A+ A-

A szomszéd lány 2. rész

Már négy óra körül kiszabadultam az egyetemről, de mégis úgy éreztem magam, mint a hadifogoly, aki évtizedek multával szabadul ki egy szovjet munkatáborból, és csont soványan, elkínzottan baktat haza Szibériából. Ennek persze csak a hangulata fogott meg, mert nem voltam se hadi, se fogoly, csont soványnak a legkevésbé sem mondhatnám magam... nos, elkínzottnak talán, de még a haza vezető út hossza sem mérhető a Szibéria-Pest távolsághoz. Az a kis élvezkedés a tetőn Erikkel alig adott egy kis plusz energiát, ami már a rögtön utána következő szeminárium végéig sem tartott ki. Elfogyásával együtt pedig újult erővel tértek vissza a gondolataim Róla.
Amikor végre haza értem, elégedetten konstatáltam, hogy a teherautónak már nyoma sincs az utcánkban és a költöztetők is szőrén-szálán eltűntek. Nem fognak hiányozni. Arra vágytam, hogy felbaktassak a lépcsőn, és belépve a lakásba ledobjam magamról a ruháimat, belevessem magam egy teli kád forró vízbe. Miközben baktattam felfelé, elmerengtem azon, talán az egész csak álom volt. Félig még alva készültem el reggel, a kávé pedig nem hatott addig, amíg el nem értem a sarokra, a villamoshoz, vagy talán még az egyetemig is. A füttyögő költöztetők csak egy rémálomba hajló ábránd, a jóképű negyvenes családapa, korát meghazudtolóan jótestű felesége és az ő alakját öröklő lánya pedig csak pajzán gondolataim szüleményei voltak. Az emeletünket megközelítve azonban megcsapta fülemet a hangos visongatás. Egy gyerek hangja, ami lassan kettévált fejemben, jelezve, hogy valójában két gyerekről van szó. Aztán meghallottam az anya dorgáló hangját is, bár szavait nem értettem, és megcsapta orromat a sülő étel szaga. Kétségtelen, nem álom volt. Új szomszédaim tényleg léteznek, legalábbis az anya a két gyerekkel. Ha pedig ők valódiak, akkor annak kell lennie a...
Nem tudtam befejezni a gondolatmenetet, mert ekkor, felérve a lépcsőn, elém tárult annak a látványa, akire épp gondolni akartam. Mintha a sors akarná így. Amire gondolok, az előttem is terem. Na akkor, ha most meztelenül képzelem el...
De nem. Nekem épp elég volt így is. Abban a térdig feltűrt farmerban, ami alól kilátszott formás vádlija, a szétnyitott kabát alól kilátszó bomba alakja és lágy ívvel pólója alól elődomborodó mellei, valamint az az angyali arc.
– Hello! – köszönt rám mosolyogva, hátát és egyik, felhúzott lábát a folyosó ablaka mellett a falnak támasztva, és beleszívott az ujjai között tartott cigibe.
– Hello! – futott át az én arcomon is egy vigyor. Reméltem, hogy csak udvarias, és nem arra figyelt fel, milyen leplezetlenül bámulom.
– Mi vagyunk az új szomszédok – jelentette be. – Most költöztünk be, ma reggel.
– Tudom – vágtam rá. – Találkoztunk is.
– Ja, tényleg! – A szeme felcsillant. Csak én vagyok perverz, vagy ez tényleg...
– Különben is. Azokat a munkásokat nehéz lett volna nem észrevenni-
– Ne is mondd! – borzongott meg és ismét beleszívott a cigibe, majd kifújta a füstöt.
Nem szeretem a cigifüstöt. Irritálja az orromat. Azonban nem akartam szóvá tenni.
– Szóval most költöztetek ide? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést, talán csak azért, hogy fenntartsam a beszélgetést, bár magam sem tudtam, hogy miért akarnám ezt. – És? Hogy tetszik?
– Szerinted? – vonta fel az egyik szemöldökét, és mielőtt folytathatta volna, a levegőbe belehasított egy vékony gyerekhang sikoltása.
– Kezdem érteni, miért jöttél ki – vetettem egy gyors pillantást nyitott ajtajukra, majd ismét az ablak mellett támaszkodó alakjára.
– Kellett egy kis nyugalom – szippantott ismét és felém fújta a füstöt.
– Nem vagy te még túl fiatal ehhez? – fintorodtam el.
– Miért? Tizenhat vagyok.
– Veszélyes kor – mosolyodtam el, ő viszont nem reagált, csak alig láthatóan megvonta a vállát és ismét a szájába vette a cigit.
Magam sem tudtam, miért mondtam ezt, de fenn akartam tartani a beszélgetést ezzel a lánnyal. Valahol szégyelltem magam, amiért ráizgulok egy tizenhat éves lányra, de akkor is ez volt a nagy büdös helyzet.
Mielőtt bármelyikünk ismét megszólalhatott volna, egy vidám kis lurkó rohant ki kacagva a nyitott ajtón, egyenesen a folyosóra, majd amikor meglátott minket, egy pillanat alatt megállapodott és tágra nyílt szemekkel bámulta a fölé magasodó két alakot.
Belenéztem a nagy barna szemekbe, amik uralták a kerek kis arcocskát, erős kontrasztot képezve a pisze orral és az apró, elnyílt szájjal.
– Hello, kislegény! – mosolyogtam rá. Talán azt vártam, hogy visszavigyorogjon, de ehelyett csak szó nélkül megfordult és sebesen, mintha kergetnék, visszarohant a lakásba.
– Ennyire ijesztő lennék?
– Nem tudom? – vont vállat a lány és ellökte magát a faltól. – Nekem viszont mennem kell. Jobb, ha most bemegyek.
– Rendben – bólintottam, bár nyilvánvalóan nem várt a beleegyezésemre. Nem is kellett volna, hogy szüksége legyen rá. – Legyen szép napod! Remélem, még találkozunk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.87 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 sunyilo 2016. 06. 19. vasárnap 13:48
Nagyon jó, csak nem felületesen kell olvasni...
#8 papi 2015. 06. 10. szerda 17:43
Csak tudnám fiú vagy vagy lány.
#7 feherfabia 2015. 06. 2. kedd 06:12
Ez nagyon össze-vissza egy írás!Gyenge!
#6 szekely18 2015. 06. 1. hétfő 22:15
Alakul! Folytasd!
#5 veteran 2015. 06. 1. hétfő 08:40
Jó lett.
#4 Rinaldo 2015. 06. 1. hétfő 08:03
Alakul.
#3 Andreas6 2015. 06. 1. hétfő 07:50
Nem értem az egészet: Érdekes írás, leköti a fantáziát, ehhez képest nagyon alá lett pontozva. Különösen ha azokra a silány pornóforgatókönyvekre gondolok, amiket - ugyancsak érthetetlen módon - az egekig felpontoznak. Nálam 9
#2 A57L 2015. 06. 1. hétfő 04:57
Közepes írás.
#1 Törté-Net 2015. 06. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?