Zsarnok? 5. rész

Ahogy egyre többen meg ismertek Pesten, számtalan meghívót kaptam bálokra, és egyéb rendezvényekre. Sokan tudni vélték mekkora vagyonnal rendelkezem, és ezért jó partit láttak bennem, a lányuknak vagy egyéb hozzátartozójuknak. Ez főleg az elszegényedett nemességre volt jellemző. Olyanokra, akiknek már nem volt vagyonuk, de nem voltak hajlandóak változtatni az életmódjukon, és ezért adóságot adóságra halmoztak. Számukra az egyetlen kiút ebből a lehetetlen helyzetből az lett volna, ha sikerül vagyonos emberrel kiházasítani. Így jöttem a képbe én, azt azonban ők nem tudták, hogy nekem eszem ágában sincs megnősülnöm.
Ma is egy báróhoz voltam hivatalos, ahol bált adtak a lányuk tiszteletére. Ez azt jelentette, hogy eladó kórba ért a , és szerették volna minél előbb férjhez adni.
Az ajtóban a család fogadta a vendégeket, bemutatkoztam, és megismerkedtem a családdal. A báró idős ember volt, közel járt a hetvenhez, igazi arisztokrata kinézete volt. A bárónő jóval fiatalabbnak tűnt, talán a negyvenes évei végén járhatott. Nagyon jól nézett ki, jó alakja, formás melle, és feneke azonnal feltűnt. A szemében volt valami buja vágy, amit az öreg báró már biztos nem tudott kielégíteni. Végül bemutattak Violácskának, a lányuknak, aki egy kis fiatal naiv teremtés volt.
– Beírhatom a ma esti táncrendembe uram? – szólított meg.
– Természetesen kisasszony, álok a rendelkezésére. – válaszoltam udvariasan, pedig utáltam táncolni.
Körbe jártam üdvözöltem néhány ismerőst, ittam néhány pohár . Eljött az idő, hogy Violát táncba vigyem. Bár nagyon jól táncolt, csinos is volt nem tett rám mély benyomást. A tánc végeztével az ajtó felé lopakodtam, szettem volna minél előbb lelépni, de a bárónő meglátott, és lecsapott rám.
– Kedves Bálint csak nem menni készül? Mondja csak milyennek találta a lányom.
– Kedves, bájos teremtés – udvariaskodtam.
A azonban megint nem hagyott nyugodni, közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam.
– Azt azonban tudnia kell asszonyom, hogy önt sokkal izgatóbb, és kívánatosabb nőnek tartom. Szívesen csillapítanám azt a vágyat, amit a szemében látok.
Elvörösödött.
– Azonnal hagyja el a házam – sziszegte halkan.
Mivel úgy is menni készültem nem esett nehezemre a báróné kérésének eleget tenni.
Valószínű ide sem hívnak többé konstatáltam kajánul magamban a történteket.