veszel. - közölte váratlanul. Övön aluli ütés volt, mikor világosan tudhatta, hogy én ugyan szerelmes belé nem vagyok. Kétségbeejtett a mondat, mert nemet mondani sem akartam, elvenni meg végképpen tévedés lett volna.
- Nem vagyok szerelmes beléd, Auguszta. - nyögtem ki a kibúvót.
- Majd megszeretsz! Tudom, hogy magamba tudlak bolondítani, és veled minden annyira jó! - áradozott.
- Ne hozz kellemetlen helyzetbe, a szex jó, de az nem minden, akármennyire fontos egy kapcsolatban.
- Más is menne... - próbálkozott.
- Auguszta, én mást szeretek, a szex varázsa pedig hamar megkopik, nem ismerek olyan kapcsolatot, ahol ne lenne úgy! - bosszankodtam, hogy kellemetlen szavakat kell kimondanom.
- Persze, szerelmes vagy Johannába. Rájöhettem volna, amikor megölelted előttem legutóbb! Arról nem is beszélve, hogy az ő bugyiját adtad rám a boltban, mikor azt sem tudtam, mikor varázsoltad olyan hamar le róla. - duzzogott.

- Miért vetted fel, ha tudtad? - vágtam keserű arcot.
- Próbálkoztam. - mondta lemondóan. Én megszólalni sem tudtam. Bántottam volna minden szavammal, akkor is, ha nem annak szánom.
Egyszerűen felállt, gyorsan öltözködni kezdett, majd elviharzott még egy utolsó, gyilkos pillantást vetve rám.
Hát ennek is vége! Tudtam, hogy sokáig nem tarthat, de talán így volt jobb. Auguszta lelkében így is mély sebet okoztam, előtte meg Johannáéban. És vajon a többi nő mit érzett, amikor kihasználtam és eldobtam? Szomorúan vontam le konzekvenciákat.

Engem ért a legnagyobb meglepetés, amikor másnap telefonon hívott a mélyen becsült titkárnőnk, és a vonal végén Auguszta kissé szomorkás hangja munkaidő utánra randevúra hívott, igaz, azt is kijelentette, hogy csak beszélgetni akar, tisztázni néhány dolgot. Valahol a lelkem mélyén örültem, hogy nem a harag vezérelte a szándékait, sokkal inkább a barátságot szerette volna megtartani.

Ismét a villamosmegállóban ült be az autóba, de most a város melletti erdő felé irányított. Megborzongtam, ahogy végignéztem rajta. A hűvösebb nyári nap ellenére hosszú szárú, térdig érő, fekete csizma tapadt a lábszáraira szexisen, ha nem is volt magassarkú, felette meg a hófehér combok szinte teljesen kikandikáltak a szürke miniruha alól, amely szabadon hagyta mell felett mindenét. Ezt a göncöt Johannán tudtam volna elképzelni. Az asszony a korához képest elég könnyűvérűnek mutatkozott. Gondoskodott arról, hogy ne maradjanak észrevétlenek a vérforraló idomai. Az övet be sem kapcsolta, csak csípőig felhúzva a szűk szoknyarészt féloldalt maga alá vonta kecses lábait, így a felcsúszó ruha alatt egy fehér bugyi kivillanását véltem felfedezni. Ízléses, mégis kicsit provokatív sminkje viszont a ruhához nagyon illet, ettől lett a nő rendkívül szexi.

Se köszönés, se puszi, helyette az egyik kezét a tarkómra, a másikat a combomra helyezte, alig tudtam sebességet váltani. Világossá vált, hogy ha nem vigyázok, megint szex lesz, még jobban belebonyolódok Auguszta kelepcéjébe, nagyon szeretett volna véglegesen behálózni, pedig igazából még nem is ismert. A meleg kezei jóleső forrósággal árasztottak el mindennek ellenére.
- Tegnap nem kellett volna téged úgy otthagynom... Nem ígértél semmit, én meg a saját hülye fejem után mentem, magamba akartalak bolondítani. - mondta a profilképemnek, mert vezetés közben nem nagyon tudtam rá figyelni.
- Ugyan, semmi baj. Én is engedtem elhatalmasodni rajtad az érzelmeket, pedig már az elején tudtam, hogy nem fogom tudni viszonozni.

- Azért a szex jó volt! - rebegte mosolyt erőltetve.
- Nem, az nem csak jó, egyenesen csodálatos volt! - érintettem meg a sima, hófehér térdeit.
- Igen, tényleg az. Legalább a barátságodat szeretném azért megtartani, hogy kisírhassam magam a válladon, hogy legyen kinek panaszkodni, legyen kitől disznó dolgokat hallani. Fontos lenne, hogy ne fordítsunk hátat egymásnak. - könnyebbült meg kissé, kicsit szabadabban adta elő a mondandóját.
- Én egy percig sem szerettem volna neked hátat fordítani. Úgy tetszel, ahogy vagy, és szeretlek, ha nem is szerelemmel. Te különleges nő vagy, sok értékes tulajdonságodért csodállak! - hízelegtem, pedig nem kívántam átlépni azt a bizonyos határt, de a nő sérült lelke most azt kívánta, amúgy meg örömömre szolgált kimondani.

- Találkozhatunk máskor is? Nem azért, csak például egy kávézóban, vagy moziba vihetnél. Nem kellene feszélyezve érezni magunkat, mert nem szexelünk. - sorolta lelkesen az ötleteit.
- Persze, találkozhatunk, én nagyon szeretném, de arra számíts, hogy mindig lesz közöttünk egyfajta vágy és nem lesz könnyű leküzdeni. - figyelmeztettem. Bólogatott.
- Ha te meg tudod állni... nekem is menni fog. - húzta rólam vissza mindkét kezét bizonyítandó, hogy megtette felém az első lépést.

- Rád ijesztettem a nősüléssel, agglegény? - kezdett könnyed nevetésbe, pedig az arca mást mutatott, nem volt egyszerű kisebbíteni a csalódása tényét.
- Naná! Abban igazad van, hogy szuper lenne veled élni, de előbb- utóbb egyikünk nemet mondana a szexre, és akkor leshetnénk az együttélés szépségét.
- Szóval ezért nem nősültél meg eddig, el sem tudsz képzelni egy kapcsolatot szex nélkül? - horkant fel viccesen.
- Nem erről van szó, csak nem érintett meg eddig a szerelem. - vigyorogtam rá kényszeredetten, a gondolataimba Johanna arca furakodott be. Nem is autóztam ki az árnyékos erdőig, megálltam a város szélén egy kisebb kaszáló közepén napfürdőt venni. Itt sem járt ugyan senki, de gondoltam nem lenne okos döntés kettesben kétes kimenetelű bujdokolásba kezdeni.

- Szar érzés, ugye, ha valaki nem viszonozza az érzéseidet? - kérdezte Auguszta, amikor a motort leállítottam, és az ablakon betóduló kellemes levegőben kényelmesen hátradőltem az ülésben.
- Igen, nagyon szar. Az is bánt, hogy miattam kell neked is szenvedni.
Auguszta közben letornázta a csizmáit, meztelen lábait akarta maga alá vonni, de én nyújtottam a kezem és a kecses testrészeket a combjaimra fektetve simogatni kezdtem a bokáit. Leginkább a barátságom akartam kifejezni, persze benne volt az is, hogy szerettem volna a nőt megérinteni. Auguszta meleg mosollyal engedte át a kezdeményezést.

- És a férjed? Tudod, hogy bement a teaboltba utánad érdeklődni? Szerintem zaklatott volt és rettentően féltékeny. - simogattam meg az erezett, de felettébb csinos lábfejét.
- Nem tudom, hol basztuk el. Volt egy időszak, amikor a sok munkától mindketten fáradtan és ingerülten elmentünk egymás mellett, és valahogy fokozatosan elhidegültünk. Nem maradt sem kedvünk, sem időnk egymással foglalkozni, aztán amikor helyrebillenhetett volna az életünk, Gyula már nem kívánt engem, eszébe sem jutott hozzám nyúlni, engem meg ez dühített, és dacból nem tettem semmit a helyrehozásáért. Elvagyunk egymás mellett. - mesélte a bokáin dolgozgató kezeimet figyelve.
- És nem is akarsz tenni már érte?
- Nem is tudom, kell egy kis idő, míg kiábrándulok belőled! - csapott a vállamra barátságosan.
- Ahhoz nekem is kell! Nem tudom, mikor fogok majd úgy rád nézni, hogy ne kívánjalak meg. - néztem a meleg szemeibe, és megint ott tartottunk, ahol előzőleg, mindkettőnknek a szex járt a fejében.

- Amikor beültél szándékosan húztad fel a ruhád, hogy lássam a bugyid? - csaptam a lecsó közepébe.
- Igen, szerettem volna, ha ma még egyszer utoljára megérintesz, aztán ígérem, nem zaklatlak a szerelmemmel soha többet. - mondta szemlesütve.
Néztem, ahogy várakozón bámulja a ruhája alját, és szinte éreztem, azon gondolkodik, hogy lejjebb húzza-e.
- Vedd le a bugyid! - mondtam ki. Az ébredező izgalom hatására már nem találtam semmi kivetnivalót abban, hogy megint beleesek a nő csapdájába. Olyan természetesnek tűnt, hogy ismét szexelni fogunk mindkettőnk megnyugvására, aztán majd meglátjuk, mit hoz a holnap. Azzal áltattam magam, hogy a teljes elutasítás úgysem vezet sehova.

Auguszta pajkos örömmel húzta maga alá a lábait, két oldalt megfogta a fehérneműt és laza mozdulattal, de cseppet sem elsietve letolta. Nem tanga volt, hanem egy tök egyszerű, minták és csilivili kiegészítők nélküli darab, de talán még izgatóbb is, mint bármely más csipkéktől szexinek gondolt párja.
- Ne takargasd magad! - szóltam rá, mert megint eljátszotta nekem a szendét, magam nyúltam oda, hogy feljebb emeljem a ruha szélét. Kíváncsivá tett a takargatott vénuszdombja, és főleg a napfényben úszó, nedvesen csillogó vaginája.

A forróság végigfutott rajtam. Visszatoltam az asszony lábait az ülés elé, és a tenyerem ráfektetve a szeméremtestére, a lenyíló ajkaihoz egészen közel hajoltam.
- Biztos, hogy nem okozok érzelmi csalódást, ha egy darabig nem találkozunk utána?
- Biztos, hogy okozol, de akkor is akarom! - fordult csókra. A hevessége megkapó volt. Még nem is foglalkoztam vele igazán, a testében mégis megindultak az hormonok okozta változások. Annyira tetszett, hogy oly izgatottan emelkedik a mellkasa, megremegnek a combizmai, és az ajkát harapdálva várja, hogy az elkezdett pettinget folytassam. A türelmetlen kezei éppen csak nem irányítottak a karomba kapaszkodva.

A rövid szőrszálak között barázdát szántó középső ujjam megnyitotta a gyönyör kapuját a hüvelytől a csiklóig. Az asszony arcát figyeltem, a szemhéjai rándulását, és a sóhajt, mely oly elemi erővel tört fel belőle. Alaposan benedvesedett odalent, a puha szeméremajkak között a síkositó nedűt tapintatos mozdulatokkal kentem szét, és még lágyabban csúsztattam a bársonyos bőrön az ujjbegyem.
Amennyire az autóban lévő kicsi hely engedte, szinte átültem én is az anyósülésre, aztán a nőt előrébb csúsztatva hajoltam rá, hogy a lábai még jobban szétnyíljanak. Olyannyira sikerült, hogy a talpai a műszerfalra kerültek, és forró csókok közben az ujjam szép lassan becsúszott a hüvelyébe.

Azt a "G" pontot kerestem, amit még sosem sikerült megtalálnom. A nők ebben valamiért sosem segítettek, Augusztát meg már nem is kérdeztem. Örültem, hogy a petting gyönyört okoz mindkettőnknek.
Ennek okán nem is tágítottam, míg a nő meg nem remegett, és el nem tolta a kezem a combjait összezárva, és apró rándulások közepette megszépült, kisimult arccal elélvezett.

Csodás mosollyal nyitotta ki a szemeit, a tarkómnál fogva megragadott, csókra nyújtotta a nyakát, és hamar megéreztem a kiszáradt ajkai mohóságát, amelyek pillanatok alatt átvették a nyelvem nedvességét. Szenvedélyesen csókolt, és a keze már indult is a farmerem sliccére.
- Most te következel! - erősített meg az elhatározásában, és abban a pillanatban átdugta a számba a mérhetetlenül hosszú nyelvét.
- Ezt ne csináld, mert elélvezek, eddig is alig bírtam ki, hogy a nadrágom úgy szorít. - húzódtam el ijedten, nem szerettem volna folttal a gatyámon hazasomfordálni.
- Így izgat, hogy hosszú a nyelvem? - hámozta ki Auguszta a lényeget, és nem akart elengedni, játékosan, kicsit erőszakosan fogva tartott, hogy a nyakam kellett tekergetni, meg ne csókoljon még egyszer.

Átültem a saját helyemre, Auguszta is feltápászkodott az anyósülésre, és csak nézett igézően. Pajkosan csillogó szemei megrebbentek, mintha azt üzenné, hogy elő kell a szerszámom vennem, mert az utánozhatatlan mosoly mögött az az apró biccentés elég pontosan meghatározta a helyet.
Hát legyen! Kiszabadítottam a farkam, a nadrágot széthajtottam, a gatyám szélét letoltam a heréim alá. Úgy állt, mint a cövek, Auguszta megbabonázó tekintete pedig rászegeződött, és a nő nagyot nyelt. Olyan hirtelen hajolt felém, hogy önkéntelen reflexxel odakaptam, de hárító kezek tolták az enyémet félre, és a száj, amit nagyon is szerettem egyre csak közeledett.

Már az tovább izgatott, hogy pontosan tudtam, mindjárt megérintik a péniszem a vöröses árnyalatú ajkai, de a valóság ettől sokkal csodálatosabbra sikeredett. A makkom körülzárta a nyállal benedvesített száj, és a forrósága, meg a nyomó és szívóhatás gyors váltakozása megindította a feszülést az altestemben, és az csak kúszott felfelé megállíthatatlan. Hirtelen ráfogtam a tarkójára, el akartam magamtól tolni, hátha elodázhatom a magömlést, de egy másodperc törtrésze alatt meggondoltam magam, nem tudtam tovább visszatartani a megállíthatatlant. Próbáltam felemelni Auguszta fejét, de megmakacsolta magát, ragaszkodott ahhoz a dologhoz, amit én nem akartam a szájába engedni. Feladtam. Engedtem szétáradni a boldogság érzését, egy darabig még éreztem a nő izmos nyelvének aktív közreműködését, aztán majdnem elájultam a visszatartott levegővételtől és a gyönyör szépségétől.

