A+ A-

Kertvárosi fertő 3. rész

Másnap délután megcsörrent a telefonja. Türelmetlenül várta a hívást, már előre is élvezte, hogy fogja a sárba taposni volt barátnője, Evelin önérzetét. Egy idegen férfi szólt bele a kagylóba.
- Nagyon – nagyon rossz kislány volt Emma. – dorgálta a rekedtes hang – szexelni a legjobb barátnője gyermekével! Elcsábítani, egy ártatlan apróságot. Mondja, miért tette?
- Megkívántam – nyögte.
- Ez lehet. De miért most?
- Mmeeert – dadogta.
- Én megértem – folytatta zavartalanul az ismeretlen – tizenkilenc évesen férjhez ment, gyorsan szült két gyereket, minta anya, háziasszony és feleség lett. Nemsokára negyven lesz, és szép lassan rádöbben, igazából soha nem is élt igazán. Vágyik valamire, másra, izgalomra, rejtélyre, arra, hogy végre önző módon önmaga lehessen. Igazam van?
- Neeem … talán.
- Igen … esetleg tudunk önnek segíteni. Ha méltóvá válik rá.
- Ki maga? – kérdezte hirtelen.
- Nem szeretjük a kíváncsiskodókat! – Csattant fel a hang. Még egy ilyen és többet nem hall felőlem. Megértette?
- Igen. Elnézést – kért vékony hangon bocsánatot.
- Jó. A hétvégen egy évzáró összejövetelt tartanak az egyetemen. Ott tanít nem?
- Besegítek, de csak pár órám van.
- Ok. Tehát felveszi a legdögösebb ruháját. Gondolom, tudja, hogy van egy hódolója?
- Kicsoda? – Lepődött meg.
- Az igazgatója, Robert Haliway. Megkeresi és lefekszik vele.
- Mi? – Horkant fel – azzal az undorító vénemberrel? Alig sikerült leszoktatnom róla, hogy ne taperoljon, ha véletlenül összefutunk! A diáklányaink tudják, ha jó jegy kell nekik, elég, ha miniszoknyában kopognak az irodája ajtaján!
- És ő mégis önt szereti – gúnyolódott a hang. – Magáé a döntés joga. Abba talán tudunk segíteni, hogy ne érezze olyan visszataszítónak az igazgató urat.
- Hogyan? – Kérdezte kíváncsian.
- Küldünk önnek egy üvegcsét. Ha megissza, ami benne van, ellazul.
- Rendben – vett egy mély lélegzettet – küldje el. Ott leszek azon a bulin.
A legjobban Robert lepődött meg, amikor a mélyen kivágott selyemruhában betoppanó Emma, nem utasította el a feléje nyújtott pezsgőspoharat. Engedelmesen követő a bárpulthoz és nem berzenkedett, amikor az igazgató, amúgy barátilag, a derekára tette vaskos kezét. Tánc közben természetesen igyekezett kihasználni a váratlan ajándékát. Partnere nemcsak készségesen tűrte, ölelését, hanem úgy tűnt még tetszik is neki. Csillogó szemekkel bámult rá és néha sokatmondóan megnyalta az ajkát. Lehet, hogy részeg, vagy valami drogot szedett be – tűnődött Robert, és mint minden igazi férfi habozás nélkül döntött: meg kell ragadnia a lehetőséget. Felvitte az irodájába, és amint beléptek kulcsra zárta az ajtót.
- Kívánlak - dünnyögte, és mielőtt Emma észbe kaphatott volna, megragadta a vállainál, hátra tekerte a karjait, és összekötötte őket egy selyemzsinórral.
- Mit csinálsz? Ezt ne! – nyögte.
Robert megpöccintette egyik megmerevedett mellbimbóját.
- Ez a kicsike itt mást mond nekem. Imádtalak attól a pillanattól, hogy beléptél az egyetememre. Mindent megadtam volna neked, de eltaszítottál, pedig nem a baszásról volt szó. Olyan gyönyört kapsz ma ajándékba tőlem, amit soha nem fogsz elfelejteni. Azt akarom, hogy ma este a japán övét viseld.
- Az meg mi?
- Mindjárt meglátod. Miért tagadnád meg magadtól a gyönyörűséget? Vetkőz le!
Benyúlt az íróasztala fiókjába mellett, és elővett egy vékony, kerek zsinórt, amelyre egy kicsiny rugóval felszerelt fémcsipeszt erősítettek. A meztelen Emma lassan odalépett hozzá, és mikor Robert megkötötte rajta a kötelet, megnedvesítette hirtelen kiszáradt ajkait a nyelve hegyével.
- Most a rongyot - mormolta Robert és előszedte a hosszú selyemdarabot, ami az övhöz tartozott. Beleerősítette az öv megfelelő nyílásaiba Emma háta mögött, aztán előrevezette enyhén szétnyitott combjai közt, majd felfelé a hasa előtt, míg az elülső nyílásokba erősíthette a másik végét.
Az anyag most lazán lógott a nő combjai közt, de mikor Robert nyomást gyakorolt az öv oldalsó kapcsára, az anyag megfeszült, és a férfi addig feszítette, míg csak enyhén hozzá nem dörzsölődött az ágyékához. Aztán elengedte a rugót.
- Azt hiszem, jobb, ha laza állásban kezdjük, nem gondolod? - Kérdezte megfontoltan.
Emma megremegett, és a férfi lehajtotta a fejét, hogy két oldalról megnyalja melleit. Robert nyalogatta és szopta az egyre keményebb mellbimbókat, és mikor teljesen megmerevedtek, selyemkendőt kötött át jó szorosan a nő mellkasán, hogy látszott, amint bimbói nekifeszülnek az anyagnak.
- Gyönyörű! - lelkesedett. - Akkor most kezdhetjük.
Hátrafelé tolta Emmát, míg elérték a nagy, állítható széket, amelyre előzőleg a ruháit ledobta. A férfi lesöpörte ezeket a földre, és leültette, aztán hátradöntötte a szék támláját. A munkatársa most hátrakötött kezekkel és hátrafeszített háttal helyezkedett el, amitől szorosan lekötött mellei még inkább kidomborodtak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.92 pont (60 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Busmanus 2019. 02. 8. péntek 11:13
Jó történet lesz ez. Nekem tetszik.
#9 Törté-Net 2019. 02. 7. csütörtök 01:33
Elnézést kérünk az Írótól és Olvasóktól, véletlenül a harmadik rész megelőzte a másodikat, de rövidesen érkezik a köztes is. (A már megszületett szavazatok és hozzászólások miatt viszont nem törölnénk ez a részt, hogy aztán újra felkerüljön.)

Még egyszer elnézést kérünk a kellemetlenségért és nagyon sajnáljuk. :(
#8 sunyilo 2019. 02. 5. kedd 21:09
Ez semmi. Nem kéne folytatni!
#7 zsuzsika 2019. 02. 5. kedd 10:20
A57L Még 5 pontot sem ér.
#6 listike 2019. 02. 5. kedd 07:17
Még a nullánál is kevesebbet ér.
#5 feherfabia 2019. 02. 5. kedd 07:03
Nem tetszett!
#4 dalmma 2019. 02. 5. kedd 07:03
És a második rész?
#3 cscsu50 2019. 02. 5. kedd 06:55
gyenge közepes
#2 A57L 2019. 02. 5. kedd 03:03
5 pont és ennyi.
#1 Törté-Net 2019. 02. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?