A+ A-

Zitakrónikák 5. rész - A férfi a háznál

Azt hiszem, mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy nem Zita öccse vagyok, hanem Gellért. Hogy én hogyan kapcsolódom az ő történetükhöz? Nos, azt az elkövetkezendőekben fogom elmesélni. Mert amit Öcsi nem mondott el eddig, az az, hogy Zita nem csak az ő életét fordította a feje tetejére. Ó nem, mire vele ágyba bújt, az én családomban már semmi sem volt normális. És ezt bizony annak az őrült nőnek köszönhetjük.
2002. május 1-je. Azon kívül, hogy e jeles nap a munka ünnepe, ez az idősebbik húgom, Zsanettnek a születésnapja. Egészen pontosan a tizennyolcadik. Bezony, ekkor vált felnőtté az én kicsi hugicám, és ennek méltó megünneplésével kezdődik a történet. Valahogy így:
– Hol a húgod? – fordult oda hozzám anyám, miközben a pezsgőspoharakat töltötte tele.
– Gondolom, kint – böktem a terasz felé, ahol a fiatalok kezdtek belelendülni a buliba. Na, nem mintha én olyan öreg lennék a magam húsz évével, de mivel a vendégeink Zsani baráti köréből kerültek ki, nálam mindenki fiatalabb volt.
– Nem Zsanira gondoltam, hanem Ritára.
– Ja… Gondolom a szobájában begubózva, mint mindig, amikor véletlenül itthon van.
– Menj, és szólj neki, hogy mindjárt felvágjuk a tortát. Jó lenne, ha ő is jelen lenne.
Már éppen indulni akartam, amikor megjött apa. Széles vigyora azonnal lelohadt, amint meglátta anyámat. Fontos adalék, hogy szüleink éppen válófélben voltak. Mi apával laktunk, anya csak Zsani születésnapjára jött haza.
– Sziasztok – mondta majdnem hihető lelkesedéssel.
– Szia, apa – viszonoztam a köszönést. Anyám is megtette, csak éppen némán, egy gyilkos pillantás keretében. – Jesszusom! Megtennétek, hogy ma mellőzitek a marakodást? Kivételesen ez a nap szóljon Zsanettról, ne rólatok.
Éles nyelvem sokszor fokozta tovább az indulatokat, de ezúttal csak bűnbánó bólogatásokat kaptam. Ennek örültem. Szerettem volna, ha Zsanett – akit nagyon megviselt a válás – születésnapja nem azért lenne emlékezetes, mert a szüleink újra egymásnak estek.
Néha az volt az érzésem, hogy én vagyok az igazi férfi a háznál. Anyám nagyjából tizenhat éves korom óta kikérte a véleményemet, apámat pedig sokszor csak én tudtam az agyához visszavezetni, ha elkapta a dilióra.
Felmentem a lépcsőn a felső emeletre. A balkonszerűen elrendezett szinten négy szoba volt és egy fürdőszoba. A lépcsővel szemben volt Rita birodalma. Az ajtó félig tárva maradt, úgyhogy már a kopogás előtt meghallottam, hogy tesóm nincs egyedül.
– Hahó! – dugtam be a fejem. Kisebbik húgom az ágyán feküdt. Fejét a pasija, Zoli ölében, a lábát pedig egy enyhén szétcsúszottnak tűnő srác ölében pihentette. Ő nem volt más, mint Zsani legjobb barátnőjének, Zitának a testvére, akit magunk között csak Öcsinek hívtunk.
– Mi a faszt akarsz? – támadt nekem minden ok nélkül Rita. Közben nem tudtam nem észrevenni, hogy Zoli elsúvasztott az ágy mögé egy gyanús folyadékkal töltött flakont.
– Pofán vágni téged, ha még egyszer így szólsz hozzám. Kapd össze magad, mindjárt felköszöntjük Zsanit.
– Nagy szám – zsörtölődött.
– Igenis, az. És ha nem kezdesz el lelkesedni, garantálom neked, hogy te nem fogod megérni a tizennyolcat. Amúgy mi van abban a flakonban? – úgy néztek rám, mintha kínaiul beszélnék. Ijedten és értetlenül. – Igen, láttam.
– Csak Cola – felelte Zita öccse.
– Cola, az eszed tokja. Ez a duma már akkor sem jött be, amikor annyi voltam, mint te – mivel laza öt év van köztünk, nyugodtan dobálózhattam ilyen felnőttes dumákkal. – Na, hoci!
Az ifjak összenéztek, majd Zoli a lelkesedés legkisebb jele nélkül előszedte a flakont és odahozta nekem. Lecsavartam a kupakot és belekortyoltam. Nem hazudtak nagyot. Volt benne Cola is, csak éppen borral keverve.
– Nem rossz – lezártam a száját és bedugtam az ajtó mögött rejtőző kacatok közé. – Na, húzzátok le a beleteket – intettem Zolinak és Öcsinek. Hallgattak rám. – Te meg szedelőzködj.
– Jawohl – tisztelgett nekem Rita, majd ahogy felállt, lerántotta magáról fekete felsőjét.
A szemem majd kiugrott a helyéről, ahogy megláttam a melleit. Feszes, formás kis gömbőcök, a férfiember vágyálmai. Aztán emlékeztetnem kellet magamat, hogy a tizenöt éves húgom melleit bámulom. Elkaptam a tekintetem.
– Ezt ne csináld többet – mondta.
– Mi van, nem láttál még meztelen nőt?
– Láttam már, csak nem vagyok kíváncsi a húgom melleire.
– Engem is láttál már meztelenül.
– Amikor kicsit voltál – csak nem bírtam ki, a következő gondolat hatására vissza kellett néznem azokra a formás idomokra. – Láthatóan már nem vagy az.
Kissé elpirult, de ez semmi volt a szemében csillogó büszkeséghez képest. Kihúzta magát, amitől csak még kívánatosabb lett.
– Oké, hagyd abba. Öltözz fel és gyere le – azzal sarkon fordultam, s spuriztam lefelé a lépcsőn, vissza a tömegbe, el a Ritával kapcsolatos kellemetlenül erotikus gondolatok elől.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.81 pont (122 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 supi 2015. 12. 26. szombat 17:22
tuti sorozat
#13 cscsu50 2015. 12. 17. csütörtök 07:14
jöhet a folytatás
#12 joci2223 2015. 12. 11. péntek 17:44
Nagyon tetszett!!! Várom a folytatást!!!
#11 genius33 2015. 12. 8. kedd 21:14
Szuper!!!
#10 papi 2015. 12. 8. kedd 13:37
Nagyon tetszik,
#9 feherfabia 2015. 12. 8. kedd 06:07
Nagyon jó!!
#8 sunyilo 2015. 12. 7. hétfő 21:20
A részeg elme álma egy igazán művészi alliteráció. De a többi része is kittűnnő...
#7 tomi19 2015. 12. 7. hétfő 19:26
Nagyon jóó volt 10 pont jöhet a folytatás....
#6 veteran 2015. 12. 7. hétfő 16:39
KLASZ!
#5 fiesta14 2015. 12. 7. hétfő 12:52
jó volt nagyon
#4 listike 2015. 12. 7. hétfő 07:26
Az előzőek jobban tetszettek. 5pont.
#3 deajk2008 2015. 12. 7. hétfő 05:47
nekem nagyon tetszett folytasd 10p ment ...
#2 A57L 2015. 12. 7. hétfő 05:09
Szép és jó történet,megérdemel minden dicséretet.
#1 Törté-Net 2015. 12. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?