- Csodálatos vagy! - nyögtem az asszony szemébe, mikor az ajkait nyalogatva a szemembe nevetett.
- Tudom. - helyeselt bólogatva, valami kedves vigyor ült ki a képére.
Lenéztem. A péniszem még mindig állt, viszont a spermafoltokat kerestem, de semmi nyomát nem leltem, tehát mindet lenyelte.
- Nem kellett volna...
- Sok mindent nem kellett volna, de most szegényebbek lennénk nélküle! - jegyezte meg.
- Szeretkezni akarok veled a szénában, csak várj tíz percet! - csillant fel a szemem, már a következő aktust tervezgettem, de a nő leintett.
- Nem, barátom, most szépen hazaviszel! - nevetett erőltetetten, majd kissé savanyú, de annál szeretetteljesebb csókban részesített.
- Ez volt az utolsó, de holnap gyere be légy szíves záróra előtt, még valamit el kell intéznem. - köszönt el a házuk előtt, és magamra hagyott a kétségeimmel. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá lelkileg, azt gondoltam, ez is csak az ő terve, hogy a titokzatossága érdekesebbé tegye. Annyi mámorosan megélt szépség után már nem is tűnt az az együttélés olyan lehetetlennek.

És másnap délután, ha kissé remegő gyomorral is, de ott álltam a teabolt bejáratában. Az is felvillanyozott és egyben izgatott is, hogy láthatom Johannát, de egyértelműen Auguszta hívására érkeztem, bár megfejthetetlennek tűntek a nő szándékai. Minek hívott ide, ha tudja, hogy Johanna látványa befolyásolja az érzelmeimet? Ide kellett viszont jönnöm, mert a nő megkért, és én nem mondhattam neki nemet. Neki nem!

Az első pillanatban megkönnyebbülve konstatáltam, hogy csak Auguszta van a helységben, és kiszolgál egy vevőt a maga visszafogott, halk beszédével. Mégis, valahogy más volt ez az egész, kellett pár másodperc, mire ráeszméltem, hogy mi változott, ehhez viszont a nőnek el kellett távolodnia a pulttól.
A mindig elegáns Auguszta most egy testre feszülő farmerben billegtette nagyon is dögös virgácsait, egyszerű vászon felsőjét pedig csak két spagettipánt tartotta a mellei felett, ami olyan rövid volt, hogy időnkét kivillant alóla a fehér has csalogató bőre. Legnagyobb meglepetésemre melltartót sem viselt. Amikor a pult oldalához értem, akkor az álam is leesett. Cipő helyett egy bakancs éktelenkedett a kecses bokáin.

Rám vigyorgott, majd miután a vevő távozott és én meg akartam csókolni, határozott mozdulattal hárított.
- Megbeszéltük! Emlékszel? Tudom, bennem is nagy a kísértés, de viselkedj, Johanna mindjárt jön.
Álltam leforrázva, a nő teljesen összezavarta a gondolataimat, nehezen nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
- Ez nem az ő szerelése? - mutattam a farmerra.
- Jól látod! - nevetett, végigmutatott magán, még meg is hajolt.
- Irtó jó a segged ebben a nadrágban! - sóhajtottam.
- Szerintem is jó, nem is értem, miért kerültem eddig ezeket a cuccokat.
- Nem a te stílusod. - vontam vállat, a tekintetem megakadt a ruha alatt ruganyosan hullámzó mellek alkotta dekoltázson.
- Már tényleg nem, ehhez a rövid felsőhöz, meg a bakancshoz már öreg vagyok, de mára bevállaltam, még jó, hogy nagyjából egy méretűek vagyunk. - mosolygott lemondóan.
- Ez nem igaz, nekem így is tetszel, nem értem, miért fújtál visszavonulót, amikor minden olyan szépen alakult! Történt valami, amiről nem tudok? - horkantam fel, hogy ilyen negatív véleménnyel van saját magáról.
- Történt, belenéztem a tükörbe! - engedett el egy kedves pillantást, a szavaira pedig nem találtam megfelelő választ, elkedvetlenített a dolog.

Auguszta nem bizonyult túl közlékenynek, leültetett a fotelba és várakoztatott, amíg ő a zárást készítette elő. Kérdezgettem én, de többnyire sejtelmes mosoly volt a jutalom egészen addig, amíg be nem toppant a boltba egy csinos nő. Johanna volt az, az idősebb csaj egyik szürke, de nagyon elegáns kosztümjében. A meztelen lábai hívogatóan vonzották magukra a szemem, és megrökönyödve mértem végig a szexi combtól az asztalláb sarkú cipőig minden centimétert, csak aztán kaptam észbe, hogy köszönjek.

Annyit változott, mint még soha, senki más. A szétnyíló kosztümfelső alatt a fehér blúz szűzies egyszerűséggel világított, eltakarta a tetoválást, és kicsit hivatalos, de nagyszerű, ünnepélyes kinézetet biztosított.
Fel volt tűzve Johanna vékony szálú haja, dögösen borzas frizurába rendezve csinált a lányból világi jó csajt, emellett a mosolya leírhatatlan szépséggel sugárzott. Ékszerek nélkül csillant meg a női arc, nem voltak már sehol a számomra taszító díszek és szükségtelen csilivili kiegészítők.

- Hanyatt ne ess! - vigyorgott rám Auguszta, miután meg sem szólaltam a csodálkozástól, csak ültem, mint egy megszeppent, mulya gyermek.
- Mondtam, hogy a hatás nem marad el! - fordult végül Johannához, akivel összenevettek.
- Alaposan megleptetek! - nyögtem, felpattantam, hogy megadjam a lányoknak a tiszteletet.
- Látnod kell benne a gyöngyszemet, ő a hozzád való! - hagyta el a kegyes hazugság Auguszta száját.
- Szuper csaj! - bólogattam attól tartva, hogy ez az idősebb nőnek rosszul eshet, de már besétáltam a kelepcéjébe. Ha nem így, akkor úgy, de pillanatnyilag irányította az életemet.
Johanna édesen elpirult, a halovány sminkje mögé rejtett arcizmok apró rándulásai örömet sugároztak felénk, viszont mintha szégyellte volna a dicséretet, igyekezve közömbösnek maradni, gyors pakolásba kezdett.

- Hazavinnél bennünket? - kezdeményezett megint Auguszta. Határozott elképzelése lehetett már arról, hogyan kell alakulnia a hátralévő estének, én pedig nem hibáztathattam érte, nekem akart jót, nekem kedvezett minden tettével.
Amíg elsétáltunk az autómig ki is derültek még apró részletek a ruhacserét illetően. A két nő jól sikerült poénnak fogta fel, legalábbis annak tűnt a végkimenetelt illetően, de én meg voltam győződve, hogy Auguszta azért intézte, hogy ha az övébe nem, akkor a Johanna hálójába kerüljek. Viszont a fiatalabb nő semmit sem erőltetett, inkább a barátságának tudtam be a nem mindennapi színjátékot.

Miután Augusztát kitettem, kettesben maradtam Johannával. A gyomrom kezdett szűkülni, valahogy feszélyezve éreztem magam a lány társaságában. Ő valahogy egészen más bánásmódot érdemelt, mint bármely más nő kerek e világon. Lehet, csak az érzéseim miatt, de mellette elkezdtem félni, hogy belekerülök valami eszetlenül meggondolatlan szituációba.

Udvarolni? Legutóbb nem mutatott a közvetlenségre hajlandóságot, már annak is örültem, hogy egyáltalán megbocsátott. Szinte biztos voltam abban, hogy a házuk előtt egyszerűen kiszáll és utamra enged, nem igényli majd a társaságom. Mennyire szerettem volna pedig tudni, hogy korábban Auguszta jelenléte miatt volt-e olyan visszafogott.

- Bugyit is cseréltetek? - nevettem az arcába, miután sóvárogva megbámultam, és tréfával akartam elvenni a késként gyomromba hatoló forróság és kényelmetlen feszengés élét.
- Még szép! Tudod, sokkal kényelmesebb darabokat hord, mint én, legjobb példa az a múltkori, amit a kezembe nyomtál a sajátom helyett, - nézett sandán a szemembe - de ma valamiért tangában jött, egy szép, piros tangában. Azt mondta, ehhez a darabhoz nagyon kellemes emlékek fűzik. Szinte az volt az érzésem, hogy szabadulni akar az ereklyétől, és ha jól sejtem, akkor veled lehet kapcsolatos az a történet.

- Muszáj rám pirítani? - szégyelltem el magam, akaratlanul is egy rossz pontot szereztem a lány szemében.
- Nem, de ha már kérdezted, őszinte akartam lenni, másrészt nem volt köztünk semmi olyan, ami miatt ne tehetted volna meg. Utólag derültem rajta, milyen hülye szituációba sodort a kényszer. - nyugodt közömbössége megrémített.
- Nem volt köztünk semmi? Nem volt esélyem, kitértél előlem legutóbb, pedig annyira jól kezdődött minden!
- Ha jól emlékszem, te nem tudtál volna megcsókolni, amíg rajtam vannak az ékszerek! - vágott vissza ingerülten.
- Fel voltam rá készülve! - feleseltem.
Csend lett. Minek ellenkezek vele, amikor körüldongani kellene? Szánakozó arckifejezéssel bámulva parkoltam le az autót a házuk előtt.

- Nézd! Sajnálom, ha némely dolgot rosszul értelmeztem! - hajoltam hozzá egészen közel. A gyönyörű pillái megremegtek, az arcizmai a mosolyt visszatartandó megfeszültek. Barna szemei édesen cikázva mélyültek az enyéimbe.
- Akkor most szépen bejössz egy teára és szórakoztatod a gyerekeimet. Hiányoltak egész héten. - mutatott fenyegetőleg az ujjával, és meg sem várta, mit felelek, gyorsan kiszállt, mielőtt ajtót nyithattam volna a gyönyörű hercegnőnek.
Visszacsöppentem abba a meghitt, otthonos környezetbe, ami előző héten annyira tetszett. Tulajdonképpen minden megismétlődött, találkozás a nagyamával, játék a gyerekekkel, jól lakhattam Johanna isteni főztjével.

Éreztem én, hogy a háromgyerekes anyuka ettől többet szeretne, mert miután lefektette a gyerekeket, még jót beszélgetettünk egy pohár vörösbor mellett. Nem volt szabad siettetnem. Történt, ami történt, Johanna nem egy futó kalandnak ígérkezett az életemben, és a beszélgetésből rá kellett jöjjek, hogy ő nem egy könnyűvérű nőcske. Egyszer, ott a teabolt raktárában megesett, de kivel nem fordulhatna elő hasonló körülmények között? Elég sokáig jártam a teaboltba és elég sokszor adhattam pozitív jeleket ahhoz, hogy félreértsen.

Mire fürdeni indult, éjfélt ütött a rég elnémult kakukkosóra. Jól látható fáradtság gyötörte, de a sötét karikákkal körülvett, kissé táskás szemek mindvégig mosolyogtak rendületlen, és az álmosság cseppet sem befolyásolta a beszélgetésünket.
Marasztalt, helyet ajánlott az ágyán, mint előző héten, és nem volt okom, hogy ne fogadjam el. Viszont az előzményekből következtetve sokkal óvatosabban viselkedtem, meg sem próbáltam közeledni fizikai értelemben. Ha az kell, hogy példamutatóan viselkedjek, hát legyen.

Pedig milyen édes volt, ahogy a rövid fazonú, rózsaszín fürdőköntösben hanyagul elterpeszkedett, korábban ki nem néztem volna belőle, hogy ilyen csajos cuccai legyenek. Elterült az ágyon, a háttámlának dőlve igazított útba, hogy a tisztálkodásban én következek. Hagyta megcsodálni a formás lábait, majd fésülködni kezdett, amíg én fürdeni mentem.
Szándékosan nem siettem. Óriási volt a kísértés Johanna közelében. Talán meg tudtam volna állni, hogy ne érintsem, de annál jobban kívántam, minél tovább maradtam mellette. Mégis, a szex hiánya ellenére valami megelégedettséget éreztem. Nem csak a nő passzív szeretete, de valahogy az egész család boldog légköre ráébresztett valami ismeretlen harmóniára és örömre.

A sok időhúzás és vakaródzás után nem csoda, hogy a nőt már mély álomban találtam, de még ez is csak további jó érzésekkel töltött el. Vigyázhattam az álmára, más nem is kellett, reggel meg egy óvatos csókkal ébresztettem, mielőtt elhagytam volna a meleg otthont adó családi fészket. Meglepődött, mintha azt sem tudná, ki érintette a puha, édes ajkait.
- Már menned kell? - kapaszkodott a nyakamba felismerve a helyzetet.
- Igen, köszönöm a szép estét, de tudod, van egy munkahelyem.
- Miért nem keltettél fel korábban? - vágott durcás képet.
- Pihenned kell, aludj még! - adtam egy puszit a párna gyűrődéseitől barázdás arcára, és elsiettem otthagyva őt a kimondatlan kérdéseivel.

Johanna, Johanna, Johanna! Egyfolytában mondogattam a nevét magában, pedig nem csak a neve tetszett, hanem minden más is külső- belső értelemben. Furcsa boldogságérzés fogott el, és azt tervezgettem, hogyan mondjam meg neki, hogy mindennél jobban szeretem. Azért volt ez még számomra is érdekes, mert le sem kellett feküdnöm vele, hogy így érezzek. Nagyszerű anya, kiváló háziasszony, lehetetlenül kedves természetű, megfelelően szellemes észjárású, jó beszélgetőpartner, és ami a legfontosabb, hogy engem szeret. Nem mondta ki, de éreztette, ezért is gondoltam úgy, hogy lépnem kell.

