A+ A-

Mindent a családomért tettem! 1. rész

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.
Valahogy érdekesen alakult az életem, mert sosem terveztem, csak megéltem az eseményeket. Van, aki szerint ez a sodródás, de ha egy erős áramlású folyóba esel, felesleges visszafelé úszni; ki kell használni a lendületét.
Az általánosból gimibe bekerültem ugyan, de inkább csak egy gyenge négyes tanuló voltam, ez pedig a nyolcvanas éves elején sem jelentett sok jót a felvételinél. Le is maradtam egy, vagy két ponttal, már nem emlékszem. Apám tombolt, hogy ő bizony egy percig sem fog eltartani, így anyám elvitt a Tanácsra, mert ott volt valami ismerőse, hogy tud-e munkát a városban. Hát pont ott, a pénzügyi osztályon akadt egy hely, amihez érettségi kellett. A munka maga volt a megtestesült unalom, de a kollégák jók voltak. Akkoriban még ment a munkahelyi névnapozás, bulizás. Szeptember elején kezdtem dolgozni, ami azt jelentette, hogy valami államigazgatási ismeretekkel kapcsolatos tanfolyamot kellett abszolválnom, hogy maradhassak. Ezt minden évben novemberben szokták megtartani Balatonföldváron valami hotel-szerű épületben, ami ősztől tavaszig ilyen, oktatási célokat szolgált. Tőlünk ketten mentünk, akiknek ez a képzettsége még nem volt meg. Én, a kezdő és Irénke néni, aki már egyáltalán nem volt kezdőnek mondható, sőt, még fiatalnak sem. Nálam bizony egy harmincassal több volt. Ő valahogy mindig kimaradt, mert inkább küldtek kezdőt, vagy GYES-ről visszajövő anyukát. Most már nem volt semmi indok, neki is menni kellett okosodni. Egy egész hetet szántak erre a szervezők. Ne feledjük, akkoriban még nem volt ez a költséghatékony szemlélet és megadták a módját a képzéseknek. Hétfő reggel jött értünk a hivatali kocsi és vitt Földvárra. Mi az elsők között érkeztünk, mert nem kellett messzire mennünk. Szépen, kulturáltan ki is osztották a szobákat. Ügyeltek a kényelmünkre és mindenki kapott egy-egy kétágyas szobát. Bepakoltunk és a 10 órás kezdésig volt még bőven időnk, ezért úgy döntöttünk, sétálunk egyet a környéken. Mire fél tíz magasságában visszaértünk, már javában állt a bál! Mint utólag kiderült, véletlenül két turnusnak is ugyan azt az időpontot adták meg, ami azt eredményezte, hogy pont kétszer annyian lettünk, mint tervezték. Vissza nem lehetett küldeni senkit, hiszen sokan igen messziről érkeztek. Ment a keverés-kavarás, hogy miként osszák el az embereket. Természetesen az egyedüllét meghittségére nem számíthattunk. Ahonnan azonos nemű kollégák jöttek, ők egy szobába kerültek. Ahol vegyesen voltak, ott lány a lánnyal, fiú a fiúval került egy szobába. Aztán kiderült, hogy van egy-egy maradék. A résztvevők zöme vagy kezdő volt, mint én, vagy viszonylag fiatal GYES-ről visszajött anyuka. A tanfolyamunk korelnöke - ha illik ilyen mondani hölgyre - a mi Irénkénk lett. A szálloda vezetősége úgy vélte, hogy az a legkevésbé illetlen megoldás, ha a “meglett korú hölgy” társaságával én osztozom, aki ugyebár a kollégája is egyben. Irénke néni kacarászva biztosította őket, hogy én úri ember vagyok és különben is tud ő magára vigyázni. Ha azon múlott volna, bizony tényleg képes lett volna megvédeni magát nem csak velem szemben, mert nem egy törékeny alkat volt. Nem volt sem kövér, sem testes, csak magas és ahhoz arányos testalkatú. Én vagyok 179 és ő 1 centivel magasabb volt nálam. Ráadásul szerette a magas sarkút, amitől még inkább kimagaslott a tömegből. A kavarodások miatt csak ebéd után indult maga a képzés és négy helyett ötig tartott. A végén egy kis meglepetéssel, mert kaptunk negyed órát egy 50 kérdéses tesztre, hogy láthassuk, mit értettünk meg az aznapi anyagból. Rövid kérdések voltak, egyszerű válaszokkal, de átfogták a nap témáit. Megígérték, hogy minden nap végén lesz ilyen, és amikor megyünk le a vacsorához, ki lesz téve egy ívre a névsor és mellette százalékban megadva az eredmény. Hogy lássuk mennyire komolyan veszik az egészet közölték, hogy a pénteki záróvizsgán a 60% lesz a minimum, amivel teljesítettnek lehet tekinteni a számonkérést.
