A+ A-

Zitakrónikák 9. rész - A múltba révedve

Meztelenül feküdtünk a meleg, kavicsos parton leterített pléden a Dubrovnik közelében fekvő nudista strandon. Fejemet Levi mellkasán pihentetve figyeltem a távoli óceánjárót, amely a lebukó nap irányába tartott, el a Daksa-sziget mellett az Elafit-szigetek felé. Késő délutánra járt, a Cava strandon ennek ellenére rengetegen voltak. Turisták és helyiek egyaránt. Beszélgettek, süttették magukat a lassan lebukó nap fényében, vagy mint mi, csak úgy élvezték egymás társaságát.
Gellért nem jött le velünk, azt mondta, a nudizás neki már túl sok a jóból. Zsani viszont itt volt, egy perccel ezelőtt még mellém bújva feküdt, de most elment, hogy valami étket keressen nekünk. Én is éhes voltam, csak nem akartam elmozdulni Levi mellől. Nem akartam elmozdulni erről a helyről. Kilencszáz kilométerre voltunk hazulról, s itt csak két ember ismert minket, ők viszont tudták a tikunkat. Mindenki más számára csupán egy fiatal pár voltunk.
Fura, de nagyon élveztem ezt. Bár mindig feltüzelt, hogy titkon az öcsémmel szexelek, az, hogy itt szerelmes pár lehettünk anélkül, hogy bárki sejtette rólunk az igazságot, valami fura lelki megnyugvással töltött el. Mintha a titok létének megszűnésével önmagammá váltam volna. Egy flúgos, szégyentelen csajszivá, aki belehabarodott a saját testvérébe.
Mert szerettem Leventét, jobban, mint ahogy lány szeretheti a testvérét, ezt már nem tagadhattam magam előtt, se előtte. És tudom, hogy ő is így érez. Így érzett már korábban is, de elfogadta, hogy nekem idő kell ennek felfogásához. Ezért várt türelemmel anno majd egy évig, de amikor egymásra találtunk... Vaó!
Persze sose mondtuk ki, mit érzünk. Nem kellett. Túl voltunk mi már a szavaknál, tetteknél. Túl voltunk a normalitáson, hát minek csinálnánk bármit normálisan? Legyen az a romantikus filmek kliséje. Mi inkább élveztük azt, amit csak egymásnak, és csakis egymásnak nyújthattunk. A testvéri szeretet egy új, mélyebb formáját. Ami sosem fog elmúlni, még akkor sem, ha a szerelem elmúlik. Sosem fogunk ennél kevesebb lenni egymás számára.
Hasra fordultam és megcsókoltam Leventét. Szerettem vékony ajkait csókolni, nyelvével hadakozni, de a tény, hogy itt a strandon meztelenül, mindenki szeme láttára úgy forrt össze szánk, mint szeretőké, feltüzelt. Mikor elváltunk, elmerültem sötétbarna tekintetében, amiből meglepő érettség és lelkes rajongás tükröződött vissza rám. Hogy én mennyire imádom ezt a férfit.
Visszahemperedtem mellkasára, s újra a hajóra pillantottam, épp, amikor kürt hangja hagyta el a távolodó óriást. Mi is volt a neve? Sinfonia. Mikor szerettem bele az öcsémbe? Fene tudja... Egyáltalán, hogyan jutottam el oda, hogy beleszeressek Leventébe? Hogyan siklottam annyira félre, hogy nem egy vadidegenbe, vagy legalább egy jó ismerősbe habarodtam bele, hanem a tulajdon testvérembe?
***
Sokáig hezitáltam, de tudtam, hogy még egy lehetőségem nem lesz mostanában. Kivételes nap volt ez, egy délelőtt, amikor anyu és én is otthon voltam, de apu és Levente már dolgozott illetve iskolába ment. Nekem lyukas órám volt, anyu pedig szabadságon. És tudtam, hogyha most nem kérdezek rá, akkor legközelebb, legyen az akármikor, már nem lesz bátorságom.
- Anyu - szólítottam meg anyámat, aki éppen a cipőjét húzta az előszobában, mert boltba készült. Fekete szoknyát és fekete pöttyös, fehér blúzt viselt. Mindig olyan elegánsan szexin öltözött, még akkor is, ha valami piszlicsáré dolgot ment elintézni. Bevallom, sokáig nehezen egyeztettem ezt össze szende jellegével. Aztán később persze rájöttem, hogy ez is csak szerepjáték a részéről. Ez az anya, aki a gyerekei előtt lenni akart.
- Mondjad, Zita - bújt bele fekete tűsarkújába, amitől már-már égi meszelővé vált, pedig amúgy sem volt alacsony növésű. Ez mindig zavart, bár sosem mondtam neki. Most kifejezetten idegesített, hogy fel kell néznem rá, mert én meg mezítláb voltam, így majdnem egy egész fejjel magasodott fölém.
- Lehet egy személyes kérdésem?
Anyu megállt a ruhája igazítgatásában, és a tükörképéről rám terelődött a figyelme. Kíváncsiság bujkált kék szemében.
- Háááát... - nyújtottam el, majd mély levegőt vettem és kiböktem. - A múlt héten lefeküdtem egy fiúval, de... - Na, itt elakadtam. Ezt hogyan mondjam el? Hogyan mondjam el anyámnak, hogy nem éreztem azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor őt és apámat kukkoltam szex közben? Hogyan mondjam el, hogy szinte semmit sem éreztem némi fájdalmon és megalázottságon kívül? Szerencsére, anyám így is ráhibázott a válaszomra.
- És nem elégített ki? - kérdezett vissza mindenféle zavar nélkül. Úgy tűnt, neki fele annyira sem kényes ez a téma, mint nekem. Én csak bólintani tudtam, mire ő szélesen elmosolyodott.
- Jaj, drágám, mennyit tudsz te a szexről?
Megvontam a vállam. Mégis mit kéne erre válaszolnom? Láttam pár pornófilmet, láttam a szüleimet néhányszor szexelni, tudom mit hová kell rakni. Ennyi nem elég?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9 pont (72 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2017. 07. 12. szerda 10:34
elment... izgató és folytasd
#6 A57L 2017. 07. 11. kedd 03:39
Nem lehet minden írása jó.
#5 sunyilo 2017. 07. 3. hétfő 18:48
Alulmúlta a várakozásomat...
#4 veteran 2017. 07. 3. hétfő 09:00
Régebbiek jobban tetszettek. Bizakodom jobb folytatásban.
#3 listike 2017. 07. 3. hétfő 06:22
Az előzőek jobbak voltak.
#2 magus022 2017. 07. 3. hétfő 04:57
Régóta váratott már magára egy újabb fejezet. Kicsit sajnálom, hogy nem folytatást kaptunk, és féltem is egy csöppet, mikor elkezdtem olvasni, hiszen az az 1 vagy 2 rész, ami visszaugrás volt a múltba, nekem személy szerint nem tetszett, bár ott az is közrejátszott, hogy nem a két főszereplőről szóltak az akkori történések. De kellemeset csalódtam, leszámítva azt a nagyon apró, mélyen megbújó érzést, hogy már hónapok óta nem volt új rész, most jött, de a történet nem haladt tovább. Összességében 10 / 10 / 10 ponttal jutalmaztam. Remélem azért sűrűbben adódnak majd új részek, hajrá hajrá! smile
#1 Törté-Net 2017. 07. 3. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?