A pite újra melegítve 1. rész

Amikor becsukódott mögöttem az ajtó, nem a vas csattanásától féltem, hanem attól, hogy körülöttem a csend majd hangosabb lesz, mint a vád.
Harmincnégy éves voltam. A doktori disszertációm második fejezetén dolgoztam, amikor kattant a bilincs a csuklómon. Pénzügyi ellenőrzési rendszerek – ironikus téma. Mindig érdekelt, hol reped meg a rendszer. Végül én mutattam rá a leglátványosabban.
Két év hat hónapot kaptam. Kimérten mondta ki a bíró. Az arcom rezzenéstelen maradt. Magamban számoltam. Harminc hónap.
A pénz egy részét megtalálták. A nagyobbik részét nem.
Az arany nem beszél. A svájci számlák sem.
A börtönben gyorsan megtanul az ember rangsorolni. Nem az számít, ki voltál odakint. Hanem hogy mit tudsz adni odabent.
Én tudtam számolni. Tudtam könyvelni. Tudtam rendszerezni.
Először csak egy rabtársam kérdezte meg, hogyan lehetne rendezni a tartásdíj-hátralékát. Aztán jöttek a többiek. Hamar kiderült, hogy a fegyőröknek is van adóbevallása, hiteltörlesztése, vállalkozó sógora.
Nem csináltam semmi látványosat. Nem kellett.
A cigaretta lett a valuta. A pénz nem mozgott. Én pedig mindig egy lépéssel a káosz előtt jártam.
Közben változott a testem. Minden reggel fekvőtámaszoztam, minden este húzódzkodtam. Nem volt más dolgom, mint edzeni és fegyelmezni magam. A fegyelem mindig is az erősségem volt, bár korábban más irányba használtam.
A vállaim kiszélesedtek. Az arcom élesebb lett. A tekintetem nyugodtabb.
A börtönben a nyugalom veszélyes fegyver.
Védelmet nem kértem. Sosem kértem.
De volt, aki felajánlotta. Egy karton cigaretta itt, egy szívesség ott. Az ember körül kialakul egy láthatatlan tér, ha tudják róla, hogy hasznos. És ha tudják, hogy nem beszél feleslegesen.
Jól éltem bent. Nem fényűzően. Okosan.
A feleségem az első év végén közölte, hogy beadja a válópert. A beszélőn keresztül úgy nézett rám, mintha már nem ismernénk egymást.

– Nem bírom tovább – mondta.
Bólintottam. Nem kérdeztem semmit. Nem mondtam el semmit.
Nem tudta, hogy a vagyon jelentős része érintetlen. Nem tudta, hogy az arany nem Magyarországon van. Nem tudta, hogy a számlákhoz nem kell személyes jelenlét.
Amikor aláírta a papírokat, valójában üres kézzel ment el.
Én maradtam.
Bent folytattam a munkát a doktorimon. Kézzel írt jegyzetekkel, bekért szakkönyvekből. Egy bv-nevelő segített, aki hitt abban, hogy az oktatás javít.