A+ A-

Geordina Corwax újabb története

Rendes pizzériának tűnt. Pizzát rendeltem, meg bort. Késő este volt már, elég kevesen voltak, és én is elég fáradt voltam. A bor is egy kicsit a fejembe szállt, és csak a fizetésnél vettem észre, hogy a pénztárcám otthon maradt. A vendéglőben addigra már nem volt senki, csak arra vártak, hogy én is elmenjek, és zárhassanak. A pincérgyerek a sarokban támaszkodott a pultra, és felém sandított. Már korábban is észrevettem, hogy figyel, még akkor, amikor több vendég volt, de ezt, mint jelenséget már megszoktam.
Aránylag csinos vagyok, és nyár lévén miniszoknya, magas sarkú cipő és egy könnyű blúz volt csak rajtam. Melltartót nem hordok, még nincs rá szükségem.
Valahogy összeszedtem magam, és odaintettem a pincérfiút. Elmondtam neki, hogy otthon hagytam a pénztárcámat, de másnap visszamegyek és természetesen rendezem a számlát.
- Nem is tudom. - mondta bizonytalanul - Megkérdezem a főnököt. - azzal hátrament a konyhába. Teljesen egyedül maradtam. Csend volt, már kívülről sem hallatszott semmilyen zaj, a város is elcsendesedett.
Vártam. Elég sokáig vártam, de nem történt semmi. Gondoltam, hogy ha nekik ennyire nem fontos, akkor nekem sem az, majd másnap visszamegyek és kifizetem a számlát. Felkaptam a kis táskámat, és elindultam hazafelé. Egészen a lépcsőig jutottam. Ahogy felléptem az első néhány lépcsőfokra egy a kijárat felé, egy hatalmas test állta el az utamat.
- Hova, hova? - kérdezte, és megfogta a vállamat.
- Haza mennék. - válaszoltam. Nem tudtam, hogy ki ez férfi, aki az utamat állta, de éreztem a leheletén, hogy egy már kapatos. Nem engedett el, hanem a másik kezét is rátette a vállamra, ezért tovább erősködtem:
- Engedjen el, mert rendőrt hívok!
- Rendőrt? Az jó lesz, de nem tudom kit fog innen elvinni. Engem, vagy magát, aki nem akarja kifizetni a számláját.
Közben teljesen letolt a lépcső aljára, kénytelen voltam hátrálni a rám nehezedő súly alatt.
- Most telefonált a gyerek, hogy nem tud fizetni, és épp jókor érkeztem, mielőtt még meglógott volna.
Lenyomott egy székre.
- Én akartam fizetni. - magyaráztam - De otthon felejtettem a pénztárcámat. Holnap behozom.
- Legalább valami igazolványt mutasson.
Nem tudtam igazolványt mutatni. Az igazság az volt, hogy a ridikülömet is otthon hagytam, minden ami nálam volt a ruhám.
- Akkor hagyjon itt valamit, amiről biztos lehetek, hogy visszajön érte.
- Nincs nálam semmi.
- Talán ledolgozhatná. - vetette közbe a pincérfiú.
- Egy részét biztosan. - mondta a nagydarab főnök - De mi lesz azzal, hogy meg akart lógni? Mindenképpen ki kell hívni a rendőrséget.
- Ne, kérem, ne hívják ki a rendőrséget. - mondtam. A dolog úgy állt, hogy nem volt egészen rendben a vízumom, épp csak pár napja járt le, és minden további nélkül meghosszabbították volna, csak lusta voltam elmenni a követségre.
- Tudja kislány - mondta most nekem a főnök - , ha az én gyerekem volna, én már azért is jól elverném a seggét, mert ilyen kis semmi ruhában jár. De hogy még lop is, azért nem is tudom, hogy mit tennék magával. Nem ezt érdemelné? Hány éves?
- Tizenkilenc. - vallottam be.
- És mi a véleménye arról, amit csinált?
- Nem tudom uram.
- Hát valami véleménye csak van. Nem érdemli meg, hogy jól elfenekeljék?
Egy kicsit bizarr volt a dolog, de valahogy egyet kellett értenem, ahogy állt mellettem, és mint egy hústorony
szuszogva fölém magasodott nem lehetett neki ellentmondani.
- De, lehet.
- Na, jöjjön a konyhába! - azzal elkezdett maga előtt terelni. Ahogy megmarkolta a karomat, szinte felemelt a
székről, és ahogy vitt alig ért le a lábam. Ahogy beértünk, szinte feldobott egy asztalra. Váratlanul ért a dolog. Nem tudtam, hogy mit akar, de szinte végigcsúsztam a lendülettől az asztalon hason fekve. Az asztal piszkos volt. Tele volt mindenféle zöldség maradványokkal, paprikacsutkával, káposztalevelekkel, felvágott hagyma maradékkal, húslével, minden olyan dologgal, ami egy egész napi konyhai előkészítés után ott marad. A fehér blúzom azonnal átázott, és csurom mocskos lett.
Fel akartam pattanni, de a főnök lenyomott.
- Mit csinál? - kiáltottam rá.
- Elverem a seggét. - mondta. Éppen most állapodtunk meg, hogy ezt érdemli.
A következő pillanatban mit sem törődve a kapálódzásommal felhajtotta a szoknyámat, és hatalmasat húzott a fenekemre. Felordítottam. A kis tanga bugyi nem sokat fogott fel.
Próbáltam megszökni, de ahogy a hátamra nehézkedett mozdulni sem bírtam. A szemem könnybe lábadt a fájdalomtól, és a hagymától, amely az arcom előtt volt az asztalon. A harmadik ütés után már nem is próbáltam menekülni, csak az asztal végét markoltam. Addig verte a fenekemet, hogy a végén, már nem is éreztem az ütéseket, csak azt, hogy az egész fenekem lángba borult.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.05 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 07. 6. csütörtök 16:28
Az erőszak nem s/m! Undorító!
#5 genius33 2013. 02. 5. kedd 08:24
Egész jó smile
#4 legra 2009. 05. 3. vasárnap 17:07
:)
#3 -(O)- 2002. 05. 7. kedd 13:10
Tobb ilyet!
Az elso igazan kemeny sztori!:)
#2 bygirl 2002. 05. 5. vasárnap 08:50
Ha a főnököm le kurvázott
volna soha nem kapta volna meg
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?