Be is állítottam a teaboltba még ebédidőben, mikor minden városi polgár mással van elfoglava, mint holmi füvek beszerzésével. Gondoltam egy csokor virág megfelelő lesz, hogy a hódolatomat kifejezzem. Augusztának is vittem egy kisebbet, mert mégis csak ő volt a terv kieszelője, és le sem tagadhattam volna, hogy számomra nagyon is kedves.

A két nő cinkos mosollyal összenézett. Auguszta, aki ma megint rövid szoknyát viselt, ami még hátul a combjai között fel is volt vágva rettentő merészen, szemérmesen elvette a rózsákat, és diszkréten távozott a kopogó cipősarkain, állítása szerint a mellékhelységbe.
Johanna belepirult a csokor látványába, fülig érő nevetgéléssel próbálta leplezni a meghatódottságát nem túl nagy sikerrel.
- Ezt miért kaptam, amikor nem is volt... - ámuldozott, de örömmel nyújtotta a karjait a csokorért.
- Egyeseket anélkül is lehet nagyon szeretni! - utaltam vissza az elmaradt szexre, áthajolva a pulton megbámultam a nő miniruhába rejtett vonalait és beleszagoltam a vadítóan édes illatába.
- Akad még egy- kettő a gimnazista éveimből! - simított végig a nő a vállakat takaró, zártnyakú, kék veddfelkén, ami a lábakat szinte teljes egészében láttatni engedte. Gyönyörűen kirajzolódott a csípője, épp, hogy csak a fenekét nem sikerült megbámulni, de ami késik, az sosem múlik el, úgyis megfordul majd egyszer előttem.

A lábain megint a szürke, magassarkú cipő. Auguszta talán végleg neki ígérte? Hogy- hogy nem, ez a kérdés végképp nem érdekelt, bármennyire is szerettem a szexi lábbeliket. A nagybetűs nő a világ legszebb mosolyában részesített a szolid sminkjével. Nem volt megszokott tőle, látszottak még az ékszerek nyomán maradt lyukak, mélyedések, de semmi sem torzította már a sugárzóan szép, angyali képet.

- Figyelj, azt hiszem, beléd szerettem! - mentem körbe a pult körül, hogy megölelhessem. Iszonyúan vágytam a testi közelségére.
- Biztos vagy benne? Nem szeretnék úgy járni, mint Auguszta, vagy az előtte szédített lányok, én nem vagyok egy könnyűvérű nőcske. Biztosan csak azért tetszem, mert már nem tartanak tőled távol az ékszereim. - akadékoskodott évődve, de édesen visszaölelt.
- Ez ékszereiddel együtt is tetszettél, ha nem vetted volna észre! - nyomtam az arcom a meleg homlokához, élveztem a megint dögösen feltűzött hajvégek csiklandós érintését.
- És a tetkóim, meg a gyerekeim? Velük mi lesz? Nem hagyom el őket senki kedvéért sem. - fejezte ki érzelmesen az anyai ösztöneit.
- Viccelsz? Neked van a legcsodásabb családod, belekerülni szeretnék, nem kiszakítani téged. Azt hiszem, a gyerekeid pont eléggé kedvelnek, hozzátok szeretnék tartozni, büszkévé és boldoggá tenne. Van valami a közeletekben, amit sosem éreztem, az otthonotoknak van meghitt légköre, és amíg nálatok voltam, olyan szeretet vett körbe, amit bármelyik ember megirigyelhetne.
- Ha nem vigyázok, még a végén meggyőzöl! - simított végig a hátamon.

Kamaszkorom legelső szerelme jutott eszembe. Ott álltam a nőt ölelgetve, és ugyanúgy, mint életem legelső csókja alkalmával, Johannával sem tudtam, mit kellene tennem. Félszegen simogattam, nem kívántam összetörni a szerelmes pillanat mámoros varázsát.
Az első lépést ő tette meg, hogy a fejét felemelve a szemembe nézett, és innen a kacér és kedves pillarebegtetés után már minden oly könnyedén ment. A halovány rúzs ellenére picit cserepes ajkai vészesen közeledtek, a távolság fogyott, a forró lehelete égetett, míg végre összeforrtak ajkaink, és csillapítva egymás szárazságát egymásnak estek.

Ennyit számítana az érzelem? Azért érzem a csókját oly fantasztikusnak, mert a szívét adja bele? Tüzes, mondhatni mohó, szenvedélyes, magával ragadó, a mennyekbe repít a tolakodó nyelvével. A kezem lassan kúszott a hátáról egyre lejjebb. Minél vadabbul csókolt, annál szemtelenebbül tapogattam végig az egyenes gerincet, a kiálló bordáit, a csontos csípőcsontokról nem is beszélve. Minden nőn imádtam a formás csípőbe kapaszkodni, az övébe különösen. Az, hogy a ruha alatt sikerült a bugyi pántjait kitapintani, beindította az erotikus képzeletem.

Simogatás és vad smárolás közben azon fantáziáltam, hogy benyúlok a ruha alá. Álmodoztam a meztelen fenék bársonyos érintéséről, visszagondoltam a szőrtelen puncijára, az édesen apró szeméremajkakra, és kezdtem felizgulni, holott nem akartam. Eszem ágában sem állt fülledt erotikával elrontani a romantikus egymásra találás legmeghatóbb pillanatát. A vágy viszont oly erővel tört rám, hogy két oldalt lenyúlva megsimogattam a combját, és felcsúsztattam a kezem a csípőcsontig. Csak egy mozdulat lett volna a bugyi széleibe beleakaszkodni, és mint legutóbb, egyszerűen lehúzni, de megerőszakoltam magam, még meg tudtam állni.

És mire gondolhatott eközben Johanna? Heves csókjai és kipirult arca alapján semmivel sem volt tőlem kevésbé beindulva. Nem nyúlkált hozzám hasonlóan, csak a mellkasom, nyakam simogatta. Megrekedtünk a beteljesülés felé vezető úton. Én féltem, hogy elriasztom, gondolnom kellett a közelben lévő Augusztára, és az sem volt mellékes, hogy záróra ellenére bárki betoppanhat.

A nő volt okosabb. Kacér mosollyal eltolt magától, majd sietve tipegett az ajtóhoz, belülről bezárta, aztán kézenfogva vezetett megint ahhoz az emlékezetes kis raktárhoz. Világossá vált, mit akar, kettesben maradni, kiengedni a gőzt a palackból. A kis ajtó csattant, a lány pedig hívogató ábrázattal hátrált előlem lassú, erotikus mozdulatokkal a köztünk lévő kicsi távolságot megtartva, persze megint csak a sarokig, mert ott szépen feltartotta a létra. Majd kiugrott a szívem, annyira felizgatott a bestia. Meg kellett ismétlődnie a korábbi aktusnak, ha nem is annyira szóról szóra.

Az apró különbségek? Hogy most a derekát körbefogva azonnal megcsókoltam, csak utána nyúltam a ruha alá, és a tanga pántjait eszelős lassúsággal lehúztam. Leírhatatlan szépséggel ajándékoztak meg az arcizmain keresztül közvetített vágyak, de nem figyelhettem a végtelenségig, most más feladatom akadt pár arasszal lejjebb. Mintha olvasott volna a gondolataimban, úgy engedte leesni az apró rongyot, majd kilépve belőle a lábát feltette az asztal alsó összekötőjére. Még egy utolsó sóvárgó tekintet, egy könyörgő grimasz, aztán a ruha alját felemelve befúrtam a fejem a combok rejtekébe.

Jól emlékeztem a szőrtelenített, kislányos puncira, de most tökéletes simaságával minden várakozáson túltett. Egyébként meg nem lehet elégszer ismételni ezt a műveletet, hogy betelhessen a férfi a nő titokzatos altestével.

Készülhetett, a borotvakrém illatát ugyan nem éreztem, de hogy egészen frissen volt leszőrtelenítve, az egészen biztos, meg is lepett a tökéletesség érzésével. És ehhez még hozzáadódott az érzelmi töltet az egekig emelve az érintés szépségét, végleg rabul ejtve a lelkem. Mennyire bíztam abban, hogy jól tudom csinálni, hogy a parányi csiklóra és szeméremajkakra mért csókok és nyelvheggyel mért simogatások megteszik a magukét!

Hallgatóztam, számoltam a lélegzetvételeit, a halk nyögéseiből próbáltam megbecsülni az örömét. A nyakam majd ki tört, de ebben a kitekeredett testhelyzetben nem sikerült a nyelvemmel igazán mélyre hatolni. Pedig milyen észvesztően szerettem volna az ujjam a vaginájába tolni, az arcomat az apró lebenyek közé temetni, olyan érzéseket kiváltani a testéből, amit még nem okozott neki senki más. Mondjuk ez utóbbi csak hiú ábránd a férfiak részéről.

Johanna nagyon halkan, apró rándulások között élte át az orgazmus gyönyörét. A tarkómra helyezett kezével jelzett, majd csúszott egyre lejjebb, és mire teljesen leguggolt, már csókra is hajtotta buja ajkait, lecsókolta az arcomról a gyönyör okozta nedvesség maradványait.

Átment kapkodóba, felállt, maga után rángatott, kénytelen voltam elé állni, Két nyelvcsata között tudott annyira figyelni, hogy a féktelen ujjaival hozzákezdjen a nadrágomtól megszabadítani. Nem nyughatott, amíg a péniszemre nem kulcsolta forró tenyerét, majd lassú, érzéki mozdulatokkal fel- le húzgálta rajta az előbőrt. Abbahagyta a csókokat is, lehajtotta a fejét és elbűvölten nézte az áldásos munkáját. Erről a pontról nem sikerült elmozdítanom, pedig volt némi szándékom magamévá tenni, de minden próbálkozásom elől kitért.

- Már azt sem tudom, mikor élveztem el egy lány kezétől! - kezdtem kicsit kínosan vigyorogni, miután egyértelművé váltak Johanna céljai.
- Nem lehetünk még együtt, elkezdtem gyógyszert szedni, de még nem szabad, egyelőre nem szeretnék teherbe esni! Nálam az valamiért nagyon könnyen megesik! - nézett szánakozva a szemembe. A világosbarna szembogarak köré csoportosult szarkalábak megható szépségbe emelték a szavai tényét.
- Rád tudok várni! - nyugtattam meg. Magamhoz akartam húzni, de megint falakba ütköztem. Túl határozottan folytatta a céltudatos farokverést, és a kéj csak kúszott egyre feljebb a gerincemen.
- Ne csináld, összekenlek! - tettem egy utolsó kísérletet, pedig a világon legjobban én kívántam, hogy meg is történjen.

Nem tágított, az utolsó pillanatban lejjebb feszítette a péniszem, és a másik kezét, mint egy tányért tartotta a kilövellő ondó elé, összegyűjtve azt a tenyerében. Ez a szokatlan helyzet előbb csak mosolygásra, aztán nevetésre késztetett, és Johanna, aki a dolga végeztével oly szépen nézett a szemembe, a kezével egyensúlyozva velem nevetett.
Lerogytam a létra alsó fokára, nem törődve a néhány lecseppenő spermacseppel a lányt az ölembe ültettem. A homlokunk kellemes melegséggel préselődött össze.

- Azt mondtad, többé nem történik meg! - emlegettem fel a nő szavait.
- Én is tévedhetek! - csókolt meg - Még mindig nem tudom elhinni, hogy akarsz engem a gyerekeim ellenére.
- Miért olyan hihetetlen? Az utóbbi pár napban jöttem rá, hogy mennyivel szebb veled, meg a gyerekekkel az élet. És mi van, ha a gyerkőcök nem az enyémek? Nem a vérrokonság miatt szeret az ember másokat. Ráadásul eddig is ők tanították nekem a szeretetet, mielőtt végleg kiveszhetett volna belőlem. Kibaszottul jó, hogy rám mered bízni őket! Kelletek nekem. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire vágyom rá, hogy örökké veled legyek!
- Állandóan csak a szexen jár az eszed? - kuncogott.
- Nem úgy értettem!
- Ha nem úgy, akkor már nem is kellesz! - próbált játékosan elhúzódni, de nem engedtem, aztán megint egy érzelmes pusziban részesített.

- Látom, szereted a gyerekeket, anyámnak is nagyon tetszel, de én egy kicsit azért félek. Nem valami példás az előéleted. - sóhajtott nagyot.
- Tudom, volt időm eleget gondolkodni ezen az utóbbi időben. Viszont eddig csak szédítettem a nőket, és eszem ágában sem fordult meg hurokba dugni a fejem. Most viszont már a szex sem érdekel annyira, mint te.
- Na szépen vagyunk! - horkant fel tettetett felháborodással.
- Ezzel ne viccelj, Johanna! - néztem mélyen a szemébe.
- Igazad van, nem ér annyit, hogy valamelyikünk bármit is félreértsen. - bújt megint közel. A forró lehelete szinte égetett.

- És a gyerekek apja? Róla semmit sem tudok!
- Említésre sem méltó, sosem szerette a gyerekeket. - vont vállat.
- Miért váltatok el?
- Leginkább azért, mert kétszer is megsértettem az önérzetében. Egyszer rajtakapott, hogy maszturbáltam a fürdőkádban. Ahelyett, hogy velem foglalkozott volna irtózatos nagy patáliát csapott. Mindennek lehordott, mocskos kurvának meg fehérmájú libának nevezett, pedig sosem voltam mással, csak annyi volt a probléma, mellette kikészített a magány. Aztán lebuktam egy éjszaka a paplan alatt megint simogattam magam, amit már végképp nem tudott kezelni. Egyébként is utált, hát akadt egy jó oka minket elhagyni.
- Ez szarul hangzik.
- Az is, de nélküle sokkal jobb. A két magány között óriási a különbség. - sóhajtott hatalmasat.

- Majd és gondoskodom a szórakoztatásodról! Lehet, egyelőre még nem vagyok a szemedben az a megbízható alak, de igyekezni fogok. - csókoltam szájon.
- Én sem vagyok az a szende szűz, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek odaadnám magam egy kis szórakozásért. Csak komoly pasi érdekel, úgyhogy fel kell kötnöd a gatyádat.
- Felkötöm. - vigyorogtam, szándékosan meglöktem a spermát tétován tartó tenyerét, amitől kövér cseppek kúsztak végig az alkarján.
- Ne már! Ha a feleséged lennék, most saját magaddal törülnélek képen! - tettetett bosszúságot.
- Nem vagy te olyan! - nevettem ki, amitől megenyhült, játékos hangulatban simított végig egy ujjal a másik karján csorgadozó csermelyeken.

