A+ A-

Profi történetek a szomszédból 1. rész - Dorina és Dorcsika

Dorcsika
Keményre fújta a guminőt, és megnyomkodta a feszessé vált hasat. Mielőtt találomra előhúzott egy pasztellszínek átmenetében tarkálló blúzt, rápillantott sokkarátos órájára. Türelmetlen mozdulatokkal rángatta fel a ruhadarabot az élettelen karokra, majd gondolkodás nélkül egy áttetsző, csipkével díszített piros bugyit kapott elő a második fiók elejéből, és ráhúzta a babára.
- Nesze, Dorcsika!
A lány, aki széthúzott függönyök menedékében talpig érő tükrök maszatjait igyekezett eltüntetni, összerezzent.
- Legyél jó, Dorcsika! mondta a férfi a gumialaknak.
A lánynak hosszú másodperceibe telt, mire levegőt mert venni és szívdobogása visszakapta eredeti ütemét: ismét rájött, hogy a bolt tulajdonosa a guminőhöz szólt, mint mindig. Őt, Dorinát továbbra is semmibe vette, s nemhogy nem szólította meg, de néhány kézmozdulaton kívül melynek fele pofon formájában csattant, a többi az elvégzendő munka irányára utalt -, őrá tulajdonképpen alig nézett.
- Így ni, Dorcsika!
A férfi a polcsor fölé, a bejárattól távolabbi sarokba támasztotta a babát, amely kopott szivárványként ámult a világra O alakúvá meredt szájával.
Dorina nem fordult meg, mintegy véletlenül a tükörhöz hajolva látta, amint munkaadója elégedetten szemléli felöltöztetett bábuját, és még a háromfokú dobogó tetején állva ujjaival végigsimítja a piros bugyi gyűrődését Mit rejtegetsz, Dorcsika? s így a guminő nyílása feltűnőbben rajzolódott ki, mintha nem húzott volna rá piros csipkét.
A lány egy óvatos pillantásával ellenőrizte, hogy sikerült-e eltüntetnie szeme alól az élet karikáit. Ez következik...
Munkaadója, aki Tominak neveztette magát, ám távollétében mindenki csak a főnökként emlegette, most odalépett hozzá, és kevesebb időt szánva rá, mint a babára, végigfuttatta a tekintetét. Dorina érezte, hogy reflexből lendülne a csontos kéz, ha vizsgálata csak a legapróbb hibát is észlelné sminkjén vagy ruházatán.
- Megúsztam! gondolta még visszafojtott lélegzettel, amikor mégiscsak mozdult az egyik rettegett kéz.
Tomi beakasztotta két ujját a dekoltázsba, és magafelé húzva a sokat mutató ruhát, bekukkantott a feszülő mellek halmai közé.
- Csak meg ne kívánjon! fohászkodott a lány.
Lelke mélyén sejtette ugyan, hogy a már többhete lezajlott vita óta Tomi nemcsak látványosan nem kívánja őt, de látni sem szereti, hacsak nem muszáj. De sosem lehet tudni! Egy Adél nevű csajt sem bírt elviselni a férfi, mégis gyakran hívta be az irodának is használatos raktárhelyiségbe egy-egy gyors cumizásra, mielőtt kirúgta volna.
Végtelennek tűnő mozdulattal Tomi visszaejtette a méregzöld felsőt a halványbarna cicikre, majd ujjait először az egyik majd másik oldalon végighúzva a kivágás mentén, nagyobb betekintést biztosított a ruha eddig sem túlságosan rejtegetett mélyére.
Dorina egészen Tomi távozásáig nem merte megigazítani a kúpos bimbók felét láttatni engedő topját.
- Egyedül leszek? kérdezte magától félhangosan, ám inkább megkönnyebbült hangsúllyal, mintsem aggodalmaskodva, amikor Tomi kimarkolta a tegnapról maradt váltópénzt a kasszából, és becsapódott mögötte az üzlet ajtaja.
Szokásosan négyen lennének ebben a boltban Tomi számtalan vállalkozásának egyikében -, és még délután általában megérkezik az a négyórásra akkreditált csaj, aki nyolc centis műkörmeivel kínlódva elvégzi az adminisztrációt, majd miniszoknyájában hajolgatva, partvissal végigsimogatja a kövezetet, végül pedig igény szerint - ha a főnök befut még zárás előtt pár percre, változatos módon kielégíti őt. Leggyakrabban csak leguggol pénztárgép elé, s amíg Tomi a pénzt számolgatja, hangos cuppogással leszopja.
Dorina úgy sejtette, hogy a tegnapi zárás után nem véletlenül maradt a négyórás csajon kívül még másik három is a főnökkel. Biztosan elvitte őket valamelyik haverjához bulizni, ami annyiból áll, hogy az ismeretlen férfiak kedélyesen, nagymennyiségű szeszt töltenek a csajokba, aztán idétlen, perverz játékokkal saját libidójukat élesztgetik egészen addig, míg bele nem fáradnak saját erőlködésükbe.
Azt is elképzelte korábbi tapasztalatai alapján -, hogy a guminő is használatban lehetett az éjjel, mert egy-egy ilyen alkalom után szokott diadémként néhány napra a polcok tetejére kerülni.
Dorina
- Egyedül maradtál egész nap? szörnyűködtem.
- Szerencsére nem, bár elbírtam volna azzal a temérdek vevővel, akik valahogy nem akartak aznap sem tolongani. El tudjátok képzelni, milyen érzés egyedül várakozni? Elárulom nektek, hogy négyesben még sokkal szörnyűbb! Nem akarunk egymással beszélgetni, legalábbis nem mindenki akar mindenkivel... ahogy ez a csajoknál lenni szokott, ha már kettőnél többen tartózkodnak közös légtérben...
- Azt nem értem, hogyan tarthat egy koma egy egész háremet a különféle boltjaiban fogalmaztam meg a sok felmerülő kérdés egyikét.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.81 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 02. 23. vasárnap 09:21
Egész jó
#3 sikamika 2012. 05. 21. hétfő 01:19
kiváncsi vagyok mi lesz a folytatásnál.
#2 lokil15 2012. 05. 18. péntek 15:11
Nem rossz smile
#1 Törté-Net 2012. 05. 18. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?