A+ A-

A kapu

Hallottam, ahogy csapódik mögöttem a kapu. Megálltam és egy pillanatra önkénytelenül is behunytam a szemem, egyetlen pillanat alatt számtalan gondolat tódult a fejembe, majd mint aki minderről tudomást sem vesz ismét elindultam, egyik lábam raktam a másik után. A fejem zsongott, csak arra tudtam gondolni, hogy végig merem-e csinálni ezt az egészet. Otthon minden olyan egyszerűnek tűnt, de itt állva, a kertjükben már jóval bonyolultabbnak látszik. Az ajtó előtt állva a kezem szinte magától megindult felfelé, hogy kopogjon, de a levegőben hirtelen megállt. „Mit csinálok én itt? Kell nekem egy újabb csalódás?” Ezek és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha nem kockáztatok, így megfordultam és elindultam kifelé a kertből. Egyszer csak balról a nevemet hallottam, és hát odapillantva kit látok? Őt, személyesen, teljes életnagyságban. Azt a fiút, aki miatt idejöttem, azt, akibe már-már kezdtem beleszeretni és azt, aki elől hirtelen rohanni kezdtem. Futottam a kapu fele, alig vártam, hogy kiérjek és az egésznek vége legyen, de éppen amikor már résnyire nyitottam a kaput, amikor már éreztem a nyilvános utca nyújtotta biztonságot, elkapott. Hát persze, mindig is gyorsabb volt nálam. Becsapta a kaput és háttal nekinyomott. Közelebb lépett, szeme rátalált az enyémre, kezével lefogott, nehogy elmeneküljek előle.
- Mért jöttél? - kérdezte, de hangjában semmi sértő nem volt.
- Én csak… nem kellett volna idejönnöm, most elmegyek és elfelejtjük az egészet. Rendben?
- Nem! Nem azt kérdeztem, hogy mit kellett volna vagy nem kellett volna csinálnod, hanem hogy mért jöttél. - sziszegte és szorítása egyre erősebbé vált. Remegtem, de nem a félelemtől, legalábbis, attól nem féltem, hogy bántani fog. Tudtam, hogy fontos vagyok neki és azt is, hogy ezt az egészet játszadozásnak tekinti, ami megőrjíti. Azért remegtem, mert kívántam, iszonyatosan kívántam, de nem mertem elengedni magam, valami visszatartott és ez a valami rémített meg.
- Nézd ez az egész, olyan furcsa nekem. Nem is tudom, mit mondjak, fogalmam sincs, mért jöttem. - mondtam, de szavam el-elakadt. A bugyim csurom nedves volt, a szívem majd kiugrott a helyéről, bimbóim a melltartó alatt ágaskodtak.
- Akkor ne mondj semmit. Mi lenne, ha most az egyszer elengednéd magad?– ezzel megcsókolt, most először. Eddig bármennyire is kívántam, sosem engedtem. Először lágyan közrefogta ajkaival a felső ajkam és csókot lehelt rá. Majd az alsóra is. Az agyam kikapcsolt, a szívem a fülemben dobogott és elnyomta a figyelmeztető hang mormogását, már nem érdekelt mi fog történni, csak a pillanat számított és az, hogy kíván engem. „Én kellek neki!”, tört rám a felismerés és vertem volna pofon magam, hogy nem hittem ebben korábban, hogy majdnem elszalasztottam ezt a fiút. Csókja egyre hevesebbé vált, csak úgy faltuk egymás száját, szinte fájt, ahogy nekipréselt a kapunak, de nem érdekelt, az sem érdekelt volna, ha a hátam csíkos marad a kapu léceitől, csak érezhessem még közelebb magamhoz. Kezei végigkalandoztak a testemen, szoknyámat egyre fennebb és fennebb hajtotta, combjaimat simogatta. Én kezemmel hol a ok hajába túrtam, hol a pólója alá nyúlva körmeimmel a hátán kalandoztam.
Levegő után kapkodva hirtelen elszakadt tőlem, nem értettem, hogy képes rá, hogy tudja elviselni a távolságot, amikor számomra még a közel sem elég közeli. Előttem állva, elvviselhetetlen távolságban, szemeivel végigszántotta testem. Tekintetétől szinte olvadt a ruha, felforrt a vér, megszűnt a világ.
Látva szenvedésem, megkegyelmezett. Közelebb lépve, szemével fogva tartva tekintetem hozzám simult. Már a ruhán keresztül is jól érződött a nadrágjában rejtőző férfiassága. Megfogta a kezem és maga után húzott. A kaputól jobbra a piskótával kirakott út mellett frissen nyírt gyep húzódott. Oda vezetve száját újra számra tapasztotta, majd eldöntött a füvön és fölém tornyosulva levette a pólóját. Elém tárultak szinte Michelangelo módjára kidolgozott izmai, amiket vétek lett volna érintetlenül hagyni. Lesegítette rólam is a ruhát, így már csak egy fekete melltartó és egy hasonló színű tanga takarta testemet.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.64 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 veteran 2018. 08. 7. kedd 14:49
kettős érzelmet vált ki belőlem, mint az előttem szólók összessége.
#9 sunyilo 2018. 08. 1. szerda 16:36
"Önkénytelenül" arra gondoltam először, ha valaki író akar lenni, annak először meg kellene tanulnia írni. "Hejesen"...
#8 cscsu50 2018. 08. 1. szerda 10:41
gyengécske
#7 zoltan611230 2018. 08. 1. szerda 01:34
Egész jó .
#6 joe013 2018. 07. 31. kedd 12:52
gyenge!!!!
#5 Andreas6 2018. 07. 31. kedd 07:48
"PISKÓTÁVAL KIRAKOTT ÚT" Jól röhögtem.
#4 listike 2018. 07. 31. kedd 07:40
Hatalmas nyál tömeg az egész.
#3 feherfabia 2018. 07. 31. kedd 05:56
Nem tetszett!6P
#2 A57L 2018. 07. 31. kedd 04:13
Érzelmes írás.
#1 Törté-Net 2018. 07. 31. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?