A+ A-

Mindent a családomért tettem! 2. rész

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.
Hétfőtől minden úgy ment tovább, mint előtte, azzal a különbséggel, hogy Icával hivatalosan is tegeződtem. Gyötrelmes napok voltak ezek számomra, különösen úgy, hogy Icán semmi nem látszott. Én tényleg csak egy futó kaland voltam neki. Ha tudta is, nem érdekelte, hogy nekem ő a nagybetűs NŐ.
A gyámügyi osztály november végén kapott valami helyszíni bejárást igénylő feladatot, amiről egy hét után kiderült, esély sincs rá, hogy a megadott határidőig, december 31-ig elkészüljenek vele. A VB titkár úgy döntött, hogy minden osztály 2-4 fővel beszáll a feladatba és akkor meglesz időben a munka. Tőlünk Ica és Kati ment. A város peremvidékét kapták, ezért a hivatali NIVA-val vitték őket az úttalan utakon, hegyekben és dűlőkben. A feladatok felénél jártak, amikor a sofőr megbetegedett. Az látszott jó megoldásnak, ha én szállok be a feladatba, mert egyrészt volt jogsim, másrészt mert mégiscsak egy férfi birkózzon a NIVA kormányával, ne egy nő. Kati a továbbiakban a hivatalban marad és Icával ketten jártuk a területet. Észrevettem, hogy viszonylag sok egymáshoz közeli cím van, ezért javasoltam, hogy ne ketten menjünk egy-egy címre, hanem egyedül dolgozzunk, így hamar végzünk. És valóban, csütörtökre már végeztünk is mindennel. A nap végén Icát hazavittem, de megbeszéltük, hogy másnap ugyanúgy kimegyünk terepre, mintha lenne még munka, mert elmegyünk a “hegyükre” - ahogy felénk nevezik a kiskerteket - és hozunk onnan zöldséget, sárgarépát, krumplit, meg ilyesmiket.
- Meg hát kicsit ránézek a férjemre is. - tette hozzá a végén. Ezt nem értettem…
Másnap reggel Ica nagyon feldobódott volt, szinte repült a boldogságtól.
- Nagymama lettem! - mosolygott rám. - Na, menjünk, elmondom a Bélának is, hogy nagypapa lett.
Nem is tudtam, hogy van gyerekük; pontosabban semmi ilyesmit nem tudtam róluk. Út közben elmesélte, hogy a férje öt éve nyugdíjba ment a katonaságtól és már harmadik éve kint él a hegyen és csak néha jön haza. Amúgy a szomszéddal szokott küldeni ezt-azt, mert ő a hegyen is szomszéd. A lányuk meg Ausztráliában él és ikreket szült - egy fiú és egy lány lett náluk. Azt is megtudtam, hogy egy olasz fiúhoz ment hozzá, akivel aztán kiköltöztek Ausztráliában, mert a srác valami nagy ültetvényt fog majd megörökölni.
Lassan kiértünk a kiskertjükhöz, ami egy szép nyugati fekvésű, 300 négyszögöles terület volt. Leálltunk az út szélén a kocsival és besétáltunk. Icának szerencsére volt kulcsa a kapuhoz, mert különben bajban lettünk volna, ugyanis a ház jó messze volt a kaputól. Egy szép egyenes területen mentünk vagy 30 métert és ahol a telek elkezdett lejteni, ott állt a ház. Előtte még az úttól jobbra egy lugas alatt - ami az útról nem is látszott - állt egy Wartburg Tourist, azaz kombi. Szép, takaros ház volt kívülről. Az “utcaszinten” volt a lakórész és a lejtőn lemenve alatta egy szép nagy pince nyúlt bele a löszös talajba.
- Bélaaa! Megjötteeem! - kiáltozta a pince előtt állva Ica, mert sem az egyenes részen, sem a teraszos művelésű lejtősön nem látta az urát.
- Na, mindegy! Összeszedjük, ami kell, aztán majd megnézzük bent a házban. - mondta és telepakoltunk két kosarat is.
- Gyere, felmegyünk, legalább megnézed belülről is a házat. Ezt mind ő építette. Ügyes kezű ember.
A házhoz felérve egy kis teraszról nyílott a bejárat. Az ajtó előtt letettem a két kosarat és mentem Ica után. Ahogy beléptem, szinte fellöktem őt, mert szoborrá meredten állt. A bejáratból egy nappaliba értünk, abból jobbra egy konyha, balra fürdő, WC, szemből pedig egy szoba nyílt. Most már én is hallottam, illetve eljutottak a tudatomig a szobából jövő hangok.
- ...nem hiszem el! Hogy vagy képes erre minden nap?! - és mindezt az információt egy ziháló női hangtól tudhattuk meg.
Ica duvadként rontott a szobába, én meg utána, mert kíváncsi is voltam, meg nem is akartam magára hagyni. Bent - in flagranti - Béla bá’ a hátán, rajta lovalóban meg egy elég szemrevaló menyecske.
- Mi a picsát csináltok? Ki ez? És mi az, hogy minden nap, hozzám meg öt éve hozzám sem értél, te szemét?! - záporoztak Ica szájából a kérdések és vádak.
Senki meg nem mert szólalni. A nő lepattant Béla bácsiról és kapkodva próbált a ruháiba bejutni. De Ica nem hagyta ennyiben:
- Ki ez a kis kurva? - szegezte a férjének a kérdést, mintha ezek után nem lenne mindegy az illető kiléte.
- Ezt kikérem magamn… - de nem tudta befejezni a “kurva néni”, mert Ica a torkába fagyasztotta a szót.
- Befogod a szádat kisanyám, neked nem osztottam lapot! És addig takarodj, amíg megteheted! - a nő úgy érezhette, ennyi öltözet már elég a meneküléshez és sebesen kiiszkolt a szobából és a házból is. Kissé bántam, mert nagyon formás nő volt. Van ízlése az öregnek, gondoltam magamban enyhe vigyorral, amit persze kifelé nem mutattam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.19 pont (127 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2016. 05. 14. szombat 06:44
Jó és szép munka.
#10 cscsu50 2016. 04. 27. szerda 23:07
jöhet a folytatás
#9 sunyilo 2016. 04. 27. szerda 19:20
Ez szépirodalom, öcsém. Folytasd ezt is és írj még, érdemes.
#8 papi 2016. 04. 27. szerda 17:59
Nagyon jó, várom a folytatást.
#7 vakon53 2016. 04. 27. szerda 14:21
Szépenkérünk a feleségemmel hogy folytazsd.
#6 cvirag 2016. 04. 27. szerda 13:34
Nagyon szép történet.
#5 listike 2016. 04. 27. szerda 10:01
Az egyik legszebb írés. Ha lehet, folytatsd.
#4 veteran 2016. 04. 27. szerda 09:29
GRATULÁLOK, remek.
#3 Andreas6 2016. 04. 27. szerda 06:23
Gratulálok! Irodalmi színvonalon írsz, élvezet volt elolvasni.
#2 HamariBerkenye 2016. 04. 27. szerda 06:21
Folytasd!!!
#1 Törté-Net 2016. 04. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?