Egy hihetetlen történet 5. rész

Ma megbeszéltük, hogy kicsit később jön haza Anya. Palival elhatároztuk, hogy kis meglepetést készítünk elő neki. Nagyon szerettünk volna valami kis örömet vinni a szürke mindennapjaiba. Miután hazaérkeztünk, villámgyorsan kitakarítottunk, vacsorát készítettünk (persze itt nem nagy főzőcskézésre kell gondolni, főtt tojás, virslinek főzővíz, kis sajtok). Inkább a terítésre helyeztünk nagyobb hangsúlyt. Gyertyát is gyújtottunk. Gyorsan megvacsoráztunk, és megfürödtünk. Alig lettünk készen, a telefon. Anya volt. Jelezte, hogy jön. Mi az ajtóban izgatottan állva, mint két lakáj vártuk, hogy megérkezzen.
Hamarosan halottunk, mi kitártuk az ajtót, és két oldalról meghajolva jeleztük széles karmozdulattal, hogy fáradjon be. Anya meglepődött, de nem szólt semmit. Elvettük táskását és intettünk, hogy fáradjon beljebb. Láthatóan zavarban volt. Mutattuk, hogy mosson kezet, tartottuk a törölközőt, majd megtöröltük a kezét. Ugyan csak kézmozdulattokkal jeleztük, hogy fáradjon az asztalhoz. Én kihúztam a széket, majd alátoltam. Láthatóan zavarban volt. Arca kipirosodott, de nem szólt. Pali gyorsan beledobott két pár virslit a főzővízbe. Addig én megkentem a kenyerét vajjal. A tojásokat természetesen megpucoltuk. Egy konyharuhába tekerve vettem elő kedvenc italát, és igyekeztem nagyon előkelően tölteni a poharába. Anya ivott belőle egy kortyot. Pali gyorsan szervírozta a két pár virslit is. Én a tányérjára tettem egy párat, és két tojást is. Anya megette, majd felnézett.
– Mit követtetek el? – gyanakodva, kérdőn nézett ránk.
– Mi semmit! Csak kedveskedni akartunk Neked. -
– Biztos? -
– Egészen biztos! – válaszoltunk egyszerre.
– Hát ilyen gyerekkorom óta nem fordult elő velem. Nagyon szépen köszönöm. – Mintha gyanúsan csillogott volna a szeme. Mindkettőnket magához ölelt. Megpusziltuk két oldalról.
– Nagyon, nagyon szeretünk Anya! – Itt már eltört a mécses.
– Rosszat tettünk? – kérdezte Pali.
– Dehogy. Ellenkezőleg. Nem hiszem, hogy sok nő van ebben az országban, akinek ilyen csodálatos élményben van része! – zokogta.
Papírzsepit adtunk a kezébe.
– De Hölgyem. Még nincs vége! A forró fürdő előállt! – mutattunk a fürdőszoba felé.
– De Ti nem is ettetek!
– Dehogynem. Ettünk is fürödtünk is, hogy csak Veled foglalkozhassunk, és kis örömet csaljunk a szemedbe. E helyett Te sírtál!
– Igen, de örömömben!
– Na, akkor jó!