- Azért arra számíts, hogy ha már elég közel érezlek, akkor elengedem magam, kötekszek, csipkelődök, olyasmikkel viccelődöm, amivel nem illene, és szemérmetlen leszek. Tulajdonképpen túlságosan is szeretem az életet.
- Jobb, mint reméltem. - mosolyogtam a gyönyörű arcába.
- Biztos? - közelített az arcom felé a spermás ujjával. Először megpróbáltam elhúzódni, de volt a mozdulatban valami elképesztő akarat, ha úgy tetszik bizarr vágy, és amúgy is felütközött a fejem a létra fenntebbi fokába. Már csak azért sem akadályoztam meg, hogy megérintse az alsó ajkamat, és érzéki, bizsergető lágysággal benedvesítse az ujjára tapadt cseppekkel, aztán kissé erőszakosan benyúlt a számba, a nyelvemet érintette.

Meglepett, ugyanakkor ez az üzenet tartalmazta mindazt a féktelenséget, amit a nő a szexualitásából perverz módon előre vetített. Mi okom lehetett, hogy ne járjanak át meghatóan kellemes vágyak és érzések?
Johanna vad csókban kérte vissza az elpazarolt ivarsejtjeim, aztán csak a nyakamba borult, és megnyugtató szeretettel szuszogott a fülembe.
- Mennünk kellene! Nem hallottam Augusztát távozni. - suttogta a fülembe. Kelletlen mozdulattal vált el tőlem, felvette a földről a piros tangát, majd vigyorogva végignézte, hogyan csomagolom el én is a macakergetőt.

Auguszta persze még odakint várt, kicsit magányos képpel fogadta az érkezésünk, a nem túl őszinte mosolya mögötti fájdalom miatt sajnáltam is szegényt. Már eleve az, hogy a pulton ült, elárult valamit a lelki békétlenségéről, mert ő volt az a nő, aki ezekkel az apróságokkal mindig is törődött. Ha én ülök fel oda, szerintem szikrákat szórtak volna a szemei, hogy azonnal takarodjak le onnan, most viszont eléggé magába roskadt, hogy ő maga se törődjön a formaságokkal.
Johanna a mosdóba ment, míg én megálltam a nő mellett, segítettem leszállni neki a magaslati levegőről, ki ne törjenek a szexi cipők magas sarkai. Jó volt megfogni a kezét, éreztem rajta az engedékenységet és az érintés melegét, de semmi több, igyekeztem magam testileg távol tartani.

Az asztalon ott maradtak izzadt folt formájában a meztelen combjainak nyomai. A jól kivehető kontúrokat körbemutogatva, meg azért, hogy elkerüljem a kényelmetlen feszengést, próbáltam tréfálkozni a lenyomat szexiségén.
- Látod, neked még a lábad nyoma is szexi, itt van pára formájában a bizonyíték. Itt vannak a combjaid, itt a szoknya széle. - rajzoltam ujjal körbe, és mérhetetlenül örültem, hogy Johanna oly hamar visszatért.
- Valahol itt meg a puncija! - mutatott a lehetetlenül vigyorgó lány a megfelelő helyre, majd érdekes mozdulattal előre- hátra mozgatta a megjelölt helyen a mutatóujját érzéki pettingre utalva.
- Hülye! - nevetett fel Auguszta, nyúlt a táskájáért és indulásra készen lépkedett a kijárathoz, de a szokásoshoz képest is kihúzta magát, meg aztán a kelleténél magasabb lábbeli is izgalmasabbá, vagányabbá tette az alakját, kidomborodó formákkal megáldva a vádlijától a derekáig.

- Hazavihetnél engem is, vagy ha akarjátok, vigyázok a gyerekekre ma este, csak be kellene ugranom a nővéremhez. - ajánlkozott kedvesen, amig Johanna a zárral bíbelődött. Az önzetlensége elérzékenyített, persze, hogy örültem a lehetőségnek, Johanna pedig még nagyobb örömmel érintette meg az idősebb nő kézfejét. Nem volt számukra ez a helyzet ismeretlen, Auguszta már megtette többször is, amíg Johanna intézte a válóperét, vagy egyéb ügyes- bajos dolgait.
Előre örültem a tetovált lánnyal kettesben tölthető időnek, ehhez pedig csak Auguszta nővérét kellett útba ejteni.

A rozoga lift hihetetlen lassúsággal csukódott be. Nem tudtuk, Augusztának miért volt fontos, hogy vele menjünk. Talán csak nem akarta, hogy az autóban aszalódjunk, amíg ő ügyet intéz? Mindenesetre magával cipelt a bújósan viselkedő Johanna jelenléte ellenére. Kicsit szégyelltem magam a korábbi szeretőm előtt.
Mi sem mutatta jobban, hogy a nő az ajtó felé fordult, amíg újdonsült barátnőm a nyakamba csimpaszkodva szájon csókolt. Johanna is észrevette Auguszta mozdulatát, ám annyira fel volt dobódva, hogy újabb csínytevéssel fejelte meg a szemtelenségét. Egyszerűen belecsípett az asszony fenekébe. Auguszta hátranézett, de Johanna úgy tett, mintha nem is ő követte volna el a csínytettet, hát én lettem a bűnbak helyette. A rosszalló pillantást kiérdemeltem. Auguszta sértődötten megint a liftajtó felé fordulva mérgelődött magában, míg Johanna széles vigyorral és látványos gesztikulálással mutogatta, hogy most én csípjek a hátsójába.

Játékos jókedve határtalan merészséggel párosult, és mivel nem mozdultam, újra ő csípett, és megint rám kente az egészet. Viszont már Auguszta is mosolygott.
- Tiszta hülyék vagytok! - mondta egy pillanatra hátrafordulva. Feltételezem, nem tudta eldönteni, a csípések kivetelezője ténylegesen ki volt.
A lány még ekkor sem hagyta annyiban, a kezem Auguszta feneke felé tolta. Gondoltam, megadom magam az akaratának, csípésre formáltam a kézfejem, és óvatosan közelítettem, de a kiszámíthatatlan Johanna meglökte a kezem, és így az ujjaim tévesen, a szoknya magas felvágásán bebukva Auguszta farpofái közé hatoltak. Bele is sápadtam, szégyenlős képet vágva visszakoztam. Johanna szája fülig ért, visszafojtott nevetéssel szórakozott, míg Auguszta állt, mintha semmi sem történt volna.

A merész lány még nagyobb szemtelenségben élte ki magát. Érzésem szerint bosszantotta, hogy nem tudja válaszra késztetni Augusztát, egyszerűen simogatni kezdte annak tomporát. Előbb csak baloldalon lágyan megérintette, majd egészen rácsúsztatta a nemes testrészre a kecses kezét. Auguszta csak nyögött egyet, de hátra nem fordította a fejét. Következett egy erős fogás, a hús a szoknya alatt vadító hajlékonysággal vette fel a női kéz alakját. A látványtól eszméletlen sietséggel kezdtem felizgulni. Auguszta megmozdult, mintha elvesztette volna az egyensúlyát kicsit előrébb lépett, enyhe terpeszben megkapaszkodott a liftajtó szélébe, és már csak azért sem lépett le a matató kéz elől. Az sem számított, hogy a megfelelő szintre érkeztünk és az ajtó kinyílt, hiszen a folyosón tátongó csend és üresség miatt nem kellett aggódni.

Johanna erős keze úgy markolta Auguszta fenekét, hogy feljebb csúszott a szoknya széle. Nem tudom, miért csinálta, de az addig szerény és visszafogott lány benyúlt a szoknya felvágásán, és ugyan nem láthattam, de Auguszta sóhajából ítélve megérintette annak punciját. Kezdtem megijedni. Nem voltam felkészülve ilyesmire, és el sem akartam hinni, amit látok, csak a péniszemnek lett nagyon is szűkös a helye, meg a gyomrom is parányivá zsugorodott. Én nem mertem Augusztát megérinteni, főleg nem Johanna szeme láttára.

Lelki szemeim előtt lepergett, hogy a felfelé görbülő ujj hogyan keres erogén pontokat a bugyival takart húsos szeméremajkak barázdájában. Az őrületbe kergetett volna, ha azonnal abba nem hagyja. És sajnos abbahagyta, kicsusszant a kéz a combok rejtekéből. Mindegyikünk várt. Auguszta óvatosan megfordult, előbb csak a lift oldalának dőlt, és kipirosodott arccal, sóvárgó szemekkel rám bámult, majd hirtelen hozzám lépett és megölelt. Semmi szex, csak egy érzelmes ölelés szemrehányás és számonkérés nélkül. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél, akkor a nő visszalépett és mosolyt erőltetve Johannára nézett.
- Én nem kapok egy ölelést? - hallottam Johanna megkomolyodott szavait.
- Dehogynem! - karolta át Auguszta őt is. Fogadni mertem volna, hogy nem tudja, ki nyúlt alá az imént, de valahogy nem is volt jelentősége. A csillogni kezdő szemei elárulták az érzelmeit.

A lakásba érve értettük meg, miért volt szükség a jelenlétünkre. Ott tartózkodott a nőnél Auguszta férje, és még néhány ember, valószínűnűleg rokonok mind, bőszen tárgyaltak a nagyszobában valamit. Alibinek kellettünk, hogy Azguszta nyugodt szívvel tudja az esti kimaradást indokolni.
- Gyula, szombaton eljönnétek hozzánk Augusztával egy kis kertipartira? - fordult az engedékeny férj felé Johanna. Engem is meglepett, első pillanatban azt gondoltam, csak a kellemetlenségeket szaporítja. Bűntudatom volt a házaspár miatt, nem tudtam közömbösen nézni Augusztára, és hiába volt Gyula szimpatikus, annál jobban tartottam attól, hogy valami kitudódhat.

Johanna pont az ellenkezőjét gondolta, azt hitte jót tesz azzal, ha a társaságot egy estére összehozza. Ilyen esetekben azonban mindig a nőnek van igaza. Gyula szembetűnően örült a meghívásnak, Auguszta a szája szélét harapdálta. A férfi olyan szívélyes és bensőséges kézfogással köszönt el tőlem, hogy a föld alá süllyedtem volna szégyenemben, de legalább tudtam, hogy van lelkiismeretem, ami immáron jó útra terelt.

Auguszta tehát az anyósjelöltet váltva maradt a gyerekekkel, Johanna pedig átöltözött, és sétálni vitt magával a kora esti kimenőre. Valamiért éreztem, hogy nem lesz szex, a lány inkább a romantikának szentelte az együtt tölthető perceket. Ennek megfelelően sétáltunk kéz a kézben, és ha úgy tetszik alaposabb ismerkedéssel töltöttük az idő nagy részét. A három gyerek ellenére csodálatos volt a lány alakja. Talán egy picit szélesebb maradt a csípője, de ezt az úszónő vállaival tökéletesen ellensúlyozta. Kicsi mellei az alig átlátszó, virágmintás, földet söprő ruhán sejtelmesen átlátszottak, ha nem a komoly beszélgetés, akkor megcsöcsörészhettem volna. Nagyon vagány fehér bugyit vett magára. A kicsiny darab gyönyörűen kirajzolta a hátsó domborulatokat, tökéletesen elégedett voltam. A saruba bújtatott, kecses lába pedig a meztelenségével ébresztett erotikus gondolatokat.

Johanna még indulás előtt kikérte a véleményem a szabadon hagyott vállain színesen rikító tetoválás miatt, pedig szükségtelen volt aggódnia. Ha a színezés nem is tetszett, a nő attól még igenis gyönyörű maradt! Megnyugtattam, hogy csak idő kérdése, hogy hozzászokjak, és egyébként is a nőt nézem benne, nem a karjaira rajzolt mintázatot.

A gyerekeiről, meg az életéről mesélt. Nem hiszem, hogy el szeretett volna rettenteni, de még időben fel kívánt világosítani, mit vállalok magamra. Tévedett! Hiába sorolta a nehézségeket, hiába vetítette előre a felelősséget, nekem, mivel kimaradtak ezek az élmények az életemből, csak még jobban tetszettek a kihívások, és egyre jobban tiszteltem az anyát a mellettem sétáló nőben. Áradt belőle a gyerekek iránti szeretet, és nem csak a felém küldött mosolyok szépítették meg az arcát, hanem a gyerekeiről mesélve is valami letagadhatatlan büszkeség és boldogság ragyogott a mimikájában.

Még nem volt nyolc óra, mikor a sétából visszaérkezve a bejárati ajtó előtt megálltunk csókot váltani. Auguszta ugyan ráért, de a gyerekek még túl kicsik voltak, ágyba kellett kerülniük hamarosan, hát eszünkbe sem juthatott későig kimaradni. Csak egy perc, csak még egy perc, hogy kiélvezzem a csodálatos Johanna vonzó testét! Édesek és romantikusak voltak a lágy csókjai. Nem használta a nyelvét, de a nyálasan simogató ajkak megédesítették a rövid enyelgést. A romantika láthatatlan gúzsba kötötte a kezeim. Nem mertem nyúlkálni, bár nem is annyira Johanna miatt, mint inkább azért, hogy szemléltessem, mellette mennyire úriember akarok maradni.

Auguszta elment. A gyerekek megfürdetve, ágyba dugva, és következett az est hátralévő, intimebb része. A várakozás megemelte az adrenalinszintünket, a lányon sem mutatkoztak most az álmosság jelei. A hálószobába kézen fogva, fülig érő szájjal kísért be.
- És most mi lesz, itt alhatok? - incselkedtem, míg az ajtó becsukódott mögöttünk.
- Aludni akarsz? - állt meg előttem felemelt fejjel, peckesen, kihúzva magát. A forró lehelete az arcomba tolult, tovább emelve azt a bizsergést, amit a várakozás, és a lány közelsége okozott.
- A beteged vagyok! - nyögtem, ráhelyeztem a kezeim a kellemesen csontos csípőjére, és a csinos ruhán csúsztatva felfelé kitapintottam az oldalbordáit, lassan megközelítettem a melleket. Aranyosan emelte meg a kezeit, hogy szabadon tehessem, gondoltam arra vár, hogy a ruháját levegyem. Nem tettem. Így, a villany fényárjában sokkal izgalmasabb volt felöltözve, és legalább láttam a tekintetében a szerelmes pillantásokat, a várakozástól kipirult arca színe változásait, és nem utolsó sorban a lehengerlő mosolyát.

