A+ A-

Döntés és esély 1. rész

Fordítás
Eredeti: Choices and Chances, Literotica.com
Egy hete az jutott eszembe, hogy elbiciklizzem Paducah-ból (Kentucky állam) a Missiouriben lévő Joplinba. Volt bicóm, telefonom, és a zsebem is tele pénzzel, de a dolgok hamar megváltoznak - három nappal később már csak a hátizsákom és a törött telefonom maradt. A biciklim összetörték és a pénzem elszedték azok a faszfejek, akik egy pick-up teherautóval voltak és belém kötöttek az úton.
A bicaj roncsait eldugtam a bokrok közé a Mark Twain Nemzeti Parkban és elindultam gyalog, gondosan ügyelve, hogy ne stoppoljak olyan kisteherautókat, amelyekben az előbbihez hasonló társaság ülhet. Két nap telt el így, amikor egy olyan városkába értem, amelynek már volt közel a civilizációhoz: volt benne Wallmart, egy Meki, egy másik hamburgerező, pár benzinkút és egy hotel.
Tudom, hogy borzalmasan néztem ki, a csávók a pick-up-ból jó munkát végeztek. Csak az állította meg őket, hogy odaadtam az összes pénzem. Tetőtől talpig koszosnak éreztem magam, de legalább már nem sántítottam. Egy patakban megmosdottam, amennyire tudtam, majd éhesen és szerencsétlenül olyasvalamibe fogtam, amit addig soha nem csináltam: koldulni kezdtem. Abban reménykedtem, hogy össze tudok szedni annyit, amivel adnak egy olcsó szendvicset a Mekiben.
Ahogy átvágtam a szálloda parkolóján, megláttam egy üzletember-forma fickót, amint éppen kiszáll egy fényesfekete terepjáróból. Kétségbeesve kiáltottam oda neki: - Hé, uram, van némi aprója szendvicsre? Az őszülő halántékú, jól öltözött férfi rámnézett, alaposan végigmért, majd megrázta a fejét és a füléhez emelte a telefonját, jelezve, hogy ennyi volt a beszélgetés. A visszautasítás után megszégyenülten kullogtam el, kicsit azért is nézve a földet, hátha találok egy elgurult negyeddolárost.
- Hé, várj, kiáltott utánam a fickó, épp zsebrerakva a telefonját. Behajolt a kocsijába, matatott ott valamit, majd kivetti egy McDonald’s-os zacskót és felém nyújtotta. - Akarod ez a burgert, kérdezte.
Gyanakodva fordultam vissza. Máskor, más körülmények között kétszer meggondoltam volna magam én is, és alighanem ő is. Lehetett volna akár apám haverja is, annyival idősebb volt nálam. Hálásan bólintotam neki, amikor elvettem tőle a papírzacskót, amelyből azonnal kivettem a szendvicset, kicsomagoltam és hatalmas harapásokkal enni kezdtem.
- Nyugi, mondta mosolyogva, miközben újra végigmért. Újra behajolt a frissen fényezett autójába, kivett egy vizet, és a kezembe nyomta, amikor én éppen a sült krumplit tömten mohón magamba. - Mi a baj? - kérdezte.
Tele szájjal mondtam el neki pár szóval, mi történt velem az utóbbi napokban. Nem tudom, elhitte-e a sztorit, de nem is érdekel.
- Itt a telefonom, fel akarsz hívni valakit? – kérdezte.
Nincs kit, válaszoltam, majd inni kezdtem a vizet. Felét megtartottam későbbre, azzal is számolva, hogy utána lesz egy újratölthető palackom. Ekkor jöttem rá, hogy a válaszból úgy tűnhet, mintha egy magányos hajléktalan lennék, ezért gyorsan hozzátettem: úgy értem, nem tudom senki számát fejből, azok a törött telefonomban voltak. Zavarba jöttem, ezért gyorsan megköszöntem neki az ételt és indultam volna.
- Várj, mondta, miközben rátámaszkodott az autó nyitott ajtajára. - Biztos nem emlékszel egyetlen számra sem? Merre mész?
- Joplinba.
- Hosszú séta, válaszolta.
- Azon gondolkodom, hol találok egy közkönyvtárat, ahol ingyen hazsnálhatom a számítógépet. Írnék haza, hogy küldjenek némi pénzt, és akkor tudok buszjegyet venni.
- Van laptopom, mondta, és úgy nézett rám, mintha tervei lennének velem. - Hogy hívnak?
- Randy, hazudtam. Nem tudom, miért tettem, így jött. Volt valami furcsa abban, ahogy nézett, talán ezért voltam nyugtalan.
Széles mosoly jelent meg az arcán, egy olyan típusú, ahogy az ügynökök üdvözlik az új vevőt. - Nos, Randy, ma van a szerencsenapod, ezért aztán segítek rajtad, ha te is segítesz rajtam! - ajánlotta. Néztem, ahogy megigazítja a kezén a rózsaszínes árnyalatú karikagyűrűjét, miközben mereven a szemembe nézett. Aztán rámarkolt a golyóira, megigazította őket, és a kezét visszatette az autó nyitott ajtajára. - Sokat segíthetnék neked, ha hagynád!
- Hogyan, kérdeztem, mert nem tudtam elképzelni, én miben tudnék segíteni neki.
- Szereted a szopást, Randy?
- Húbazmeg, mondtam, önkéntelenül is hátrébb lépve. Mit akar ez a fickó tőlem? - Köszönöm az ételt, uram, mondtam, és elindultam.
- Nyugi, Randy, szólt utánam. - Halgass meg! Kinyitotta mindkét tenyerét és felém fordította. – Tudom, hogy ez egy hülye kérdés, de nem véletlenül kérdeztem meg.
Benyúlt a zsebébe, és kivett a pénztárcájából egy ötvendollárost. Ahogy néztem, pontosan a közepén tépte ketté, Ulysses S. Grant portréjánál. – Mit tudsz te a pénzről, Randy?
Vállat vontam, mert képtelen voltam kitalálni, hova akar kilyukadni. Ideadta a fél bankjegyet nekem és azt mondta:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.68 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 sadjekraj 2018. 06. 13. szerda 23:57
Nagyonjooo folytaasd!!
#5 cscsu50 2018. 06. 13. szerda 09:40
egyetértek veterannal
#4 sipospista 2018. 06. 12. kedd 21:00
Joooo.folytasd
#3 veteran 2018. 06. 12. kedd 08:10
Nem az én világom,de elszoktam olvasni.
Ebben a "műfajban"kezdésnek nem rossz.
#2 A57L 2018. 06. 12. kedd 04:29
Ez egy nagy nulla.
#1 Törté-Net 2018. 06. 12. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?