A+ A-

A szomszéd lány 1. rész

Zajos hangorkán vert fel az álmomból. Ahogy az már lenni szokott, eleinte azt sem tudtam, hol vagyok. Hol vagyok, ki vagyok, hogy kerültem ide, és mégis mikor. Pár pillanat alatt viszont összeállt a fejemben a kép. Az ágyamon hevertem, takaróm összegyűrve, egyik oldalon átvetve a vállamon, a másikon pedig lecsúszva a derekamig. Egyik lábam pedig kilógott alóla, nagylábujjam majdnem érinti a földet. Nem emlékeztem az előző estére... Bár nem mondok igazat. Emlékeztem, ha csak homályosan is, viszont nem akartam emlékezni. De ez most nem fontos. Mi lehet ez az eszméletlen ricsaj?
Kikászálódtam az ágyból és elhúztam a függönyt, hogy kitekintsek. Egy pillanatra hátrahőköltem, ahogy arcomba ragyogott a tavaszi napfény. Nem volt erős, vagy különösebben bántó, de engem mégis zavart. Különösen ilyenkor, tanítási nap reggelén. Utálom a tavaszt.
Amikor végre hozzászokott tekintetem a verőfényhez, lenéztem az utcára, és végre megismerhettem a hangorkán forrását. Egy nagy teherautó állt az épülettömb előtt, különböző emberekkel körülötte. Többségük koszos egyenruhába öltözött rakodómunkás volt, akik méretes dobozokat cipeltek és bútorokkal araszoltak be a széles ajtón. Ott egy karosszék, amott meg ketten-hárman cipeltek valami ruhásszekrényfélét. Amikor az egyiküknek kicsúszott a kezéből a bútordarab széle, ránehezedve a lábára, lett ám nagy ordibálás és káromkodás. Ez verhetett fel, de igazából nem is bántam, hogy így történt, hiszen, magamat ismerve, lehet, hogy enélkül még addig elszunyókáltam volna, hogy végül lóhalálában kell berohannom az egyetemre, nehogy elkéssek.
De most nem erre gondoltam. Sokkal jobban érdekeltek a költöztetők. Na nem mintha bármelyik is különösebben jó pasi lett volna. Többségük pocakos, ápolatlan, bajszos fickó volt, amelyik meg nem, az ugyanolyan ápolatlan, de cingár és nagyorrú. Még ha fizetnének sem viselném el hosszútávon a társaságukat. De aztán, üde színfoltként, észrevettem közöttük egy kivételt. A jó vágású alak zakóban virított a pesti utca kellős közepén és nagyban magyarázott a körülötte lebzselő költöztetőknek, akik hevesen bólogattak.
Ő lehet az új lakó. Bár új, vagy régi, nekem egyre megy. Nem mondanám magam antiszociálisnak, de jó, ha két embert ismerek az egész házból. Ha valaki vigyorogva rám köszön az utcán, vagy a lépcsőházban, visszamosolygok rá, és udvariasan válaszolok a „hogy van mindig?”-kérdésekre, miközben elfoglaltságot színlelve elsietek. Mindezt úgy, hogy az esetek túlnyomó többségében, ha pisztolyt szorítanának a fejemhez sem tudnám, ki az illető. Ez a férfi azonban megragadta a figyelmemet... ami persze nem jelenti azt, hogy pár nap múlva nem nézek rá értetlenül, hogy ki a kénköves menykő lehet.
Széles vállak, jóvágású arc, melyen mindig bujkált egy apró mosoly, még akkor is, amikor látszott, nagyon nem tudja megértetni magát a költöztetőkkel. Határozott embernek tűnt. Olyannak, aki tudja, mit akar, és azt is tudja, hogy mit tegyen érte, hogy elérje. Na és persze meg is teszi. Imponált ez a típus. A férfiak ezen krémjének eme példánya azonban, már elsőre kitűnt, nem épp azok közé tartozik, akivel el tudnám képzelni magam akár már ma este is henteregni abban az ágyban, amiből épp most kászálódtam ki. Túl öreg volt hozzám.
Magamban felnevettem erre a gondolatra. Persze, figyelmem jelenlegi tárgya messze nem volt már olyan gondtalan (vagy legalábbis annak tartott) ifjú, mint én, de, mint mondani szokták, a férfiaknak csak jót tesz a kor. Ismerek olyan lányokat, akik harminc év alatt nem is tartanak férfinek egy hímnemű egyedet. Addig az illető még kisfiú, akinek még ott van a tojáshéj a fenekén. Ha rajtuk múlna, a harminc éves kor venné át a tizennyolc helyét a férfiak körében. Bár persze, ma már ritka az olyan férfi, aki tizenhat éves korára ne lenne túl az első szexuális élményén, na de... Inkább hagyjuk! A lényeg, a férfi nem ezen gyöngyszeme itt valóban az az örökifjú volt, akinek minden sorstársa gondolja magát. Ő viszont, kivételesen, tényleg az volt. Ennek ellenére viszont meglátszott rajta, hogy azért már mégse az a gondtalan siheder. Úgy negyven évesnek becsültem, ami önmagában még nem jelentett volna semmiféle akadályt, az ilyen férfiakhoz azonban ennyi idősen már törvényszerűen tartozik valaki, aki...
Még végig sem tudtam gondolni, máris feltűnt a teherautó mögül egy laza, tavaszias ruhát viselő nő. A körülötte zsongó és néha elismerően füttyentő munkásokkal mit sem törődve, odalépett lovagunkhoz, hozzá simult és gyengéden megcsókolta.
No igen, az asszony. Az ilyen férfiak ritkán egyedülállóak már, én meg, híreszteljenek rólam akármit is, nem vagyok az, aki kockáztatná, hogy tönkretegyen egy házasságot azért, hogy egy tapasztalt farkat egyszer megforgasson a tulajdonosa a lábai között.
Nem is szenteltem nekik több figyelmet. Úgyis felesleges lenne. Inkább magamra rángattam valamiféle ruhát, betömtem a reggelimet, és összeszedtem a cuccaimat, amire szükségem lehet ma.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.7 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2015. 06. 10. szerda 17:46
Nem vagyok elájulva tőle.
#7 listike 2014. 12. 26. péntek 12:35
Közepes.
#6 zsuzsika 2014. 12. 4. csütörtök 08:24
Jó.
#5 Rinaldo 2014. 12. 4. csütörtök 06:19
Remélem lesz jobb is.
#4 feherfabia 2014. 12. 4. csütörtök 05:47
7P
#3 Pavlov 2014. 12. 3. szerda 22:34
Kiváló!
#2 Andreas6 2014. 12. 3. szerda 12:37
Kényelmes dolog, ha nemre való tekintet nélkül gerjedünk a vonzó emberekre - nagyobb a választék. Ha nő lennék, talán én is ezt az utat választanám. A saját nememtől viszont szexuális tekintetben undorodom, nem tehetek róla, javíthatatlan hetero vagyok. Teljesen elmaradtam a világtól... Az írás viszont tetszett, 8 pont ment.
#1 Törté-Net 2014. 12. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?