Velem ellentétben ő nem nyúlkált. Átengedte a kezdeményezést, megadó türelemmel sóhajtott, amikor a tenyerem a melleihez ért. Becsukta a szemeit. Nem tudom, a nők minek hordanak melltartót, azt a kellemes érintést, amit a vékony anyagon keresztül egy női mell tapintása nyújt, nem pótolhatja semmi. Néha még az is jobb, mintha meztelen lenne, mert a képzeletemen keresztül egyre jobban begerjeszt, és nagyszerű érzés egyáltalán elképzelni. Mily csoda a gömbölyded formákat enyhén megemelve tenyérbe fogni, és mily boldogság kitapintani a megkeményedő bimbókat.

Közelebb kellett állnom, egyik kezemmel a derekánál fogva magamhoz húztam. Szándékosan préseltem hozzá az ágyékom, érezze, hogy az ébredezőben lévő férfiasságom egyre jobban feszül a csípőjéhez, a másik kezem még mindig markolta a bal mellét.
- Mikor fekhetek le veled leghamarabb? - tudakoltam beindulva, a könyörgő tekintetemnek erős fogással adtam nyomatékot. A kezem alakjához a formás fenék csodálatosan idomult.
- Még egy hét, ki kell bírnod addig! - sandított, majd sejtelmes mosollyal kiélvezve az arcomra kiülő csalódás jeleit helyesbített.
- Addig nem lehetünk együtt hagyományos módon, de vannak más módszerek is...

Kívántam, tökéletesen tisztában voltam azzal, ha csak egyszerűen összebújunk, egy kis petting is a menyekbe tud vele repíteni. És a csók, ami utána következett szenzációs örömmel töltött el ugyanúgy, mint a szavai. Addig is mertem remélni, hogy nem lesz prűd, mégis valahogy boldoggá tett a szóbeli megerősítés. A mozdulatlanul lelógó kezei ellenére szinte már elképesztően szexi játékba kezdtünk sodródni.

- Most játszuk azt, hogy levetkőztetlek anélkül, hogy az ajkaimon kívül hozzád érnék. A gombokkal, cipzárral neked kell segíteni! - hajtotta édesen félre a fejét, a kihívás pedig túl jól hangzott ahhoz, hogy a képzeletemet tovább tudja csigázni.
- Oké! Amihez hozzányomod az orrodat, azt kézzel megoldom. - vigyorogtam fülig érő szájjal. Azonnal elengedtem, kíváncsivá tett a kivitelezés.

Közel hajolt, az ingem felső gombjához nyomta az orrát, majd hátrébb húzódott. Tehát ezzel kezdi! Kapkodva tettem eleget a játék szabályainak, és alig, hogy elengedtem a gombot, máris egy forró ajak csókolt az ing szétnyíló szélei közé.
Azt hittem, hogy gyorsabban fogunk haladni, de ahelyett, hogy újabb gomb következett volna, Johanna előbb a mellkasom fentebbi részét, meg a nyakamat kezdte csókolgatni. Kicsit kiütött rajtam a türelmetlenség, úgy mozdultam, hogy észrevegye, egészen másak a vágyaim. Nevetett. Ebben a kis kacajban milliónyi szépség bontakozott ki úgy fizikai, mint érzelmi értelemben, és egy kicsit magamhoz is térített. Nem kell itt sietni, minél tovább játszik, nekem annyival lesz az élmény különlegesebb.

A következő gomb már ennek jegyében oldódott ki. A kis pimasz tehetséges mozgáskultúrával ajándékozott meg, de tényleg nem értek hozzám, csupán a forró ajkai. És milyen a férfi? Lázas ábrándok villantak az agyamba. A nadrágomtól hogyan tud megszabadítani, milyen vágyak fognak rajtam eluralkodni, mikor a péniszem közelébe kerül az arca? És hogyan tudnám rávenni, hogy a teljes meztelenségem helyett szopással járjon a kedvemben?

Fellációt ugyan nem ígért, mégis éreztem, hogy most mindez meg fog történni, így az erotikus képzelet a farkamba pumpálta az agyamat működtető vér utolsó cseppjeit.
A gombok szépen elfogytak, és a nő lassan körüljárva rajtam az inget a fogával húzta le, míg az le nem esett a földre. Nagyon tudott kacérkodni, és mindvégig mosolygott, hogy értésemre adja a szeretetét.
Végigcsókolgatta a meztelen hátam, a gerincemen cikázott a kellemes bizsergés, és csak hosszú előjáték után állt megint elém, aztán lenézett. Jól kivehetően kinyomta az erekcióm a nadrág elejét. Jártatta a tekintetét a dudor és a szemeim között, ha tovább akart hergelni, akkor azt már régen elfelejthette, türelmetlenül vártam, hogy a farkam felé mozduljon végre.

Leguggolt. Előbb nem az orrát, hanem az arcát nyomta a péniszemhez. A jóleső érzés mellett már a kín kezdett rajtam eluralkodni. Megtehettem volna, hogy kezdeményezek, de nem szándékoztam a játékát elrontani.
Nagy nehezen végre megtörtént, amit annyira vártam, és sietős kézzel, kapkodva engedtem ki a nadrágomat. Most viszont ő tért el az eddigi módszerességtől, nem a nadrág, hanem a bokszer szélét kezdte két oldalon foggal lecibálni, ezáltal lefelé küldte a nadrágot is. És min akadt fel a dolog? Természetesen a kőkeményen meredő farkam tartotta vissza az alsómat, esélye sem volt lecsúszni.

Johanna a maga édesen csilingelő hangján elkezdett nevetni, még egy kőből is jókedvet tudott volna kicsikarni. Rötyögve harapott a bokszerre a péniszem mellett, és nagy ívben lefordította végre, hogy felszabaduljak legalább az egyik nyomás alól. Még kicsit ügyeskedett, hogy a golyóim alá tornázza a rajtam maradó öltözéket, aztán elém térdelt. Mielőtt közelebb hajolt, végtelen pajzánsággal tudott a szemembe nézni. Azt hittem, a farkam a szájába veszi, de nem, azzal kezdett játszani, hogy az állát, arcát dörzsölte hol itt, hol ott a törzséhez, és a bőrt hátrafeszítve okozott irtó kellemes perceket.

Megemelem előtte a kalapom, jutott eszembe a makkomon hátrahúzódó bőr láttán. Angyali arca becsukott szemekkel szédített, meg kellett hagyni, hogy a csókoktól lekopott rúzs ellenére is pirosak maradtak a buján lebiggyesztett ajkai. Milyen jó lenne, ha izomból tudnám a péniszem végét az ajkához érinteni! Persze kéz nélkül ez lehetetlen feladat, de elgondolásnak merész és izgalmas.
Tudta, hogy türelmetlen vagyok, mégsem siette el a pillanatot. Lassan haladt, csak nem felfelé, hanem lefelé, körbecsókolta a dákóm tövét, majd célba vette a golyóimat. Szégyentelenül jól mutattak a nyelve hegyén. Most értettem meg, miért is kellene nekem is szőrteleníteni, bár Johannát a göndör szálak nemigen idegesítették.

Végre elindult felfelé. Táncolt a nyelve, nyíltak nagyobbra az ajkai, és a forróság pazar ingerekkel összerándította az izmaim. Nem kínzott tovább, egyszerűen a szájába engedte, aztán behorpadt az arca, és csodálatos szívóhatással repített a mennybe. Elég alapos volt az előjáték, hogy néhány ismétlés után a magömlés közeledtének első jelei meg is jelenjenek, amikor gyereksírás szakította meg a páratlan aktus leggyönyörűbb pillanatait. Valahogy nem voltam mérges, amúgy sem akartam szégyenben maradni egy gyorslövetű befejezéssel. Johanna felpattant, sajnálkozó arckifejezéssel megsimogatta az arcomat, majd kisietett a szobából. Csak azért nem mentem vele, mert meztelenül, álló farokkal hogy vette volna ki magát? Pedig kíváncsi voltam, mily szeretettel nyugtatja meg a rosszat álmodó kicsit.

Jobb híján csendben levetkőztem. Melengették a szívem az áthallatszó halk beszélgetés foszlányai, és betakaróztam egy lepedővel. Fel voltam készülve, hogy Johannát a gyerek kizökkentette, és már nem lesz kedve a folytatáshoz, csak azt reméltem, hogy szeretne majd még hozzám bújni. Hiába, a szülői felelősség mindig fontosabb, mint a sexuális kisértés. Egészen feldobott, hogy részem lehet abban a csodában, ami Johannának zsigerből, természetesen működött.

Nem telt el öt perc, és a nő osonva visszajött. Bezárta halkan az ajtót, majd megállt az ágy felett, végignézve rajtam nevetésre kunkorodtak a szája szélei.
- Remélem még nem verted ki! - kezdett azonnal évődésbe.
- Nem, még nem, pedig óriási volt a kísértés! - ültem az ágy szélére, és magamhoz vontam a nőt, a mellei közé hajtottam a fejem megnyugtatásképp.
- Ne haragudj, ezt magyaráztam, hogy nem is olyan egyszerű. Lopva kell mindent csinálni, és látod, már az első alkalommal is csalódást okoztam. - kért szinte bocsánatot, pedig nem volt okom haragudni.
- Bolond vagy, szerintem nagyon szép, amit csinálsz! Az anyaságod külön tetszik. Megható, és ami a szexet illeti, vannak az életben attól sokkal fontosabb dolgok is. Most jöttem rá, hogy mennyi mindenből kimaradtam eddig. - szorítottam magamhoz, beszívtam az édes illatát, az arcommal simogattam meg a melleit.
- Édes vagy. - suttogta elérzékenyülve, a hajamba, tarkómra tette a kezeit, simogatott nagy- nagy szeretettel.

Úgy éreztem, itt az ideje, hogy én is rálépjek a tettek mezejére. Megfogva a ruha széleit szépen áthúztam a fején. Már régen foglalkoztatott a kérdés, milyen mélységig érnek le a tetkói. A karjain rikító Vasarelli kiállítást már ismertem, de mi van a többivel, mit rejtenek még előlem a ruhái?
Amint ott állt egy szál bugyiban, gyönyörködtethettem a szemem a csodás női testben. Vállaihoz és csípőjéhez képest keskeny derekán nem volt semmi rajzolat, de oldalt, a vállától a mellbimbókig egy- egy igazán szép vörös rózsa díszelgett a bőrén. A színei élénkek, a mintája viszont élethű, és kivételesen megnyerő a többihez képest. Ez volt az első tetoválás, ami igazán elnyerte a szimpátiám. Alaposan megnéztem, Johanna felemelte a kezeit, hogy a mustrának eleget tegyen.

- Gyönyörű vagy, gyönyörű lennél e nélkül is. - simítottam végig a rózsák szirmain, majd egyetlen mozdulattal a bugyiért nyúltam, és kiléptettem belőle a nőt.
- Nem tudom levakarni. - sajnálkozott Johanna a tetoválásaira utalva.
- Nem baj, ezek itt egészen szépek, még kimondottan kedvemre is vannak. - emeltem fel átkarolva hírtelen ötlettel Johannát, majd szinte gúzsba kötve az ágyra kényszerítettem, az egyik combjára kicsit ránehezedtem, ne is tudjon szabadulni. Az arcomat égette a hasa forró bőre, valamint ott matattak rajta a meleg kezei. Meg kellett csókolnom a kicsi, de nagyon formás melleit, amelyek a három gyerek után is méltóságteljesen, peckesen mosolyogtak rám minden mozdulatnál kedvesen ringatózva. Még a felesleges lepedőt is kihúztam kettőnk közül, és mintha Johanna a szabadon lévő combját a farkamhoz nyomta volna.

Csak annyira távolodtam el, amennyire szükséges volt, hogy a melleit körbe csókoljam. A kis bimbók megduzzadva meredeztek fölfelé, arra várva, hogy beszopjam, az ajkaimmal harapdáljam azokat. Feljebb mozdultam, végig kellett csókolnom a nő mellkasát egészen a nyakáig, a péniszem keményen nekinyomódott a vénuszdombnak. Ott voltam a menyország kapujában, Johannával együtt már annyira hajtott a vágy, hogy alig bírtunk a kísértésnek ellenállni.
A magam részéről apró mozdulatokkal ostromoltam a vaginát, csupán egy mozdulat lett volna behatolni. A nő teljesen kivörösödve dobálta magát, nem rajta múlt, hogy az aktul elmaradt.

Csalódottan húzódtam vissza, gondolnom kellett Johannára, a kérésére, hogy egyelőre hanyagoljuk a dolgokat. Csak kihúzzuk valahogy azt a hetet, és biztosan találunk az örömszerzésre más módokat! Erre gondolva csókoltam végig a szaporán lélegző nő selymes hasát, aztán egészen a combjai közé feküdtem, és a másik lábát is nagy terpeszbe tolva elmélyülten sasoltam a megnyíló vagináját.
- Kapcsoljuk le a villanyt! - suttogta.
- Miért? Akkor nem látnálak!
- Úgy nézel, hogy az már frusztrál. Ember nem volt még ennyire kíváncsi rám odalent. - kuncogott zavarában.
- Tényleg annyira zavar, ha nézlek? - vágtam egy fintort, nem volt kedvem elbúcsúzni a világítástól.
- Hát, azt látom, hogy neked ez örömet jelent... - nézett félre csak azért, hogy ne lássa, ahogy milliméterről milliméterre végigvizslatom a punciját.
- Igen, örülök, hogy megnézhetem a pinádat. És tudod, az tetszik a legjobban rajta, hogy a meztelenségével és a kislányos nagyajkakkal annyira szűziesnek hat.
- Van három gyerekem...
- Attól még gyönyörű pinád van! - mosolyogtam meg a passzív ellenállását.
- Ne használd ezt a szót! - húzódott nevetésre a szája.
- Miért mi lesz akkor? Pina, pina, pina, pina, pina!
- Faszkalap! - vágott vissza, letakarta a punciját a kézfejeivel, gyönyörű fogsora megvillant nevetés közben.

