Valamerre, útközben 2. rész

– Kylie! Jason! Fent vagytok már?

Anyám hangja és dörömbölése riasztott fel. Mikor a kulcs zörgését is meghallottam a zárban azonnal pánikba estem, aztán rájöttem, hogy semmi rendellenességet nem tapasztalhat a közös hálóhelyiségünkben.

– Na, ne már, tudtatok róla, hogy apátok legkésőbb fél kilenckor indulni akar – csóválta a fejét anya a szobába lépve, mikor látta, hogy mindketten ágyban vagyunk még. – Azt hittem, van bennetek annyi felelősségérzet, hogy időben felkeljetek.

– De hát nyaralunk – próbálkoztam –, azt hittem, ilyenkor lehet egy picit lustálkodni.

Anya átvágott a szobán, és szétrántotta a függönyöket, ami méltatlankodó nyöszörgést váltott ki belőlünk, és azonnal a fejünkre húztuk a takarót.
– Annyit alhattok, amennyit akartok, ha már az üdülőben vagyunk – mondta. – Bár azért az időért is kár lenne. Ha valaki, hát ti tudhatnátok, hogy ez az alibi nem játszik apátoknál.

Spontán bevillant az a lavór víz, amit tavaly kaptam a nyakamba, mikor egyszer bealudtam. Az alvási szükséglet tényleg nem volt jó kifogás apa szemében, ha indulni akart.

– Oké, oké, jövünk már. Csak pár percet adj még – próbálta Kylie verbálisan kitessékelni anyát a szobából.

Mikor magunkra maradtunk, Kylie sóhajtott egy nagyot, és elkezdett kikászálódni a paplan alól.
– Hát nincs sok időnk. Akarod először a fürdőt? Különben esetleg lemaradsz róla.
– Rendben, gyorsan végzek!

Kylie, mint a csajok általában, többet piszmogtak a fürdőszobában, de ha nem jutott rá sok idő, azért össze is tudta magát kapni.

Mindketten gyorsan végeztünk a reggeli mosdással, mielőtt összekészítettük a cuccainkat, és csatlakoztunk a szüleinkhez. Persze megkaptuk, hogy már nem lesz időnk indulás előtt reggelizni, mire már épp felfortyantam volna, de Kylie meggyőzte őket, hogy nekünk éppolyan jó lesz egy gyors behajtós reggeliző bárhol útközben.

A vezetés első félórája hamar eltelt az útközben befalt reggelivel, és azzal, hogy kezdtünk hozzászokni az új naphoz. Nem valami jó kezdet, de legalább nem maradt időnk az egymás előtti félszeg magyarázkodásra a tegnapi este miatt. Én voltam a kormánynál, s mikor végre elhelyezkedtünk, Kylie előásta az mp3 lejátszóját a szatyrából.

– A francba! Ezt is elfelejtettem feltölteni tegnap.

Elkeseredett arckifejezéssel dobta a hátsó ülésre a zsákot, és magába süppedve ült mellettem. Én csak kuncogtam a dolgon, de nem kellett volna.