A+ A-

Mindent a családomért tettem! 3. rész

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.
Elkezdődött a tanév és be akartam pótolni, amiről az előző félév végén lemaradtam és igyekeztem megfelelni annak, amit ő várna el tőlem.
Akármekkora is a gyász és a fájdalom, az idővel enyhülni, múlni fog. Egyre többször vettem észre, hogy megbámulok lányokat és kezdett hiányozni a szex.
Egy novemberi napon éppen mentem át az aulán, amikor látom, hogy két lány nézi a hirdetőtáblát. Kabátban voltak, ezért az alaposabb stírölés nem jöhetett szóba, el is fordítottam a tekintetemet. Már majdnem kiértem, amikor hallom ám a hátam mögül:
- Hé, Okoska! - majd pillanatnyi szünet után - Okoska, Tamás, ...ha jól emlékszem! - kiáltott egy női hang. A keresztnevemre felfigyeltem és a hang irányába fordultam. Hát kit látok?! “Okoska” Katalin volt az. Ő volt az egyik kabátos lány; a másik meg egy bombázó még így, felöltözve is. Kati alacsony, de formás nő volt, hiszen azért is néztem meg annyira még akkor, Földváron. Barátnője egy fél fejjel magasabb volt nála és “gyönyörű” az egyetlen jelző, amivel le lehetett őt írni. Egyenes, középhosszú, szőke haj, zöld szemek és pisze orr. Az ajkai dúsak és pirosak voltak, ami nem holmi kenceficének voltak köszönhető, hanem maga, az anyatermészet formálta ilyenné. Aztán persze lehet, hogy nőhiányom láttatta velem ennyire szépnek, de utólag sem véltem másképp.
- Sziasztok! - köszöntem rájuk - Hát te mit keresel itt?
- Albérletet keresünk. - válaszolta
- Jaj, be sem mutatkoztam. - léptem Kati párja elé, hogy mielőbb kontaktusba léphessek vele - Nagy Tamás vagyok.
- Győri Ildikó - viszonozta a bemutatkozást és nyújtotta felém a kezét. Keze is és a hangja is selymesen ért hozzám. Az idillt “Okoska” törte meg.
- Herczeg Katalin. - és ezzel megtörte azt a pillanatot, ami széppé tette a napomat.
- Ja igen, arra emlékeztem, hogy Kati vagy.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Ildikó.
- Még négy éve, Balatonföldváron voltunk együtt egy képzésen, de a fiatalúr akkor sem akart megismerni. - csípett belém szavaival Kati. Nem akartam ezt lereagálni, mert szerettem volna inkább Ildikóra koncentrálni, ezért a továbbiakban javarészt rá néztem, ha hozzájuk beszéltem.
- És mit kerestek itt? Mert hogy nem joghallgatók vagytok, az biztos; két ilyen csinos lány feltűnt volna már a három év alatt. - bókoltam a lányoknak.
- Az orvosira járunk, csak valaki azt mondta, találunk itt kiírva albérlet hirdetéseket. - mutatott Kati a faliújság felé.
- Ilyenkor, novemberben? Ilyenkor már senki nem keres albérletet. Hol laktatok eddig?
- Volt albink, csak a háziúr megzakkant. Kétszeresére emelte az árat három év jóviszony után, de a csúcs az, hogy felajánlotta, természetben is fizethetünk. És nem a takarításra gondolt, elképzelheted! Pakoltunk, és eljöttünk. Ma be sem mentünk, albérletet keresünk egész nap. Ennyi csomaggal meg külön élmény vonulni a városban. Szóval tudsz valamit, vagy aludjunk a híd alatt? - mondta egy szuszra Kati. A bánatukra mit sem figyelve azt sajnáltam, hogy nem Ildikó mondta el ezeket.
Aztán beugrott, hogy nálam van hely.
- Gyertek hozzám! - mondtam röviden.
- Ja, a koleszba örülnének is két lánynak… - gúnyolódott ötletemen Kati.
- Nem, nem a koleszban lakom, lakásban.
- Gondolom, a haverjaid szívesen befogadnának minket… - köszörülte tovább a nyelvét rajtam a lány.
- Hagyd már, hadd mondja végig! - szólt rá Ildikó.
- Van két üres szobám, a lakás meg itt van 15 perc sétára, de várjatok meg, mert visszajövök kocsival értetek és a cuccaitokért is. - mondtam a legnagyobb jóindulattal.
- Te most szívatsz minket! - mérgelődött Kati és Ildikón is látszott, hogy nem hisz nekem.
- Komolyan mondom! Nem vagyok vicces kedvemben. Várjatok meg, max fél óra és itt vagyok.
Hazasiettem, felmentem a garázs- és a kocsi kulcsért, majd visszamentem a lányokért. Alig húsz perc telt csak el. Ott vártak az aulában, amolyan mindenmindegy hangulatban. Érkezésem kizökkentette őket és várták a fejleményt.
- Adjátok a bőröndöket, a többit meg hozzátok! - Hárman már egész könnyen kivittük a cuccaikat és bepakoltuk a kocsiba. A Wartburg ajtajai jókorát visszhangozva csukódtak, majd elindítottam a kétüteműt.
- Csak egy Wartburg, de most pont jól jön, hogy ilyen nagy. - próbáltam oldani a várakozással teli feszültséget.
Hamar a háznál voltunk; beálltam a kocsival a garázsba, kipakoltunk és felmentünk a második emeleti lakásba. Fura volt belegondolni, de “lakásomba”. A két lány meg sem szólalt egész végig. Amikor bementünk a lakásba, az előtérben letettük a csomagjaikat és körbemutattam kezemmel:
- A nagyszoba az enyém, de a másik kettő szabad. Mindegyikben van ágy, szekrény és íróasztal, meg ami kell. A konyha erre van - nem nagy, de nekem elég volt - és ott a fürdő, a WC meg itt a bejárat mellett. - hadartam végig a lakásismertetőt. A lányok meg sem tudtak szólalni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.2 pont (133 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 zsuzsika 2016. 06. 15. szerda 08:50
Nagyon tetszett.
#12 A57L 2016. 05. 14. szombat 06:43
Jó a történet.
#11 levim 2016. 05. 8. vasárnap 20:44
Köszönöm a kedves hozzászólásokat! Még egy rész lesz.
#10 cscsu50 2016. 05. 4. szerda 09:07
Nagyon tetszik, várom a folytatást.
#9 tomi19 2016. 05. 3. kedd 11:16
Jó volt végig olvasni mind a három történetet,várom a folytatását 10 pont...
#8 veteran 2016. 05. 3. kedd 10:36
Legjobb amit eddig itt olvastam. Sokk-sokk 10 pont. Folytasd?
#7 sunyilo 2016. 05. 2. hétfő 20:27
Elsőrangú. Folytasd!
#6 vakon53 2016. 05. 2. hétfő 12:45
Ugye még folytatod? Nagyon tetszik.
#5 cvirag 2016. 05. 2. hétfő 09:35
Reméljük, lesz folytatás.
#4 papi 2016. 05. 2. hétfő 09:03
Nagyon tetszik, várom a folytatást.
#3 listike 2016. 05. 2. hétfő 08:58
Ugye még folytatod? Nagyon tetszik.
#2 feherfabia 2016. 05. 2. hétfő 06:40
Tetszett!
#1 Törté-Net 2016. 05. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?