A+ A-

Első félrelépésem 2. rész

Gondolkoztam. Ahogy telt az idő, egyre többet gondoltam az elkövetkező napra. Volt, hogy percekig az átélt izgalomban gondolkodtam, és éreztem, hogy ismét bizsergek. De visszatartottam magam. Mit tettem, mit tett velem Tibi? Mi lesz, ha kiderül? Egyre több kérdés merült fel bennem. Főleg az körül forgott az agyam, hogy hogyan tovább. Bementem a konyhába, megigazítottam az asztalt, rendet raktam. Megpróbáltam lefoglalni magam, ami nem igazán sikerült. Végig gondoltam, hogy jutottam, jutottunk el idáig. A szobába mentem, és ott is rendet raktam, az összekapkodott fehérneműim elpakoltam, elmerengtem, hogy mit is mondott Tibi, amikor összeszedtem őket. Nem bírtam kizárni gondolataimból.
Este lett mire végeztem a pakolással. Felhívtam a lányom, jót beszélgettem vele, majd megpróbáltam a gondolataimat lefoglalni tv - zéssel. Nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Kérdések forogtak a fejemben. Mit csináljak? Holnap hogy viselkedjek? Ezek voltak a főkérdések, de közben eszembe jutott az is, hogy „de jó, hogy gyógyszert szedek, mert még a végén megint gyerkőc lenne”. Forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni. te jó ég, mit tettem, én a szende. Nem tudtam, hogyan tovább, és így is aludtam el. Éjszaka párszor felébredtem, és mindig visszatértek a gondolataim a történtekhez, míg ismét el nem aludtam.
Reggeli ébredés nem volt könnyű. Fáradtnak éreztem magam. A kávé sem segített, sőt a reggeli zuhany sem. Ültem a konyhában, és arra gondoltam, mai egy nappal korábban történt, ott, ahol a kávéscsészém állt. Fel kellene öltöznöm, de mit vegyek fel? Mit is akarok? Tibi mikor jön? Jön - e egyáltalán, vagy csak egyszeri volt a tegnapi nap, és most már rám se néz. Beszélni kell vele, nem lehet folytatás. Felálltam, levettem a fürdőköpenyem, felöltöztem, de ez is gondot okozott. Mit vegyek fel, hogy ne legyek kihívó? Tegnap úgy látszik nagyon beindult a rám, lehet a szoknya miatt. Döntöttem, farmer, laza póló megfelelő lesz, alá egy kék tanga, és egy melltartó.
Eljött az idő, gondoltam egyet, mosógépet betöltöttem, tegnapi szoknya, póló, tangám is ment bele, majd irány a bolt. Nem kell sok mindent venni, csak azokat, amiket tegnap nem akartam cipelni. Vásárlás után hazafelé tartottam, és felnéztem a házra. Láttam, hogy Tibiéknél megmozdul a függöny. Vajon Ő volt az, vagy a huzat? Mindegy, majd lesz valahogy. Hazaértem, lepakoltam, elraktam mindent, közben a mosógép is leállt. Hova terítsem ki száradni a ruhákat? Ha Tibi jön, nem célszerű a lakásban, fürdőben, így teraszra kivittem a ruhaszárítót, és ott teregettem ki. Teregetés után azon gondolkodtam, hogy már nem is jön Tibi, így nem beszélünk meg semmit. Felhívtam a szüleim, és beszéltem a lányommal is. Már a beszélgetés vége felé jártunk, amikor csöngettek. Mondtam, hogy tartsa, és kimenetem megnézni ki az. Tibi volt. Gyorsan beengedtem, és közben mondtam neki, hogy maradjon csendbe, mivel telefon be van kapcsolva, és a lányommal beszélek. Felvettem a telefont, és beszélgetünk még egy kicsit, majd elbúcsúztam a lányomtól. Kissé zavarban voltam, mivel úgy éreztem, hogy már most meztelen vagyok a nézésétől. Hogy időt nyerjek a telefont bevittem a szobába, majd nagy levegőt véve visszamentem a konyhába.
- Szia. - mondtam.
- Szia. - mondta.
Néztük egymást, és nem szóltunk. Na ez jól kezdődik, gondoltam ahogy eltelt egy perc, vagy kettő, vagy több. Mit mondjak, mit tegyek, zavarban voltam. Na jó, gondoltam, így nem jutunk előre.
- Kérsz valamit inni, Cola, ásványvíz?
- Igen, Cola jó lesz.
Öntöttem egy pohárral, magamnak is, leültem vele szembe az asztal másik oldalára.
- Mi újság Veled? - kérdeztem
- Nem sok, nem érzem jól magam a tegnapiak miatt. - mondta.
Nagy levegőt vettem.
- És miért? - kérdeztem.
- Mert nem bírtam magammal, annyira kívántalak, és sose gondoltam volna, hogy letámadlak, és megtörténik az, amit nem hiszem, hogy akartál. - mondta.
