Emese a városban 2. rész

– Megnézem a címet – vette elő a telefonját Emese. – Megtennéd, hogy segítesz megkeresni legalább az utcát? Pesten is milyen jól útbaigazítottál...

Valamit felelni akartam, nemcsak egy udvarias "természetesen"-t, hanem a kellemes utazás után kijárót, kedveset... de nem tudtam megszólalni, mert a telefonjából felolvasta a címet. Azt a címet, amit a barátnője írt sms-ben.

Az én címemet!

Utca, házszám.

Bekanyarodtunk az utcába, fél percen belül az egyforma házak közül a megfelelő elé.

– Ilyen jól kiismered magad? – csodálkozott Emese, nem tűnt fel neki némaságom, s hogy milyen lassan oldódik értetlenségem.

– Végülis elég sokan laknak ebben a házban – közöltem inkább magammal, mint vele.

– Nem baj, megcsörrentem Ditkét... – Úgyis tett, telefonnal a fülén, fürkészve közben az ablakokat és erkélyeket. – Hali! Megjöttünk... Jó, tizenöt.

A tizenöt tényleg jó! Eggyel több, mint a 14... tehát Ditke a szomszédomban lakik. Hirtelen megérkezett a megvilágosodás.

– Felkísérlek, átadlak hiánytalanul – jelentettem ki.

Emese természetesnek vette ezt a gesztust, s az sem tűnt fel neki, hogy nem a 15-öst nyomom a kapucsöngőn, hanem a kódot pötyögtem be.

*

Emese tánclépésben, a közeli viszontlátás örömétől szinte a szürke padozat érintése nélkül gyűrte le a magasságot Egyetlen lépcsőfokkal lemaradva, mögötte lépkedtem, kedvtelve nézegettem a félgömböket, melyek így, kicsit kitolva, még ingerlőbbnek látszottak, ha egyáltalán lehet fokozni a tökéletes gömbölyűség keltette vonzást. A kamionos élményünkre gondolva nem is értettem: egy ilyen lány mit néz egy másik, gyengébb kivitelezésű fenéken?

A közvetlen szomszédságban lakó lányokon kívül csak két embert ismerek a lépcsőházban. Ezzel a kettővel most sikerült találkozni, az egyiket éppen sétáltatni vitte az ikertestvérének is beillő kutyája, a másik teljes díszben – üzleties öltözékében – vadászatra indulhatott, olyanokat keresve, akik szeretnének tutira és gyorsan meggazdagodni. Ilyen lehetett Emese állásinterjúztatója, mert láttam a lapos pillantásából, hogy ő is vetkőztetéssel indítana...

Különleges szerencsének tartottam, hogy éppen a szomszédságomban lakik Ditke, akihez Emese készült, kizárásos alapon – mivel Beát nem lehet Ditkének becézni, Dorina meg Dorina –, a kis szőke lehet Ditke... Eddig jutottam el gondolatban.