A+ A-

Kalandos napok 4. rész - Mesélj nekem!

Félhomály és halk zene. Ennyit tudtam felfogni a körülöttem zajló eseményekből. Úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Nem is emlékszem, mikor ébredtem ennyire kifacsartan... Körülnéztem a szobában, de semmi ruhát nem találtam, így a tegnapi törölközőt csavartam a derekam köré, s elindultam lefelé, ahonnan a zenét hallottam. A konyhában Anettre bukkantam, aki lenge köntösben kortyolgatta kávéját egy meglehetősen nagy bögréből, s közben valami színes magazint lapozgatott.
- Szép jó reggelt! - köszöntem rá.
- Neked is - nézett fel olvasmányából. - Jól aludtál?
- Mint akit agyoncsaptak. Kaphatok egy kávét?
- Persze, szolgáld csak ki magad!
Töltöttem egy jókora adagot a kávéból, s leültem Anettel szemben. Pompás látványt nyújtott, még így, kissé kócosan is. A köntös viszonylag jó rálátást biztosított a már sokszor megcsodált idomaira. Ha nem lettem volna ennyire "kifacsarva", biztosan nem bírom ki, hogy ne vessem rá magam azonnal, így azonban inkább csak a szememet legeltettem.
- Mi jót olvasol?
- Érdekesnek szánt írásokat a Cosmóban... De nem is annyira érdekesek, mint ahogyan vártam.
- Miért, mire számítottál?
- Hát a cím alapján valami szaftosabbra... - és felém tartotta a nyitott magazint: "Hihetetlen szexkalandok - ha az ágyak mesélhetnének". A cím alatti kép is sokat sejtetett: egy lengén öltözött párocska hempergett egy félhomályos szobában...
- Nos... A cím és a kép valóban nem rossz... beleolvashatok?
- Csak nyugodtan, de előre szólok, ne számíts sok jóra!
Igaza volt: a cikk unalmas, közhelyes volt.
- Hát, sok mindent mondhatnék róla, de a "szaftos" jelzővel biztosan nem illetném - nyújtottam vissza neki a "csodalapot".
- Én szóltam.
- Pedig a szaftos történetek sosem rosszak.
- Nem bizony - búgta Anett, s behunyta szemét.
- Nocsak! Esetleg lenne mit mesélned? - kérdeztem érdeklődve.
- Hát, lenne. Azt hiszem! De szerintem Téged se kell félteni - csipkelődött.
- Akkor kössünk alkut: én mesélek, ha Te is!
- Rendben - vágta rá rövid habozás után. De Te kezded!
- Oké. Akkor kezdem:
"Másodéves egyetemista voltam, mikor rádöbbentem, hogy a szülői támogatásból, szerény ösztöndíjamból nem tudom magam fenntartani. Kezdtem bánni, hogy a megörökölt lakást, melynek kiadása révén viszonylag szép összeget vághattam zsebre havonta, teljesen birtokomba vettem a félév elején. Igaz, így teljesen önálló életet élhettem, cserébe nem volt túl sokat a tejbe aprítani. A számlák befizetése után nem sokra futotta - szerényen éltem a fiatal egyetemisták bohó életét. A hűtő általában kongott az ürességtől, de a folytonosan nálam lebzselő haverok mindig hoztak a sör mellé valami harapnivalót is. Szóval az állam azért nem kopott fel, de... Átgondoltam a helyzetet, s úgy döntöttem, sürgősen találnom kell valami munkát az egyetem mellé, amiből némi pénz is befolyhat kis kasszámba. Arra gondoltam, feladok egy hirdetést pár gimiben, hogy felvételire, nyelvvizsgára felkészítést vállalok, illetve korrepetálok. Barátaim szerint jó ötlet, hiszen az érdeklődőknek én mondom meg mikor tanítok, ha kell hozzám is tudnak jönni - elsőre nem is sejtettem, hogy ilyen klassz "munka" is van.
Na azért nem ment minden, mint a karikacsapás - eleinte nem nagyon akadtak érdeklődők... Szert tettem egy meglehetősen lusta, cserébe annál szemtelenebb tanítványra: az akkor ötödikes Mátét németből a bukástól kellett megmentenem - alig három hónappal a tanév vége előtt. Máté mellé Anyukája, Enikő "fogadott fel", és mivel a jegyei németből egyre csak javultak (mondjuk ez a rengeteg elégtelen után nem volt nehéz...), nemsokára korrepetáltam magyarból, néha még a matek házi feladatait is nekem kellett átnéznem. Mivel más tanítvány nem volt a láthatáron, a kis Máté egyre többet jött, volt olyan hét, hogy háromszor is megjelent. Enikővel még a "szolgálat felvétele" előtt megismerkedtünk, azt mondta, szeretné megnézni kinek a gondjaira bízza a fiát. Szabadkozott kissé, hogy mivel elég elfoglalt, csak néha tud Mátéért jönni az órák után. A kissrác sokszor gyalog kullogott haza a különórák után. Ahogy teltek a hetek, egész jól összehaverkodtunk, s mivel Anyukájának mindenről beszámolt, Enikő egyik nap nekem szegezte a kérdést: nem vigyáznék-e a gyerekre óra után, amíg ő haza nem ér, mert céges vacsorára megy, s elég későn ér csak haza. Tudtam, hogy elvált a férjétől, de nem gondoltam volna, hogy egyedül él. Eszméletlenül jól tartotta magát, megvolt a magához való esze is, de úgy tűnik, így hozta a sors. Mivel este ráértem (csak pár tanulmányt kellett a következő hétre elsajátítanom), igent mondtam, majd hálálkodásától kísérve visszanéztem Mátéra, aki néhány igen nehéz feladattal küzdött inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ő már tudott Anyukája programjáról, így nem lepte meg, mikor közöltem vele, hogy aznap én leszek, aki vacsorát ad neki.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.64 pont (77 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 zsuzsika 2014. 07. 21. hétfő 21:57
Jó.
#14 deajk2008 2014. 06. 16. hétfő 11:47
faszállító
#13 deajk2008 2014. 06. 16. hétfő 11:10
#12 hairy_pussy 2014. 06. 16. hétfő 06:45
10p
#11 mickey-69 2014. 06. 2. hétfő 11:26
Sziasztok. Az 5. rész feltöltve - elbírálás alatt. Jönnek a továbbiak is, most már remélhetőleg nem ilyen ritkán! wink
#10 listike 2014. 05. 17. szombat 17:58
Nagyon jó, de hol van a folytatás?
#9 A57L 2013. 12. 5. csütörtök 08:54
Nem rossz.
#8 joozsi 2013. 10. 6. vasárnap 06:27
Ellopták a folytatást?
#7 Bikmakkocska 2013. 02. 6. szerda 13:28
Vegyes. Nem tölt, csak lő ,mint vadnyugaton.
#6 mickey-69 2013. 02. 1. péntek 17:50
Köszi mindenkinek! Igyekszem mihamarabb megosztani a folytatást/folytatásokat! wink
#5 tomi19 2013. 01. 14. hétfő 11:03
Még adós vagy Anett történetével várjuk a folytatást,az eddigi történetek nagyon jók csak így tovább.
#4 tiborg 2013. 01. 14. hétfő 05:40
A sztory jol halad,ugy nezem lesz folytatas!?? Varom...
#3 genius33 2013. 01. 8. kedd 12:02
Kellemes kis olvasmány smile
#2 Rinaldo 2013. 01. 8. kedd 07:32
Nagyon jó a történet.A két nő jó lerendezte.
#1 Törté-Net 2013. 01. 8. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?