- Vedd el a kezed! - néztem az arcára kérlelőn, amit szemérmesen megmosolygott.
- Kérlek, látni szeretném! Nem mindennap van alkalma az embernek egy csodaszép pinában gyönyörködni. - beszéltem neki, mire elvette a kacsóit.
Az apró kis ajkak nedvesen megcsillantak, muszáj volt hozzájuk érni. Lágyan végigcsúsztattam a mutatóujjam közöttük, aztán élvezve a sikamlósságot és a nőből feltörő sóhajt határozottan tövig nyomtam a hüvelyébe. Nyekkent, majd sóhajtott, kényelmes pozícióba igazodva elengedte magát, és megkezdődött a lassú ki- be játék.

- Úgy csinálsz, mint aki szemérmes. - suttogtam nem törődve az aktus nyugalmával.
- Mert tényleg úgy tudsz bámulni... - jött a válasz.
- És ott a raktárban, első alkalommal nem zavart?
- Kívántalak, és ott nem bámultál... - suttogott szaggatottam.
- Szereted, ha nyallak? - kérdeztem az oda nem illő legrosszabb időpontban. Nem szándékoztam a pillanatot elrontani, de ki akartam elégíteni a kíváncsiságomat.
- Találd ki! - jött a válasz.
- Jó, akkor most kinyallak, és abból tudni fogom, hogy szereted-e. - hajoltam a puncijára.
- Bolond vagy! - sóhajtotta, de el is állt a szava a csiklójára tapadó ajkaim hatására. Talán egy kicsit önző is voltam, de annyira elszaladt velem a ló, hogy megfeledkeztem a jómodorról, és ha játékosan is, de mindent azonnal tudni akartam. Főleg azt, hogyan élvez el, ha fekve juttatom a csúcsra, és nem kell törődnie az egyensúlyával.

Tévedtem, a szentimentálisan csendes és érzéki vonaglás után eltolt magától. Megértettem, hogy most a nyugalom perceinek kell következni ahhoz, hogy a kapkodásommal teli aktus az emlékeiben is szép maradjon, hát szeretetteljes puszikkal csókoltam végig a hasától az arcáig, és a viszonzásként kapott csók felejthetetlenül szenvedélyesen és csodálatosan csattant az ajkaimon. Cirógattam a testét elkerülve a bimbóit. Ha minden igaz, orgazmus után a nő egész teste egy erogén zóna, de illik a cirógatásból kis időre kihagyni az intim részeit.

Johanna mozdult, áldozatos ábrázattal kerekedett felém. A forró combjaim közrefogták a bordáimat, és csúszott lejjebb nagyon lassan. A hasamon feszülő péniszem belekényszeredett a feneke vágatába. Kitolta a seggét, majd meg őrjített az ánusza nyomásával. Mintha tudta volna, hogy megfordul a fejemben egy- egy kóbor gondolat, az ajkába harapva talányos mosollyal egyenesedett fel. Megemelkedett, majd visszahuppant, a nedves szeméremajkak mint egy hotdogkifli ölelték körül a péniszem.
Csúszkálni kezdett előre- hátra. A színes karjaival rátámaszkodott a mellkasomra.

- El tudsz így élvezni? - kérdezte a kilátszó farkam hegyét bámulva.
- Igen, aranyos vagy! - nyögtem halkan. Azt hittem, tovább csúszkál majd, de hirtelen lepattant, betérdelt a lábaim közé, és golyóimhoz hajolva a farkam tövét kezdte csókolgatni, aztán a törzsén nagyra nyújtott nyelvvel észbontóan végignyalt.
- Állitsd fel! - kérte, ami azt jelentette, hogy a hüvelykujjammal feszítettem függőlegesbe. A tudat, hogy talán szopni fog, még jobban megkeményített.
Egészen megközelítette a makkom a csókra csücsörítő ajkaival, de csak a hatást leste, pajzán vigyorral tovább ingerelt.

Kínomban marokra fogtam a péniszem és meggondolatlanul odatoltam a makkom az ajkaihoz. Elkezdtem szép lassan jobbra- balra dörzsölni a rúzsos szájszéleket. Előbb csak kuncogott, aztán mint egy kezdő lebiggyesztette az alsó ajkát, épp csak kitolta a nyelve hegyét és várta a fejleményeket. Nem volt tétlen, mert az egyik kezével lágy ápolásba vette a heréimet. Olyan volt ez a szituáció, mintha azt várná tőlem, hogy teljesen a szájába tegyem, ő maga nem nett érte semmit, csak a gyönyör kapuját megvillantotta előttem.

Kipróbáltam. Ahogy nyomtam a makkom az alsó ajkához, az úgy ereszkedett lejjebb, hogy utat adjon. A csípőmet is megemeltem, miután a kezem szükségtelen lett a farkamat is elengedtem, és élveztem, hogy az angyali szemek belém látnak, miközben a szájpadlásának feszül a farkam. Annyit segített, picit megbillentette a fejét, hogy még mélyebbre hatolhassak, az egyik ujja pedig rátévedt az ánuszomra és érzékien körözött egyre erőteljesebb nyomással.

Néhány kényelmetlen csípőemelgetés után megkegyelmezett. Végre a szabad kezével nyúlt a farkamért, lenyomott az ágyra, és követtek nyálasan is csodás ajkai, amelyek oly káprázatosan vették fel a péniszem alakját. Ráerősített farokveréssel. Érezhette, mennyire kezdek feszülni, főleg amikor az ujja bepréselődött a végbelembe izgalmas, különleges élményekkel gazdagítva szexuális életem. Egy ezredmásodperc erejéig arra gondoltam, hogy a nők is hasonlót érezhetnek análszex közben, de a kéj nem hagyott időt, hogy a gondolatot kivesézzem.

- Engedj el, elélvezek! - sóhajtottam két bennrekedő lélegzet között.
Johanna kiengedett a szájából, de mégsem távolodott el, a nyelvével tovább ostromolta a makkom hegyén elhelyezkedő nyílást, miközben a fitymaféknél dörzsölt az ajkaival, az ujja pedig még mélyebbre került a valagamba.
Az első spricc megakadt a nyelvén, szétkenődött az ajkain. A második az orra mellett majdnem a szeméig loccsant, onnan csordogált lassan lefelé, a többit pedig szétkente a nyelvével az orra alatt.
Mennyire jó lett volna, ha nem feszül az ujja annyira a hátsómba! A szinte elviselhetetlen, ismeretlen érzések bármilyen csodásan hasítottak belém, elhomályosították az arcra spriccelés örömét, nem tudtam rá megfelelően figyelni, pedig az volt életem addigi legszebb szexélménye.

Próbáltam én szabadulni, eltolni magam az ágy vége felé, de annyira vigyázott, hogy ne tehessem, és addig húzódott utánam, amíg le nem csengett az orgazmus csodálatos érzése. Még néhány kéjes összerándulás, mint valami utórengés földindulás után, és abbamaradt a lüktetés, a helyét a csodálat és kellemes gyengeség vette át. Johanna lágyan szopni kezdett, alul viszont mozdulatlan maradt a szemtelen kis ujja.

- Fantasztikus vagy, ezt kevés nő teszi meg a kedvesének! - fordítottam csókra a száját, miután ő nem tette, csak mellém feküdt oldalról a fejét ráhajtva a vállgödrömre.
- Egy nőt azért ismerek! - mosolygott a különleges zamatokkal spékelt smárolás után.
- Jobb, ha nem kérdezem, ki az. - villant fel Auguszta képe, meg az az élmény, amikor a kocsiban a szájába élveztem.
- Mindketten tudjuk, hogy Auguszta. Sajnálom, hogy akkorát csalódott benned, de annak sokkal jobban örülök, hogy mellettem vagy. - mondta szentimentálisan szerelmes kiejtéssel.

- Mondani szeretnék valamit, amit eddig egyetlen nőnek sem mondtam!
- Rövid volt a franciaóra? - kuncogott hangosan, aztán a saját viccén elkezdett nevetni. Megmosolyogtatott, a felszabadultsága elkápráztatott.
- Az tény, hogy szeretnék repetázni, de most azt akartam mondani, hogy szerelmes vagyok beléd. - suttogtam a fülébe.
Felemelte a fejét, megható szépséggel nézett a szemembe és nem felejtette el az arcomat simogatni.
- Én már régen azt gondoltam, hogy három gyerekkel nem kellenék senkinek, maximum szex erejéig... - aztán őrjítően vad csókkal pecsételte meg az örömét.

- Augusztáékat miért hívtad meg a megkérdezésem nélkül? Egy kicsit kellemetlen találkozni velük még akkor is, ha szimpatikusak mindketten. Azon kívül féltékenynek kellene lenned.
- Ha mégis Augusztát választod, akkor most derüljön ki, ne hónapok múlva, amikor kezdenék rád berendezkedni. Mellékesen, nekem minden nap vele kell majd dolgozni, amit jobb barátságban csinálni. Szenved így is eleget, és még fog is sokáig. Nem az a rámenős fajta, nem igazán tud párt találni. - Megnyugtató hangon beszélt Johanna.
- Én téged választottalak...
- Igen, de Auguszta szerint korábban nem nagyon becsülted a nőket, már azt is furcsállotta, hogy őt nem tetted hamar lapátra. - mosolygott belemélyesztve az enyéimbe a szemeit.
- Ő más, de az az igazság, hogy neki nem tudtam ellenállni. - sóhajtottam az asszonyra gondolva. Tényleg volt benne valami több, mint a nőkben általában.

- Mindent elmesélt? - érdeklődtem Johannától.
- Nem, csak annyit tudok, hogy többször is volt szex, de a részleteket nem teregette ki.
- Akkor honnan veszed, hogy volt orális szex? - akadtam fel a korábbi felvetésén.
- Mert ismerem. Amikor erről beszélgettünk, oda volt írva minden a képére, és az úriasszonyos kimértségéhez képest eléggé kifordult önmagából, hogy megszerezzen téged. Ha nem így van, javíts ki! - nevetgélt könnyedén.
- De, így van, mindent megtett a cél érdekében, néha még túl sokat is. - vallottam ki anélkül, hogy kikotyogtam volna a részleteket.

És elkövetkezett a szombat. Sári, az anyósjelölt cinkos mosollyal vitte magával éjszakára a gyerkőcöket. Jól megértettük egymást nemcsak vele, a gyerekekkel is. Tudta ő, merről fúj a szél. Vendégség ide vagy oda, a friss kapcsolatunknak teret kellett engedni, és ebben a nő nemcsak segített, pajzán, kétértelmű kijelentésekkel folyamatosan heccelt is. Én mindenesetre fel voltam dobva, és hálásan néztem az asszonyra, meg a gyerekekre, akik a rövid ismeretségünk ellenére akkora bizalommal és szeretettel körüldongtak.

És még nem is beszéltem az előkészületekről. Délután kettesben, Johannával sütöttünk- főztünk. Engedtem a kísértésnek, és nem titkolva mennyire vonzónak tartom, egyfolytában nyúlkáltam, amit néha engedett, néha játékosan hárított. Igencsak sokszor szólt rám, hogy mossak kezet, nehogy a rövidnadrágjában matató, puncinedves kezemmel az ételhez nyúljak. Az izgalomtól kivörösödött arca vágyakról árulkodott, de volt benne annyi tartás, hogy ne engedje át magát az akaratomnak. Mindkettőnknek fontos volt a vendégek tisztességes fogadása, szeretkezni pedig ott állt előttünk az egész éjszaka, bár pár nehéz nap még hiányzott, hogy érvényesüljön a fogamzásgátló hatása.

Este hétre vártuk Gyulát és Augusztát. Nem öltöztem ki túlságosan, Johanna erősködött, hogy lezser farmerban maradjak, meg egy egyszerű rövidujjú inget vegyek magamra. Alulöltözöttnek is éreztem magam, miután a kedvesemet megláttam aranyszínű kisestélyiben, amiből vadítóan világítottak ki a meztelen végtagok. A haja megint fel volt borzasra tűzve, a vagány tetoválás már nem is igazán számított, a dögös szerelés elhomályosította, és az arany magassarkúja fantasztikus módon kiemelte a formás vádlikat.

A ruha ugyan nem volt átlátszó, de a keskeny derekát szépen kihangsúlyozta. Muszáj volt magamhoz ölelni, és óvatosan megcsókolni az élénkpirosra festett ajkait, beleszagolni a bódító vanília illatába, és ha már egészen kéznél volt, a gerincén illett végigsimogatni. És meg lehet állni, hogy a férfi ilyenkor ne nyúljon a ruha alá a fehérneműt feltérképezni? Éreztem, hogy kicsi, a selymes tapintása alapján valami elképesztően vékony szatén, de csak a szemeim előtt lebegett a fantáziakép, Johanna nem engedte megtekinteni.

Csengettek. Megjelent a gyomromban a gombóc, amit az Augusztával folytatott viszony miatt éreztem, de Johanna megnyugtató viselkedése a fejemben is némi rendet teremtett. A kapuban Auguszta lépett be elsőnek. Megint a piros miniruha a hozzá illő cipővel, és megint az erősen sötétre kifestett képe a szexi, piros rúzzsal kicsit kurvásra nagyobbított ajkakkal. Szépnek nagyon is szép volt, akaratlanul is hasonlítgatni kezdtem Johannával.

Közelebb lépett. Hogy, hogynem a hosszú puszival üdvözlő mozdulat a szám szélére sikeredett. Ha zavarba akart hozni a többiek előtt, hát elérte. Johannára néztem égő arccal, aki csak vigyorgott, aztán ő is megkapta azokat a hosszú és sikamlósan bizalmas puszikat, majd Auguszta méltóságteljes léptekkel félreállt, hogy Gyula is üdvözölhessen bennünket. Vörösbort hozott, nem valami márkás vacakot, hanem eredeti egri bikavérrel volt teli az ötliteres demizson, amit magával cipelt. Velem kezet rázott, Johannát túlontúl bizalmasan megölelgette, de csak a féltékenység beszélt belőlem. Bevonultunk egy kicsit feszélyezett beszélgetés közben a hátsó kertbe, ahol már meg volt terítve. Az tény, hogy mindenki tudta, egyszerű, baráti este lesz, a csajok mégis egymást túllicitálva kiöltöztek és szépítkeztek.

Előkerültek a pajzán viccek, a vörösbor pedig egy másfajta feelinget lehelt a zsigereinkbe, oldotta hangulatot, és közelebb hozott bennünket. Gyula egészen szórakoztató emberke lett, iszonyatos mennyiségű hülyeséget bírt előadni két pohár bor elfogyasztása közben. Az egyetlen, ami rosszul esett, hogy nem tudtam közömbösen nézni Auguszta picit bánatosnak tűnő szemeibe. Mindenesetre mindketten tartottuk magunkat az egyezségünk keretei között, csupán baráti érintések és apró figyelmességek történtek kettőnk között.

