Eljött a nagy nap. Sajnos kicsit rosszul jött ki, mert nekünk délelőtt még mérkőzésünk volt, de nagyon siettünk haza. Jó fáradtan érkeztünk meg. Gyorsan lefürödtünk. Még jutott időnk egy kicsit pihenni is. Valójában mindketten nagyon izgatottak voltunk, mert nem tudtuk, mi jön ki ebből a napból. Erzsit már jó ideje nem láttuk, mert nem jött fel hozzánk.
Anya egyedül készített el mindent, azt mondta, csak útba lennénk neki. Minden féle kaját készített, a tortáról lebeszéltük, hogy az olyan snassz. Mi akartuk meglepni vele. Már a szomszéd hűtőjében várakozott, a megfelelő időpontra.
Fél négy körül szólt, hogy most már felöltözhetnénk, mert bármelyik pillanatban megérkezhet Erzsi. Meglepve vettük észre, hogy ugyan olyan izgatott, mint mi. Kicsit féltékenyek is voltunk. Szépen öltöztünk fel mind a ketten, hosszú sötét nadrág, és egy világos ing.
Kimentünk a konyhába kíváncsiskodni, mire Anya kizavart minket.
- Ne lábatlankodjatok most körülöttem!- és konyharuhával hessegetett kifelé.
Csöngettek.
- Nyissatok ajtót és fogadjátok a vendéget! – kiabált ki a konyhából, nem mintha nem egyszerre indultunk volna az ajtóhoz, a csengő hangjára.
Szélesre tártuk az ajtót. Hirtelen mind a ketten ledermedtünk. Az ajtóban egy bombázó állt. Szőke, hosszú, göndör haj, a megszokott szép arc, enyhén, de nagyon ízlésesen kisminkelve, egy vékony nyári, rövid ruha, mely nem túl nagy dekoltázsával mutatott két gyönyörű mellet, melynek elején kiugró bimbók látványa izgatta fel a gyanútlan férfiember szemét és fantáziáját. Karcsú derék, formás csípő és hozzá két formás láb.
- Nem engem vártatok? - kérdezte zavartan.
Kis idő eltelt, mire meg tudtunk szólalni.
- Dehogynem. Téged vártunk, csak szédülten csinos vagy, és nem tudtunk magunkhoz térni a látványtól. – válaszoltam, és egyszerre két oldalról adtunk neki puszit.
- Kati, a fiaid már az ajtóban levettek a lábamról – szólt be Anyának, aki már jött is üdvözölni a vendéget.
- Látod, már ennyit sem merek rájuk bízni, nem tudják beljebb tessékelni a vendéget. -
Megölelte, megpuszilta, és előreengedve vezette az asztalhoz.
- Hát nem csodálom, ha ledermedtek Tőled! – mondta.
- Nagyon csinos vagy! – és körbefordította maga előtt, mielőtt hellyel kínálta.
- Tisztára zavarba jövök tőletek!- válaszolta zavartan, majd leült.
Mellbimbói kinyomták a vékony nyári ruha anyagát. Mikor bejött, fogadni mertem volna, hogy nincs rajta melltartó, de hátul átnyomódott ruháján a pánt.
- Ha nem haragszol, nekem van még egy kis dolgom a konyhába! - szabadkozott Anya és kisietett.
Zavar csend támadt.
- Már nagyon régen nem láttunk!- szólalt meg Pali.
- Eddig is szépnek tartottunk, de most sikerült meglepned minket - mondtam.
Elpirult.
- Ne hozzatok már zavarba. Én is csak két kajla gyerekre emlékszem, de Ti kész felnőttek vagytok, és nem is akármilyenek! - mondta zavartan.
- Na, két kajla, gyertek segíteni, tálaljuk fel a vacsorát!- szólt Anya és mi ugrottunk segíteni. Az asztalra oda tettünk mindent, mi is odaültünk és falatozni kezdtünk. Nem túlzottan ment a társalgás.
Miután mindenki jóllakott, mi egy kis elnézést kértünk és átszaladtunk a szomszédba a tortát áthozni.
Begyújtottuk a gyertyákat és úgy tettük az asztalra. Anya csak nézett. – Hát ezért nem kellett torta!- mondta. Még beszaladtunk a szobába és előhoztuk az ajándékot, ami egy táska és egy pénztárca volt.
Együtt voltunk vásárolni Anyával és láttuk, hogy nagyon tetszik neki, de nem akarta megvásárolni, mert drágának találta. Megint kicsordultak a könnyei.
- Istenem, mivel érdemeltem én ezt ki, hogy ilyen remek gyermekeim vannak! – sóhajtotta.
- Mert nekünk meg ilyen csodálatos Anyukánk van – mondtuk és megöleltük két oldalról.
Következett Erzsi, aki Anya kedvenc parfümjével lepte meg. Ők is megölelték egymást, és több puszit is kapott Anya.
Gyorsan pezsgőt bontottam, mindenkinek töltöttem.
- A világ legcsodálatosabb Anyukájára és Nőjére és, hogy legyen nagyon boldog sokáig! – mondta Pali.
Anya nevetett. – Azért mintha Erzsit is jól megnéztétek volna! – de egy csepp féltékenység sem volt a hangjában.
Visszaültünk az asztalhoz. Tortát ettünk, kávét ittunk. A beszélgetés elég nehézkesen indult, udvariassági köröket futottunk. Erzsi elmesélte, hogy valószínűleg megszűnik az albérlete, mert a háziaknak a fia nősül év végén, és kell neki a lakás, úgyhogy most keresnie kell másikat.
Nehezünkre esett a szemébe nézni. Mind a ketten állandóan a melleit bámultuk, bár mi azt hittük, hogy ezt jól leplezzük.
Valami meghatározhatatlan feszélyezettséget éreztem. Pali arcát néztem, de rajta is csak azt a várakozást, feszültséget láttam. Mintha Anya is zavarba lett volna, ami tőle eléggé szokatlan. Erzsin láttam csak, hogy nem feszélyezteti magát.
(...)
Egy hihetetlen történet 6. rész
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.56 pont (96 szavazat)
