Beteglátogatóban 3. rész - gyógyulás

Alig aludtam az éjjel. Kavarogtak a fejemben a gondolatok, a remény harcolt a félelemmel. Nem kellett sokat agyalnom ahhoz, hogy tudjam mi a válasz Viki kérdésére, de tartottam a reakciójától, ha megmondom neki. Mindenesetre aznap már nem maszturbáltam – tartogattam az erőmet szombatra.
Másnap reggel morogtam valamit anyámnak, hogy matekozni megyek, de az egész félórás buszút olyan volt, mint egy álom: annyira zaklatott voltam, hogy majdnem elfelejtettem leszállni. Végül mégis megérkeztem, becsöngettem, bementem. (A kocka el volt vetve... )
– Szia!
Viki most farmershortot és egy feszes topot viselt. Farkam rögtön reagált, de a tegnapi feszültség érezhetően megnőtt közöttünk.
– Szia...
– Mielőtt bármit is csinálnánk, hallani akarom a válaszodat!
Hangja szigorúan csengett. Ettől féltem, de nem akartam húzni az időt, és nem akartam hazudni neki, hiszen...
– Szeretlek! Ennyi a válaszom. Én sem vallottam be magamnak, mert tudom, hogy totál elcseszhet egy barátságot, ha az egyik fél belezúg a másikba. De ez az igazság! Dóra után te álltál mellettem, te vigasztaltál. És szép vagy. Meg okos! És hol találok még egy olyan lányt, aki ezek mellett WOW rajongó?! Szóval ez a helyzet. Ha most el akarsz küldeni, megértem...
Lesütöttem a szememet, mikor beszélni kezdtem, így nem láttam az arcát. De ekkor éreztem, hogy megfogja a kezemet. Felnéztem rá: mosolygott, de szemében könnyek csillogtak.
– Te kis bolond! – rekedt volt a hangja. – A lehető legszebb dolgot mondtad nekem! Szerinted én nem ugyanerre jöttem rá? Azt hiszed, bárkit beengedek a számba? Én is attól féltem, hogyha bevallom neked, magamnak, hogy szeretlek, megromlik a kapcsolatunk... – felnevetett. – Erre kiderül, hogy ugyanúgy érzünk egymás iránt!
Elvigyorodtam, alig hittem a fülemnek, és majd megvesztem a boldogságtól. Tekintetünk egymásba kapcsolódott, arcunk elindult egymás felé... És igazából olyan zavarba kerültünk hirtelen, hogy csók helyett majdnem a szokásos arcra puszi lett a vége. Kitört belőlünk a nevetés, aztán kicsit megnyugodva összekapcsolódtak ajkaink.
Óh, az a csók! Már nagyon régóta vágytunk rá mindketten, és most beteljesedett! És a valóság sokkal jobb volt, mint a fantázia: puha, meleg nyelve kutatóan kereste az enyémet, és én is igyekeztem minél alaposabban és érzékibben felfedezni Viki száját.