Megírtuk a tesztet, felmentünk a szobánkba, de szinte már kellett is visszamenni, mert hattól volt a vacsora. Ahogy néztem a listát, volt pár 100%-os, de én a magam 94%-os eredményével a legjobb tízben bent voltam. Irénke nénit csak annyira érdekelte az egész, hogy meglegyen a 60% és így legyen ez majd pénteken is. Vacsora után mindenki többé-kevésbé rendbe szedte magát, mert fél nyolctól kezdődött egy ismerkedési est. Zene, tánc, egy kis italozás. Volt pár kimondottan jó csaj a korosztályomból, meg volt pár csinos anyuka is, de akkor én nagyon kis balfék voltam és sem ismerkedni, sem szóba elegyedni nem tudtam és nem is mertem senkivel. A nemek aránya női szemmel katasztrofális volt, mert alig volt pár férfi, azok is a pályakezdő korosztályból. Üdítő kivétel volt két, vagy három srác, akik leszerelés után mentek vissza dolgozni és úgy kerültek erre a tanfolyamra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.24 pont (136 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#17 Bizse42 2018. 09. 15. szombat 23:36
Imádom amikor egy nő kezdeményezi, az "anál" érintkezést! Jónak indul.
#16 vénember 2018. 09. 15. szombat 18:34
Jó tanitó néni
#15 Andreas6 2017. 10. 22. vasárnap 17:00
Kivancsigi: Amióta ez tetszik neki, és így kéri.
#14 kivancsigi 2017. 08. 26. szombat 16:27
Irénkét mióta becézik Icának?
#13 A57L 2016. 05. 16. hétfő 06:06
Nagyon szép és jó írás.
#12 levim 2016. 05. 10. kedd 09:34
Lényegében kitaláció az egész. Egyszer voltam Földváron képzésen, de akkor sem történt semmi. Remélem nem vagyok illúzió romboló. smile
#11 RAVETRAIN 2016. 05. 3. kedd 23:41
Hát aki ilyet ír, annak gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez a legjobb történet, amit valaha olvastam!
Ebben csak az a hiba, hogy nem velem történt.
Ja az meg a másik, ha -bár kétlem, hogy ez akár csak részben- kitaláció, akkor meg pláne respect!
10 p
#10 Ulysses 2016. 05. 3. kedd 21:17
Bizony jó történet lett, megérdemelten kapott ilyen magas pontszámot.
Az a bizonyos életszagúság emeli ki az itteni átlagból. Elevenek, hihetőek a szereplők. Ráadásul nekem bejön a hosszabb felvezetés. El fogom olvasni a többi részét is.
#9 mif23 2016. 04. 17. vasárnap 14:43
Jó kis továbbképzések lehettek akkoriban.
#8 papi 2016. 04. 16. szombat 20:41
Nagyon jó írás, várom a folytatást.
#7 listike 2016. 04. 16. szombat 11:24
Nagyon tetszett, várom a folytatást.
#6 cvirag 2016. 04. 15. péntek 23:03
Klassz.
#5 sunyilo 2016. 04. 15. péntek 22:12
Elsőrangú történet.
#4 veteran 2016. 04. 15. péntek 08:16
Remek.Sokk ilyen est megtörtént ott,és még néhány Balaton parti képző központban,pl. kenesén, stb.
#3 hairy_pussy 2016. 04. 15. péntek 06:06
Nagyon jó történet. Földvár a kedvencem nekem is . 10p
#2 Olvasó 2016. 04. 15. péntek 00:36
Tetszett. smile Nem lesz továbbképzés Okoska vonalon? nyes
#1 Törté-Net 2016. 04. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?