- Értelek, de megtörtént, és az, ami történt, szerintem továbbra is kettőnk dolga, és nem szeretném, ha bármikor kiderülne. - mondtam.
- Rendben, nem fogom elmondani senkinek, és ha lehetséges, bocsáss meg.
- Rendben van, de hogyan tovább? - kérdeztem.
- Nem tudom, rád bízom, ha azt mondod, menjek el, elmegyek, azt is megértem, ha nem akarsz látni, vagy nem akarsz beszélni velem. - mondta.
Nem tudtam, mit is csináljak, gondolatok szaladgáltak a fejemben. Zavarjam el? Folytassuk? Mi legyen? Férjem van, gyerekem. Gondolkoztam. Közben eszembe jutott az előző nap, hogy végül is mennyire jó volt. Mi legyen? Itt egy jóképű, nálam jóval fiatalabb férfi, aki kíván engem. Nem tudtam mit mondjak, mit tegyek.
- Nagyon csendben vagy. - mondta.
- Igen, nem tudom, mit mondjak. Azt azért tudnod kell, hogy nekem se volt rossz, de az most se esik jól, hogy annak ellenére, hogy azt mondtam ne, csak tovább folytattad.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.91 pont (91 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#21 sipospista 2015. 02. 27. péntek 09:48
szuper
#20 sikamika 2015. 02. 17. kedd 10:24
huu nagyon joh ...
#19 deajk2008 2015. 02. 16. hétfő 14:59
nagyon tetszik a félrelépéses történetek, ez nagyon tetszett 9p lett folytasd...
#18 feherfabia 2015. 02. 16. hétfő 06:28
Nagyon jó történet!
#17 zsuzsika 2014. 01. 13. hétfő 16:55
Kíváncsi vagyok a 3.részre
#16 XXIII.István 2014. 01. 12. vasárnap 11:13
Ulysses mindent leírt - s ami a pontszámot illeti valóban kb. ennyit ér.(Más kérdés, hogy akad itt olyan is - magasabb pontszámmal - ami a felét sem éri! Ellenben még mindíg rengeteg, a mélyen alulpontozott, ellenben kitűnő alkotás - igaz azokra génius meg szőrös...meg stb. soha sem fog tizest adni!)
#15 genius33 2014. 01. 12. vasárnap 08:48
Legyen 3. rész is. Teljesen rendben volt ez is! smile 10 pötty.
#14 Ulysses 2014. 01. 11. szombat 19:21
Tudod miért kisebb ennek a résznek a pontátlaga? (Nem, nem én voltam. Én egyiket sem pontoztam.) Mert ez nem sikerült olyan jól, mint az első rész, elkapkodtad. Persze, gondolom magukkal ragadtak az érzések, emlékek írás közben. Érezni a vágyat, a lendületet, csak ez sajnos a minőség rovására ment. Még így is remekül átadtad a hősnő (saját magad) esendőségét, kételyeit. Érezni a helyzet súlyát, a szereplők félelmeit, örömeit. Rácsodálkozásukat, mi is történt velük. Ezektől a dolgoktól lesznek valósak, elevenek.
Ám a fogalmazás sokat ront az értékén. Kár érte! Gondolj bele! Ha két étterem közül választhatsz, melyikben ennél szívesebben? A példa kedvéért mindkettőben ugyanolyan jó a konyha. Az egyikben rongyos az abrosz, vízkőfoltos a pohár és az evőeszköz, tiszta, de gyűrött a szalvéta, kicsit csorba a tányér széle, a villanykörték fele kiégett. Míg a másikban hibátlan a teríték, csillognak az evőeszközök, ragyognak a poharak és a lámpák. Minden olyan, mintha a kedvedért vettek volna újakat.
Én úgy gondolom, ezért fontos a történet tálalása. Hiszem, hogy menne ez neked jobban. Ha van még folytatás, arra is kíváncsi vagyok.
#13 deltaR8 2014. 01. 11. szombat 12:07
Nagyon jó! 10pont
#12 papi 2014. 01. 11. szombat 07:54
Nagyon jó.
#11 hairy_pussy 2014. 01. 11. szombat 06:57
várom a folytatást
10p
#10 feherfabia 2014. 01. 11. szombat 06:19
Nagyon jó!!
#9 utazo 2014. 01. 11. szombat 03:03
erdekes
#8 rockycellar 2014. 01. 10. péntek 18:08
Tök jó, várom a folytatást!
#7 sanyi0227 2014. 01. 10. péntek 09:59
Ennél rosszabbat soha ne irj.
#6 Oszab 2014. 01. 10. péntek 07:32
Folytasd!
#5 Rinaldo 2014. 01. 10. péntek 07:13
Szuper.
#4 listike 2014. 01. 10. péntek 06:43
Nem tetszik.
#3 A57L 2014. 01. 10. péntek 05:36
Elég jó.
#2 veteran 2014. 01. 10. péntek 04:34