Éjfél lett, mire kinevetgélve magunkat bomlani kezdett az asztaltársaság. Johanna Augusztával közösen pisilni ment, én meg Gyulával beültem a kert végében lévő hintaágyba.
- Apám, de jó nőd van! - intett a távozó csajok után Auguszta férje.
- Te sem panaszkodhatsz. - válaszoltam óvatosan.
- Nem, nem. Tényleg nem, de a házasságban sok szar van. Többek között, ha már unod a nejed. - vont vállat nagyot kortyolva a poharából.
- Ne mond már, hogy Augusztát unod, tök jó csaj. - csattantam fel.
- Tök jó, meg tök unalmas. Majd megérted. Nagyon rossz a se veled, se nélküled állapot, sehová sem vezet. - fortyant fel panaszkodásképpen. A bor érzékenyebbé és őszintébbé tette.

- Veled van, az nem elég? - kérdeztem a bárgyún fintorgó orrára nézve.
- Velem, vagy inkább mellettem, de nem velem! - sóhajtott.
- Mármint arra célozgatsz, hogy nincs köztetek intimitás? - színleltem megdöbbenést, pedig Augusztától már hallottam egyes részleteket.
- Nincs, az tényleg nincs, bassza meg! - csapott egyet a levegőbe. Éreztem, hogy a lelkét nagy bánat gyötri.
- Azon még lehet segíteni. - mondtam hirtelen ötlettel.
- Ugyan hogy lehetne? - hallottam a kétkedő szavait, amit a földnek intézett.
- Te még nagyon is szereted azt a nőt, hát tegyél érte! Láttam, amikor a teaboltban utána érdeklődtél, a féltékenységed majd megölt. Tudod, én mit csináltam, amikor hónapokig nem volt Johannával szex? - lendültem bele a megtévesztő mesébe.
- Mit csináltál? - fordult felém, tétován megemelte a poharat, de nem kortyolt bele. A kíváncsiság tüze gyulladt a szemében.

- Egy hasonló partira mentünk együtt, mint ti. Johanna akkor is csodálatosan ki volt öltözve, majd meg gebedtem érte. Visszagondolva nem is volt értelme az örökös ellenkezésnek. - töltöttem Gyula poharába, de a mesém most jobban érdekelte.
- Valahogy kapóra jött, hogy amikor félrevonult egy szelet tortával, utána mehettem. Kihasználtam az alkalmat, hogy kettesben maradtunk, először csak átöleltem. Nem húzódott el, ezért azt gondoltam, hogy ez jó jel. Eszegette a kis tortáját, és közben éreztem, hogy feszülten figyel. Szerintem azt hitte, hogy én haragszom rá, én pedig meg voltam győződve, hogy ő énrám. Áldatlan állapot. Mindenesetre nem nagyon nézett rám, dacosan bámult a sötétségbe, ami felbosszantott.

- Beszélgettetek? - kérdezett Gyula közbe.
- Dehogy! Akkor még nem volt mit egymásnak mondanunk, csak duzzogtunk a hónapos sérelmeken. Aztán, hogy ő sem szólalt meg, annyira rosszul esett, hogy mérges lettem. Elkövettem valamit, amit nem lett volna szabad. - hatásszünetet tartottam.
- Mond már! Mi a faszt csináltál? - mocorgott izgatottan.
- Belenyúltam a süteménybe, a kezemre kentem belőle a vajkrémet, aztán hátulról Johanna alá nyúltam. Ugyanilyen rövid ruha volt rajta, meg egy fehér tanga. Először azt hittem, pofon basz, de ő csak belemosolygott a sötétbe akkor is, amikor a tangát félretolva a vajkrémet belekentem a fenekébe.
- Miért pont a fenekébe? - akadt fel a mondaton Gyula.
- Mert tudtam, hogy nem szereti, ha ott érintem. Büntetni akartam, és úgy voltam vele, hogy ha nem szól hozzám két hétig, akkor sem ronthatok a kettőnk közötti langyos vízen.

- Mond már tovább! Mi történt? Megharagudott még jobban? - élénkült meg teljesen Gyula figyelme, úgy noszogatott a kezével, hogy magam is meglepődtem.
- Semmi, egyszerűen megujjaztam a fenekét előbb egy, majd két ujjal, Johanna pedig csak állt, és tűrte. Nem mondom, hogy élvezte, de engedte, és feszülten figyelt. Kíváncsivá tett, meddig mehetek el. Gondolhatod, mennyire örültem, annyira feszített a vágy, hogy a farkammal akartam megsimogatni odalenn, aztán az első mozdulatokból az lett, hogy a seggének feszültem. Nem tudtam, mi ütött a nőbe, de szép lassan magamévá tettem. Utólag rájöttem, hogy a békülős szexet nem így kellett volna csinálni, de azóta nem nyavalyog, ha ott érintem.
- Seggbe basztad? - értetlenkedett Gyula tágra kerekedett szemekkel.
- Ha nem lett volna egyértelmű, akkor igen! És azóta nem volt anál, de minden más igen. Teljesen jó, a szex pedig sokkal jobb, sokkal bensőségesebb. Megbeszéltük, hogy többé nem megyünk el szó nélkül egymás mellett.
- Apám! Auguszta leszedné a fejem! - nézett megrökönyödve a szemembe.
- Nem hiszem. Ha belegondolsz, ő legalább annyira szenved a kapcsolat hidegségétől, mint te. Bűnösnek érzi magát, ezért valószínűleg nem ellenkezne ő sem. Ha mégis, mit veszíthetsz?

Gyula mélyen elgondolkodott, majd mindketten felkaptuk a fejünket. Auguszta jött ki a házból, megállt a kert másik végében, ahol az alkalmi dohányzóhely lett kijelölve. A nőt korábban nemigen láttam cigarettával a kezében. Vetett ránk egy kóbor pillantást, majd megállt háttal, lehajtott fejjel, és mélyet szippantva a cigibe magányosan élvezte a tekergő füstjeleket.
- Menj oda, én eltűnök a kertből, ne zavarjalak benneteket! - álltam fel.
- Nem, azt nem lehet! - hökkent meg Gyula.
- Ne légy már olyan gyámoltalan! - gyorsan az asztalhoz mentem, egy szelet tortával visszarohantam.
- Lépned kell! - nyomtam a kezébe, majd a ház felé vettem az utam. És akkor beütött még két ötlet. Hiába, a mesém túl jó szolgálatot tett az adrenalinszintem emelkedéséhez. Bíztam abban, hogy Auguszta engedékeny lesz, tulajdonképpen nem volt szűz anális értelemben.

Visszaléptem még egy szelet tortáért, majd a házba siettem.
- Johanna! Johanna! - szólítottam a lányt visszafogott hangerővel, de nagyon is izgatottan. A konyhából jött elő, hangosan kopogtak a szexi cipősarkak.
- Mi van, mi olyan sürgős? - állt meg egy pillanatra.
- Ezt látnod kell! - emeltem meg a derekánál fogva fél kézzel. Sietősen vittem a hátsó szobába, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni az egymás mellett szorosan álldogáló két alakra. Tehát Gyula eddig jó úton haladt. Nem is gyújtottunk villanyt és még az ajtót is becsuktuk, hogy megbújhassunk a sötét szoba remek kilátást nyújtó ablakában.
- Ezt nekem hoztad? - hallottuk Auguszta kedves hangját, ahogy átvette Gyula kezéből a tortát.
- Igen, de nem azért, hogy megedd... - szenvedte ki a mondatot az ideges férj.
Azt hittem, itt meg is rekedt az események képtelen menete, de Gyula egy hirtelen mozdulattal a tortába tenyerelt. Auguszta meglepődve próbálta menteni a helyzetet, de már elkésett, a tányér a földre esett, ugyanakkor egyikük sem hajolt le érte, csak álltak egymás mellett némán, Auguszta szerintem dühösen. Még csak nem is sejthette mi lenne a történet végkimenetele.

- Minek is kell néznünk ezt? - súgta Johanna a fülembe.
- Mert vagy most kibékülnek, vagy soha többé az életben. - figyeltem tovább feszülten. Johanna meztelen karja bizsergetett, és a leskelődés izgalma összeadódva a lány közelségével teljesen felizgatott, az erekcióm beállt pillanatok alatt. Egymáshoz bújva figyeltünk lélegzetvisszafojtva.

Az ablak alatt Gyula végre elszánta magát, a torta krémjét markoló keze hirtelen Auguszta szoknyája alá tévedt, hogy a nő szinte megugrott ijedtében. Meg voltam győződve, hogy megkezdődik a hadd el hadd, de mégsem pofozta fel a szemtelen férjet, csak különös arckifejezéssel oldalra, a pasi arcába nézett, aki bősz kézmozdulatokkal szerintem az egész fenekét bekente, aztán olyat tett, amire nem is én bíztattam, az útban lévő bugyit Auguszta térdhajlatáig lehúzta, majd visszatért a tett színhelyére, és szorongó mozdulatokkal a fenékkezelést folytatta. Augusztának szinte a száján volt a miért, de mégsem nyilvánított véleményt, csak figyelte a pasi arcán a félelem mögül előbukkanó kéjes mosolyokat.

- Tönkreteszi azt a szép ruhát! - sóhajtott Johanna.
- Ennyi az összes észrevételed? - akadtam fel a női észjárás lényegén.
- Most mit is csinál? Ha jól látom, tortakrémmel keni össze Auguszta fenekét. De perverz egy fazon! Ne már! Megujjazza hátul? Nem látom rendesen, ahhoz nincs elég világos! - beszélt saját magának.
Azt hittem, leszakad a plafon. Nagy mellélövés volt Johannát belerángatni, a szavaiból ítélve szereztem egy rossz pontot magamnak, ezért próbáltam menteni, ami még menthető.
- A punciját krémezi, nem látod? - sulykoltam a fejébe a gondolatot.
- Nem is! A szögből látszik, hogy a seggében matat, meg a mozdulat óvatosságából is arra lehet következtetni. Különben is Auguszta egyenesen áll, nem férne Gyula keze a combjai közé! - erősködött ésszerű magyarázattal.
- Én nem tudom... - bizonytalanodtam el teljesen.

Odalenn a hülyeségem folytán a két ember izgalomba kerülve tovább folytatta a különleges pettinget. Auguszta kezdett belemelegedni, hátraszegett fejjel engedte szétáradni a testében a kellemes bizsergést, míg Gyula izgatottsága minden percben folyamatosan nőtt, hangosan szuszogott a cseppet sem megerőltető tevékenység ellenére. Annyit a férj javára tudtam írni, hogy óvatos volt, kitartó és valószínűleg nem akart fájdalmat okozni. Még akkor sem kapkodott, amikor elővette a péniszét és Azguszta fenekéhez dörzsölte.

- Seggbe fogja baszni... seggbe fogja baszni! - fordult felém Johanna kikerekedett szemmel.
Legszívesebben eldobtam volna a süteményes tányért, de már késő volt visszakozni, a nő pillanatok alatt mindent megértett, legalábbis megsejtett.
- Te mondtad neki, hogy ezt csinálja? - mutatott az ujjával a mellkasomra.
- Kellett valami, amitől megtörik a jég. - mentegetőztem, a forróság, ami addig hevített hidegzuhannyá változott.
- Akkor ezért a torta, gondoltad, hogy őket fogjuk majd utánozni. - fedezte fel rajtam a páni félelmet, és mosolyogva visszaélt a pillanatnyi helyzetemmel, csípőre tett kézzel kért számon.
- Nem mered, mi? - vigyorgott.
Valahol ez is jobb volt, mintha kiabálni kezdene, aztán édes pillantással Augusztáék felé fordult, miközben szexi mozdulatokkal letolta a bugyiját a combja közepéig, egy kicsit meghajolva, terpeszben pucsított felém.

A jelzés értékű mozdulat után fogtam fel, hogy nem is haragszik, ennek ellenére hosszú másodpercek után nagyon óvatosan mertem csak a krémes kezemmel hozzáérni, és nem is a fenekét, a punciját bátorkodtam csupán célba venni, ami már régen átnedvesedve kívánta az érintést.
Felnyögött, a sóhaj szinte megremegtette a bukóra nyitott ablakot, aztán egy siettető kéz kapkodva akarta a péniszem megmarkolni, veszett tempóban kereste a nadrág eltávolításának lehetőségét. Segítettem. A finomnak tűnő kéz mi határozott keménységgel tudott megszorítani! Nem gondolkodtam tovább, szorosan mögé léptem, és felnyársaltam a punciját. A forrósága belém fojtotta a levegőt.
- De merem, csak nem ér annyit, hogy kockáztassam a kapcsolatunk szépségét! - toltam be a farkam jó mélyen többször is.
- Akkor őt miért? - mutatott a kinn vonagló nő felé.
- Nem tudom, jó ötletnek tűnt... egyrészt mert Auguszta ott már nem szűz, másrészt meg be kell ismernem, bíztam abban, Gyula végül nem meri megtenni. Még mindig érzek egy kis féltékenységet. - szuszogtam Johanna fülébe.
A nő hátrafordította a felső testét, amennyire tudott, felegyenesedett, és isten tudja, hogy az őszinteségemért, vagy valami egészen más okból egy édes csók kíséretében megszeretgetett.

Lassan, érzékien keféltünk. Johanna valahogy visszafogta a lendületemet, csak lágy ringatózással fogadta magába a péniszem. Kiegészítésként én a melleit markolásztam, és a nyakszírt érzéki meztelenségébe cuppantottam lágy csókjaim. Erre vártam, erre epekedtem már régen, és most megvalósult minden, még hátulról csinálva sem volt az együttlét puszta szex. A finom, női kezek lágy simogatásai, a megelégedett sóhajok között felrémlő apró kacajok, az egész játékos, mégis nagyon is komoly lényege minden pillanatot áthatott. Nem volt mit elsietnem, a szeretkezés pillanataiban pedig a másik párról mindkettőnk megfeledkezett.

