Zsarnok? 3. rész

Itt volt az ideje, hogy foglalkozzam a házaimmal is. Tudtam, hogy Pesten van egy irodája apának, és ott van egy titkárnő Judit, aki viszi a dolgokat. Szerettem volna betekintést nyerni az itteni üzlet menetébe is, ezért felkerestem az irodát.
– Jó napot főnök úr – fogadott a titkárnő. – A temetésen találkoztunk – tette hozzá.
Judit a harmincas évei elején járhatott, úgy tudtam nincs férje. Csinosan volt felöltözve, jó alakja volt, már ahogy így első ránézésre meg tudtam állapítani. Félhosszú fekete haja, és hófehér bőre volt.
Bemutatkoztunk egymásnak, megkértem vezessen körbe. Az első helyiség, ahova az utcáról belépünk egy tipikus iroda volt, iratszekrényekkel, dossziékkal, és a sarokban Judit asztalával. Ebből nyílt egy másik helyiség, apa irodája. Nagyon elegánsan volt berendezve, hatalmas faragott íróasztal uralta a teret, az intarziás dohányzó asztalt bőr kanapé és fotel vette körül. A sarokban bárpult, rengeteg számomra is ismeretlen itallal. Egy kis ajtó nyílt a pazarul berendezett irodából, itt volt apa pihenőszobája. Az egész helyiséget egy nagy ágy foglalta el, a fal mellett egy kis asztal állt két székkel.
– Itt szokott az édesapja lepihenni, ha fáradt volt. De akkor is itt aludt, ha éjjel már nem akart haza menni Budára. – válaszolt a fel nem tett kérdésre.
Ebből a helyiségből nyílt még egy ajtó, ami mögött fürdőszoba volt.
Lenyűgöztek a látottak, nagyon tetszett a hely. Leültettem Juditot a főnöki irodába, és megkértem számoljon be a dolgokról, közben szorgosan jegyzeteltem. Nem nagyon tetszettek a hallottak, kiderült ugyanis, hogy rengetegen tartoznak a lakbérrel. Igaz, hogy válság volt, de én úgy éreztem sokan visszaéltek apám jóhiszeműségével. Ami azt jelentette, hogy bár tudtak volna fizetni, mégsem tették meg, gondolván úgysem lesz következménye a dolognak. Ezért Judittal új szerződéseket dolgoztunk ki, amik már nekünk kedveztek, és reméltem sikerül megszüntetni a sumákolást. Persze ez nem volt egy demokratikus dolog, mert aki nem írta alá az máris költözhetett. Észre kellett vennem, hogy a titkárnőm, milyen rátermett, és mennyire érti a dolgát. Minél több időt töltöttem vele, annál jobban kívántam. Nem mertem letámadni, nehogy elveszítsem, szerencsére ő maga oldotta meg a helyzetet.
– Főnök engem is lecserél? – szegezte nekem a kérdést egyik nap.
– Miből gondolja ezt?
– Azt beszélik, hogy a villában igen megszanálta a személyzetet.