A+ A-

Valamerre, útközben 3. rész

Fordítás Xarth nyomán
Eredeti történet
Másnap valamiért korábban ébredtem, elég korán ahhoz, hogy ne kelljen még kikelnem az ágyból. Kylie, fejével a vállamon, szorosan hozzám simulva aludt. Nem szívesen zavartam volna fel, de egy idő után igencsak hajtott a szükség a fürdőbe. Amilyen óvatosan csak tudtam kicsusszantam mellőle, nehogy alvó kishúgom felébredjem, ám ő felneszelt.
- Mmph - méltatlankodott Kylie, és próbálta visszatartani hálótársát.
- Azonnal visszajövök - ígértem neki -, maradj csak.
Nem volt nehéz lefejtenem magamról, mert a küzdelem közben még a szemét se nyitotta ki. Útban kifelé megbontottam a takaróm, mintha alatta töltöttem volna az éjszakát. Sose lehet tudni.
Mint kiderült, visszabújásom testvérem ágyába hiú remény maradt. Apánk ébresztője a vécén ért, s ezt követően némileg felgyorsultak az események. Sietősen öltözhettünk és pakolhattunk újra, hogy időben elkészüljünk. Hála ennek, indulás előtt ez alkalommal mind a négyen együtt reggelizhettünk mindenféle vita nélkül.
Erre anya egy közeli helyet szemelt ki, melyet észre sem vettem, de ő hallotta, hogy kedvelik a helyiek. Kylie és én legyűrtünk némi kávét, s mire a kajánk is megérkezett, éberségünk már megközelítette az elvárható mértéket. Kylie úgy tett, mintha megerőltető lenne számára a mostanihoz hasonló, korai ébresztő, de egy percig se hittem neki a színjátékot, mire módszeres kínzásomba kezdett.
Flörtje ártatlanul, s egyáltalán nem feltűnően indult, éppen csak szandáljából kibújva simogatni kezdte talpával a meztelen lábam, és más egyéb módon is próbálta észrevétetni magát. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrva, érzékien szopogatta juharszirupos ujját, ameddig csak feltűnés nélkül tehette. Akár kényelmetlen helyzetbe akart hozni szüleink előtt, akár csak magára próbálta terelni a figyelmem, sikerrel járt.
Közelebb csúsztam székemmel, hogy megkönnyítsem Kylie dolgát, s ne legyen annyira feltánő, így egyre feljebb ért a lábával. Úgy tűnt, nem zavarja, hogy bármikor lebukhatunk - el sem tudtam képzelni, mi bújt belé. "Hagyjál már!" formáltam hangtalanul a számmal, mikor elkaptam a pillantását, de csak mosolygott rám édesen, mintha semmi rendkívüli nem történne. Lábam összeszorításával próbáltam véget vetni a dolognak, de közben egyre azon tűnődtem, mi lehetett a célja akciójával.
Mikor végre újra kettesben voltunk az autóban, felé fordultam:
- Mi volt ez az egész?
- Nem élvezted?
- Ky, nem tehetünk meg bármit, csupán szórakozásból. Nekünk...
- Tudom, tudom - vágott közbe egy nagy sóhajjal. Karba font kézzel dőlt hátra az ajtónak, s nyugodtabb hangon folytatta:
- Nem tudom, mi jött rám. Már ébredéskor sem akartam, hogy távol legyél tőlem, s később anyáékkal csak biztosítani szerettem volna, hogy ne tekinthess levegőnek. Mint egy kis levakarhatatlan plázaszökevény.
Az utolsó megjegyzését nyilván viccnek szánta, de egyikünk sem mosolyodott el. Hangja zavarodottságról árulkodott.
- Két napig összezárva velem egy kocsiban akár elég is lehetne belőlem, nem? - kérdeztem.
- Nem beszélve a tegnap esti közös alvásról - tódította Kylie.
- Naná. Most komolyan, ugye tudod, hogy nem kell aggódnod miattam? Nem tűnök el sehová, és az igazán lényeges dolgok köztünk egy jottányit sem változtak. Talán azok után, amiken keresztül mentünk, azt gondolod...
- Tegnap este veszettül féltékeny voltam - szúrta közbe Kylie.
- Jesszusom! Mégis kire?
- A lányra, akit a parkolóban bámultál. Olyan alig-szoknyát viselt.
Erőltetnem kellett az emlékezetem, hogy rájöjjek Kylie kiről beszél, de aztán beugrott.
- Ó, arra gondolsz? Nem is jutott volna többé eszembe, ha nem említed. Csak egy futó pillantás volt.
- Tudom, és ez az egészben a legrosszabb. Ezerszer láttam már, hogy megnézel egy lányt, és sose zavart. Részint semmi közöm nem volt hozzá, meg azt is tudtam, hogy ez nem jelent semmit. Egyik pasinak se. Sőt, a csajok is így tesznek. Mármint megbámulnak pasikat, meg ilyesmi. Egyáltalán nem tetszik, hogy erre is másként reagálok, mint régen.
- Talán mert én is másként nézek rád - derengett bennem is. - És ez számodra is jelent valamit. Ami azt illeti, mindkettőnk számára.
- Így valahogy. A dolgok annyira gyorsan változnak köztünk, még ha apróságokban is.
- Nem mondanám, hogy ezek nem lényegesek, de egyik sem számít ahhoz képest, hogy a testvérem vagy. Soha nem szűnsz meg a húgom lenni, bárhogy is végződik ez az utunk.
- Az jó, mert nem tervezem hogy leállok a kínzásoddal - jegyezte meg Kylie némi komolysággal hangjában. - Annyira vicces elnézni téged az asztal mellett, ahogy szüleink előtt próbálod eltitkolni, mennyire begerjedtél.
- Miből gondolod, hogy nem csupán bosszantasz?
- Pff, mintha ellen tudnál állni nekem...
Rápillantottam, és elnéztem még őt egy darabig.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.12 pont (177 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 Koriander 2014. 08. 27. szerda 10:10
10pont, de kéne a folytatás!
#13 zsuzsika 2013. 07. 13. szombat 18:23
Nagyon jó!!!
#12 papi 2013. 05. 16. csütörtök 07:52
Így tovább
#11 sanyi0227 2013. 04. 25. csütörtök 22:51
10pont , jöhet a 4. .
#10 yamammoto 2013. 03. 11. hétfő 21:25
10pomtos smile
#9 x124 2013. 03. 11. hétfő 20:02
Nagyon jó!
#8 Loene 2013. 03. 11. hétfő 19:50
Nice!
#7 sztbali 2013. 03. 11. hétfő 17:34
Nagyszerű!
#6 Bazsi_18 2013. 03. 11. hétfő 15:55
Fantasztikus történet.
#5 Haj Hab 2013. 03. 11. hétfő 11:55
Még-még-még smile
#4 Zoli77es 2013. 03. 11. hétfő 10:22
10 pont! Remélem, még nagyon sok része vissza van még. smile
#3 genius33 2013. 03. 11. hétfő 07:56
Nagyon jó! Várom a folytatást is! smile Full 10-es.
#2 Rinaldo 2013. 03. 11. hétfő 07:04
Nagyon jó ahogy végre jól seggbe dugta.
#1 Törté-Net 2013. 03. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?