A+ A-

Egy utolsó kívánság

Az érintésére ébredtem. Nem az az őrült dörzsölés, amiben néhány férfi részesít; némelyikük olyan durva csodálom, hogy nem hólyagosodnak fel. Nem, ez egy lassú, érzéki simogatás volt, valami síkossal bekenve, és igen vártam már, hogy találkozzam a kéz tulajdonosával.
Jó pár évtized eltelt már azóta, hogy utoljára megidéztek a lámpából, ezért időt fordítottam a felkészülésre. Mivel új mesterem ilyen figyelmes arra gondoltam, hogy talán tehetnék erőfeszítéseket és olajos, meztelen mellkassal és selyem nadrágban jelenek meg élő, szilárd formámban. Sosem kedveltem az átlátszó létet – hogy őszinte legyek. Mindig szerettem volna hús-vér alak lenni – és a lábam az egyik legjobb testrészem, ezért átkozott legyek, ha elrejtem őket egy füstfarokkal.
Mi lenne a leghatásosabb belépő? Egy robbanás? Egy füstfelhő? Kezei olyan simán siklottak, hogy arra ösztökélt, én is siklással bukkanjak elő, préseljem ki magam a csőrön át és újra öltsem fel az alakom tetőtől talpig. Minden tökéletesen ment egészen addig, míg el nem ragadtattam magam, és még az előtt szilárddá változtattam lábam, hogy elhagyhatta volna a csőrt. Összerezzentem, kirántottam a lábam a lámpából és igyekeztem nem hasra esni.
A földön ült, olyan döbbent arccal nézett rám, mint amilyennek mindig szoktak az első alkalommal. Jó tudni, hogy még mindig megvan ez bennem.
El kellett rejtenem a saját meglepettségem a megjelenése láttán. Fiatal volt, szőke, és barbár minták voltak tetoválva karcsú karjára; egzotikus kombináció, amit furcsán lenyűgözőnek találtam. Kidüllesztettem a mellkasom, és mogorva pillantást vetettem rá.
– Megidéztél? – kérdeztem leghatásosabb hangomon.
– Azta! Komolyan egy dzsinn akarsz lenni? – kérdezte, mielőtt kuncogásban tört ki.
Csak meredtem rá. Felkészültem az álmélkodó csodálkozásra, örömre, még a félelemre is – már elég sok felnőtt férfi bújt el előlem az asztal alá. De a nevetés; hát ez első volt. Aztán elcsíptem a hasis illatát.
– Bocsánat, ember, bocsánat – szedte össze magát, de ajka még mindig meg-megrándult, szemei táncot jártak. – Csak sosem képzeltem volna, hogy egy dzsinn úgy néz ki, mintha egy meleg pornóból lépett volna elő.
Még sosem hallottam azelőtt erről a „meleg pornóról”, de kacsintásából ítélve valami nagyon mondén lehet. – Én vagyok a lámpa dzsinnje, fiatalember, és megköszönnék egy kis tiszteletet. – Oké, szóval technikailag ő a mesterem, de nem láttam rá okot, hogy ebbe már most beavassam. Amúgy is csak egy rövid ideig lesz így; a legtöbb fiatal férfi elpazarolja a kívánságait órák, ha nem percek alatt.
Úgy nézett rám, hogy kényelmetlenül kezdtem érezni magam, ami persze nevetséges volt, mert én mágikus lény vagyok, ő meg egy egyszerű ember. Kinyújtóztam, megfeszítettem az izmaim és figyeltem, ahogy szeme elsötétült, pillantása végigsiklott a testemen.
– Király – lehelte. – Szóval, ez azt jelenti, hogy van három kívánságom?
És tessék, újra ismerős területen vagyunk. Ezt már tudom kezelni. – Így van. Akármit kívánsz; gazdagság, hírnév, szépség, gyönyörű hölgyek, mind a tiéd lehet.
Az orrát ráncolta. – Nem, nem igazán érdekel egyik sem.
– Nem? – Oké, talán kitalálhattam volna ezt a gyönyörű hölgyekről abból ítélve, ahogy engem nézett. De mindenki vágyott a gazdagságra és a hírnévre, nem?
– Akkor nagy szépség. Művészi tehetség. Énekhang, amitől még felnőtt férfiak is sírva fakadnak. Nagyobb férfiasság. Nevezd meg, amit kívánsz – Én megadhatom neked.
Vállat vont, felállt, macskaszerű kecsességgel az ágyához sétált, és leült a szélére. Talán mégsem kell a szépségét megbűvölni.
Kétségbeesetten néztem körbe. A szoba, kicsi volt, a fennmaradó padlót pedig egy zsúfolt asztal és egy szék foglalta el.
– Egy kissé tágasabb helyet, talán. Adhatok neked egy palotát. Nem szeretnél egy saját helyet?
– Micsoda? És hagyjam itt ezt mind? Dühösnek kell lenni ahhoz, hogy lemondj egy ilyen kilátásról.
Erre megfordultam, és a panorámától megdermedtem, rég eltemetett emlékek kavarodtak fel bennem. Az egész fal üvegből volt, mögötte pedig... mögötte egy ösvény, ami a homok és dűnék között vezetett le a strandra, és a mögötte húzódó azúrkék vízhez. Gombóc szorult a torkomba. Olyan volt, mint a Dzsinnek földjének látomása; a földé, amiről rég száműztek már.
– Gyönyörű, nem igaz? Itt találtam a lámpát, a partra mosta a víz.
Ellöktem magam a tátongó szakadéktól, mely mindig valami olyanra nyitotta meg a gondolataim, amit rég elvesztettem. Túl sokáig bámultam már a mélységbe a tenger fenekén. – Nem rossz, azt hiszem. De biztosan van valami, amit tehetek érted.
– Scott. A nevem Scott. – Várakozásteljes pillantást vetett rám. – Nos? Ne mondd, hogy el kell pazarolnom az egyik kívánságom ahhoz, hogy megtudjam a neved.
– Xavier – feleltem, úgy éreztem magam, mintha valami értékeset adnék neki. Nem mintha Scott észrevette volna.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.79 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2017. 07. 13. csütörtök 11:03
nekem tetszett... szeretem a homoszexet 9p lett
#6 nathanblack95 2017. 06. 18. vasárnap 21:07
Nem volt benne sok testiség de annál több érzelmiség. De nem nagyon tetszett.
#5 A57L 2016. 05. 18. szerda 05:23
Nem tudod lekötni.
#4 cscsu50 2016. 04. 29. péntek 17:17
Nagyon gyenge.
#3 veteran 2016. 04. 28. csütörtök 10:22
Nagyon gyenge.
#2 papi 2016. 04. 28. csütörtök 08:04
Nem nagy szám
#1 Törté-Net 2016. 04. 28. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?