A+ A-

A szomszédasszony szívrohama

Nem egészen fiatal (35 éves) orvos vagyok, túl egy rossz házasságon. Bár a fővárosban dolgozok, egy kis faluban élek, nem nekem való a nagy zaj, nyüzsgés. Meg aztán itt egy takaros kis házat bérlek annyiért, amennyiért Budapesten egy szűk albérletet sem tudnék kivenni. Szóval a faluban élek már öt éve, s bár nincsenek barátaim, társaságom, de ismernek az emberek. Sohasem voltam gyógyító orvos (nem is értek már ahhoz), kezdettől egy gyógyszergyárban dolgozok. Amikor odaköltöztem, mind jöttek az emberek a panaszaikkal, s én mindenkit elküldtem, azzal, hogy van a faluban családorvos, tessék ahhoz fordulni, én nem foglalkozok gyógyítással, meg aztán nem is törvényes, ha én betegeket fogadok. Ezt el kellet mondanom magamról, hogy a következő történetet megérthessék. Egyedül élek, (egy öreg asszony takarít, mos rám), nem főzök legfeljebb összeütök egy-egy rántottát, vagy megmelegítem a konzerveket, mirelitet. Lassan leszoktattam az embereket, arról, hogy velem akarják gyógyíttatni magukat. Ezért ért meglepetésként, amikor szombaton (hajnali) kilenckor csörög a telefonom, s egy elcsukló női hang arra kért, hogyha istent ismerek menjek át hozzá, mert nagyon rosszul van, fáj a szíve, halálfélelme van, kiverte a hideg verejték.
Kiderült, hogy a tőlem második házban lakó (szintén egyedül élő) hölgy hív. Látásból ismerjük egymást, köszönünk is (jó falusi szokás szerint) ha találkozunk, de még egyetlen mondatot sem szóltunk egymáshoz. Annyit tudtam róla, hogy valamilyen előadó a községházán. No gondoltam, ennek fele sem tréfa, amíg az ügyeletest előkeríti a harmadik faluból az bizony több órát is igénybe vehet, s ha infarktusa van a szerencsétlen asszonynak, a késedelem végzetes lehet. Magamra kaptam a ruhámat (még ágyban lustálkodtam), magamhoz vettem egyetlen orvosi műszeremet a vérnyomásmérőmet, s szerencsére volt otthon némi orvosságom is, s átléptem a „szomszédasszonyhoz”. Belépve a lakásba, szenvedő arcú, verejtékben fürdő igen rossz idegállapotban lévő negyven körüli hölgyet találtam a heverőn fekve. Rögtön befújtam a nyelve alá a koszorúér görcsöt oldó gyógyszert. Ha ez használ akkor nem infarktus, ha nem, akkor sürgősen mentőt kell hívnom. Hála istennek két—három perc alatt elmúlt a szívtáji fájdalom, megkönnyebbült, egy alig látható mosoly kíséretében mondta, köszönöm, már sokkal jobb. Megmértem a vérnyomását, s meg akartam hallgatni a szívét (amint azt valaha tanultam az egyetemen). Igen ám, de nem volt sztetoszkópom, így aztán csak úgy fül—rátétellel akartam hallgatózni. Mondtam hát, hogy húzza fel a hálóingét. Az első meglepetés ekkor ért. Lerúgta a takarót, állig húzta a hálóingét, nem volt rajta bugyi. A lábait összeszorította, így csak a gesztenyebarna, göndör pinaszőrének mindössze a felső szélét láthattam. Aztán tekintetem feljebb emeltem, s a második meglepetés ekkor ért. Olyan formás, kúpos mellei voltak, mint egy tizennégy éves kislánynak. Halvány rózsaszín bimbóudvar, alig előemelkedő kicsiny bimbó. Első gondolatom az volt, be jó lenne bekapni, beleharapni finoman, megcumizni. Valószínűleg észre vehette ámulatomat, talán gondolatomat is kitalálta, mert kissé elpirult. Aztán úgy tettem, mintha félre akarnám húzni a bal mellét, (csoda finom tapintata volt), odatettem a fülemet. Ekkor már rendszeres szívműködése volt, s zörejt sem hallottam. Ezután kezdtem csak kikérdezni, mikor jött a roham, mit csinált előtte, volt-e már máskor is szívtáji fájdalma, érte-e nagyobb megrázkódás mostanában? Szóval igyekeztem a baja felől tájékozódni. Még mindig ott feküdt teljesen kitakarva, felhúzott hálóinggel, időnként oda-oda pislantottam. Közben egyre jobban érezte magát, s egyszer fel akart kelni, mert szomjas. Mondtam majd én hozok vizet, megtalálom a konyhában a hűtőt az ásványvízért. Mire visszaértem a pohár vízzel, már visszahúzta a hálóingét, s állig betakarózott. Vagy egy negyedórát még ott maradtam, s láthatóan jobban lett, csak a rettegés maradt az arcán, hogy mikor jön újból a roham. Az orvosságot otthagyva, lelkére kötöttem, még egy—két óráig ne kelljen fel, s hogyha ismétlődne a szívgörcs, azonnal spricceljen be a nyelve alá. Utána hívjon, s jövök. Ha nem ismétlődne, akkor délben vagy egy óra felé ismét átjövök, megnézem.
Amikor visszamentem, mosolyogva az ajtóban fogadott, már nyoma sem volt arcán a rettegésnek, szenvedésnek. Mélyen kivágott csipkés, vékony, átlátszó hálóing volt rajta, pongyolája szétnyitva, látatta a szép karcsú testét, de már bugyi is volt rajta. A mellei most is úgy álltak, olyan peckesen, kúposan mint egy tizenévesnek. Szerencsére többször nem ismétlődött a roham. Megmértem ismét a vérnyomását, s készülődtem hazamenni. „Mivel tartozom,” kérdezte. Mondtam, hogy semmivel, ez kötelességem volt, örvendek, hogy segíteni tudtam. Ekkor jött a huzakodás, hogy nem úgy van az, engem fárasztott, megzavart a pihenőnapomon, kétszer is át kellett fáradnom stb. stb. Ismételtem, hogy nem fogadok el semmit. Mosoly futott át az ajkán.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (66 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2013. 10. 13. vasárnap 05:01
Nem rossz.
#9 Yankie 2013. 04. 15. hétfő 02:48
Erre mondják azt, hogy "na ezt aztán jól összecsaptad barátom"... :(
#8 v-ir-a 2013. 04. 11. csütörtök 22:45
ezzel csak egy bajom volt, nem tudtam néha ki szól...
#7 sipospista 2013. 04. 11. csütörtök 08:48
nem rosz sztori
#6 sztbali 2013. 04. 10. szerda 16:37
Nem az igazi, de jó.
#5 zsuzsika 2013. 04. 10. szerda 10:59
Folytatás ?
#4 Rinaldo 2013. 04. 10. szerda 07:41
Igazi vad maczka lett belölle.
#3 hairy_pussy 2013. 04. 10. szerda 06:41
10p
#2 genius33 2013. 04. 10. szerda 06:38
Nekem tetszett.
#1 Törté-Net 2013. 04. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?