A+ A-

B-vel a föld körül - Elefántünnep

- B! Gyere már, B! Még a végén lemaradsz. - Horkantottam egyet és egy pöfékeléssel kifújtam frufrum egy kósza tincsét az arcomból. Szalma néha az őrületbe tudott kergetni. Az a sok energia, ami belé szorult, jól jött, amikor már-már lehetetlennek tűnő helyzeteket kellett megoldani. Olyan volt, mint egy macska. Bárhonnan hajították ki az ablakon, mindig talpra esett. Persze csak képletesen, de róla még azt is el tudtam volna képzelni, hogy szó szerint is így van. De ugyanakkor egyes esetekben egyáltalán nem jött jól, hogy nem képes öt percig azon a szexi fenekén maradni. Neki mindig mennie kell valahova. És ha ő kilövi magát, semmi sem tereli el a célja felől.
Pedig itt lett volna mi elterelje. Ez a hatalmas, két Budapestnyi város úgy lüktetett, úgy vibrált körülöttünk, mintha csak egy nagy élő organizmus lenne. Azonban, a méreteiben mutatkozó erőltetett hasonlóságon kívül Dzsaipur szinte mindenben különbözött a magyar fővárostól. A Duna szíve mélyéig közép-európai királynőjével ellentétben ez a város ízig-vérig indiai. Vagy, ha figyelembe vesszük a nem csak méretében, de részei földrajzi, etnikai, kulturális és történelmi eltérései okán is kontinensnyi ország sokszínűségét, még inkább rádzsasztáni. Itt, India legészaknyugatabbi és egyben legnagyobb szövetségi államában minden egészen más volt, mint a messzi déli Keralában, Bombay vagy Kalkutta nyüzsgő metropolisában, vagy Asszámnak a Himalája lábaihoz simuló tájain. Persze Dzsaipur is fejét vesztett hangyabolyként nyüzsgő emberekkel telt meg, de mégis csak európai szemmel volt hasonlítható a szubkontinens többi nagy városához.
Rádzsasztán szívében ez a város fogta össze a valaha szüntelenül egymással marakodó rádzsaput klánokat. Mintha csak egy sivatagos, hindu vallású Skóciában járnánk. Persze a folyamatosan viszálykodó maharadzsák kora már a múlté, de Rádzsasztán máig őrzi hagyományait, ami még a délkeleti határvidékén felépült Delhiben, India szövetségi fővárosában is visszatükröződik. Ez a vidék esik Indián belül a legközelebb a kontinens többi részéhez, és ennek következtében jobban el is érte mindenféle hatás, mint még akár az északkeleti területeket elzáró, nyolcezer méter fölé magasodó vonulatok peremvidékét is. Jöttek ide északról muzulmánok, vagy még régebben görögök és makedónok és délről britek és a modern indiai állam is. Rádzsasztánban pedig mindez keveredett. Maga Dzsaipur is máig a tizenkilencedik században ide látogatott walesi herceg tiszteletére rózsaszínre festett falait mutatta a világ felé.
Szalmát persze cseppet sem érdekelte a vidék ezernyi egyéb látnivalója. Ő csak egy valamiért jött ide, és azt akarta látni, minél előbb.
Még engedélyeztem magamnak egy percet, hogy megcsodáljam a palotáiról is híres város egyik csodás, muzulmán ornamentikával díszített kastélyát, amikor hirtelen éreztem, hogy valaki megragadja hátul összefonva lelógó hajamat.
- Hé! Azért ennyire nem kell sürgetni - méltatlankodtam, de amikor végül megfordultam, szinte azonnal belém fagyott a lélegzet is. Nem Szalma állt mögöttem ugyanis, feltéve, hogy barátnőm az elmúlt pár másodpercben nem nőtt kétszer olyan magasra, hízott még vagy egy tonnát, ereszkedett négy lábra és növesztett vastag szürke bőrt, meg egy hosszú ormányt az arcára.
A termetes jószág gazdája csak nevetett a hátán ülve, mielőtt megpróbálta eltéríteni hátasát a turisták molesztálásától.
- Úgy tűnik, tetszel neki - tűnt fel mellettem az igazi Szalma és harsányan nevetett, figyelve, ahogy én megrökönyödve bámulom a távozó, Szalmának nézett elefántot, vagy másként Szalmafántot.
Most már barátnőmnek se volt hova sietnie, hiszen a látni való egyenesen házhoz jött. Március 17-e volt ugyanis idén a Színek ünnepe Indiában, amit Rádzsasztánban összekapcsoltak az egy hónapig tartó Elefántünnephez kapcsolódó Elefánt fesztivállal is.
Ezek a mázsás jószágok errefelé hétköznapi munkaállatok. Egész évben úgy robotolnak, mint a rabszolgák. Fákat pakolnak, utakat tisztítanak meg, terhet hordanak, vagy épp turistákat cipelnek a hátukon. Azonban még az ókori Rómában is volt egy nap, amikor a rabszolgákat mentesítették kötelezettségeik alól, sőt, egyenesen gazdáik szolgálták ki őket.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.33 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 11. 20. csütörtök 08:57
Nagyon gyenge.
#4 veteran 2014. 11. 20. csütörtök 08:11
Nagy nulla!!!
#3 zsuzsika 2014. 11. 20. csütörtök 07:56
Semmi.
#2 Rinaldo 2014. 11. 20. csütörtök 07:16
mi ez,
#1 Törté-Net 2014. 11. 20. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?