B-vel a föld körül - Elefántünnep

– B! Gyere már, B! Még a végén lemaradsz. – Horkantottam egyet és egy pöfékeléssel kifújtam frufrum egy kósza tincsét az arcomból. Szalma néha az őrületbe tudott kergetni. Az a sok energia, ami belé szorult, jól jött, amikor már-már lehetetlennek tűnő helyzeteket kellett megoldani. Olyan volt, mint egy macska. Bárhonnan hajították ki az ablakon, mindig talpra esett. Persze csak képletesen, de róla még azt is el tudtam volna képzelni, hogy szó szerint is így van. De ugyanakkor egyes esetekben egyáltalán nem jött jól, hogy nem képes öt percig azon a szexi fenekén maradni. Neki mindig mennie kell valahova. És ha ő kilövi magát, semmi sem tereli el a célja felől.

Pedig itt lett volna mi elterelje. Ez a hatalmas, két Budapestnyi város úgy lüktetett, úgy vibrált körülöttünk, mintha csak egy nagy élő organizmus lenne. Azonban, a méreteiben mutatkozó erőltetett hasonlóságon kívül Dzsaipur szinte mindenben különbözött a magyar fővárostól. A Duna szíve mélyéig közép-európai királynőjével ellentétben ez a város ízig-vérig indiai. Vagy, ha figyelembe vesszük a nem csak méretében, de részei földrajzi, etnikai, kulturális és történelmi eltérései okán is kontinensnyi ország sokszínűségét, még inkább rádzsasztáni. Itt, India legészaknyugatabbi és egyben legnagyobb szövetségi államában minden egészen más volt, mint a messzi déli Keralában, Bombay vagy Kalkutta nyüzsgő metropolisában, vagy Asszámnak a Himalája lábaihoz simuló tájain. Persze Dzsaipur is fejét vesztett hangyabolyként nyüzsgő emberekkel telt meg, de mégis csak európai szemmel volt hasonlítható a szubkontinens többi nagy városához.
Rádzsasztán szívében ez a város fogta össze a valaha szüntelenül egymással marakodó rádzsaput klánokat. Mintha csak egy sivatagos, hindu vallású Skóciában járnánk. Persze a folyamatosan viszálykodó maharadzsák kora már a múlté, de Rádzsasztán máig őrzi hagyományait, ami még a délkeleti határvidékén felépült Delhiben, India szövetségi fővárosában is visszatükröződik. Ez a vidék esik Indián belül a legközelebb a kontinens többi részéhez, és ennek következtében jobban el is érte mindenféle hatás, mint még akár az északkeleti területeket elzáró, nyolcezer méter fölé magasodó vonulatok peremvidékét is.