Johanna hívta fel a figyelmem, hogy odakinn hangulatosan kedveskedő csókolózás folyik. A pornográf műsornak már vége, mivel minket ez utóbbi enyelgés kevésbé érdekelt egymással foglalkoztunk inkább a szoba félhomályos sötétjében. Folytattuk tovább a kíméletlenül lassú, de annál csodálatosabb szexet. Johanna puncija a forróság és a feszítő testhelyzet miatt élvezetesebben adta a gyönyört, mint addig bárki más, aki az utamba akadt. Ez a nő bármit megért, amit csak egy férfi adhat, és most meg kellett hajlanom az akarata előtt, elkápráztatott a szex varázsa, meg a romantika addig ismeretlen szépsége. Ennek köszönhettem, hogy ellen tudjak állni azon vágyamnak, hogy úgy istenigazában keményen megkúrjam.

Az ablak alatt halk beszélgetés folyt. Nem egészen értettük, miről is van szó, de a lényeg az utána elcsattanó csókban rejlett. Augusztáék kaptak egymástól egy esélyt a házasságuk ezen részét helyrehozni. Látványos, szórakoztató jelenetnek lehettünk tanúi. Gyula kimerülten leroskadt egy székre, míg az asszony állítólag pisilni indult, de legalább négyszer visszalépett egy- egy puszira, mire eltűnt a szemünk elől, és az arca érdekes, földöntúli mosolyt sugárzott.

- Jesszus, ide jön! - merevedett meg Johanna.
- Dehogy! Pisilni, vagy krémet takarítani megy, és ha mégis keresni kezdene bennünket, hallani fogjuk, kopogni fognak a cipősarkai. - sarkalltam további lágy hullámzásra.
Odakinn a kopogás elhalt, a szoba csendjébe csak a kettőnk ziháló lélegzése hallatszott.
Johanna megnyugodva diktálta ismét a tempót, és édesen, játékosan emelte az ajkához az ujjaimat, hogy gyengéden beleharapjon, beleszívjon.

Jaj, de imádtam a csípőjénél fogva közelebb húzni magam, mennyire izgatott, hogy a feneke félgömbjei lökhárítóként szolgálnak, és hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy a puncija egyre hangosabban klappogott. A gyönyör már egészen közel vitt a beteljesüléshez, amikor egy alak oldalról mellénk lépett, és átkarolt. Semmi kétség, Auguszta volt. A mezítelen lábain nesztelenül lopakodott a szobába, észre sem vettük, amíg körbe nem nyalábolt bennünket erős karjaival. Meg sem ijedtünk, csak befejezetlenül hagytuk az utolsó mozdulatot. Kár lett volna tagadni, mit csinálunk.

- Hát itt vagytok, ti gyalázatosak! - mordult fel erőltetett felháborodással.
- Auguszta, ne haragudj! - emelte a nő arcához a kezét Johanna.
- Együtt csináltátok? Hogy tudtátok Gyulát rávenni erre a szemétségre? - kelt ki magából, elhúzta a fejét a közelítő kéz elől, testileg mégis Johannához közelebb húzódott haragtartón.
- Csak én tehetek róla, Johanna semmiről sem tudott! - akartam elszakadni a lányoktól, de egy erős kéz visszatartott.
- Nem úgy van az barátocskám! Rábeszéled a férjem, aztán az ablakból leskelődve szórakoztok rajtunk és utánoztok? - hajolt az ablakhoz közelebb, hogy rálásson a jólesően nyújtózkodó Gyulára.
- Nem akart semmi rosszat, csak kettőtökért csinálta! - kapaszkodott belém féltőn Johanna. Azon gondolkodtam, hogy talán csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy az ijedtségtől összeragadjunk.
- Kettőnkért baszatott seggbe, mi? - érkezett a csattanós felháborodás.
- Ne haragudj! - akartam megint ellépni, de a keze a nadrágom alá, a fenekemre csúszott, és határozottan Johanna mögött tartott.
- Csak féltékeny volt, és remélte, Gyula nem meri majd megtenni! - kelt megint a védelmemre a kedvesem. Valahogy úgy peregtek az események, hogy mégsem kellett sem tettlegességtől, sem egyéb rémisztően kellemetlen eseménytől tartanunk, Auguszta is inkább rámenős, mint haragos volt.

- Féltékeny! - csípett az asszony a meztelen fenekembe, majd az ujja megérintette az ánuszom. Titkolni sem tudtam, hogy a csípőm bemozdult.
Pillanatnyi csönd telepedett a szobára. Auguszta megint Johanna felé mozdult, egészen közel simult a testéhez, a mellei a lányt ölelő karomnak nyomultak.
- És te? Te miért simogattad meg a liftben a pinám? - fordult a kolleganőjéhez azt a közönséges szót használva, ami tőle aztán tényleg nem volt megszokott. Éreztem, hogy a keze lesiklik a karomon, végigcsúszik Johanna hasán, aztán megtapasztaltam odalenn, ahogy meleg ujjak birizgálnak meg a farkam körül, majd helyet keresnek a punci óvatos tágításával.
- Auguszta! Ne csináld! - hagyta el a lány száját egy majdnem könyörgő szó. Furcsállottam, hogy nem tolta el a nőt magától, de én sem tettem, mert a helyzet valahogy úgy hozta, hogy ott és úgy kellett maradnunk. Auguszta valahogy része volt az életünk ezen pikáns részletének.

- Miért simogattad a pinám? - ismételte meg a kérdést kicsit szelídebben a nő, és ezzel együtt erőteljesebb nyomással dörzsölni kezdte Johanna punciját, megnőtt elölről a farkam ható inger.
- Nem tudom, csak azt gondoltam, hogy neked jólesik. Oktalanság volt a részemről, de akkor épp túlcsordult bennem az öröm. - sóhajtotta a lány beleremegve a kéjbe.
- Igazad volt, jobban esett bárminél, de most elégtételt kell vennem ezért is, meg a tönkretett ruhámért! - kapcsolt magasabb tempóra Johanna punciján.
- Te mire vársz? Baszd már! - rivallt rám - Gyorsabban, gyorsabban! - sürgetett.
Az ánuszomba nyomakodó ujjával ösztökélt mind nagyobb sebességre.

Az enyhe szégyenérzetem mellett sajátos hangulatot teremtett a hármas szex. Nem mertem rámozdulni Augusztára, pedig ő a megkérdezésem nélkül simán nyomult Johanna bájaira. Együtt mozogtunk immáron hármasban, és az asszony őrjítő tempót diktált, a lány pedig egyre jobban elmerült a gyönyör hullámaiban. Azt gondoltam, Johanna nem tud majd elélvezni Auguszta közreműködésével, de ezt a lány hamar megérkező orgazmusa alaposan meghazudtolta.

Az asszony nem eresztett, egyre mélyebbre tolta az ujját az ánuszomba, és akkor is mozognom kellett Johannában, amikor a nő izmai elernyedtek. Még őt is tartanom kellett.
- Élvezz bele! Élvezz bele! - bíztatott a lány vállára hajtva a fejét, és picit talán erőteljesebben fektette a szeméremtestjeinkre a tenyerét, mert határozottan éreztem, hogy erősebb ingerek tolnak a lüktető punciban a kielégülés felé. Nem tudnám leírni azt a kaján vigyort, amit Auguszta arcán véltem a félhomályban felfedezni. Tisztán érezhette a péniszem rándulásait, és ha ez nem lett volna elég, az ánuszom együtt pulzált a spermalövöldöző izmaimmal. Mintha az asszonynak az én ejakulációm jelentette volna a kielégülést, megtanult bennünket mosolyogva simogatni.

Elengedett, kihúzta a fenekemből a kezét, és el is tolt valamelyest Johanna testétől, őt még fogva tartotta ekkor is. Félreállva még látványosabban szemügyre vehettem Auguszta pettingelő kezét, amint ütemesen mozgatta a lány ruhája alatt. Összenéztek, mindketten rámosolyogtak a másikra, ebből már tudtam, hogy szent a béke, de olyan érzés kerített a hatalmába, ami szerint most csapja le a nő a kezemről a csajomat. Nem történt a punciujjazáson kívül semmi más, mégis a levegőben puskapor szaga terjengett.

Auguszta egyszer csak kihúzta végre az ujját, vagy ujjait, majd kettőjük közé emelte a kezét. Mintha meg akarta volna szagolni, aztán egy lassú mozdulattal megérintette Johanna lebiggyesztett ajkait. Látványosan kente a spermától és puncinedvtől fénylő váladékot a lány száján körbe- körbe, aztán megint szemeztek egészen addig, míg Auguszta szenvedélyesen szájon nem csókolta a kedvesem. A félhomály ellenére isteni színjáték játszódott le előttem.

A csók után Auguszta hozzám lépett, a fülembe akart súgni valamit, aranyos mozdulattal fordította maga felé a jobb arcomat..
- Megegyeztünk, hogy egymással nem szexelünk, de Johanna nem a tulajdonod. Legközelebb a tearaktárban ki fogom nyalni! - közölte olyan hangosan, hogy a lány is tisztán hallhatta. Magam csak álltam, és a dolgok elfajulásának mikéntjén gondolkodtam, míg a lány az első shock után halkan tiltakozott.
- Auguszta, én ezt nem akarom...
Az asszony a szavakra nem is figyelve határozott jókedvvel indult az ajtó felé nem is törődve a bennünk okozott megrökönyödéssel.
- Jó volt a torta, még a puncidról is! - mondta távozóban, aztán az ajtó becsapódott mögötte.

Johannával összenéztünk, nem is találtunk hirtelen szavakat az eseményekre, amikor az ajtó megint kinyílt, Auguszta bedugta a fejét.
- Tulajdonképpen csak azért jöttem, mert meg akartam köszönni, amit értünk tettetek. Elnézéseteket kellene kérnem a későbbi közjátékért, de be kell vallanom, hogy nagyon élveztem, ha megismételhetném, ugyanígy cselekednék. És most megyek, Gyulából ki kell hoznom a maximumot, mielőtt ismét tespedésbe fulladna a kezdeményezés. - dobott puszit felénk, aztán végleg elment.

Johanna odajött hozzám, megölelt, majd megcsókoltuk egymást a hirtelen beállt csendben. Az ajkain szinte éreztem Auguszta nyálának ízét, a spermával, torta krémjével keveredő testnedveket, de ez adta a smárolás különlegességét. Én szerettem azt a nőt, és mindazt a vagányan előadott szexiséget, amit képviselt.
- Szerinted tényleg ki akar majd nyalni a teaboltban? - kérdezte halkan Johanna.
- A frász se tudja, olyan kiismerhetetlen, mindenkit meg tud téveszteni az úriasszonyos viselkedésével, pedig mindenre képes. És mindig tartja a szavát, készülj fel! - mosolyogtam.
Tudtam én nagyon jól, hogy Auguszta ezek után inkább nagyon bizalmas barátnője lesz a kedvesemnek, mintsem fehérmájú szeretője, de kedvemre volt heccelni az elgondolkodott Johannát.
- Akkor jó, délelőtt vele csinálom, délután veled, éjszakánként pedig dolgozhattok rajtam akár ketten is egyszerre. Hát nem arany életem lesz? - nevetett, belemarkolt a hajamba, és annál fogva nyomta a fejem egyre lejjebb.
Nyalnom kell! Nem ez a legfontosabb dolog az életben, de e nélkül szenvedés az élet! - hódoltam be Johanna akaratának, és ott helyben lekényszerítettem a földre, hogy azt a gyerekesen csupasz puncit kisebb- nagyobb szünetekkel életem végéig kényeztessem.
Szavazz Te is!

Átlag: 8.8 pont (64 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 Querida 2018. 07. 21. szombat 23:58
Nem rossz a stílus, de én is hosszúnak találom.
#14 Almoska5 2018. 07. 20. péntek 21:49
Eddig abban a tudatban voltam, hogy az ismereteim szerint a "Szolgáltatás 1-2-3-4-5."részeit olvastam és a saját pontozási szokásomnál már 900 plusz pontnál tartottam.
Ez az író olyan érzékién írta meg a lényeges dolgot, hogy már azoknál a jeleneteknél is bele éltem magam a ffi szereplő testének élvezésibe és szerelme lassú kialakulásának tetteibe!!Boldognak éreztem én is magam, talán még szerelmes is lettem, minkét női szereplőbe, főleg az idősebbeikbe.

NEKEM EZ AZ ÍRÁS 10.000 PONTOT ÉRT!! A LEGSZEBB ÉS A LEGJOBB AMIT ÉLETEMBEN OLVASTAM E TÉMAKÖRBEN: GRATULÁLOK AZ IRÓNAK/VAGY FORDÍTÓNAK!


(Ezzel a gondolattal megígérem mindenkinek, hogy soha, nem fogok többé pontozni. E remekmű írójának /nem tudom nő/ffi-e Ö/ kiemelkedően színvonalasra sikeredet történetének EMLÉKÉRE)


A jogos kritikákról nem fogok lemondani, de a dicséretről sem. Csupán pontokban nem fogom kifejezni érzési állapotom!
#13 fiesta14 2018. 07. 19. csütörtök 12:42
Nagyon jó! De hosszú! kicsit több szex ,kicsit rövidebb történet.
De igy is jó.
#12 papi2007 2018. 07. 15. vasárnap 19:35
huu ez nagyon jó
#11 veteran 2018. 07. 15. vasárnap 16:32
Nagyon jól megírt történet.
#10 listike 2018. 07. 15. vasárnap 10:52
Ez is tökéletes.
#9 feherfabia 2018. 07. 15. vasárnap 08:43
Nagyon nagyon jó!!10+
#8 sunyilo 2018. 07. 14. szombat 11:23
Amilyen hosszú, olyan jó írás. Gratula!
#7 cscsu50 2018. 07. 14. szombat 00:30
hosszú de jó
#6 berher 2018. 07. 13. péntek 23:25
Tetszik. Betettem a kedvenceim közé!
#5 HamariBerkenye 2018. 07. 13. péntek 17:09
Bár hosszú, de jól felépített, jól megírt élvezetes történet ... Szerintem ...
#4 Andreas6 2018. 07. 13. péntek 15:39
Talán kicsit gyengébb, mint a többi írásod, de még mindig toronymagasan áll az itteni átlag fölött.
#3 joozsi 2018. 07. 13. péntek 10:25
Hosszú, de jó.
#2 A57L 2018. 07. 13. péntek 04:46
Hosszú,de nem jó.
#1 Törté-Net 2018. 07. 13. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?