A+ A-

Zsarnok? 5. rész

Ahogy egyre többen meg ismertek Pesten, számtalan meghívót kaptam bálokra, és egyéb rendezvényekre. Sokan tudni vélték mekkora vagyonnal rendelkezem, és ezért jó partit láttak bennem, a lányuknak vagy egyéb hozzátartozójuknak. Ez főleg az elszegényedett nemességre volt jellemző. Olyanokra, akiknek már nem volt vagyonuk, de nem voltak hajlandóak változtatni az életmódjukon, és ezért adóságot adóságra halmoztak. Számukra az egyetlen kiút ebből a lehetetlen helyzetből az lett volna, ha sikerül gyermeküket vagyonos emberrel kiházasítani. Így jöttem a képbe én, azt azonban ők nem tudták, hogy nekem eszem ágában sincs megnősülnöm.
Ma is egy báróhoz voltam hivatalos, ahol bált adtak a lányuk tiszteletére. Ez azt jelentette, hogy eladó kórba ért a gyermek, és szerették volna minél előbb férjhez adni.
Az ajtóban a család fogadta a vendégeket, bemutatkoztam, és megismerkedtem a családdal. A báró idős ember volt, közel járt a hetvenhez, igazi arisztokrata kinézete volt. A bárónő jóval fiatalabbnak tűnt, talán a negyvenes évei végén járhatott. Nagyon jól nézett ki, jó alakja, formás melle, és feneke azonnal feltűnt. A szemében volt valami buja vágy, amit az öreg báró már biztos nem tudott kielégíteni. Végül bemutattak Violácskának, a lányuknak, aki egy kis fiatal naiv teremtés volt.
- Beírhatom a ma esti táncrendembe uram? - szólított meg.
- Természetesen kisasszony, álok a rendelkezésére. - válaszoltam udvariasan, pedig utáltam táncolni.
Körbe jártam üdvözöltem néhány ismerőst, ittam néhány pohár pezsgőt. Eljött az idő, hogy Violát táncba vigyem. Bár nagyon jól táncolt, csinos is volt nem tett rám mély benyomást. A tánc végeztével az ajtó felé lopakodtam, szettem volna minél előbb lelépni, de a bárónő meglátott, és lecsapott rám.
- Kedves Bálint csak nem menni készül? Mondja csak milyennek találta a lányom.
- Kedves, bájos teremtés - udvariaskodtam.
A kisördög azonban megint nem hagyott nyugodni, közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam.
- Azt azonban tudnia kell asszonyom, hogy önt sokkal izgatóbb, és kívánatosabb nőnek tartom. Szívesen csillapítanám azt a vágyat, amit a szemében látok.
Elvörösödött.
- Azonnal hagyja el a házam - sziszegte halkan.
Mivel úgy is menni készültem nem esett nehezemre a báróné kérésének eleget tenni.
Valószínű ide sem hívnak többé konstatáltam kajánul magamban a történteket.
De tévedtem, két héttel később levelet kaptam a bárónőtől, amiben vacsorára hív, hogy személyesen kérhessen bocsánatot az udvariatlan viselkedéséért. Nem tudtam mire vélni a dolgot, talán nem kelt el Violácska, és én lettem a befutó, ennek nem örülnék. Vagy jól láttam én azt a tűzet a báróné szemében, amelyet ideje volna csillapítani. Természetesen az utóbbi verziónak örültem volna jobban, nem hagyott a kíváncsiság, és elfogadtam a vacsora meghívást.
Kopogtatásomra egy fiatal szobalány nyitott ajtót.
- A bárónő a hallban várja uram - tessékelt beljebb.
Nagyon csendes volt a ház, érkezésemre a bárónő felállt, és mosolyogva jött elém.
- Üdvözlöm kedves Bálint. Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat, kérem, foglaljon helyet. Remélem, nem zavarja, hogy ma csak kettesben vacsorázunk, a férjemnek és a kislányomnak el kellett utaznia Erdélybe a rokonokhoz csak pár nap múlva térnek haza. A személyzetnek is kimenőt adtam, csak Maris a kedvenc komornám maradt itthon.
Nem zavart, és nagyon örültem magamban, hogy a második verzió lépett életbe.
- Kérem, asszonyom bocsásson meg a múltkori viselkedésemért, de ma még szebbnek találom, mint az utolsó találkozásunkkor.
Elnevette magát.
- Javithatatlan vagy. Javaslom, tegeződjünk, Katalinnak hívnak. Igazad volt arról, amit a szemembe láttál, ezért vagy ma itt, hogy csillapítsd ezt a vágyat.
Mennyivel egyszerűbb nevén nevezni a dolgokat, mint udvariaskodni, és elbeszélni egymás mellett. Nagyon jó hangulatban telt a vacsora, utána a nappaliban rágyújtottam egy szivarra.
- Lányom öntsél az úrnak egy pohár konyakot - utasította a szobalányt. - Amíg elszívod a szivarod megigazítom a toalettemet.
Szóval bemosakodsz, örvendeztem magamban, azt nagyon jól teszed, kemény éjszaka vár rád kedvesem. A szobalány arcán cinkos mosollyal öntött egy pohár konyakot. Mit vigyorog ez bosszankodtam, na majd letörlöm az arcáról a vigyort.
Amikor szembe fordult velem, hogy átadja az italt, a lábai közé nyúltam. Aztán felcsúsztattam a kezem egészen az öléig, és megsimogattam a pináját bugyin keresztül.
Meglepetten, tágra nyílt szemekkel állt előttem, a konyak megremegett a kezében. Már nem mosolygott, kezem a bugyi alá csúsztattam, és most a szeméremajkait simogattam meg. Felnyögött, a keze megremegett, majdnem a fejemre öntötte a konyakot.
- Idd meg lányom a konyakot még a fejemre öntöd!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.11 pont (65 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 feherfabia 2015. 08. 12. szerda 06:20
Nagyon jó!
#13 listike 2014. 08. 9. szombat 13:06
Jó volt.
#12 papi 2014. 01. 22. szerda 05:43
Nem rossz
#11 A57L 2013. 07. 29. hétfő 05:03
Elmegy.
#10 delgadoo 2013. 06. 7. péntek 01:26
nem volt olyan rossz
#9 tenzin 2012. 11. 26. hétfő 02:01
.
#8 tiborg 2012. 11. 11. vasárnap 00:28
Na,vegre rajott, ha igy szabadon folytatja az egesz varost teherbe ejti!
A Szory erdekes,elvezetes!!!
#7 sztbali 2012. 10. 15. hétfő 16:25
Ez a rész gyengébb.
#6 Biggabo 2012. 10. 15. hétfő 13:33
Lapos!
#5 gibbon2 2012. 10. 15. hétfő 09:32
Elmegy, folytatás?
#4 cervelo 2012. 10. 15. hétfő 08:49
Nem rossz.
#3 genius33 2012. 10. 15. hétfő 06:34
Nem tetszett.
#2 Rinaldo 2012. 10. 15. hétfő 06:27
Nem volt elég az úrnő még a szobalányt is meg szopatta.
#1 Törté-Net 2012. 10. 15. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?